1. A PÁLYAORIENTÁCIÓ FOGALMÁNAK
1.1. Pályaválasztási tanácsadás, pályaorientáció, életpálya-tanácsadás
A hazai szóhasználatban a pályaorientáció kifejezéssel kapcsolatban gyakran találkozha-tunk fogalomértelmezési nehézségekkel. A mai napig nincsen egységes szóhasználat sem a szakirodalomban, sem a gyakorlatban, gyakran még ma sem tisztázott a pályaválasz-tási tanácsadás, a pályaorientáció vagy az életpálya-tanácsadás fogalma közötti különb-ség, tartalmi eltérés. Egyrészt azért vannak szóhasználati problémák, mert a nemzetközi szakirodalomban előforduló kifejezések nehezen fordíthatók magyarra, magyar megfe-lelőik sem egyértelműek. Másrészt a magyar szóhasználatban a rendszerváltásig a pálya-választás, illetve a pályaválasztási tanácsadás elnevezések voltak használatosak, azonban mára e fogalmak nem fedik le azt a komplex feladatrendszert, amelyet az elmúlt évtize-dek társadalmi, gazdasági és technikai változásai hoztak, mégis gyakran szinonimaként használják a fenti kifejezéseket.
1.1.1. Pályaválasztási tanácsadás
Ritoók Pálné 1986-ban megjelent tanulmányában a pályaválasztást „a fiatalok társada-lomba való beilleszkedésének, szocializációjának egyik nagyon jelentős mozzanata”-ként írta le (Ritoók 1986: 7). A pályaválasztás döntést jelent, amelynek során „a fennálló lehe-tőségek alapján önállóan, célunknak megfelelően kiválasztunk egy olyan foglalkozást, tevékenységet, amely lehetővé teszi, hogy a társadalom és a magunk számára értékkel bíró munkát végezzünk” (Szilágyi 1993: 9). A pályaválasztási döntést minden fiatal átéli, annak meghozása sok ismeretet, tájékozottságot igénylő, bizonyos fokú érettséget felté-telező, összetett folyamat. A helyes döntéshez végig kell gondolni az egyéni adottságokat, az indítékokat és elképzeléseket, valamint a választható lehetőségek és a pályakövetel-mények összeegyeztethetőségét. A társadalomnak és az egyénnek egyaránt érdeke, hogy
megtalálja önmagát az életpályáján, s ott produktív legyen (Ritoók 1986). A pályaválasz-tási döntés szoros összefüggésben van az egész személyiség érettségi fokával. Rókusfalvy Pál megfogalmazása szerint „pályaérettségnek nevezzük a tanuló egész személyiségének olyan fejlett állapotát, amely egyrészt lehetővé teszi az elhelyezkedési lehetőségeknek és a személyiségnek megfelelő pálya adekvát választását, másrészt biztosítja a szakmai kép-zésnek legalább minimális sikerét, és felébreszti a tanulóban a szakmai beilleszkedésre való tartós törekvést” (Rókusfalvy 1969: 49).
Völgyesy Pál már 1976-ban megfogalmazta, hogy a fiatalok csak alapos előkészítés után képesek megfelelő pályaválasztási döntést hozni, hiszen ehhez közvetlen környezetük és a társadalom hatásait, valamint személyes tapasztalataikat kell integrálják. A környe-zet információs szintje meghatározó abban, hogy a fiatalok megfelelő mennyiségű infor-mációval rendelkeznek-e a választható pályákról, hiszen ennek alapján alakítják elkép-zeléseiket a választott szakmáról. Minél kevesebb információval rendelkeznek, annál kevésbé tudnak átgondolt döntést hozni, annál valószínűbb, hogy spontán, véletlenszerű vagy kényszerű lesz a választásuk (Völgyesy 1976, idézi Kenderfi 2012). A pályaválasz-tás, illetve pályaválasztási döntés kifejezés ugyanakkor azt sugallja, hogy egy egyszeri, végleges, megváltoztathatatlan döntésről van szó, amelyet fiatal korban kell meghozni, majd a továbbiakban nem kell foglalkozni vele. A rendszerváltás előtti Magyarorszá-gon valóban jellemző volt, hogy az ifjúkorban meghozott iskolaválasztási és pályaválasz-tási döntések egy életre kijelölték az egyén szakmai útját, amely egy szakmát, jellemzően egy munkahelyet, lineáris szakmai előmenetelt jelentett a nyugdíjig. Az egyéni ambí-ciók kevésbé játszottak szerepet, a tervgazdálkodás érdekei helyeződtek a középpontba, jellemző volt a pályairányítás, amelynek során a gazdaság igényeinek megfelelő terüle-tek, szakmák felé (elsősorban a szakmunkásszükségletet kielégítendő) terelték a fiata-lokat, a pályaválasztást tervszerűen és céltudatosan befolyásolva, annak függvényében, hogy az adott régióban milyen továbbtanulási, illetve elhelyezkedési lehetőségek voltak (Borbély-Pecze 2010; Kenderfi 2012). A pályaválasztást egyszeri döntésként értelmez-ték, és alapvetően az ifjúkorhoz kapcsolták, így a pályaválasztási tanácsadás célcsoport-jának kizárólag az iskoláskorú gyerekeket tekintették, ezen belül is kiemelten a 8. osz-tályosokat. A pályaválasztást előkészítő munkában jelentős feladat hárult az iskolára és a pedagógusra, amihez megfelelő szakmai segítséget kaphattak az Országos Pályaválasz-tási Tanácsadó Intézet irányítása alatt dolgozó megyei intézetek szakembereitől, pedagó-gusoktól, pszichológusoktól és közgazdászoktól (Borbély-Pecze 2010).
A pályaválasztás folyamata és az ehhez kapcsolódó tanácsadói munka a rendszervál-tást követően jelentős változásokon ment keresztül. A hazánkban bekövetkező társa-dalmi és gazdasági folyamatok, a piacgazdaságra való áttérés, és annak következtében a munkaerőpiac és a foglalkoztatási struktúra átalakulása, a munkanélküliség megje-lenése, az oktatási rendszer folyamatos változása, majd az, hogy az Európai Unióhoz csatlakozás miatt megjelenő követelményeknek meg kellett felelni, átalakította az életpá-lyáról, pályaválasztásról alkotott addig kialakult felfogást. A gyorsan változó gazdasági
és technikai környezethez való alkalmazkodás igénye folyamatos megújulást, újabb és újabb kompetenciák elsajátítását kívánta (például idegen nyelvi kompetencia, IKT-kom-petencia, interperszonális kompetenciák). Szintén hozzájárult a pályaválasztás, valamint az azzal összefüggő segítő tevékenységek változásához a pályák, a szakmák, az egyes végzettségekkel betölthető munkakörök tartalmának változása, a fokozódó munkálta-tói elvárások, az egész életen át tartó tanulás (LLL) szemléletének terjedése és a tanulási lehetőségek módosulása, a tanulási utak gazdagodása.1 A pályaválasztás már nem egy-szeri döntést jelent az egyén életében, hanem újra és újra felmerülő döntési helyzeteket, ugyanis az egyén életpályája során többször kerülhet olyan helyzetbe, hogy munkahe-lyet, sőt szakmát kell váltania. Tehetik ezt például külső körülmények, gazdasági vagy munkaerőpiaci változások következtében, vagy saját személyes fejlődésük érdekében, érdeklődésük, értékrendjük megváltozása miatt. Az ifjúkorban meghozott pályaválasz-tási döntés tehát nem egy életre szól, csak irányt ad, amely a későbbiekben változhat/vál-toztatható (Szecsődi 2003).
1.1.2. Pályaorientáció
A rendszerváltozás után a pályaválasztási tanácsadás mellett megjelent a pályaorientá-ció fogalma, amely kevésbé statikus, nem a választásra, hanem sokkal inkább az életpá-lya tervezésére, a pályákkal kapcsolatos tájékoztatásra, irányításra, orientálásra helyezte a hangsúlyt. Ez a megközelítés a pályaválasztást folyamatnak tekinti, amely során több alkalommal kell döntéseket hozni. Szilágyi Klára megfogalmazása szerint a pályaorien-táció „a tanuló egyéni igényeinek figyelembevételével segíti a megfelelő pálya kiválasz-tását, kiterjedt információnyújtás révén” (Szilágyi – Völgyesy 1996: 59), a megfelelő döntéshez pedig az egyénnek szüksége van pályaismeretre, munkaerőpiaci ismeretekre, valamint önismeretre. A pályaorientáció pedagógiai fejlesztési folyamat, amelynek célja, hogy az egyén képessé váljon az életútja során várható változások megértésére, elfogadá-sára és kezelésére. Ennek érdekében olyan támogató rendszer kialakítáelfogadá-sára van szükség, amely segíti az egyént ebben a folyamatban, biztosítja számára a megfelelő információ-kat és a segítő szolgáltatásoinformáció-kat (Borbély-Pecze és mtsai 2013a).
Az Európa Tanács 2008-ban született definíciója a pályaorientáció folyamatát kiter-jeszti az iskoláskor mellett a felnőttkorra is, így – megfogalmazásuk szerint – a pályaori-entációt olyan tevékenységek összességének tekintik, „amelyek bármilyen korú állam-polgárok számára, életük bármely pontján lehetővé teszik képességeik, kompetenciáik
1 A rendszerváltás után az iskolarendszer jelentős változáson ment keresztül. Az állami fenntartású intéz-mények mellett megjelentek az egyházak, a civilszervezetek, illetve a profitorientált cégek által működte-tett intézmények. Jelentősen bővült a felnőttképzés piaca is, számos, felnőttoktatással foglalkozó vállalko-zás kezdte meg működését egyre bővülő képzési portfólióval. Az iskolarendszerű oktatás és képzés mellett megjelent az iskolarendszeren kívüli képzések széles köre is (Farkas 2013).
és érdeklődésük felmérését, hogy észszerű oktatási, képzési és foglalkoztatási döntéseket hozzanak, valamint, hogy menedzselni tudják egyéni életútjukat a tanulás, a munka és az élet egyéb területein, ahol ezeket a képességeket és kompetenciákat elsajátíthatják és/vagy használhatják” (ELGPN Szakszótár 2013: 26). A szakszótár megjegyzi, hogy a pályaori-entáció egy olyan ernyőfogalom, amely magában foglalja a tanácsadást, a tájékoztatást, a tanítást, az értékelést és az érdekképviseletet is. Az Európai Pályaorientációs Szakpo-litikai Hálózat által létrehozott szakszótár összegyűjti a pályaorientációhoz kapcsolódó fogalmakat, és egy-egy fogalomhoz akár többféle definíciót is kapcsol. A fenti definíció ese-tében érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy abban megjelenik a pályaorientációval kap-csolatban az egyén felelőssége, amelyet életpályájával kapcsolatos döntéseiért vállalnia kell.
1.1.3. Életpálya-tanácsadás, életút-támogató pályaorientáció
A gazdasági és munkaerőpiaci versenyben való helytállás érdekében a tanulás nem érhet véget az iskoláskorral, a tudást egy életen át szükséges fejleszteni, megújítani. Amint arról már a bevezetőben szóltunk, a lifelong learning (LLL) szemlélethez kapcsolódva az elmúlt években meghatározóvá vált az egész életutat támogató pályaorientációs tevé-kenység, vagyis lifelong guidance (LLG) is. A kifejezésnek nincsen egységesen használt magyar megfelelője, a pályatanácsadás, a pályafejlődési tanácsadás, az életpálya-tanács-adás, az életút-támogató pályaorientáció egyaránt használatos a lifelong guidance fordí-tásaként (Borbély-Pecze és mtsai 2013a). A lifelong guidance az Európa Tanács defi-níciója szerint „azon tevékenységek összességét fedi le, amelyek az egész életen át tartó tanulás kontextusában képessé teszik az európai állampolgárokat arra, hogy meghatá-rozzák kompetenciáikat, érdeklődésüket, képzési és oktatási döntéseket hozzanak, és vezessék saját tanulási, munkavállalási életútjukat az így megszerzett életpálya-építési kompetenciákkal” (Európai Unió Tanácsa 2008, idézi Borbély-Pecze és mtsai 2013a:
35). Ez a megközelítés a pályaorientációs tevékenység proaktív jellegét hangsúlyozza, hiszen a változó gazdasági helyzet és munkaerőpiac folyamatos alkalmazkodóképességet vár el a munkavállaló egyéntől, gyakran kiszámíthatatlan, nehezen tervezhető helyzet-ben kell a pályát tervezni, majd folyamatosan újratervezni. Az életút-támogató pályaori-entáció éppen azon tevékenységek összességét jelenti, amelyek képessé teszik az egyént arra, hogy életútját felépítse és folyamatosan újragondolja, módosítsa, fejlessze. Ennek érdekében az életpálya-építési kompetenciák fejlesztését már időben meg kell kezdeni, amire alkalmas a közoktatásban töltött idő (Pecze és mtsai 2013b). Borbély-Pecze Tibor Bors megfogalmazása szerint az életpálya-tanácsadás egy integráló fogalom,
„mely magába olvasztja a pályaválasztási tanácsadás, a karrier kompetenciák fejlesztése/
tréningezése, a pályakorrekciós tanácsadás, a munkavállalási tanácsadás, a hallgatói élet-vezetési tanácsadás és az életút tanácsadás stb. korábbi részfeladatokat” (Borbély-Pecze 2010: 12).
1.1.4. Fogalmi változások – szemléletmódbeli változások
A fejezetben tárgyalt három fogalom más-más megközelítésben, egyre komplexebb fel-adategyüttesként tekint a pályaorientációra. A pályaválasztási tanácsadás fogalmának értelmezései közösek abban, hogy elsősorban az iskoláskorú fiatalok problémájaként tekintettek a pályaválasztásra, és döntően egyszeri döntésként értelmezték azt, nem zár-ták ki, hogy valaki felnőttkorban pályát módosítson, de ez nem volt jellemző. A rendszer-váltás után jelent meg a hazai fogalomhasználatban a pályaorientáció kifejezés, amelynek definíciói esetében közös elem, hogy a pályaválasztásra folyamatként tekintenek, kieme-lik a tervezés és tudatos előkészítés fontosságát, és már nem kizárólag az iskoláskorú fia-talokra koncentrálnak. A döntések előkészítéséhez elengedhetetlennek tartják, hogy az egyén felkészülten, a megfelelő információk birtokában hozza meg a döntést, így kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a tájékoztatásnak, illetve a támogató rendszereknek (például tanácsadó rendszer). Mind a pályaválasztási tanácsadásban, mind a pályaorientációban fontos feladatot szánnak a pedagógusoknak, hiszen az iskolákban megfelelő terep nyílik nagyszámú fiatal elérésére, tájékoztatására, felkészítésére. Az életút-támogató pályaori-entáció definícióiban kulcsszerepe van a „képessé tétel” fogalmának. A pályaoripályaori-entációra ez a megközelítésmód is folyamatként tekint, mely az egyén egész életútját elkíséri, azon-ban hangsúlyozza, hogy az egyént képessé kell tenni arra, hogy saját életpályáját önállóan menedzselje, életútját felépítse, újragondolja, és a megfelelő pillanatokban döntéseket hoz-zon. Mivel az életpálya-építési kompetenciák fejlesztését célszerű már gyermekkorban elkezdeni, kiemelt feladat hárul az iskolára és a pedagógusokra ennek megvalósításában.
Az általam használt pályaorientáció fogalma közel áll Szilágyi (1996) és Kenderfi (2012) fogalomértelmezéséhez, valamint az Európa Tanács életút-támogató pályaorientációra vonatkozó definíciójához. Pályaorientáción egy olyan folyamatot értek, amely során az egyén megtapasztalja, megismeri önmaga azon tulajdonságait, jellemzőit (érdeklődését, képességeit, értékeit), amelyek meghatározóak lehetnek rövid és hosszú távon az iskola-választásban, a pályatervezésben és az életpálya-építésben, és ezen képességek és kompe-tenciák folyamatos fejlesztésével képessé válik arra, hogy életútját tervezni, menedzselni tudja az élet bármely területén.