A továbbiakban Pálóczi Horváth pályaképét kíséreljük meg felvázolni, az 1700-as évek utolsó két évtizedének változóban lévő jelenségei közül azokat kiemelve, melyek értelme-zésünk szerint Horváth esetében relevánsnak mutatkoznak. E pályakép bemutatása során sorra vesszük a kiadásunkban közölt műveket, bemutatjuk a hozzájuk kapcsolódó értel-mezési hagyományokat, s a most vizsgált alkotói korszak folyamatában próbáljuk po zi-cionálni őket.
3. 1. Korkép
Pálóczi Horváth Ádám írói pályája II. József uralkodása alatt kezdődött. A magyar kultúrában és tudományos életben gyors és jelentős változások következtek be ekkor.
A kortárs szövegeket vizsgálva azt láthatjuk, hogy az emberek a közelmúltra visszatekint-ve kétféleképpen körvonalazták a kulturális korszakokat. Az egyik elképzelés az uralko-dókhoz, a másik az írói nemzedékekhez kapcsolódott. (Debreczeni, 2009, 25–30.)
A magyar „hajnalhasadás” Mária Terézia előkészítő korszaka után II. József idején (1780–1790) kapott ugrásszerű lendületet. II. József lényegesen enyhítette az addig a kato-likus egyház kezében lévő cenzúrát, ezzel megteremtette a szólásszabadságot, s emellett a könyvkiadás, hírlap- és folyóirat-irodalom gyors fellendülésének lehetőségét. (Uo., 25–
27.) A hazafias buzgalmú nemesek társaságokat alkottak, melyeknek közös célja a tudo-mányok terjesztése, a nemzet pallérozása volt, gyakran egy-egy orgánum kiadásához is hozzákezdtek, s többnyire országos jelentőségű tudós társaság alapítását is tervezték. Az elért változások II. Lipót idején (1790–92) teljesítették ki hatásukat, majd I. Ferenc diktató-rikus uralkodása alatt minden visszaállt az évtizedekkel korábbi állapotra. A szólássza-badságot immár nemcsak az újra megszigorodott cenzúra, de a besúgórendszer is lehetet-lenné tette. A ’80-as években s a ’90-es évek elején elindult lapok kevés kivétellel megszűn-tek a századfordulóra.
Pálóczi Horváth pályájának fordulópontjai szinte teljesen egybeesnek e József és Lipót nevével jelzett korszakkal: 1779-ben írta első versét, s a következő évektől kezdve marad-tak fenn nagyobb számban költeményei; 1792-ben egyszerre négy kiadványa jelent meg, s II. Lipót halála után egy évvel jött ki a sajtó alól a Hol-mi második kötete, melyet még 1789-ben rendezett sajtó alá.
Írói nemzedékhez való kapcsolása nem ennyire egyértelmű. A Báróczi–Barcsay–Besse-nyei irányt a Batsányi–Kazinczy irány követte. (Uo., 27–30.) A BesseBáróczi–Barcsay–Besse-nyei nevével fémjel-zett nemzedékből egyedül Ányos Pállal volt Pálóczi Horváth személyes kapcsolatban egy rövid ideig (a többiek ekkorra már visszavonultak); munkáiban és leveleiben nem emlege-ti e nemzedék tagjait. Mégis, a nyilvánvaló hatásukon túl, néhány egyedi részlet is arra utal, hogy Pálóczi Horváth az ő hagyományuk közvetlen folytatója. Horváth első írói tár-saságra vonatkozó terve 1784-ből való, melynek tagja lett volna Ányos. Nyilvánosság elé való lépése csupán pár évvel későbbi, mint az előző generáció passzivitásba húzódása (Bíró, 1998, 108–109), s megelőzi az új generációval való kapcsolatfelvételt. Azt mondhat-juk tehát, hogy Pálóczi a Bessenyei-nemzedék kései tagjaként lépett színre, magányosan, az ő útjaikat követve, az általuk képviselt irodalomfelfogással. Ugyanakkor Pálóczi
Hor-váth Batsányiékhoz, s főleg Kazinczyhoz képest értelmezte önmagát, noha már kezdetben is főként a különbségek domborodtak ki, melyek idővel egyre jelentősebbek lettek.
A nyilvánosság elé lépést egyértelműen a kor kulturális állapota, a kortárs törekvések implikálták Pálóczi Horváthnál; az 1793 körüli elhallgatást nem vagy nem csupán a meg-változott politikai-kulturális korszaknak tudhatjuk be.
3. 2. Pályaszakaszok áttekintése
Pálóczi Horváth a debreceni kollégiumban sajátította el a versírás alapjait. Első fenn-maradt verse, mely már nem tanórai versgyakorlat volt, egy alkalmi költemény, melyet Hatvani István professzor utasítására írt Pálffy Károly Debrecenbe látogatásának tisztele-tére (Péterffy, 1985, 14–15). Ez a latin nyelvű vers 1779-re van datálva, kézirata a H–I. j. 34.
oldalán található. (A három kéziratos Hol-mi kötet esetén a Pálóczi Horváth-szakirodalom hagyományaitól eltérő jelöléseket használok, l. erről a 3. 8. 1. fejezetet.) Feltehetően erre az alkalomra készült két másik verse is, a H–I. j. 35. és 36. oldalán olvasható Asclepi Glicconi és a Stropha címűek (előbbi latin, utóbbi magyar nyelvű), hiszen ezek is Pálffy Károlyhoz szólnak. Ebből az évből ez a három verse maradt fenn. Bár a verseit nem mindig dátumoz-ta Pálóczi Horváth, de többségükben behatárolható legalább keletkezési évük. A H–II.
j-ben a versek kevés kivételtől eltekintve keletkezési sorrendben következnek; a H–I. j.
elején többségében vannak a dátumozatlan versek, s a dátumozottak több esetben nem a keletkezés rendjében következnek. Az első lapon az 1780-ban keletkezett Impuri Amoris Impatiensa című vers áll, a 34. oldalon olvashatjuk a fent említett, 1779-ben keletkezett verset Carmen in Honorem exc. Caroli Palfii címmel, ezt több 1782-re datált vers követi, az 57.
oldalon az 1783-ra datált Magyarok siralma című vers áll, s ezt újra 1782-ből származó ver-sek követik. Feltételezhetjük, hogy a verver-sek – kevés kivételtől eltekintve – itt is keletkezé-sük sorrendjében követik egymást. Emellett szól az, hogy a H–I. j. első 34 oldalán lévő versek élesen elkülönülnek az utánuk jövőktől. A 34. laptól kezdve túlnyomó többségben alkalmi költemények, köszöntő és búcsúztató versek következnek. Az első 34 oldal versei jellemzően a kollégiumi élethez kapcsolódóak – nincs köztük olyan, mely az iskolai fel-adatra, adott témára készített latin nyelvű versgyakorlat lenne, de több költemény olyan (latin) címmel van ellátva, mely az iskolás feladatok tipikusnak tűnő címeinek látszanak (Ingrati – Hálá-adatlan; Passium – Használ a jutalom; Non omnia talia sunt qualia putantur – Nem minden ollyan a’ millyennek láttzik; Tartara – Pokol; Mors – Világi mulandóság, Halál;
Incognita Terricolarum; Impuri Amoris Impatiensa – Bújaság stb.). Ezek jellegzetesen propozí-ciós, szentencia típusú versek, s ha nem is a debreceni időszakból valók, témájukkal, for-májukkal és más jellegzetességeikkel mindenképpen ide kapcsolhatók.
Pálóczi Horváth 1773-tól 1780-ig tanult a debreceni kollégiumban, ezután Miskolcra, s hét hónap múlva Pápára költözött. A pápai és környékbeli mulatságokat örökítik meg a
’80-as évek elején írt versei: 1781-re datált verse nincs, de az 1782-es versek kevés kivétellel ilyen alkalmi, mulattató költemények. Ha tehát „alkotói korszakot” akarunk megállapíta-ni, akkor elmondhatjuk, hogy az 1779-es első versektől 1782-ig tartott az első korszak, s a korszakváltást életrajzi változás alapozta – míg korábban az iskolai élet volt költészetének forrása és implikálója, úgy a kollégium elhagyása után a nemesi-kisnemesi környezet, s annak kívánalmait szolgálta ki mulattató alkalmi verseivel. Minden bizonnyal erre az első
korszakra utalt Pálóczi Horváth, amikor azt írta Kazinczynak, hogy a Hol-mi első kötete, melyben ekkori verseit jelentette meg, „el-árulja hajdani oskolai poromat” (KazLev. I. 221, 151. sz.).
Természetesen minden ilyen korszakképzés csak egyszerűsítésekkel lehetséges, me-lyek nem veszik figyelembe a kivételeket. Ilyen, a sorba nem illő versek Pálóczi Horváth első „korszakában” nem jellemzőek, de a második korszakban (és az után) előfordulnak – vagy azt is mondhatjuk, hogy a korszak jellemzői válnak kevéssé egyneművé és semati-kussá.
Az Igaz Barát című verset Pálóczi Horváth 1784 szeptemberének első felében írta.
Ányos Pál szeptember 5-én halt meg – a vers első része ez előtt keletkezett, az utolsó része pedig már halála után. Ányos júliusban érkezett Veszprémbe, tehát Pálóczi Horváthtal legfeljebb egy-két hónapig ismerték egymást. Feltételezhetjük, hogy Ányos nagy hatással volt Horváthra, s az addig csak alkalmi költeményeket író Pálóczi Horváthban új perspek-tívákat nyitott ez a kapcsolat. E feltételezést erősíti egyrészt maga az Igaz Barát című vers, melyen a kísérletezés jeleit figyelhetjük meg (l. a vers Magyarázatainál). Másrészt erről tanúskodik az a verses levél is, mely Erdődy Lajoshoz, Szabolcs megye főbírájához, mű-kedvelő költőhöz szól, s a H–I. j. 122–124. oldalain maradt ránk. Itt olvasható először Páló-czi Horváthnak egy társaság alapításáról szóló terve: „akarunk fel állitani egy ollyan tár-saságot, Mellyben versekbe nevellyük az igaz magyarságot” (Péterffy, 1985, 164–167).
A társaság tervezett tagjaként említi (a vers írásakor a jelek szerint még élő) Ányos Pált valamint Kováts Ferencet. Erdődy Lajos válasza nem ismeretes, de nem valószínű, hogy felvállalta Pálóczi Horváthék ügyét, hiszen a tervezett társaságra való utalást későbbről nem találtunk.
1784-től egyre szaporodnak versei, s új típusú szövegek is megjelennek. A legjobban körvonalazható az epikus irány: megtörtént eseményeket versel meg. Ilyen költemény az Ajkai veszedelem, a Szent-Gáli vendégség, a Balatoni hideg-ferdő, s a néhány évvel későbbi Ba-latoni veszedelem és a Báró Hompeshez.
Másik, immár nagyobb jelentőségű kilépése az alkalmi írások köréből: a verstani vita 1786-tól. Itt a versírás mesterségével tudatosan foglalkozó Pálóczi Horváth lép elénk, aki elméleti munkája példaanyagát saját, immár nem is csekély költői terméséből hozta. Mint írta, „sok jóakarói” buzdították arra, hogy írja meg gondolatait a Hírmondónak. Ezen jó-akarók minden bizonnyal megszaporodtak az országos nyilvánosság után. Révaival, Vaj-da Sámuel tihanyi apáttal, Kováts Ferenccel eddig is kapcsolatban állt; Földi Jánossal, Ivá-nyi Nagy Jánossal s bizonnyal még másokkal is ez után kezdett el levelezni. Péczeli József-fel a Kollégiumból ismereték egymást, a verstani vita előtti évekből nem maradt fenn adat a kapcsolatukról, de utána rendszeresen találkoztak.
Az 1786-os évben kezdődött meg Pálóczi Horváth hihetetlenül termékeny korszaka, melyben a legkülönfélébb munkák kerültek ki a keze alól. Az 1787 és 1790 közötti három évben öt könyvnyi terjedelmű műve jelenik meg s több kisebb kiadványa. S közben folya-matosan írta kisebb költeményeit, melyekből a két későbbi Hol-mi kötetet állította össze.
Röviden tehát:
1779 – első versei
1782 – alkalmi költeményeket kezd írni
1784 – Ányoshoz írt verse – kísérletezgetni kezd, pl. epikus költemények
1786 – hozzászól a verstani vitához – többekkel ez után kezd levelezni, pl. Földi, Pé-czeli
1786 – az év legvégén hozzálát a Hunniáshoz
1787 – június 20-a körül megírja a Leg-rövidebb nyári éjtszakát
1787 – novemberre összeállítja a Hol-mi első kötetét az 1780 és 1786 között írt versei ből 1788 – januárban–februárban megírja a Lélek halhatatlanságát
1790 – az év elejére elkészül a Psychológiával
1790 – az országgyűlés idején alkalmi kiadványokat és politikai röplapokat ad ki 1792 – kiadja (név nélkül) a Felfedezett titok című regényt.
Ez a nagyon intenzív alkotói periódus 1793 körül hirtelen véget ért. Kisebb alkalmi költeményeket továbbra is írt Pálóczi Horváth, de nagyobb munkába közel tíz évig nem kezdett.
3. 3. Popularitás, literátusság, tudomány
A 18. század közepén két, egymástól elszigetelt nyilvánosság létezett: az egyházi értel-miség és a nemesség közege. Társadalmi státus és műveltségi karakter tekintetében is különböztek egymástól, s így az írott szövegek funkciója is alapvetően más volt. Az egy-házi közegben a tudományterjesztés volt hangsúlyos, míg a nemesi közegben a szöveges művek alkalmakhoz köthető, mulattató vagy reprezentáló funkciót töltöttek be. Debrecze-ni Attila a két műveltségi réteget a literátusság és a popularitás fogalmakkal írta le.
A popularitást leginkább „népszerűségre való törekvés” értelemben használjuk, mely alsóbbrendű kultúrához vezethet, de nem feltétlenül vezet ahhoz. (Debreczeni, 1998, 135.) A literátusság a 18. század második felében két változáson is átesett. Az elsőben az egységes tudományfelfogás (litterae) bomlott szét tudományokra, s ennek humán tudo-mányokat jelölő részét nevezték literatúrának. A második, a század végére tehető változá-sa a fogalomnak a tudományosságtól az esztétikum felé forduláváltozá-sa volt. (Debreczeni, 1998, 132–142; részletesebben: Szili, 1993, 26–44.) Mint látni fogjuk, Pálóczi Horváth esetében mindhárom jelentéssel (litterae, literatúra, szépliteratúra) számot kell vetni.
Nem lehet egyértelmű kijelentéseket tenni egyes szerzők tudományfelfogásáról, de azt megállapíthatjuk, hogy e három felfogás nem váltotta fel egymást; időbeli átfedéssel egy-más mellett élt és csak a hangsúlyok helyeződtek át idővel egyikről a egy-másikra. Mint Szili József kijelenti, a „Bessenyei nevéhez fűződő nemzeti irodalmi program még csak másod-lagosan volt szépirodalmi – elsődlegesen intellektuális felemelkedés volt a cél, s a szépiro-dalom ennek lehetett eszköze” (Szili, 1993, 35). A sok évvel később, 1789-ben meginduló, Péczeli orgánumaként értelmezett Mindenes Gyűjtemény programjában is a Tudományok állnak a középpontban, s nem csupán a humán tudományok.
Pálóczi Horváth tudományfelfogása nagyjából egynemű: munkáival a tágan értelme-zett tudományokat szolgálja. Mint a H–I. Elő-beszédében írja, „inkább Urania’ mint Tha-lia’ tanítványjának tartom magamat”, s ha végigtekintünk korai munkáin, azt láthatjuk,
hogy alkalmi munkáin és Énekein kívül mind e tágan értelmezett tudományfelfogást tük-rözik (bár e kivételként említett munkák is a tudományokhoz való vezetés eszközeként funkcionálhatnak). Célként mindig a nemzet felemelkedésének szolgálatát jelöli meg, s ennek eszközének tekinti csillagászati, pszichológiai vagy a lélek halhatatlanságáról szóló munkáit.
A tudományos munkák formája Pálóczi Horváthnál egyaránt lehetett prózai vagy ver-ses. A versbe szedett tudományos munkákra a Horváth által megkérdőjelezhetetlen tekin-télyű antik hagyományokon (pl. Georgica) túl kortárs példákat is találunk, olyan szerzők tollából, akikkel Pálóczi Horváth személyes kapcsolatban állt. Iványi Nagy Jánosnak köl-teményei mellett verses méhészeti munkája is született, Méhi gazdaság címmel került ki a sajtó alól 1786-ban. Vele 1788 februárjában váltott először verses levelet (l. a H–III. XI. vers jegyzeteit). Kováts Ferenc pápai mérnöknek fordításain és költeményein túl tudományos munkái is jelentek meg önálló kötetekben és a Mindenes Gyűjteményben is.
A tudományközpontú irány egyik jelentős programszervező egyénisége Péczeli József volt, s az általa szerkesztett komáromi Mindenes Gyűjtemény.
3. 4. Péczeli Józseffel való kapcsolat
Az 1780-as évek elején-közepén „a szellemi-ízlésbeli szálak által összefűzött társulatok általában egy-egy városban, egy-egy vezéregyéniség körül alakultak ki, csakúgy mint ko-rábban, viszont az intézményi háttér már nem domináns, a város mint közös élettér önma-gában megfelelő keretet biztosít” (Debreczeni, 2009, 40). Pálóczi Horváth életében a deb-receni kollégium után a pápai Societas lehetett az egyetlen ilyen szellemi központ, de ez sem volt meghatározó, hiszen igazán jelentős személyek nem voltak tagjai e csoportnak, s Horváth csak rövid ideig állt velük kapcsolatban. Balatonfüred a XVIII. század második felében kis település volt, nyaralóhely, ahol inkább csak a nyári hónapokban pezsdült fel az élet. Pálóczi Horváth próbált itt egy központot kialakítani; Földi Jánosnak orvosi állást akart itt szerezni, Péczeli buzdítására papirosmalmot s nyomdát akart indítani, de ezen próbálkozásai nem jártak sikerrel.
Horváthnak Péczeli Józseffel való kapcsolatáról az 1780-as évek elejéről nem sok adat van. Péczeli Pálóczi Horváthnak tanítója volt a debreceni kollégiumban, ahol 1778-ig ta-nult, s ebben az évben senior volt. 1783-tól Komáromban szolgált lelkészként, 1786-ban jelent meg Voltaire-fordítása, a Henriás, s ebben az évben indította el a verstani vitát, mely után szorosabb lett kettejük között a kapcsolat (amennyiben addig nem volt az; ezt adatok hiányában nem tudjuk megállapítani). Ő ösztönözte Pálóczi Horváthot a Hunniás írására, s a tudós társaság alapításának tervén is közösen munkálkodtak (KazLev. I. 411, 229. sz., 1789. aug. 8.): „Szomorú hírt vevén felőled, már egésszen félbe szakadt reménységem az Orfeus felől; és így egy uj társaságba is be avattam magamat; mellyet még tsak gróf Szé-tsényi, Péczeli és én, hárman határoztunk meg”; (KazLev. I. 420, 231. sz., 1789. aug. 11.):
„Péczeli a’ mult hónapban itt lakott Füredenn, majd három hétig; szörnyű indúlat van abban az Emberben a’ magyar nyelv iránt. Gróff Szétsényi 8-a Aug. ment el; ő magát hoz-zám és Péczelihez társúl adta; ’s azt végeztük, hogy mi keressünk magunk mellé magyar tudósokat; ő pedig némelly Mágnás jó Barátit arra fogja venni, hogy mindenik egy egy
nemes Ifjat sub titulo Secretarii tartson maga mellett; a’ kiknek egyéb dolgok ne legyen, hanem a’ jó Francz és Német könyveket forgassák magyarra”.
1789 januárjában indult útnak a Péczeli által szerkesztett Mindenes Gyűjtemény, mely részletes programtervezetet nem adott közre, de a kiolvasható – s az itt-ott szövegszerűen is megjelenő – program kulcsfogalma a tudományok terjesztése volt. (Debreczeni, 2009, 179–182.) Ilyen programszerű szöveghely például az első szakasz végén: „Ezen Mindenes Gyűjtemény a’ mint tsak ezekből is által-láthatja a’ Tiszteletre méltó Közönség, magába foglal minden szükséges Tudományokat, mellyek az Érdemes Hazafiaknak Hasznokra ’s múlatságokra szólgálnak”. Az idézett rész az előző oldalak szövegeire utal – például az első szám legelején olvasható, részletesen jegyzetelt csillagászati tartalmú, Újj Esztendői Ajándék a’ Böltseknek című tankölteményre, melynek szerzője Pálóczi Horváth Ádám volt.
Törekvéseik tehát hasonlóak voltak, s Pálóczi Horváthra ösztönzőleg hatott Péczeli barátsága. Ez a barátság azonban 1792 végén Péczeli halála miatt véget ért.
3. 5. Leg-rövidebb Nyári Éjtszaka
Pálóczi Horváth a H–I. Elő-beszédében azt írta, „inkább Urania’ mint Thalia’ tanít-ványjának tartom magamat”, s ezt értelmezhetjük úgy is, hogy Urania itt nem a tudomá-nyok összességének jelölője, hanem konkrétabban a csillagászat tudományát testesíti meg. A Pálóczi Horváth által művelt tudományok közül ez az egyik, amelynek témájában több (verses) szöveget is írt (l. ezekről a H–II. I. Az 1789dik esztendőnek Első Napja című vers magyarázatainál). Legnagyobb ilyen munkája a Leg-rövidebb Nyári Éjtszaka című csilla-gászati tanköltemény, mitológiai gyűjtemény, a newtoni és fizikoteológiai világnézet köl-teménye.
A mű keletkezésének közvetlen indítóokairól nem tudunk semmit. Csillagászatot Pá-lóczi Horváth a debreceni kollégiumban tanult, de máshonnan is tájékozódhatott, pl. ap-jának, Horváth Györgynek A’ természetnek és kegyelemnek oskolája (1775) című, fiziko-teológiai szemléletű műve is tartalmaz kozmológiai részt (Szörényi, 2011, 95).
Témáját és formáját tekintve sem példa nélküli mű volt ez a korban: Szerdahely György Alajos Silva Parnassi Pannonii (1788) című latin verseskötete szintén csillagászati és mitológiai témájú költeményeket tartalmaz. Pálóczi Horváth szövegével a newtoni világ-felfogás kapcsán Bíró Ferenc foglalkozott (Bíró, 1973). E világ-felfogás (melyet a magyar iroda-lomban először Pálóczi Horváthnál találhatunk meg) lényege, hogy a megteremtett világ-mindenség a fizikai törvények szerint, a tömegvonzást alapul véve, szükségszerűen véges ideig állhat fenn: idővel önmagába zuhanva fog véget érni. Az a tény, hogy a Hold nem zuhan a Földre, a Föld pedig a Napba, e felfogás szerint annak a jele, hogy van Isten, s van isteni korrigáló erő, mely a természeti egyensúlyt fönntartja.
A művel Balogh Piroska foglalkozott részletesebben (Balogh, 2012, 311–319). Feltétele-zi, hogy Szerdahely fentebb említett szövege hatással volt Pálóczi Horváth költeményére, de ezt alighanem kizárhatjuk, hiszen Szerdahely szövege 1788-ban jelent meg, s Horváthé ugyan három évvel később került ki a sajtó alól, de a bevezetés szerint a mű „jobbára” az 1787. évi nyári napfordulókor készült (az utolsó része egy évvel később, l. a mű magyará-zatainál). Tanulmánya szerint Pálóczi Horváth költeménye „a dulce et utile aranyszabá-lyának tankölteményekben megnyilvánuló egyik példájaként kerül említésre”. Balogh
szerzőket sorol fel (William Whiston, Johann Jacob Scheuchzer), kiknek munkái hathattak Horváthra, de a hatás legfeljebb közvetett lehetett, esetleg Hatvanin keresztüli, mert a munkák angol és német nyelvűek. E munkák elméletének alapja Bacontől származik: a tudásátadás hatékony lehet, ha elmondásához bibliai kozmogóniai narratívát használunk.
E módszer továbbvitt változata, amikor a szerző egy egyetemes kozmológiát alkot, mely-nek elbeszéléséhez a Biblia történeti és metaforikus elemeit használja föl.
Balogh a tanulmányban lényegében Szerdahely fent említett kötetének verseire kon-centrál, s az itt alkalmazott módszert vetíti át Pálóczi Horváth szövegére is. Véleménye szerint „a költemény nem annak görcsösen erőltetett kifejtése, hogy a Biblia tekintélye egyszersmind az asztronómia irányába is megerősíthető legyen. Inkább egy, Whiston kapcsán már említett eljárás sejthető a háttérben: a bibliai alaptörténet mint hordozóközeg működik a közvetíteni kívánt kozmológia érdekében” (Balogh, 2012, 318). Akármelyik olvasatot is választjuk, az egyértelmű marad, hogy a tudásátadás, a nem széptudományok körébe tartozó információk átadásának célja feltételezhető a versnél. A célzott olvasókö-zönség a szerzői szándék szerint az információk miatt olvashatta (volna) a művet.
A valós olvasók reakciói azonban ezzel nem minden esetben egyeznek, erre utalnak a szövegszerűen fennmaradt említései a költeménynek. Az első ilyet Csokonai A’ Méla Tempefőijében találhatjuk, ahol az érzékeny olvasó, Rozália áradozva olvassa a csillagásza-ti tankölteményt (első felvonás, első jelenés): „Ez a Horváth úr múzsája olly hatalmas, s
A valós olvasók reakciói azonban ezzel nem minden esetben egyeznek, erre utalnak a szövegszerűen fennmaradt említései a költeménynek. Az első ilyet Csokonai A’ Méla Tempefőijében találhatjuk, ahol az érzékeny olvasó, Rozália áradozva olvassa a csillagásza-ti tankölteményt (első felvonás, első jelenés): „Ez a Horváth úr múzsája olly hatalmas, s