a
kisiratosi keresztnév-használatban előfordul, hogy a közös-ség nem tudja, melyik változat a hivatalos s melyik a becenév.Ilyen az Etel és az Etelka páros, amelyből a legtöbben nem tudják kiválasztani az anyakönyvben szereplőt. Ehhez persze alaposan hozzájárulhat a hol többé, hol kevésbé kötelező román névadás, mert az Etel–Etelka mai romániai-román hivatalos megfelelője az Adelhaida: így szerepel a kiléti igazolványukban (buletinjukban), magyarra csak a maguk kedvére, a maguk használatára fordítják-mondják Etelnek, Etelkának. Hogy így aztán ne legyen miért cso-dálkoznunk az elbizonytalanodásukon.
Etellel, Etelkával kapcsolatban zavaró tény még, hogy Adelhaida néven tiszteli a román hivatal Adélt is, úgyhogy „embör (avagy asszony) lögyön a talpán”, aki kiigazodik ezekben a dolgokban.
A dolgozatíró is már-már belezavarodott az Adélok és az Etelkák különválasztásába, megkülönböztetésébe, mert ki így, ki úgy tart-ja helyesnek.
Úgyhogy akit esetleg odahaza Adélnak nevez a család, a falu száján egykönnyen Etusnak kereszteltetik, Etelka pedig városi nyelven – városba került, város-járt kisiratosi (urizáló? polgári? szóval paraszt-mentesített) nyelvén – Adéllá nemesedhet.
Érdekes adalék, hogy a románok Etelka Adelhaida-sításával semmi mást nem tettek, mint átvették Adél német Adelhaid meg-nevezését. (Korábban az Adél a német Adelhaid alakban szerepelt a magyarhoni anyakönyvekben – Hajdú: Becézőnevek 51).
Nem nagyon tud különbséget tenni az iratosi magyar Júlia és Julianna között sem. Hagyományosan a Juliannát ismerik, a Júlia újabb jövevény, s hogy megjelent a faluban, nyomban olybá vették, mintha a kettő egy s ugyanaz volna: Júliának is jár az eredetileg Juliannával járó becenevek csokra, Julianna pedig újabban Júlia is lehet. (Hasonló zavart a beceneveknél tapasztaltam: Mancinak Máriát és Margitot is hívhatnak. Ahogy teszik máshol is – Hajdú:
Becézőnevek 300–301.)
Valamennyire bizonytalan a Zsófia és a Jozefina páros helyzete is (csak éppen e két név itt elvétve fordul elő, míg a Julianna Kis-iratoson bevett és régi szép keresztnévnek számít). A községi ro-mán anyakönyvben – és az általunk ismertetett és elemzett össze-írásban – Jozefinának tisztelt nőt a falu Zsófiaként tartja számon,
pedig Jozefina a magyar keresztnevek közt is szerepel. Végül is úgy igazítottak el a falubeliek, hogy Jozefina nem más, mint Zsó-fia (akit Zsófinak becéznek) – Tekla pedig, mint mondottuk volt, Etelka.
Bizonytalanok (a keresztnév-listákat tartalmazó kiadványokhoz hasonlóan) annak megítélésében is, hogy valakit Otíliának, vagy Ottiliának hívnak-e, s az sem világos, Jusztin vagy Jusztina-e va-laki.
A román nyelvi hatás eredménye, hogy több keresztnevet romá-nosan is említenek; ilyen az Ana, a Maria és a Robert.
A helyi magyar nyelvjárásnak megfelelően Péter inkább Pétör, Tibor jobbára Tíbor, Attila pedig Atilla, de Atila is lehet, Veroni-ka VёroniVeroni-ka, Irén pedig inkább Irény. Hogy Istvánt Istványként is emlegethessék, 1857-ben a jegyző lovas-összeírása bizonyítja:
Németh Istvány is tagja a húsz fős kisiratosi lovas bandériumnak.
Erzsébet Örzsébet, Ágnes Ágnis is Vajda 2013-as gyűjtésében („Mártony Ágnis” – 112); elsőre tájnyelvi keresztnévváltozatok-ra gyanakszunk, ám Hajdú (120, 255) becézőnévelemzése szerint utóbbi becézés, ezért ott is említjük.
Az 1975-ben följegyzett 141 keresztnévből két szótagú 79, de e te-kintetben is eltér egymástól a férfi és a női keresztnevek jellege, s a férfinevek rendre rövidebbek, mint a nőnevek:
a keresztnév férfi nő
egy szótagú 3 0
két szótagú 51 28
három szótagú 11 32
négy szótagú 2 13
öt szótagú 0 1
Talán ebben az esetben is arról van szó, hogy a férfi keresztne-vek a hagyományosabbak: amellett, hogy rövidebbek, a könnyebb kiejtésű névállományt őrzik, s kevésbé vannak kitéve a ’szószapo-rítás’ (szótagszaporítás) – női? – divatjának.
(A 67+74 keresztnév 1975-ben) Férfi nevek:
Albert András Antal Artúr Attila
Ágoston
Flóra//Floaera Franciska Gabriella Gizella Gyöngyi Gyöngyvér Hajnalka Helén Ibolya IdaIldikó Ilona IrénIzabella Judit Julianna Jusztina Júlia Karolina Katalin Klára Krisztina Lenke LizaLuca Magdolna Margit Marinela Matild Mária Márta Melinda Mónika OlgaOtília Piroska Regina RitaRoberta Rozália Szabina Szilvia Tekla
Terézia Valéria Veronika Viktória Vilma Violetta ZitaZsófia Zsuzsanna
Becenevek
B
ecenév-gyűjtésünk 138 (66 férfi, 72 női) keresztnév 375 (160 férfi, 215 női) becéző változatát, s 3 becéző tartalmú közszóból keletkezett férfi becenevet tartalmazza. Ez ösz-szesen 378 név. A jó negyedfélszáz kisiratosi becenév körülbelül felét az elmúlt fél évszázadban a dolgozat írója – a falutól távol élve, de a falu közösségével szoros kapcsolatot ápolva – maga is használta, vagy hallotta odahaza, Iratoson, másik felét pedig jó-részt 2004-ben többek kifaggatásával szedte össze (majd toldotta meg a következőkben újabbakkal).A 378 név természetesen nem az összes Kisiratoson használt becézőnév, de a XXI. század elején e nevek azok, amelyeket ismer és használ (valamennyire ismer, valamennyire használ s ame-lyekre valamennyire emlékezik) a falu. Hogy valóban valameny-nyi, a kisebb családi, munkahelyi, kocsmai, iskolai, vagy éppen óvodai közösségben élő becenév előkerüljön, ahhoz ’házról házra’
haladva valamennyi kisközösséget végig kellett volna járni, amire a szerző nem vállalkozhatott.
E szerény gyűjtés is érdemes talán arra, hogy fölmutassuk és számba vegyük a névadás e különös, kedves, talán a lélek mélysé-geinek az érzékeltetésére is képes válfajának a sajátosságait. Nem annyira Kisiratoson, mert csak itt előforduló becézőnévre alig buk-kantam. E 378 becenév – néhány kivétellel (például a régies, igen ódon hangulatú és nyilván népnyelvi Lévés ilyen) – megtalálható Hajdú Mihály monográfiájában is. E kis alig-elemzés újat nemigen hozhat, ám már a puszta fölsorolás-besorolás is hozzájárulhat ah-hoz, hogy megmutassuk, érzékeltessük, Kisiratos mennyire ugyan-annak a (szégyen, nem szégyen, mondjuk ki: nemzeti) közösségnek a tagja, mint a Magyarország határain belüli települések népe.
Becézni sem becéz másként a kisiratosi, mint mondjuk (a köztük lévő országhatár ellenére) a kevermesi, mert ugyanúgy gondol-kodik, alkot nevet, elfogad s tesz magáévá nemzeti hagyományt, szokást, vesz át divatot, igazít mindent a mindennapi beszédben a maga nyelvéhez. Mintha itt találták volna ki, itt született volna a Boldi, a Dini, a Misu, a Palcsi, az Annus, a Katus, a Teca, a Veca, meg a többi (nekünk oly fontos) becenév.
Gyűjtésünkben megemlítem Jakab XIX. századi itteni Jaki becézését, bár a (mai) kisiratosi népnyelv nem ismeri; történeti
adatként került elő, derült fény egykori meglétére. Teleki Sándor az aradi vészbíróság elől menekülve 1850 februárjában megfor-dul az iratosi pusztán Salbeck Jakab tanyáján, s a házigazda ura-ságot Jaki bácsinak nevezi (Teleki 191). A dohánykertészek nem valószínű, hogy Jakizták földesurukat, ezt valószínűleg csak az úri társaság tehette meg, de bizonyára ismerték.
Becézőnév-csoportok
A becenevek alakulásának, születésének módját figyelembe vevő rendszert Hajdú Mihály dolgozta ki (Hajdú: Becéző 45-197), az általa összeállított alaktani rend egyszerűsített változata alapján igyekeztem besorolni a Kisiratoson föllelt neveket.
Név végi rövidüléssel alakult becézőnév Ágost / Angyel, Etel, Hajnal, Iboly, Ilon, Jusztin, Karolin, Matil, Otti, Otil, Pi-ros, Teréz, Veron
Képzéssel alakult becézőnév Albi, Andri, Andris, Anti, An-tika, Ati, Ádi, Árpi, Árpika, Bandi, Bandri, Bence, Ben-kő, Berci, Béci, Béluci, Bélus, Béluska, Boldi, Csabi, Csa-bika, Dani, Dávidka, Dini, Döme, Elemérke, Endi, Feri, Fercsi, Ferike, Ferkó, Flóri, Gabi, Gabici, Gabika, Gazsi, Gergő, Gerő, Gézu, Gézus, Gotfri, Guszti, Gusztika, Gyu-ri, Gyurika, Gyurka, Gyuszi, Gyuszkó, Imi, Imrus, Isti, Jaki, Jancsi, Jani, Jankó, Janó, Jánoska, Jenci, Jocó, Jóska, Józsi, Józsika, Karcsi, Karesz, Koszti, Kosztika, Laci, Lacika, Lackó, Lacus, Lajcsi, Laji, Levi, Lorcsi, Lóri, Marci, Matyi, Matyus, Miki, Mikici, Misa, Misi, Misike, Misika, Miska, Misu, Náci, Oszi, Palcsi, Pali, Palika, Palkó, Peti, Petike, Pista, Pisti, Pistika, Pistike, Pityu, Pityuka, Robi, Robika, Samu, Sanyi, Szabi, Szilu, Tibi, Tibike, Tomi, Toncsi, Tóni, Tónika, Venci, Vendi, Vili, Vinci, Zoli, Zolika, Zolti, Zoló, Zsiga, Zsolti
Anci, Ancsa, Andi, Angi, Ani, Anikó, Annamari, Annus, Annuska, Ari, Ági, Ágica, Ágika, Ágnis, Betti, Bettike, Bor-csa, Bori, Borika, Boris, Boriska, Böbe, Böske, Bözse, Bö-zsi, Bözsike, Brigi, Cili, Csili, Edi, Edici, Editke, Ellus, Emi, Emike, Emma, Eri, Erzse, Erzsi, Erzsike, Eszti, Esztike, Eta, Etel, Eti, Etike, Etu, Etus, Évi, Évike, Flóri, Flórika, Fran-ci, Gabi, Giza, Gizi, Gizike, Gyöngyike, Gyuriné, Hajni, Ibi,
Ibike, Ica, Ici, Icu, Idus, Iduska, Ika, Ildi, Ili, Ilka, Ilonka, Irénke, Jolánka, Joli, Juca, Juci, Julcsa, Juli, Julis, Juszti, Jutka, Kari, Kata, Kati, Katica, Katika, Kató, Katus, Klári, Klárika, Kriszti, Lenci, Magdi, Magdus, Magduska, Manci, Manyi, Manyika, Marcsa, Mari, Marika, Maris, Mariska, Matilka, Márti, Mártika, Meli, Móni, Olgi, Olgica, Olgika, Otti, Örzse, Örzsike, Pancsa, Panni, Pircsi, Piri, Piró, Regi, Roni, Roza, Rozál, Rozi, Rozika, Róza, Rózsa, Rózsi, Ró-zsika, Szida, Szilvi, Tёca, Tёcu, Tercsi, Teri, Terka, Vali, Valika, Veca, Veconka, Vera, Veri, Veronka, Vicus, Viki, Zitu, Zsófi, Zsófika, Zsuzsa, Zsuzsi, Zsuzsika
Név eleji csonkulással alakult becézőnév Berci, Náci, Tomi, Toncsi, Tóni, Tónika / Bella, Berta, Bina, Cili, Ica, Ici, Ika, Linda, Roni, Ronika
Mássalhangzó-változással alakult becézőnév Bandi, Bandri, Béci, Lali, Pista, Pisti, Pityu, Pityuka, Sanyi / Böbe, Böske, Bözse, Bözsi, Bözsike, Csili, Emi, Emike, Katyi, Katyus, Pancsa, Panna, Panni
Magánhangzóváltozással alakult becézőnév Dini, Gyura, Lévés Palatalizálódással alakuló becenév Dányёl
Összetétellel alakult becézőnév Kisferi, Kisgergő, Kismis-ka, Kisjani, Kispityu, Nagyferi, Nagygergő, Nagyjani, Nagymiska, Nagypityu, Öregferi, Öreggergő, Öregjani, Öregmiska, Öregpityu / Annamari, Kisannus, Kisbori, Kisbözsi, Kiskati, Kismari, Nagyannus, Nagyböske
Becézőnévként használt közszó és tulajdonnév Öcsi, Öcsike, Öcskös
Idegen keresztnév használata becézőnévként megfelelés vagy ha-sonló hangzás alapján Máté, Tóni, Dzsimi / Heléna
Névcsere Máté, Tomi / Berta, Emma, Gyuriné, Ica, Ici, Júlia, Kari, Linda, Nusi
Hajdú Mihály rendszerét eggyel megtoldani vagyunk kénytele-nek:Román személynévből (keresztnévből s becenévből) keletkezett – románból átvett – becenév Gica, Grigor, Grigore, Gyica,
Gyorgye, Mircsa, Mircsulika, Mitika, Mojsza, Mojszi, Nicu, Nyiku, Okti, Stefán, Tibériu, Vaszi, Vaszil / Ana, Szófia
És még egy:
Ismeretlen eredetű becenév lila
A Kovács Ferenc kéziratos följegyzéseit tartalmazó Kisiratos köz-ség monográfiája című iratkötegben leltük meg a Lila néni meg-nevezést, amely a takácsmesterséggel foglalkozó Magyar András feleségét illette az 1950-es években és azt megelőzően. Nem derül ki, mi az asszony keresztneve, csak az, hogy nagyon kövér volt…
(KovácsMonogr). Lehetett csúfnév is, ám gyanúnk szerint bece-név. A Hajdúnál – Veszprém megyében – említett Lilla eredet nálunk nem valószínű, mivel ez a keresztnév itt teljesen idegenül hangzik. (Amitől még lehetett Lilla Lila néni!) Ha a Lilla becézése, akkor mássalhangzóváltozással alakult becenév a Lila.
Klaudiu Öcsi becenevét említették a falubeliek, de az ebben az esetben nyilván ragadványnév. Becézőnévnek tán azért érzik, mert e férfi keresztnévnek nem lelik kedveskedő változatát a kisiratosi magyarok, az Öcsi viszont annál inkább az övék.
Guszti és Gusztika Ágoston és Gusztáv, Gyuszi György és Gyula egyként lehet.
A névcsere, névkeverés-keveredés következményként Kisirato-son – ahogy más magyar közösségekben is – Mancinak Máriát és Margitot egyformán becéznek. Emi, Emike Emma és Emília is lehet, ráadásul Emília egyik beceneveként említik Emmát. Anná-nak és AnikóAnná-nak egyaránt Ani az egyik beceneve. Adél és Etelka, Julianna s Júlia becenevei azonosak.
Hogy egy-egy becenév Kisiratoson milyen terheltségű (gyakori, ritka, egyéni – Hajdú: Vt. 155), eligazít a dolgozat végén található névtár, amelyben egy-egy névnél a gyakoribbtól a ritkábbon át az egyediig halad a becenevek sora.
Kis Feri, Kisferi s társaik
Az összetétellel keletkezett beceneveket csak akkor kezdtem ész-revenni (kivéve az Iratoson egyedülálló Annamarit), amikor ol-vastam Hajdú M. munkáját. És vettem be ennek hatására néhány nevet, azokat, amelyeket magam is hallottam. Ezeket eredetileg
azért nem soroltam a becenevek közé, mert az ifjabb, ifjú jelenté-sű kis, az idősebbet jelentő nagy, vagy éppen öreg többnyire nem alkot állandósult kapcsolatot a mögötte álló keresztnévvel, illetve becenévvel, s mert a falu nem tekinti őket becenévnek.
Kisferinek akkor becézhetnek gyermeket, ha az apja is Feri, aki viszont nem veszi jó néven az Öregferizést, ez utóbbinak némi csúfondáros hangulata van, süldő legény pedig szintén nem örül, ha Kisferizik. A nőknél a Kiskatizás előfordul, Nagymari is lehet valaki, de Öregmanci aligha. Annál egyértelműbb a kis Feri, kis Jani, kis Kati, elfogadható a nagy Gergő s társai, s az idősebbekről szólva is a némileg bántó öreg helyett a nagy Jani, nagy Pityu.
A nőket illető nagy Annus, nagy Böske féle megkülönböztetés ritka, az öreg pedig – például öreg Kati – még az illető háta mö-gött sem járja, sokkal inkább a játékos, kedveskedő Katyus néni, Kati néni. Öregpista, öreg Pista helyett is csak az igen barátságos – és szép, emberséges, valahogy a szeretetet is kifejező – Pista bátya, ha nem a bátyánk, nem a nagybátyánk, nem az unokabá-tyánk is az illető nálunk idősebb falubeli férfiú. Viszont ugyanezt a melléknévhármast hallottam használni Pityuval a családomban.
A tartós névösszetétellel való becézés Kisjulis, Nagyjulis válto-zatával közelebb nem, csak távolabbi alföldi tájon, a Nagykunság-ban találkoztam: Karcag hajdú székvárosNagykunság-ban élő barátom Júlia asszonyának a Nagyjulis, Nagyjuli, leányuknak a Kisjulis, Kisjuli becézés jár a családban (s elfogadott baráti körben).
A kis melléknévvel képzett becenevek a régmúltban a szakiro-dalom szerint a Csanáddal szomszédos Békés megyében és Ko-lozsvárt fordultak elő, ma pedig a legnyugatibb magyarlakta te-rületeken használják (Hajdú: Bece 178). Kisiratoson a XX. század második felében s a XXI. század elején – a dolgozatíró vizsgáló-dásai szerint – e tekintetben így fest a dolog: a kis, a nagy, meg az öreg melléknév a keresztnevek, becenevek előtt megmarad mel-léknévnek s nem alkot azzal, azokkal összetett becenevet. Példá-ul a ragadványneveknél említett Kis Anti nem Kisanti, „hanem”
Kis Anti, Öreg Anti fia. (Illetve hát: a kettőt elég nehéz egymástól megkülönböztetni, a két kist – Kist és kist a ’fül után’ - egyértel-műen szétválasztani.)
A falubeliek ezeket az alakokat nem tekintik becenévnek, a jelen sorok rovója pedig ezt csak föltételesen – némileg bizonytalan-kodva – teszi meg, mert az iratosi névérzék ellenére ’éppenség-gel így is magyarázható’, összetétellel alakult becézőneveknek is vehetőek az említettek – s megannyi, föl nem sorolt lehetséges társuk.
Különbségek, azonosságok
Az életkort érzékeltető kis, nagy, öreg melléknevek becéző célzatú hasznosítása helyett inkább a névválasztással fejezik ki a nemze-dékbeli különbségeket – gondolhatnánk! Ezzel szemben az igaz-ság, hogy erről többnyire szó sincsen, mert vegyük például Katalin 9 beceváltozatát: Katalin leggyakrabban Kata, Kati, Kató, Katika, de előfordul, azt gondolhatnók csak és kizárólag a legifjabb kor-osztályhoz tartozókat illetően Katica, Katyi, Kiskati, néhány eset-ben, valóban szinte csak idősebbeket megnevezve Katus, Katyus is. Ezzel szemben Katica csárda nevet viselt a XX. század első fe-lében a bizonyára nem karon ülő kisbabaként ismert, hol Bërzán Kati, hol Bërzán Kató néven is tisztelt csaplárné korcsmája.
A becézés, becézgetés, babusgatás oka nem csak a kedveskedés lehet – nyilván nem csak Kisiratoson! Mi több: maga a kedveske-dés sem csak szeretetet, kifejezhet egyéb jellegű vonzalmakat is, affélét, amely kialakul csinos – és ne adj Isten, csalfa – csaplárné, valamint borissza, legénykedő törzsközönsége között. S a bece-nevek – magukban, külön magyarázat nélkül – nem adnak vá-laszt arra a kérdésre, hány éves lehet a megszólított, megnevezett személy. Mert Iratosunkon Katica az a pici baba, aki éppen most igyekszik talpra állni és ennivalóan édes! És Katica lehet mama, Katica néni, aki 50, 80 éve tett utoljára hasonló mozdulatokat.
Borcsa – gondolhatnánk – csak idős asszony lehet, pedig ki-csikét is becézhetnek így, Örzse valóban csak öreganyám lehet, Bözsi már akár fiatalabb is, a Rozához meg rögtön hozzá is tehet-jük, néni, nénje. Teca, Veca sem az újszülöttek beceneve, Pityu bárki, Pityuka, Toncsi csak gyermek lehet, Gyuszkó viszont már ki tudja… Sokkal jellemzőbb a becenévre ’régisége’, régiessége, hogy melyeknek van némi ódon íze. Azokat sorolhatjuk ide, ame-lyek kiveszőben vannak, vagy már el is tűntek, s ezek valóban a név esetleg még köztünk lévő viselőjének, illetve a név haszná-lójának életkorára is utalnak: Ágost, Boldi, Jaki, Lévés, Matyus, Misu, Misika, Palcsi, Pistika / Boris, Katyus, Katyi, Maris, Örzse, Örzsike, Piró, Roza, Teca, Veca.
Azaz például a Pistikám és az Örzsike név legalább annyira jel-lemző viselőjére, mint használójára! E régies hangzású beceneve-ket elsősorban az idősebbek említik, s ezzel inkább a nevet kiejtők korára, mintsem a megszólítottéra következtethetünk.
S hogy még így sem pontos, álljon itt egy példa. „Misu”, hallot-tam; öregapám nevezte így 1940-ben 21 éves korában Kisiratosról elmenekülő, az országhatáron átszökő fiát. Magam az elmúlt év-tizedekben nem hallottam, mire föl 1989-ben a temesvári magyar
lapban megjelent hirdetés szerint egy kisiratosi Misu is köszön-ti az édesanyját… Amiből ugyan elsősorban az derül ki, hogy a szülőnek az így becézett, amúgy Mihálynak nevezett fia becenevei közül a Misu a legkedvesebb, de fordítva is lehet igaz: Miska jó néven veszi, ha így emlegeti az édesanyja. S így, ritkasága ellené-re, ki tudja, meddig marad köztünk ez az egyébként valóban elég ritkán előforduló becézőnév. Adja Isten, hogy jó sokáig őrizze őt és megannyi társát iratosi népünk!
Néhány egyéninek–egyedinek (tájjellegűnek?) mondható elté-réssel találkozhatunk a kisiratosi becenév-anyagban.
Benedek Benkő beceneve nem, csak Benkó változat szerepel Hajdú M. gyűjteményében, de a ritka -kő képző megvan az or-mánsági Ferkőben.
Dánielből palatalizálódással (-ni: -ny változással) lett a Dányel.
Hajdúnál csak a nógrádi Danyiel szerepel, ami ismét a szögedi népünkre tett palóc hatást bizonyítja.
Elemérből a -ke képzővel lett Elemérke.
Endre Endiként nem ismert, csak Endriként, de talán joggal so-roltam az -i képzősök közé.
Gotfridból az -i képző segítségével keletkezett a Gotfri.
(A Jakabból lett Jaki Hajdú gyűjteményben csak dunántúli elő-fordulásról ad hírt.)
Konstantinból az -i képzővel Koszti, az -ika révén Kosztika szü-letett.
Dombegyház földesurának fiát (a későbbi földbirtokost), Marc-zibányi Liviust (1818-1850: Barna-Sümeghy 125) a XIX. század elején becézhették Lévésnek, s a XX. század végén is emlékezik e becenévre a helyi szóbeliség. A magánhangzó-változással keletke-zők közé soroltuk e népnyelv-, illetve név- s helytörténeti emlék-számba menő férfi becenevet.
Lorándból a -csi képzővel lett Lorcsi.
Bettina Betti becenevét a név végi csonkulással keletkezettek helyett a -i képzővel alakultak közé vettem Hajdú M. Brigitta-Bri-gi besorolásához hasonlóan.
A Hajdúnál nem jegyzett (Editből való) Edici az -ici képzősök közé került.
Nem szerepel a monográfiában Flóra Ika beceneve sem, amely a Flórika elejének csonkolásával keletkezhetett.
Ugyanígy a Szabinából lett Bina is „újdonság”. Úgyszintén Szi-dónia Szida becézése, mert másfelé jobbára csak a Szidi ismert.
Karolina iratosi Karolin becézése nem meglepő s a szóvégi cson-koláshoz sorolható (az esetleges idegen hatással párban), Kari
pe-dig névcsere mellett (Károly) e női keresztnév -i képzős becene-vének is vehető.
Linda becenév Hajdúnál csak Rozália egyik megnevezéseként szerepel, így névcserének vehetnénk, de Melinda becézéseként gyanúm szerint inkább szóeleji rövidülésről beszélhetünk.
Terézia Tecuként való emlegetése sem fordul elő Hajdúnál, nyil-ván a -cu képzősök közé vehető.
A Veronikából lett Veconka az Eszter-Esztonka (Hajdú: Bece 137) példájára az -onka képzővel keletkezettek közé sorolódtak.
Veronika Icája, Icije – a névcsere mellett – a becézéssel lehetsé-ges Veronica–Veronici alakokból is keletkezhetett, Ici talán az Irénciből, Ilonciból lett Ici (Hajdú: Bece 85) példájára is. Roni elő-fordul, Ronika nem Veronika becézéseként Hajdúnál (a név eleji csonkulás példatárát bővítve).
Emília Emma beceneve -a képzővel s névcserével egyaránt ki-alakulhatott.
Különleges a Gyuriné becenév (már ha becenév): a férj György keresztnevének a becézésével keletkezett Gyuri név megtoldása -né asszonynévképzővel. Másként megfogalmazva: az asszonynév -né képzős második tagjának alap keresztneve becézve. A női asz-szonynevek ritka, de nem egyedülálló alakja; fordított változata, amikor a férj megnevezése az asszony neve segítségével történik (magam Békéscsabán az 1950-es években az Erzsike bácsi meg-nevezést hallottam).
György Gyura becenevéről nálunk ma már legföljebb a
György Gyura becenevéről nálunk ma már legföljebb a