a
középkorban a mai Kisiratos helyén feküdt Nagyiratos, Borovszky Samu részletesen megírta a falu történetét. Ira-tost először a XV. században említik az iratok, s a török-tatár hadak pusztították el. Ha igaz Borovszky azon állítása, hogy a régi Iratos Kisiratos határában volt, akkor az a helynevek és a régészet (Dörner) tanúsága szerint a mai falutól nyugatra (észak-ról délre) sorjázó Falu-dülleje, Régi-temető, Kettőskút, Tég-la-dűlő által meghatározott határrészben volt. Iratos középkori szomszédai Keczer-Kutas (a mai Kutas-puszta), Kurta-Fejéregy-ház (Kurtile/Kurtics–Kürtös), Vizes (ma határrész Nagyiratoson és Dombegyházán), Dombegyház s Kevermes voltak.A hódoltság után Iratos-pusztát (Praedium Iratost) a kamara bér-be adta, majd a XVIII. század végén hárman megvásárolták. Báró Forray András (1718-1788), Arad megyei főjegyző majd alispán 1787-ben vette meg a puszta egy darabját, amelyet róla neveztek el Forray-(Nagy-)Iratosnak (Márki), s ahol a család 1810-ben alapított falut (KG Majlátf.). (Forray Andrást műfordítóként emlegeti az irodalom-történet, l. Írók Iratoson c. fejezetünket.) Gróf Almásy Pál aradi fő-ispán földjén – 1806-ban iktatták be Zsadányi és Törökszentmiklósi Almásy Pált Iratos pusztába (Márki) – Almásy-Iratos néven születik
kertésztelep 1816-ban. Forray Nagyiratos (puszta) Csanád megyei részét a vétel évében, 1787-ben (Barna-Sümeghy 186) 4000 forin-tért eladja petrisi Szalbeck Györgynek, akinek özvegye, Török Zsófia (1818/)1819-ben megalapítja Szálbek-Iratost. Míg Almásyiratos a XIX. század végén, a XX. század elején fölszámolódott, Forrayiratos-Nagyiratos ma Iratosként (románul Iratoş), Szalbekiratos pedig Kis-iratosként (utóbb Dorobáncként is) ismeretes.
Almásy- és Forrayiratos Arad megyei telepesközség volt, Kisira-tos maradt az anyamegyében, Csanádban. Megjegyzendő, hogy a régi Iratos hol Zaránd, hol Csanád, hol Arad megyei faluként szere-pel (Csánki), s a környéken másutt is föltűnik az Iratos helységnév:
Belsőiratos (Borovszky szerint Dombiratossal, Márki szerint Nagy-iratossal azonos), Dombiratos, valamint a Dombegyházzal azonos Dombegyháziratos (Pesty). Kisiratos neve először 1549-es okirat-ban olvasható Kys Iratosként, 1561-ben Kis-Iratos (Rácz).
Szalbek György 1787-ben vette meg Puszta-Kisiratost, amely halála után 1818-ban végrendelete értelmében özvegyére, Török Zsófiára szállott. Szálbekné 1818/19-ben csanádi, csongrádi, ara-di és nógráara-di római katolikus magyar dohánykertészeket telepí-tett a pusztába. A legtöbb szerző 1818-ra teszi a falu alapítását, a plébániatörténet, valamint Csanád tanügyi monográfiája 1819-es alapításról ír. A helybéliek közül egyesek úgy tudják, hogy a falut 1819-ben 260 család letelepítésével alapította Szalbekné.
A kisiratosi gányók, társaikhoz hasonlóan, az 1848/49-es for-radalomban és szabadságharcban némileg érdektelenek marad-tak, ugyanis a 20 magyar hold szántóból s 2 hold belsőségből álló dohányos-telek (Kőváry), a kisiratosi numerus bérlőinek földhöz való viszonyán nem változtatott a jobbágyfölszabadítás. Az egy-házközség-történet írója, Nagy János plebánus 1861-ben úgy fo-galmaz, hogy 1851-ben „…Földes Uraságunk a nyomasztó terhektől kényszeritetve ezen egész Kiss Iratosi Pusztát örök áron Tekttes Jakabfy Miklós és Thodor Uraknak, Varga, és Rath Jósef Urak-nak eladta. Ezek ismét a M. Kintstárral cserélték el Kupa és Domb Iratossal, melly cserének minthogy mai napig sints reánk nézve tökéletes meg nyugtató sikere” (HD). 1873-ban a kisiratosiak is megvásárolhatták bérletüket, ám az évi törlesztés oly magas, hogy a hátralékosok ellen elrendelt végrehajtás a kelet-csanádi faluban 1885-ben 209 telepest érint (Takács).
Az első világháború végén az elkeseredett szegénynép kifosztja a környező uradalmakat, s rátör a kereskedőkre is, a Tanácsköz-társaság viszont alig hat a nagybirtok fölosztásáról álmodó erősen vallásos népre. Az 1919. áprilisi tanácsválasztáson mindössze 51 kisiratosi élt szavazati jogával (Csong. munk.mozg.). A rövidesen
bekövetkező román megszállást a gazdák föllélegezve fogadták. A falut utóbb a községet megszálló Dorobanţi nevű regáti darabont-ezredről nevezték el a románok – állítják a helybéliek.
Trianonban (a helyi hagyomány szerint) Kisiratost a megcsonkí-tott Magyarországnak ítélték, ám a kommunizmustól s a Romániá-nak adott aradi Kutason maradó jónéhány ötven-száz holdas birtok elvesztésétől való félelem arra késztette a gazdákat, hogy kérjék Kis-iratos Romániához való csatolását. Ennek a szóbeli hagyománynak némi írásos nyomára egy helyütt akadtam, Pelle F. kevermesi helytör-ténész gyűjteményében. Az ott másodpéldányban megőrzött Memo-randum azt követeli, hogy Nagyiratost és Kisiratost adják vissza Ma-gyarországnak. A kevermesi szocialista szegényparasztok emlékirata a gazdasági és szociális indokok mellett megemlíti: „A trianoni gyárt-mányú szerződésben Kisiratos magyar község nincs Romániának ítélve, mégis megszállás alatt tartják a legkapitalistább állam kato-nái”. Az 1922-es Memorandum megállapítása szerint az aradi román szolgabíró sikertelenül akart kérvényt kicsikarni a nagyiratosiaktól, amelyben a falu magyar lakossága kérvényezte volna a Romániához csatolást. Úgy tűnik, Kisiratoson sikerrel járt ez a román igyekezet, Nagyiratos pedig tán büntetésül kapta a Magyarországnak hagyott részekről ’Romániá’-ba áttelepülő román kolonistákat.
A két háború közt csempészettel (egyebek közt embercsem-pészéssel) is foglalkoztak a nyomorgó kisiratosiak. A gazdák az 1940-es évek végéig átjártak Magyarországra a határ túloldalán maradt birtokukat művelni. Az 1940-es bécsi döntés után sokan átszöktek Magyarországra. A második világháború megpróbál-tatásai 1944 szeptemberében tetőztek. Az aradi magyar-német támadás nyomán vagy két hétig újra Magyarországhoz tartozott a falu. A gyűlölt megszállók és az egyesek szemében minden baj okozójának számító zsidók portáinak kifosztása után a szovjet el-lentámadást követően jött az elmaradhatatlan megtorlás.
A kolhozalakítás első kísérletei után 1950-ben született meg a Szabó Árpád Tsz., amely néhány kürtösi üzemmel s Arad gyárai-val együtt évtizedeken át munkát ad a kisiratosiaknak. Míg a XIX.
században a gabonatermesztés mellett az állattartásban és a do-hánytermesztésben jeleskedtek az iratosi parasztok, a XX. század
’70-es, ’80-as éveiben a búza- és kukoricatáblákon kívül a (rész-ben melegházi) vetemények, gyümölcsösök s szőlőskertek hatá-rozták meg a falu változatlanul létfontosságú mezőgazdaságát. Az 1989-es földrengés nyomán Kisiratoson újra meghatározóvá vált a kisbirtok, de erős maradt a kollektívból megmaradt társas gaz-daság. A III. ezred elején önállóságát visszanyerő falu szemmel látható fejlődésen ment át az elmúlt években.