Pálya- és szakmaismeret

A pályaismeret a pályaorientáció egyik leglényegesebb eleme. Minél szélesebb körű az egyén pálya-, illetve szakmaismerete, annál nagyobb körből tud választani. Természe-tesen nem elegendő a foglalkozásokat csak felsorolás szinten ismerni, azok valódi tar-talmát, követelményeit is tudni kell a pontos eligazodás érdekében. Völgyesy definíci-ója szerint „a pályaismeret a munkatudományokon belül rendszerezi, leírja azokat az ismérveket, amelyeket a munkát végző embernek a pályán a foglalkozástevékenységgel kapcsolatban mint követelményt, feladatot figyelembe kell vennie” (Völgyesy 1995b: 14).

A pályák tartalma, a szakmastruktúra azonban a technika és a gazdaság folyamatos és gyors fejlődése miatt állandó változásban van, régi szakmák szűnnek meg, vagy átala-kulnak, új szakmák születnek. A pályaismeret egy folyton változó, alakuló ismeretanyag, az egyre többféle pálya, illetve szakma között egyre nehezebb az eligazodás, a változások követése egyre nagyobb kihívást jelent (Völgyesy 2012; Szilágyi 2003).

A pályák könnyebb áttekinthetősége érdekében célszerű azokat strukturálni, olyan rendszerbe foglalni, amelynek segítségével a tipikus tevékenységeket és követelménye-ket jól el lehet különíteni. A pályaismeretnek több rétege van, így a pályák tovább bont-hatók különféle foglalkozásokra, amelyekhez még differenciáltabb jellemzők köthetőek, a mindennapi gyakorlat, az adott foglalkozás szépségei és nehézségei. Szilágyi Klára kiemeli (2005), hogy a pályák legalapvetőbb tartalma és követelményrendszere mellett a mindennapokban megjelenő munkatevékenységhez kapcsolódó örömök és élmények

megismertetése, a pályához való érzelmi kötődés kialakítása segíthet a foglalkozáshoz kapcsolódó elkötelezettséget és hivatástudatot megalapozni. Nem szabad megfeledkezni a pályaismeret szempontjából lényeges munkaerőpiaci keresettségről sem, a divatszak-mákban gyakran már túlkínálat jelentkezik, ennek ellenére még mindig töretlen a nép-szerűségük a választásnál (Szilágyi 2005).

Kenderfi Miklós a  pályák, foglalkozások jellemzése, leírása szempontjából három tényezőt tart fontosnak, magát a végzett tevékenységet, a munkavégzés során használt eszközöket, valamint a  munka anyagát (2011). A  végzett tevékenység szempontjából kiemeli, hogy a pontos feladatok ismerete nélkül nehezen ítélhető meg, hogy az adott tevékenységet milyen hatékonysággal, illetve milyen örömmel végezné az egyén, így azok részletes ismerete rendkívül fontos. A munkavégzés során használt eszközök lehetnek gépek, szerszámok, de a beszédet, a kommunikációs készséget is tekinthetjük eszköznek.

Ha az egyén ismeri a pálya „eszközigényét”, könnyebben tud dönteni arról, hogy képes-ségeinek megfelelő-e, illetve milyen kompetenciáit szükséges fejlesztenie annak érde-kében, hogy sikerrel helyt álljon az adott területen. Az egy-egy szakmához, foglalkozás-hoz kötődő anyag, nyersanyag, illetve az egyén ahfoglalkozás-hoz való viszonya szintén meghatározó lehet az adott pálya választásakor, legyen az akár egy fadarab (asztalos), vagy gyerekek (óvónő) vagy számok (könyvelő). „A pályaismeret tehát részben szűkíti az egyén szá-mára a pályák világát oly módon, hogy erősíti a döntési alternatívák redukálását, más-részt bővíti a választható pályák körét, mivel egyre több foglalkozással ismerkedik meg a pályaorientáció folyamatában” (Kenderfi 2011: 25).

A pályák osztályozásának igénye nemcsak a pályaorientáció szempontjából merül fel, hanem más társadalmi és gazdasági folyamatok megfigyelését is megkönnyíti, ha egy-séges és általánosan elfogadott, nemzetközi összehasonlításokat is lehetővé tevő fogal-makat és osztályozást használunk. Magyarországon az 1970-es években vezették be az első, foglalkozásokat tartalmazó rendszert, FEOR (Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere) néven. A rendszernek nem csupán statisztikai értelemben volt jelentősége, hanem a foglalkozásokkal kapcsolatos fogalmakat, leírásokat, a besorolási szemponto-kat is egységesítette. A FEOR-t a rendszerváltás után újították meg. Az új, FEOR-93 elne-vezésű rendszer jobban illeszkedett a foglalkozások nemzetközi besorolási rendszeré-hez (ISCO-88), és alkalmazkodott a rendszerváltást követő gazdasági és munkaerőpiaci változásokhoz is. A foglalkozások rendszerének következő felülvizsgálata és módosítása 2008-ra vált indokolttá, mivel addigra a nemzetközi rendszert megújították és ISCO-08 néven bevezették. Szintén a felülvizsgálatot indokolta, hogy az eltelt időszakban jelentős változások következtek be a munka világában, új foglalkozások jöttek létre, mások meg-szűntek, vagy tartalmukban változtak, valamint figyelembe kellett venni a technológia, elsősorban a számítástechnika fejlődését, amely alapjaiban változtatta meg több munka-tevékenység jellegét. A hároméves felülvizsgálat után, 2011-ben lépett hatályba a FEOR-08. Az új rendszer a régihez képest kevesebb, 485 foglalkozást tartalmaz (a FEOR-93 632 foglalkozást írt le) tíz foglalkozási főcsoportba osztva. A főcsoportok az alábbiak:

1. Gazdasági, igazgatási, érdek-képviseleti vezetők, törvényhozók 2. Felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő foglalkozások 3. Egyéb, felsőfokú vagy középfokú képzettséget igénylő foglalkozások 4. Irodai és ügyviteli (ügyfélkapcsolati) foglalkozások

5. Kereskedelmi és szolgáltatási foglalkozások 6. Mezőgazdasági és erdőgazdálkodási foglalkozások 7. Ipari és építőipari foglalkozások

8. Gépkezelők, összeszerelők, járművezetők

9. Szakképzettséget nem igénylő (egyszerű) foglalkozások 10. Fegyveres szervek foglalkozásai

A főcsoportokon belül csoportokba, majd alcsoportokba sorolva találjuk a foglalkozáso-kat. A FEOR-08 minden foglalkozást egy négy számjegyes kóddal jelöl, nyitott, bővít-hető rendszerben, vagyis a felhasználók a négy számjegyet további ötödik, illetve hatodik számjeggyel is kiegészíthetik, így saját igényeiknek megfelelően tovább bonthatnak egy-egy foglalkozást. A főcsoportokon belül a csoportosítást inkább funkcionális elvek men-tén végzik, mint ágazati szempontból. Az egyes foglalkozások besorolásának fő szem-pontjai: a foglalkozás tartalma, a munkatevékenység ellátásához szükséges képzettség, a döntéshozatali önállóság foka, valamint esetenként a foglalkozás ágazati hovatartozása.

Pályaorientációs szempontból a FEOR jelentősége abban áll, hogy az egyes foglalkozások bemutatásakor szakértők által készített leírások adnak tájékoztatást a belső tartalomról.

A foglalkozás megnevezése után egy rövid bevezető mondat segít az adott foglalkozás lényegének megismerésében, majd részletesen is bemutatja a feladatokat, jellemző mun-kaköröket, végül pedig a kapcsolódó egyéb foglalkozásokat11 (Lakatos – Kasza 2011).

11 Például a 2712 számú, levéltáros foglalkozás leírása az alábbi információkat tartalmazza:

„Beszerzi, tárolja, őrzi, rendszerezi, kutatásra alkalmassá teszi a történeti értékű és állandó megőrzést igénylő, maradandó értékű iratokat, felvilágosítást ad a levéltárban őrzött anyagokról, biztosítja az ira-tokba történő betekintést, ellátja az ügyfélszolgálati munkát, forráskutatást és -feltárást végez, tudomá-nyos közleményeket készít.

Feladatai:

1. a levéltár illetékességi körébe tartozó történeti értékű és állandó megőrzést igénylő iratokat létrehozó szerveknél az iratkezelés rendjének és az irattári selejtezésnek az ellenőrzése;

2. a levéltár illetékességi körébe tartozó levéltári anyagok átvétele, őrzése, nyilvántartása, a levéltári anyag gyarapítása vásárlás, ajándékozás (öröklés), csere, letéti megőrzés stb. formájában;

3. a levéltári anyag használatának megkönnyítése az iratok rendszerezésével, rendezésével, selejtezésével, segédletek készítésével;

4. tájékoztatás a  levéltárban őrzött anyagokról, az iratokban való kutatás biztosítása, ügyfélszolgálati munka;

5. közreműködés a maradandó értékű magániratok védetté nyilvánításában;

6. az intézmény tudományos kutatási programjának, illetve egyéni érdeklődésének megfelelő forráskutatás és feltárás, tudományos közlemények készítése;

A FEOR-08 mellett a pályaismeret megszerzésében nagy segítséget jelenthetnek a fog-lalkozási profilok, amelyek – gyakran a FEOR-ból kiindulva – részletes információt nyúj-tanak a pontos munkafeladatokról, valamint azokról a tulajdonságokról, kompetenciák-ról, amelyekre a foglalkozás betöltőjének szüksége van az eredményes feladatvégzéshez.

A foglalkozási profil tartalma:

– A munka leírása: a munka anyaga, jellege, tárgya, munkaeszközök, a feladat teljesítésé-nek módja (munkamód, munkatársi kapcsolatok, pálya társadalmi presztízse).

– A  munkavégzés személyi követelményei: egészségügyi követelmények, érzékszervi követelmények, ügyességi követelmények, értelmi képességek iránti követelmények, személyiségre vonatkozó követelmények.

– Tanulási és alkalmazási feltételek: a foglalkozás betöltéséhez szükséges tanulmányok felvételi követelményei, szakosodás lehetőségei, elérhető munkakörök és beosztások, munkaidő, foglalkozás helye a társadalomban és a gazdaságban. (Szilágyi 2011) A foglalkozási profilok egyik hazai gyűjteménye a Magyar Foglalkozási Információk

Kézi-könyve (FIK), amelyet 1994-ben szerkesztett a Ritoók–Rodák szerzőpáros. A kézikönyv-ben 632 foglalkozási profil szerepel az alábbi struktúra szerint feldolgozva:

– Foglalkozás kódszáma – a foglalkozás azonosítására szolgáló FEOR–kódszám.

– Általános elnevezés – a foglalkozás FEOR-ban szereplő elnevezése.

– Foglalkozás definíciója – A definíció tartalmaz egy bevezető állítást, amely tömören leírja a munka jellegét és célját. Ezután következik egy világos és rövid összefoglaló, amely magában foglalja a foglalkozás általános definícióját.

– Szükséges iskolai végzettség – a foglalkozáshoz szükséges iskolai végzettség, bizonyít-ványok és engedélyek felsorolása.

– Fizikai követelmények – a munkavégzés során jellemző fizikai megterhelés mértéke.

– Környezeti feltételek – a munkavégzés helyszíne, munkakörülmények.

7. levéltár-pedagógiai feladatok ellátása, levéltár-látogatások vezetése, kiállítások rendezése, előadások tar-tása;

8. levéltári anyag elektronikus nyilvántartásának tervezése, megvalósítása, az anyagok digitalizálása.

Jellemző munkakörök:

– Feldolgozó levéltáros – Főlevéltáros

– Gyűjtőterületi levéltáros – Háborús levéltáros – Levéltári irat-felülvizsgáló – Tájékoztató levéltáros

Néhány kapcsolódó, de máshová sorolt foglalkozás:

2711 Könyvtáros, informatikus könyvtáros 3717 Kulturális intézményi szaktechnikus

Lásd KSH – Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere (FEOR-08). http://www.ksh.hu/docs/szolgal-tatasok/hun/feor08/2/2712.html (Letöltés ideje: 2018. február 19.)

– Képességek – a feladatok átlagos teljesítéséhez szükséges képességszintek (általános tanulási képesség, nyelvi képesség, számolási képesség, térbeli tájékozódási képesség, formaészlelés, hibák felfedezése írott szövegben, szem-kéz koordináció, ujjügyesség, kézügyesség).

– Érdeklődés – a foglalkozáshoz kapcsolódó érdeklődési irányok. Az öt lehetséges érdek-lődési irány a szociális, az irányító, a módszeres, a tárgyias és az elméleti.

A pályaismeret, szakmaismeret tehát az egyes pályák, szakmák, foglalkozások tárgyi és személyi jellemzőinek, követelményeinek ismeretét jelenti. Ezen ismeretek birtokában lehet a sokféle pálya közül megtalálni azt a területet, amely az egyén személyes jellem-zőinek, érdeklődésének, képességeinek, munkamódjának, munkához kapcsolódó érté-keinek leginkább megfelel. Természetesen az egyén nem csak egy pályára alkalmas, de ismerve a foglalkozások rendszerét, könnyebb megtalálni a kapcsolódási pontokat (Ken-derfi 2011). Számos szerző hívja fel a figyelmet arra, hogy mind a pályák, mind az egyén személyiségének összetevői változnak, így az egyén és pályájának kapcsolata soha nem statikus, hanem folyamatosan, dinamikusan változó (Szilágyi 2005; Kenderfi 2011;

Völgyesy 2012).