A pénzügyi ellenőrzés rendszere

A különböző belső és külső ellenőrzési funkciók mellérendelt és hierarchikus egymásra épülései alkotják a pénzügyi ellenőrzési rendszert. Az ellenőrzési rendszer kiegyensúlyozottsága akkor biztosított, ha annak működését nem dominálják egyoldalúan partikuláris érdekek, illetve, ha alapvető érdekek nem sérülnek. Az ellenőrzési rendszer kiegyensúlyozottságát sok tényező együttesen biztosíthatja, az egyik ilyen a szakmai standardok kialakítása és ezek széleskörű követése. További fontos tényező az ellenőrzési rendszer egymásra épülő hierarchiája, amely biztosítja azt, hogy az „ellenőrt is ellenőrizzék”.

A pénzügyi ellenőrzési funkció a gazdaság egészében felértékelődött:

 Radikálisan megváltozott a gazdálkodás technológiai környezete.

2 Az audit „szemlélődő” elemző, jellemzően utólagos, a vizsgálattól folyamattól elkülönülten arra közvetlenül vissza nem ható, jelentéstétellel végződő ellenőrzés.

 Az 1970-es évektől kibontakozó dereguláció, majd az ezzel összefüggő liberalizáció, amely a pénzügyi piacok szegmentáltságát feloldotta.

 A vállalati méretek megnövekedése és tevékenységi színtereiknek jelentős kiterjedése.

A pénzügyi ellenőrzés növekvő szerepe nem korlátozódik a pénzrendszerre, hanem figyelemmel kíséri a közpénzügyi rendszer által felhasznált erőforrásokat és elősegíti a nemzeti közpénzügyi rendszerek átláthatóságát is. A közszektor pénzügyi ellenőrzésével foglalkozó nemzeti intézmények nemzetközi szervezetet (INTOSAI) működtetnek az egységes ellenőrzési elvek és gyakorlat biztosítása érdekében.

Az adott ország közigazgatási – közpénzügyi rendszerének, történelmi és társadalmi hagyományainak, viszonyainak sajátosságait tükrözik a konkrét ellenőrzési megoldások. A rendszer alapelemei ugyanakkor – a végrehajtó hatalomtól független számvevőszéki (külső) és az államháztartási (belső) pénzügyi ellenőrzés – minden országban fellelhetők.

1. ÁLTALÁBAN AZ ÁLLAMIGAZGATÁSI ELLENŐRZÉSRŐL

A közpénzek felhasználóit a közösség évszázadok, sőt évezredek óta ellenőrzi.

Szabályok és kontrollok nélkül nincs hatékony működés, sem piaci, sem pedig állami szinten. A társadalmi intézményekre nem, mint az egyéni döntéseket gúzsba kötő korlátokra, vagy a gazdasági fejlődést ellehetetlenítő akadályokra kell tekinteni, hanem mint olyan adottságokra, amelyek megfelelő kezelésük esetén képesek a jólét növelésére. Különösen igaz ez az ellenőrzésre, amely biztosítja, hogy a közpénzt szabályosan, hatékonyan, eredményesen, átláthatóan és a közösen meghatározott céloknak megfelelően használják fel. (BIHARI, 2007)

A sikeres állami működés alapja a jól megfogalmazott és betartatott „játékszabály”, a megfelelően kialakított intézményi környezet (KOVÁCS, 2014). A szabályokat azonban nem csak ki kell alakítani és le kell írni, hanem be is kell tartatni. Ezt biztosítja az ellenőrzés, ami teljesíti a gazdasági és társadalmi fejlődést elősegítő intézményekkel szembeni alapvető elvárásokat: csökkenti a bizonytalanságot, kiegyenlíti az információs aszimmetriát és tompítja az externális hatásokat. Az államháztartási³ és közpénzügyi⁴ ellenőrzés rendszere egyszerre stabilizáló és legitimáló intézmény. A stabilizációs intézmények a gazdasági aktivitás számára megfelelő környezetet biztosításáért felelnek, márpedig pontos elszámolások nélkül nincs stabilitás. A legitimációt biztosító intézmények a piacgazdaság működéséhez elengedhetetlen társadalmi stabilitást garantálják, és az ellenőrzés végső soron annak biztosítéka, hogy szabályosan, hatékonyan, eredményesen és az elvárható gondossággal költsék el az adófizetők pénzét, ami a politikai és társadalmi stabilitás és legitimáció alapja.

(VIGVÁRI 2008)

Fontos annak megértése, hogy a megfelelő belső kontrollrendszer kialakítása és működtetése mennyire elengedhetetlen alapelem, melynek kapcsán érdemes a szervezeti kereteken, sőt az államháztartási kontrollok rendszerén is túlmutatóan

3 Az államháztartási ellenőrzés mindazon források és eszközök ellenőrzését jelenti, amelyek az államháztartás részét képezik.

4 A közpénzügyi ellenőrzés a közpénznek minősülő javak ellenőrzését jelenti. Megjegyzendő, hogy a közpénzügyi ellenőrzés tágabb, mint az államháztartási ellenőrzés.

megvizsgálni és megérteni a modern közigazgatással szemben támasztott követelményeket, az ezzel kapcsolatos nemzetközi szakmai trendeket. (NAGY, 2005) A „jó kormányzás” (good governance) fogalmát a nyolcvanas évek végétől elsősorban a Világbank kezdte el használni azzal kapcsolatban, ahogy egy Kormány az adott ország gazdasági és szociális erőforrásait kezeli. A jó kormányzás kifejezés a közügyek megkülönböztetés nélküli és átlátható intézésére és a köztulajdonnal való gazdálkodására utal⁵.

Az ENSZ és más nemzetközi szervezetek meghatározásai alapján a „jó kormányzás”

az állam olyan működési módja, amelyet konszenzuskeresés, részvételre ösztönzés, esélyegyenlőség, átláthatóság, elszámoltathatóság, eredményesség, hatékonyság, valamint a jogállamiság tisztelete jellemez.

A „jó kormányzás” koncepciója értelmében, ha javítani akarunk a kormányzás minőségén, nem elegendő a kormányzat intézményeire, a jogszabályokra, összpontosítani, hanem kiemelt figyelmet kell fordítani – más alapelvek között – az átláthatóságra, a számon kérhetőség biztosítására és az érdekeltek döntésekbe való bevonására.

A jó kormányzás kritériumai a Világbank szerint:

 nyilvánosság és elszámoltathatóság;

 politikai stabilitás és erőszakmentesség,

 hatékonyság;

 minőségi szabályozás;

 jogállamiság;

 korrupció kiszorítása.

Az OECD jó kormányzási alapelvei:

 a jogállamiság tisztelete;

5 Calame, 2003

 nyíltság, átláthatóság, elszámoltathatóság a demokratikus intézmények irányában;

 korrekt és egyenlő bánásmód az állampolgárokkal, ideértve a beleszólás és részvétel rendszerét;

 hatékonyság, hatékony szolgálat;

 világos, átlátható és alkalmazható törvények és szabályozók;

 konzisztencia és koherencia a politikaformálásban;

 az etikai magatartásra vonatkozó magas elvárások. (PULAY, 2012)

A 2001. évi, európai kormányzásról szóló fehér könyvében az Európai Bizottság szintén meghatározta a jó kormányzás öt alapelvét:

 nyitottság – átlátható tevékenység, hozzáférhető és mindenki számára érthető információk közzététele;

 részvétel – minél szélesebb részvétel biztosítása a jogalkotástól a végrehajtásig;

 elszámoltathatóság – felelősségi körök pontos és világos meghatározása;

 hatékonyság – hatékony munkavégzés, döntéshozás a lehető legalacsonyabb szakértői szinten;

 összhang – az irányelveknek és a megtett intézkedéseknek összhangban kell állniuk és könnyen érthetőnek kell lenniük.

A fenti öt alapelv alkalmazásával kapcsolatban az Európai Bizottság felhívja a figyelmet az arányosság és a szubszidiaritás elvének szem előtt tartására is.

Az Európai Unió Költségvetési Főigazgatósága által működtetett Államháztartási Belső Kontroll Munkacsoport6 2015 novemberében kiadott egy állásfoglalást7 (position paper), amely összefoglalja az államháztartási kontrollrendszerekre vonatkozó legfőbb alapelveket:

Az államháztartási kontrollok:

 célja a jó kormányzás támogatása a köz érdekében;

6Public Internal Control Working Group: http://ec.europa.eu/budget/pic/index_en.cfm

7 http://ec.europa.eu/budget/pic/lib/docs/2015/CD02PrinciplesofPIC-PositionPaper.pdf

 teljesítmény-orientált;

 a COSO és INTOSAI standardokon alapszik;

 alapköve az „elszámoltathatósági háromszög”: hatáskör, felelősség, elszámoltathatóság;

 a három védelmi vonal (The Three Lines of Defense Model) mentén van kialakítva;

 kötelező eleme a független belső ellenőrzési funkció;

 tartalmazza a központi harmonizációs funkciót, amely biztosítja, hogy az itt felsorolt alapelvek beépítésre és alkalmazásra kerülnek;

 dinamikus koncepció, ezért folyamatos fejlesztést igényel.

Jól látható, hogy a különböző nemzetközi szervezetek a „jó kormányzás” kritériumait lényegében megegyező módon azonosították, amely bár elsősorban kormányzati szinten értelmezendő, ugyanakkor szervezeti vetülettel is rendelkezik. Levonható az a következtetés, hogy a jó kormányzás nem valósulhat meg anélkül, hogy a közigazgatás minden intézménye ne működne ezeknek az alapelveknek megfelelően.

Szervezeti szinten a jó kormányzás a felelős szervezetirányításnak feleltethető meg.

A felelős szervezetirányítási elvek és ajánlások eredendően a magánszférában alakultak ki. A felelős szervezetirányítási elvek a vállalatirányítási pozíciók felelősségének minél szigorúbb szétválasztásával, a belső kontrollrendszerrel, és ezen belül főképp a kockázatkezelés és a belső ellenőrzés, mint kiemelt szervezetirányítási eszközök szerepével foglalkoznak. Az ajánlások értelmében a belső kontrollok és a kockázatkezelés a szervezeti kultúrába ágyazódva, a megfelelő irányítási folyamatok és eljárások megvalósításán keresztül képezik a belső kontrollrendszer (internal control system) részét.

A belső ellenőrzés (internal audit) a szervezetirányítás fontos pillére, amely működése során független és objektív visszajelzést nyújt a szervezetirányítás számára, a vezetők felelősségi körébe tartozó belső kontrollok és a kockázatkezelés működésének megfelelőségéről.

A felelős szervezetirányítás:

 jelentősen növeli a szervezet átláthatóságát;

 megalapozottabb vezetői döntéseket eredményez;

 hozzájárul a szervezet integritásának megteremtéséhez;

 csökkenti a visszaélések számát;

 elősegíti a célok elérését;

 javítja a hatékonyságot;

 támogatja a számonkérhetőség megvalósulását;

 a közszférában eredményesen növeli az adott szervezet iránti társadalmi bizalmat.

Az elszámoltathatóság (számonkérhetőség), az átláthatóság és a felelősség tartalmi különbségéit mindenkinek ismernie szükséges, akit valamilyen formában érint a vezetői elszámoltathatóság, akár úgy, mint elszámoltatásra kötelezett, akár úgy, mint elszámoltató.

A felelősség (responsibility) tartalma az, hogy a vezető vagy a munkatárs köteles egy meghatározott feladatot az előírt követelményeknek megfelelően ellátni (KOVÁCS, 2014). Az előbbi gondolatmenetet tovább folytatva, a vezetőnek az a felelőssége, hogy a rábízott eszközöket és forrásokat a kijelölt célnak megfelelően, és az előírt módon használja fel, aki pedig az adott célra az eszközöket, forrásokat rábízta, az jogosult a teljesítésről a vezetőt elszámoltatni.

Az elszámoltathatóság (accountability) azt jelenti, hogy a vezető vagy a munkatárs felelős a tevékenységéért, a rábízott eszközök és források felhasználásáért, az érintettek pedig jogosultak számon kérni azt, hogy a felhasználás valóban az ő érdekükben, és az elvártnak megfelelően történt-e, az elszámoltatott pedig köteles válaszolni, részletesen bemutatni az eredményeket vagy az elvárttól való elmaradás okait (PULAY, 2012). Ebből következik, hogy az elszámoltathatóság tágabb fogalom, mint a felelősség, mert magában foglalja a számonkérést és a teljesítményértékelését követő következményeket is. Amikor elszámoltathatóságról beszélünk, akkor a hangsúly a teljesítményen van, tulajdonképpen a tényleges felelősségre vonhatóságról, a felelősségre vonás általános feltételeinek fennállásáról beszélünk Megjegyzendő, hogy a feladatot lehet delegálni, de a felelősséget és az elszámoltathatóságot nem!

3. ábra: Elszámoltathatósági háromszög (accountability triangle)

Az átláthatóság (transparency) az egyik előfeltétele az elszámoltathatóságnak, vagyis annak, hogy a felelősök tevékenységükért, döntéseikért elszámoltathatóak, felelősségre vonhatóak legyenek. Az érintettek igénylik, és részükre biztosítani szükséges, hogy a célok elérése érdekében folytatott tevékenységekről, folyamatokról, a rendszeres, vagy időközönkénti tájékoztatást, azaz valamilyen formában megbízható, időszerű, a tevékenység szempontjából fontos információkat közzé- vagy hozzáférhetővé legyenek téve. (BÁBOSIK, 2017)

Az elszámoltathatóság megteremtése rendkívüli fontossággal bír a szervezet számára. A szervezet első számú vezetője felelős és elszámoltatható az általa irányított szervezet teljes tevékenységéért, ugyanakkor fontos, hogy a szervezeten belül is kialakításra kerüljenek a felelősségi körök.

Az elszámoltathatóság a kötelezettség – számonkérés – következmény fogalomrendszerén keresztül ragadható meg legjobban. Az elszámoltathatóság kialakításának feltételei a szervezet minden működési szintjén:

Számonkérés

Hatáskör

(felhatalmazás) Felelősség

 a célkitűzések pontos, mindenki számára egyformán érthető meghatározása;

 a célkitűzések megvalósításához szükséges és elégséges erőforrások rendelkezésre bocsátása – a célkitűzéseknek mindig egyensúlyban kell lenniük a rendelkezésre álló erőforrásokkal;

 világosan elkülönített felelősségi körök;

 a hatáskörök megfelelő elválasztása, a munkatársak felhatalmazása;

 megbízható nyomon követési és beszámolási rendszer kialakítása;

 mérhető teljesítményindikátorok és azzal összefüggő releváns ösztönző rendszer kialakítása; a teljesítmény folyamatos értékelése;

 a teljesítés elismerése, illetve nem teljesítés esetén a megfelelő intézkedések, korrekciók megtétele.

2. KÜLÖNÖS ÁLLAMHÁZTARTÁSI ELLENŐRZÉSEK

3.1. Általában a megújított magyar közpénzügyi kontrollrendszer

A gazdasági felemelkedés és az adósságcsapdából való kitörés egyik záloga a szigorú takarékosság, a közpénzekkel és a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodás, ami kordában tartott állampénzügyeket, hatékony és eredményes államháztartási ellenőrzést és kontrollrendszert feltételez. Alapvető nemzeti érdek, hogy átlátható, hatékony és számonkérhető legyen a közpénzzel és a nemzeti vagyonnal való gazdálkodás. Szakszerű és rendszeres ellenőrzés nélkül nem képzelhető el Magyarország felemelkedése, a jelenlegi gazdasági és társadalmi problémák leküzdése. (LENTNER, 2015)

Az Alaptörvény 2012. január 1-jei hatályba lépésével közjogi értelemben új időszámítás kezdődött hazánkban. Ezt támasztja alá, hogy az Alaptörvény 37. cikk (1) bekezdése szerint a Kormány a központi költségvetést törvényesen és célszerűen, a közpénzek eredményes kezelésével és az átláthatóság biztosításával köteles végrehajtani. Továbbá az Alaptörvény 39. cikk (2) bekezdése szerint a közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával. A közpénzeket és a nemzeti vagyont az átláthatóság és a közélet tisztaságának elve szerint kell kezelni. A közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok. (SCHANDA, 2010)

Az Alaptörvény az államháztartási ellenőrzésre expressis verbis az Állami Számvevőszékről szóló cikkben utal, ami kimondja, hogy az Állami Számvevőszék az Országgyűlés pénzügyi és gazdasági ellenőrző szerve, amely törvényben meghatározott feladatkörében ellenőrzi a központi költségvetés végrehajtását, az államháztartás gazdálkodását, az államháztartásból származó források felhasználását és a nemzeti vagyon kezelését. Alkotmányos szinten rögzítésre került az is, hogy az Állami Számvevőszék elnökét az Országgyűlés az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával tizenkét évre választja meg, illetve hogy az ÁSZ elnöke az intézmény tevékenységéről évente beszámol az Országgyűlésnek. (SIMON, 2012)

Az Alaptörvény fontos újdonsága, hogy az alkotmányi jogállással rendelkező szervek közé emeli, és az Állami Számvevőszékkel, illetve a Magyar Nemzeti Bankkal (MNB) megegyező státuszt ad a Költségvetési Tanácsnak. (KOVÁCS, 2014)

A Tanács ereje az Alaptörvényből eredeztethető, hisz a Tanácsnak épp az a fő feladata, hogy az alkotmányos adósságszabályt érvényesítse, és az ne csak írott szó maradjon. Az Alaptörvény rögzíti, hogy az adósságállomány leszorítása érdekében a Költségvetési Tanács vétójoggal rendelkezik, amivel a magyar jogalkotók kiemelkedő önkorlátozást vállaltak. A Tanácsnak adott jogosítvány elsősorban azt szolgálja, hogy a lehető legjobb, legmegbízhatóbb, leginkább megalapozott költségvetési terv jusson el az Országgyűlésig. szavazni és felelősséget vállalni a képviselőknek kell, de a tanács garantálja, hogy az Alaptörvény adóssággal kapcsolatos előírása semmilyen esetben ne sérülhessen. (LENTNER, 2015)

A magyar közpénzügyi kontrollrendszer megújításának részeként a fentieken túl 2010-et köv2010-etően sor került többek között az államháztartási törvény megújítására is (2011.

évi CXCV.), ami bár épített az előző államháztartási törvényre, de új alapokat adott az államháztartás ellenőrzési rendszerének. Az új államháztartási törvény mellett a közpénzügyi kontrollrendszer megreformálásához szintén hozzájárult a költségvetési szervek belső kontrollrendszeréről és belső ellenőrzéséről szóló 370/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet (Bkr.) elfogadása is. Az európai uniós támogatásokkal kapcsolatos ellenőrzéseket pedig új alapokra helyezte a 2007-2013 programozási időszakban az európai regionális Fejlesztési Alapból, az európai szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 4/2011. (I. 28.) Korm. rendelet.

3.2. A számvevőszéki ellenőrzés

Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés pénzügyi és gazdasági ellenőrző szerve.

Az Állami Számvevőszék törvényben meghatározott feladatkörében ellenőrzi a központi költségvetés végrehajtását, az államháztartás gazdálkodását, az államháztartásból származó források felhasználását és a nemzeti vagyon kezelését.

Az Állami Számvevőszék ellenőrzéseit törvényességi, célszerűségi és eredményességi szempontok szerint végzi. (Alaptörvény 43. cikk (1) bekezdés)

3.2.1. Általában az Állami Számvevőszékről

Az Állami Számvevőszék feladatát az Országgyűlésnek alárendelve látja el. Jogállását és hatáskörét az Alaptörvény és az Állami Számvevőszékről szóló 2011. évi LXVI.

törvény (a továbbiakban: ÁSZ tv.) határozza meg. Az ÁSZ az Országgyűlés által elfogadott stratégiában rögzítettek szerint küldetésének tekinti, hogy szakmai elkötelezettségének megtartása mellett értékteremtő ellenőrzéseivel előmozdítsa a közpénzügyek átláthatóságát, és hozzájáruljon a hatékony állam működéséhez. Az ÁSZ ellenőrzéseinek megtervezésétől azok végrehajtásán keresztül az ellenőrzések eredményeinek hasznosulásáig ténylegesen hozzá kell járulni Magyarország közpénzügyi rendszerének fejlesztéséhez, a közpénzügyi stabilitás, valamint az integritás alapú közpénzfelhasználás megteremtéséhez. Az intézkedési tervekben foglaltak megvalósításának utóellenőrzés keretében történő ellenőrzése pedig fokozza a gazdálkodási fegyelmet, növeli a közpénzügyek rendezettségét. Így az ÁSZ stratégiai célkitűzése, hogy a törvény szerinti gyakorisággal elvégzendő és egyéb eseményhez kötött ellenőrzési kötelezettségeinek teljesítésével le nem kötött erőforrásait az államháztartás komplex folyamatainak átláthatósága érdekében rendszerszemléletű ellenőrzésekre összpontosítsa. Hangsúlyt fektet az ÁSZ az egymásra épülő, kapcsolódó ellenőrzésekre, mivel az államháztartás egy-egy kulcsfontosságú területének több szempontú megvilágítása egyben hozzájárul az ÁSZ tanácsadó tevékenységéhez, amely keretében elemzésekkel és tanulmányokkal támogatja a Költségvetési Tanács munkáját és az Országgyűlést. Az ÁSZ egyik kiemelkedő célja, hogy tevékenységével elősegítse az államadósság-mutató csökkentésére vonatkozó alkotmányos kötelezettség teljesítését, melynek elérése érdekében ellenőrzési fókuszait továbbra is olyan területek és szervezetek ellenőrzésére helyezi, melyek hatással vannak az államadósság-mutató alakulására, az államháztartási hiányra. Az ÁSZ társadalmi szerepvállalásának jelentős területe a pénzügyi kultúra fejlesztése, melynek célja, hogy a lakosság pénzügyi, közpénzügyi, közteherviselési ismeretei bővüljenek, valamint ezzel párhuzamosan a

(köz)pénzügyekkel kapcsolatos attitűdök és magatartásformák fejlődése is megvalósuljon. Az ÁSZ folyamatosan törekszik arra, hogy nemzetközi kapcsolatai a szakmai felkészültséget, az ellenőrzési tevékenység mind magasabb színvonalát segítsék elő. Ennek érdekében figyelemmel kíséri az ÁSZ a számvevőszéki ellenőrzés nemzetközi fejlődési tendenciáit, és kialakítja azt az eljárási rendet, amellyel a nemzetközi téren szerzett ellenőrzés-szakmai tapasztalatok, értékek, jó gyakorlatok, adaptációk beépülhetnek a számvevőszéki ellenőrzés gyakorlatába, ezáltal megvalósítva a nyitott, mások tapasztalataira is építő, tanulni képes szervezeti működést és tudás átadást a közpénz felhasználónak. (KOVÁCS, 2010)

Az intézmény fenntarthatóságának, és eredményes feladatellátásának érdekében alapvető célként került meghatározásra az ellenőrzési feladatokhoz igazodó optimális szervezeti felépítés kialakítása, a rendelkezésre álló erőforrások hatékony allokációja, az eddig elért működési feltételek szinten tartása, fejlesztése. (DOMOKOS 2011)

Az ÁSZ, mint társadalmilag felelős intézmény az Alaptörvényben rögzített függetlensége szerint csak a törvényeknek és az Országgyűlésnek alárendelve működik, tevékenységét az országgyűlési választási ciklusoktól függetlenül, nyilvános ellenőrzési terve alapján stabilan és átláthatóan végzi.

Az ÁSZ a tervezett ellenőrzéseken felül kiemelt figyelmet fordít a külső jelzések (pl.

Országgyűlés, média, közérdekű bejelentések) alapján magas kockázatúnak ítélt, jelentős közérdeklődésre számot tartó, aktuálisan felmerülő témákra, amelyeket folyamatosan beépít ellenőrzései közé. A kockázatelemzés eredményeire fokozottan támaszkodó témaválasztás az ellenőrzések minőségének és hatékonyságának javítását támogatja. (LENTNER, 2015)

A közpénzekkel való hatékony és fegyelmezett gazdálkodásának elősegítése új elemeként az ÁSZ önkéntes öntesztekkel támogatja a közpénzt használó szervezetek, intézmények működésének szabályozottságát, szabályszerűségét. Az öntesztek révén az intézmények értékelhetik saját tevékenységüket, felkészülhetnek egy esetleges ÁSZ ellenőrzésre. Az önteszt-rendszer hasznosul a még nem ellenőrzött önkormányzatoknál, intézményeknél, hiszen egyfajta „belső motivációként” segíti elő

a működés szabályozottságának javítását, a belső kontrollrendszer erősödését.

(L^ENTNER, 2015)

Az Állami Számvevőszék függetlensége egyrészt személyi függetlenségében nyilvánul meg, amely szerint az Állami Számvevőszék elnökét az Országgyűlés az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával tizenkét évre választja meg.

Az Állami Számvevőszék függetlensége egyrészt személyi függetlenségében nyilvánul meg, amely szerint az Állami Számvevőszék elnökét az Országgyűlés az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával tizenkét évre választja meg.

In document Államháztartási ellenőrzési ismeretek (Pldal 13-0)