a
maguk eszére különösen rászorulnak a kisiratosiak a hely-neveket illetően, ugyanis a faluban a havaselvei király ka-tonáinak bevonulása óta, 1919-től fogvást nincs (hivata-los) helynév sem a bel-, sem a külterületen. A jelek szerint előtte sem nagyon volt!Hivatalosan a közeli Tornyán és Szederháton is név nélküliek vol-tak az utcák, 2010 elején döntöttek úgy, hogy megszámozzák őket.
Tornyán a számozás 1-22, Szederháton 1-4 között lesz, viszont a házszámok változatlanok maradna – írja a Ny. J. A cikkből, illetve a világhálós olvasói megjegyzésekből kiderül, hogy Pécskán, ahol korábban tisztességes nevük volt az utcáknak, 513 szám pótolja azokat. Így nem okoz fejtörést, hogy milyen nyelven nevezzék el az utcákat – tehetjük hozzá. Hogy az aradi lap olvasói megtoldják:
„Szegény tornyaiak és szederhátiak, ezentúl rajtuk is röhögnek a távolabbi városok lakói, hivatalnokai, hogy annyi eszük sincs, hogy neveket adjanak az utcáknak, vagy ’hülye amarikai’ jelzővel illetik őket”.
A hivatalos és mindenki által elfogadott, közhasználatú név hiá-nyában többször is jókora bizonytalanság tapasztalható. A hagyo-mányos, mindenki által ismert és használt helynevek (pl. a falu-részt is jelentő Nagyfalu, Kisucca, Tódás, Zsillér, Malom, Kekecs, Újfalu, Gróza-tér) mellett nem egy akad, amelynek a pontosítása némi zavarral jár. Ilyen a Templom utca, amely vagy Kohntól a Templomig, vagy Kohntól a Malom utcáig, esetleg a Templomtól a Malomig tart. S ezzel – mellesleg – a Nagyfalu kezdetét is va-lamennyire bizonytalanná teszik. A Templom utca, Sürgöny út, Nagyfalu, Iskola utca kereszteződésében lévő tér pedig lehet Fő tér, Templom tér, Piac, Piac-tér. A száz év után ismét Iskola ut-caként emlegetett utcát pedig az elmúlt jó fél évszázad – nagyro-mán? – zűrzavarának (zavarának?) köszönhetően Elnök uccának, Rendelő/Röndölő úcának, Kórház uccának egyaránt és egyszerre hívta, hívhatta a nép – annak megfelelően, kinek mi jutott eszébe elsőként az említett közterületről.
Míg Csonka-Magyarországon a politikai változásokkal járt több-ke-vesebb névváltoztatás, a Párizs-környéki uraknak köszönhetően ki-sebbségi helyzetbe került kisiratosiak esetében a népi helynévadáshoz szükséges körülmények változnak. Hivatalos helynevek nem léteznek, mivel a magyar lakosságú falut Nagy-Oláhországba csapták. Hivatá-sos istentagadó rendszerben Templom térről jobb volt nem beszélni, ám az Elnökről a háta mögött mégiscsak… Miközben pl. Békéscsabán így változott (a politikának megfelelően) a város egyik legfontosabb
utcájának az elnevezése: Vasút utca, Andrássy út, Sztálin út (a nép-nek csak Sztalin-út), Október huszonharmadika útja (pár napig), Ta-nácsköztársaság útja (a rosszcsont helybélieknek Tanácsi út), hogy ma újra Andrássy Gyulát tisztelje keresztapjaként a mai Fő-út. Minálunk Tódástól Nagyfaluig minden maradt a régiben… a föld alatt, titokban, hisz hivatalos román iratba hogy kerülhetett volna; szerencsénkre. Mi a közélettől, megszállás-jellegtől függetlenül térhettünk vissza – majd-nem szabadon, mint a madár – 2000 táján az Iskola utca esetében az eredetihez.
Népi helynév ott is van, ahol hivatalos utcanév is használatos.
Pl. Békéscsabán a Corvin utca a helybélieknek Corvinka (ejtvén magyarul és tótul egyként Korvinka, esetleg tótosabban Gorvinka, azaz a kis Hunyadi, János…), a Dózsa György meg a korábbi Zsi-linszky utca névre is hallgat. Ahogy Almádiban az eredeti Erzsé-bet királyné nevet véletlen sem említik a hivatalos Bajcsy-Zsi-linszky utca helyett, leegyszerűsítik viszont Bajcsi-útra. Így több név is él egymás mellett ugyanazon hely megnevezését illetően.
Kisiratoson és a többi hasonló helyzetben lévő helyen érthetően több a népi földrajzi név, mint ahol a hatalom előírja, mit hogyan szólítsanak.
Mindamellett több-kevesebb zűrzavarral is járhat a hivatalos hely-nevek hiánya. Családom egyetlen utcát köt Raskóékhoz, mert a nagycsaládba egy ilyen ragadványnevű fiatalember nősült. Bizonyá-ra azzal magyarázható Salamon három daBizonyá-rab Raskóékhoz kötődő utcája, hogy a gyűjtőt a helynevek itteni világában kalauzolók csa-ládilag, avagy környezetük, ismeretségi körük miatt több Raskóval kerültek kapcsolatba… Azaz: ezeknek a neveknek egy részét csak egy-egy nagycsalád ismer, használ. Igaz, akár több száz helybéliből is állhat az adott – névkeresztelő! – család. (Amilyen a miénk is.)
A helyvnévadók-helynévismerők tovább tagolódnak: az öregek nem egyszer másként neveznek meg egy helyet, mint a fiatalok, hogy a mai gyermekek esetleg már meg sem jegyezzék a legrégiesebb neveket (Al-másiratosról, Jegyzőkertről, Szálbek-düllőrül nem tudjuk, fog-e ne-kik valaki a III. ezredben regélni!). Ráadásul ki-ki a maga szűkebb kör-nyezetét a világon mindenkinél jobban ismeri… (Zsidógyöpöt csak az a pár gazda emleget 2000 táján, akinek afelé van a földje.) A traktoris-táknál (köztük unokatestvéreimnél) pedig ki ismeri jobban a határt?...
2010-ben a falu vezetése arra készül, hogy hivatalossá teszik a hagyományos (népi) utcaneveket. Merthogy eddig a falu utcáinak nem volt hivatalos neve. De például a Gróza-tér nevű falurész venincs utcáit nekik kell elnevezniük. És Kisiratos visszakéri a ne-vének lefordításával keletkezett román nevét (Iratoşu Mic) – így a Regátot idéző „Dorobánc”, hálá Isten, a feledés homályá merülhet.
A gyűjtésről
1
979-ben és 1980-ban gyűjtöttem össze a kisiratosi helyneveket, azóta természetesen újabbakkal gyarapodott névtáram. Az első változat 1987-ben látott napvilágot (Magyar Névtani Dolgoza-tok 71. Bp. ELTE.) Mivel Kisiratos egy ideje Romániában, a szigorú-an őrzött magyar-román határ mellett fekszik, rendkívül körültekin-tőnek kellett lennem, nehogy kellemetlenségem támadjon.E két évben havonta átmentem Iratosra, itthon – Odaát – pedig levéltári és könyvtári kutatással egészítettem ki helynévtáramat.
Térképet helyben nem használhattam, idehaza készítettem vázla-tokat a látottakról-hallottakról, majd beillesztettem azokat a gyu-lai levéltárban lelt századfordulós (száz évvel ezelőtti) kataszteri fölmérések rajzaiba. Azóta is gyakran megfordulok otthon, mind-annyiszor újabb nevekkel szaporítva gyűjteményen.
Első – s igen jó – kalauzom Kisiratoson édesapám, (öreg) Kurtucz Mihály volt, aki 1940-ben menekült el szülőfalujából a román so-viniszták elől az anyaországba. Haláláig segített iratosi néprajzi, nyelvi s történeti kutatásaimban. Párját ritkító emlékezőtehetségé-nek köszönhette, hogy Békéscsabán élve is jobban ismerte a falut, mint sok ma ott élő ember.
Az adattárban a névcikkek fejét nagybetűvel a helynév népnyelvi alakjának köznyelvi változata vezeti be, majd a népnyelvi helyne-vek sorjáznak (az előfordulás, használat gyakoriságának, illetve a régebben ismerttől az újabbakig haladva a név életkorának meg-felelő sorrendben), végül aláhúzásnál jelölve a hivatalos nevek, iratokban s nyomtatványokban előforduló alakok és változatok következnek. Ez utóbbiak mögött gyakran zárójelben közlöm az előfordulás helyét vagy évszámát, ezt a Forrás-jegyzék segítségé-vel lehet föloldani. Az adattár könnyebb használhatóságát szol-gálja, hogy valamennyi név helyet kapott az ábc szerinti rendben.
Addig tudtommal két régebbi helynév-összeírás készült a faluról. Az egyesített Békés és Csanád megyék l851-es összeírásában Lovrits Pál jegyző a Hosszú Uttzát és a Kis utcával azonos Nap Uttzát említi, Pesty Frigyesnek pedig ugyanő azt jelenti 1865-ben, hogy a Szálbek Iratos és Kiss Iratos nevet egyként használó falu határában a „VER-MES, RUCZÁS, VIHAROS, SÍRHALOM, RIMA, SZŐLŐSHALOM, HATÁR(?)DŰLŐ és CSÁRDA” topográfiai nevek fordulnak elő. Az enyémnél évtizeddel korábbi Salamon Ida gyűjtése, amely Kolozsvárt jelent meg a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények 1979/1. szá-mában, ez azonban csak 2007-ben került a kezembe.
A volt iskolaigazgató polgármester Almási Vince tudomása sze-rint Salamon Ida, aki vagy másfél évtizedig volt romántanár a
kisiratosi iskolában, 2007-ben húnyt el. Községünkben az 1970-80-as években (Aradról naponta idejárva) tanított, ekkor gyűjt-hette össze a helyneveket. 2008-ban a Salamon-féle gyűjtés szá-momra ismeretlen neveit a Kis utcában élő Talpai Gergely (1919-) és leánya, Talpai Irén (1947-) segítségével próbáltam beazonosí-tani, miután e gyűjtemény jó néhány adatával kisiratosi barátaim nem boldogultak.
Salamon Ida s a magam gyűjtését összevetve és végiggondolva több tanulság is kínálkozik. A legfontosabb, hogy jól mutatja: ahol nincsenek hivatalos helynevek, ott változatosabb a népi névadás!
Másrészt ’kötelező’, illetve közhasználatú helynevek hiányában a falu közösségének kisebb-nagyobb csoportjai ugyanazokat a helye-ket nem egyszer olyan névvel illetnek, amelyet csak ők ismernek.
Jellemző, hogy Salamonnak a jelek szerint a Kekecstől távolabb élő adatközlői sokkal több kekecsi illetőségi helynevet tudnak, mint aki ott él. Mert pl. nekünk a „Kekecsi nyárfasor” nem mond semmit!
Így biztos nem nevezi meg a helyet egy kekecsi sem.
Gyűjteményem első változata, amely 1987-ben látott napvilá-got, 233 kisiratosi hely neveit írta le, Salamoné 242 helyet nevez meg. Új gyűjteményem a saját további adataimmal és Salamoné-ival kiegészülve igyekszik (ezúttal már-már teljes) képet adni a kisiratosi helynévkincsről, s így végülis 434 hely megnevezéseit összegzi. A falu határa mára 2.812 hektárosra bővült, a névanyag erről a teljes területről való.
Kisiratoson a helynevek sűrűsége, illetve gyakorisága: 1000 hektárra átlag 154,34 számozott névcikk jut – például Komárom megyében 58, Vas megyében 75, az egri járásban 94. Egy falura átlagosan Zalában 86,46, Vasban 106, 81, Tolnában 176,37 névcikk esik (Kiss), kisiratosi gyűjteményünkbe pedig 434 helynév-cikk kerülhetett. Tehát mindkét mutatót tekintve településünkön kiemekedően magas a helynevek száma, amit – nyilván – nem kis részben magyaráz, hogy igen szűk határok közt kellett mozognia-megélnie az itteni parasztembernek.
Megbecsülve, megtisztelve szinte minden bokrot, árkot, halmocskát, valamirevaló épületet, dűlőt és gyalogösvényt saját névvel. Ráadásul lassan egy évszázada hivatalos helynevek hiányában nem egyszer ki-ki a maga kénye-kedve szerint nevezhette, nevezheti meg őket. A változatokat illetően is hasonló a helyzet: míg a szakember (Kiss) azt írja, hogy a magyar világban a földrajzi nevek teljes számát a földrajzi alakulatok (műveltebb nyelveken: objektumok) számának több mint kétszeresére teszik, Kisiratoson ugyanez első ránézésre is legalább háromszoros lehet a még élő és változatos tájnyelvnek, a kényszerű román hatásnak, a magyar világtól és köznyelvtől való elzártság miatt még élő régi helyneveknek köszönhetően.
Az előző gyűjtésem óta előkerült még elég sok egykori s újabb iratosi helynév, ezeket beillesztettem névtáramba. S bedolgoz-tam gyűjteményembe Salamon Ida kisiratosi gyűjtését is, amely jónéhány meglepetéssel – családom, barátaim, ismerőseim által nem említett és nem ismert helynévvel – szolgált. Egymástól füg-getlenül ketten is összeírtuk (évtizednyi eltéréssel) a neveket, így többé-kevésbé valóban teljesnek tekintető földrajzinév tárunk.
Az adattárban szerepeltetem a falu határához közeli, már a szom-széd helységekhez tartozó fontos, a mieink által jól ismert, illetve Kisiratosra utaló helyek neveit is. A szócikk vezérszavát ilyenkor nagybetű helyett ritkítva s kisbetűvel írom, pl. „ALMÁSSY-TANYA”
helyett, megkülönböztetésül a kisiratosi földrajzi nevektől, „A l m á s s y – t a n y a” olvasható.