Jelen kötet Pálóczi Horváth Ádámnak 1796-ig nyomtatásban megjelent művei közül a ver-ses munkákat tartalmazza. Arra semmiképp sem vállalkozhattunk, hogy a teljes életművet, vagy annak akár csak a nyomtatásban napvilágra került részét feldolgozzuk, hiszen az hatalmas szövegmennyiséget jelent. Szűkítésképpen időhatárokat próbáltunk találni a szerző életművében.
Pálóczi Horváth az országos nyilvánosság elé 1786-ban lépett; ekkor jelent meg a Ma-gyar Hírmondóban verstani témájú írása (MaMa-gyar Hírmondó, 1786, 133–140; újraközli: Kecs-kés–Vilcsek, 1999, 139–141). A következő évtől kezdve egyre gyorsuló ütemben adta ki köteteit; az 1792-es évben négy kiadványa jelent meg: Psychológia című munkája, a Hol-mi gyűjtemény harmadik kötete, Fel-fedezett titok című regénye és egy I. Ferenc koronázására készült alkalmi kiadványa. Hosszú késlekedés után 1793-ban jött ki a sajtó alól a Hol-mi második kötete – s ezt követően (egy rövid, egylapos alkalmi költemény kivételével) közel tizenöt évig semmit nem publikált. Az alkotói lendület megtörésének több oka lehetett, s ezek nyilván egymást erősítették. A II. József korára jellemző cen zurális szabadság meg-szűnt; egyre nehezebben tudta műveit kiadatni. Széchényi Fe renc cel is megromlott a vi-szonya, s benne műveinek támogatóját és a tervezett tudós társaság ügyének előmozdító-ját is elvesztette (Vörös, 1958, 6–33). A kassai Magyar Museummal megszakította
kapcsola-tát, s az Orpheus elindításában, szerkesztésében próbált Kazinczyhoz csatlakozni, de a széphalmi mester nem vonta őt be a lappal kapcsolatos munkálatokba (Abafi, 1885). A pá-lyázatra írt Psychológia című műve sem lett pályadíjas, önköltségén nyomtatta ki, de elis-merést nem szerzett vele, csupán bírálatokat. Sok évvel később az elhallgatásának, vissza-húzódásának okait kérdező Kazinczynak hosszú levelet írt, oldalakon át dühösen sorolja sérelmeit. Egyetlen sort kiragadva: „Ember Társaimnak öszve foglalása, a’ mit közönség-nek nevezünk, ebben a’ mostani álla pot jában, nem érdemes többé arra, hogy az ő előme-netelét tárgyazó fáradhatatlanságomat vele (a’ mostanival) éreztessem, midőn ő azt ki neveti, vagy üldözi.” (KazLev. II. 521, 551. sz., 1802. december 8.)
Az 1790-es évek magánéleti szempontból is változást hoztak. Pálóczi Horváth 1793-ban elvált első feleségétől, s még ugyanebben az évben feleségül vette Sárközy Jusztinát.
Második feleségének „minekutánna el merített jószágotskájit a’ terh alúl ki szabaditgattam […] Bajomba mehettünk lakni, vagy is kellett mennünk a’ Füredi szűk föld miatt.”
(KazLev. XI. 419, 2678. sz., 1814. június 13.) Írói pályájának első, termékeny szakasza tehát első házasságának idejére, a Füreden–Szántódpusztán töltött évekre, tehát a nyolcvanas évektől 1793-ig terjedő időszakra tehető. Hogy kritikai kiadásunk időhatárául mégsem az 1793-as évet választottuk, annak az a 16 soros alkalmi költemény az oka, mely 1796-ban jelent meg cím nélkül, Pozsonyban (kötetünk 12. szövege, [Buzdítás insurrectióra] címmel).
E kiadvány, típusa szerint még az előző évekhez kapcsolható, tehát a korábbi alkalmi ki-adványaival együtt vizsgálható, s jellegében nem köthető az 1800-as években megjelent munkáihoz.
Az időbeli határokat tehát így állapítottuk meg, s kezdetben az időkorlátok közé eső minden megjelent írását terveztük feldolgozni, de be kellett látnunk, hogy még így is ha-talmas a megmaradt szövegmennyiség – egyetlen kötetbe aligha fér el. Szükséges volt te-hát kettéosztani a megmaradt szövegcsoportot, s ezt a felosztást végül a szövegek formája szerint végeztük el. Tematikai vagy műfaji felosztás az életmű hihetetlen sokszínűsége miatt nem jöhetett szóba. Ugyanilyen lehetetlennek tűnt a tudományos és szépirodalmi szövegek kettéválasztása, hiszen a korban e kettő még nem vált külön, s ez Pálóczi Hor-váth szövegein igen jól látható. A Leg-rövidebb nyári éjtszaka című munka például verses csillagászati-mitológiai szöveg, melyet a köteten belül egy Young-fordítás, az angol vallá-sos-érzelmes irodalom egyik első magyarországi megjelenése követ.
Hogy a terjedelmi aránytalanságot is elkerüljük, végül a szövegek formai szempontú kettéosztását választottuk. Így tehát e kötet Pálóczi Horváth Ádám 1796-ig nyomtatásban megjelent verses műveit tartalmazza, egészen pontosan azon kiadványokat, amelyekben a szövegek többsége verses formájú (hiszen a Hol-mi kötetek néhol tartalmaznak prózát is).
4. 2. A sorrend kérdése
Kötetünk felépítésének tervezésekor két lehetőség közül kellett választani: Pálóczi Horváth szövegeit a keletkezési sorrend szerint állítjuk egymás után, vagy a kiadás évei-nek rendjét követjük. A kettő jelentősen eltér egymástól, mert pl. a Leg-rövidebb nyári éjtszaka című munka 1789 előtt elkészült, de csak 1791-ben került ki a sajtó alól, s a Hol-mi második kötete egy évvel a harmadik kötet után látott napvilágot.
Bár a kritikai kiadások hagyományosan a keletkezési rendet követik, mi mégis a meg-jelenés szerinti sorrendet választottuk, s tettük ezt azért, mert a keletkezési rendbe a Hol-mi köteteket egyáltalán nem tudtuk volna elhelyezni. Ezen gyűjteményes kötetekben sze-replő versek 1780-tól kezdve több mint tíz éven át készültek és számos versről nem is lehet megállapítani, hogy mikor írta őket Pálóczi Horváth. Több adat arra utal, hogy a H–I.
versei korábbiak mint a másik két kötet költeményei, de a H–II. és H–III. versei közel egy időben keletkeztek, hiszen a harmadik Hol-mi kötet több verse már a H–II. j-ben szerepel.
A megjelenés évét alapul vevő sorrend tehát az egyetlen járható útnak tűnik, s az az elő-nye is kétségkívül megvan, hogy a műveket abban a sorrendben láthatjuk, ahogyan a kor-társ olvasók kézhez kaphatták őket.
4. 3. A kéziratos szövegváltozatokról
A szövegek egy részének fennmaradt kéziratos változata is. Néhány esetben ez a szö-vegváltozat a cenzori példány, tehát amelyről a nyomtatvány készült: a Hunniás esetében a teljes szöveg, a Hol-mi harmadik részénél pedig a szövegcsoport részletei (összességében több mint fele) maradtak fenn ilyen változatban.
Kötetünkben az egyes szövegek kéziratos változatait nem vetettük össze részletesen a kiadott szövegváltozatokkal. A kérdéses helyeken (pl. egyes feltételezett sajtóhibák ese-tén) természetesen a kézirathoz fordultunk segítségért. Általánosságban elmondható, hogy a kéziratos és a kinyomtatott szövegváltozat között csak minimális eltérés fedezhető fel, leginkább csak központozási különbségek vannak, ritka a szó méretű vagy annál na-gyobb különbség. Amennyiben ennél nana-gyobb, vagy szó méretű, de lényeges eltérést ta-láltunk, azt az adott szöveg Magyarázatainál jeleztük. Lényegesnek ítéltük a szó méretű eltérések esetén pl. a nevek megváltoztatását, de lényegtelennek ítéltük s így jelöletlenül hagytuk például a szinonimák használatát.
A Hol-mi kötetek verseinek egy részét Pálóczi Horváth az Ötödfélszáz énekek című dal-gyűjteményébe is beválogatta. A dalgyűjteménynek több kéziratos variánsa maradt fönn.
Ilyen módon ezeknél a szövegeknek létezhet egy kéziratos változata a Hol-mi kéziratos kötetben, egy nyomtatott változata a kiadott Hol-mi kötetek egyikében, s egy vagy több kéziratos változata az Ötödfélszáz énekek kéziratos szövegeiben. Kiadásunkban az egyes költeményeknél ez utóbbi kéziratos változatokat nem vettük számba. Egyrészt azért nem, mert ezek a kéziratok nagy valószínűséggel a jelen kiadás alapjául szolgáló nyomtatott szövegek megjelenése után készültek, másrészt pedig azért nem, mert ezen szöveg for-rásokat az Ötödfélszáz énekek kritikai kiadása részletesen összeveti egymással, s ismerteti a különbségeket. Mi csupán azt jeleztük az adott költeményeknél, hogy az ÖÉ kritikai ki-adásában szerepelnek-e – amennyiben igen, a többi kéziratos szövegvariánsokról ott lehet a további információkat megtalálni.
4. 4. Az átírásról, a kötet felépítéséről, részeiről
Átírásunk betűhű, csupán a kiadványokban szereplő kétféle s-et javítottuk át egysé ge-sen s-re. A nyilvánvaló nyomdahibákat emendáltuk s ezt lábjegyzetben jelöltük. A több-ször is előforduló fejjel lefelé szedett betűket javítottuk s nem jelöltük. Az -e kérdőszócskát a nyomtatványok gyakran összemossák az e’ mutatónévmással, ezeket mindenhol
ér-telemszerűen javítottuk és csak a kérdéses, kétértelmű helyeken jelöltük lábjegyzetben.
A hosszú és rövid magánhangzókat sem javítottuk, kivéve ha értelemzavaróak voltak vagy ha rímhelyzetben álltak. Néhány helyen a személynevek végén álló ipszilont Pálóczi Horváth ritmikai szempontból magánhangzónak veszi, pl. a Rozgoni – Roz gonyi – Rozgony nevek Horváthnál a versritmus szerint három szótagból állnak, az írás módjuktól függet-lenül. A mondatvégi írásjeleket igyekeztünk mindenhol érintetlenül hagyni, de Pálóczi Horváth szövegei (ez különösen a prózai szövegeken látszódik) gyakran élőszószerűek;
egyik mondat a másikba folyik. A kérdőszavakat tartalmazó tagmondatok végére Hor-váth kérdőjelet tett, és kisbetűvel folytatta a mondatot – ezekben az esetekben nehéz lett volna úgy javítani a központozáson, hogy az eredeti modalitás megmaradjon, ezért az ilyen helyeken nem javítottunk. A mondatok (feltételezhető) végén gyakran pontosvessző és gondolatjel áll, s a következő mondat nem feltétlenül kezdődik nagy kezdőbetűvel. Az ilyen esetekben, s ha a két mondat tartalmilag jól elkülöníthető, a pontosvesszőt vagy vesszőt pontra cseréltük, s lábjegyzetet helyeztünk el a javításról. A verseknél a sorok vé-gén álló írásjelet csak akkor változtattuk meg, ha egyértelműen helytelen (pl. pont van a sor végén, de a mondat a következő sorban folytatódik), mivel számtalan esetben értelme-zésfüggő, hogy mely írásjel használata helyes vagy helytelen. Néhány következetesen használt (bár hibás) szóalakot javítatlanul hagytunk – pl. a félre szót Pálóczi Horváth min-den esetben fére alakban írta. Egyéb íráshibákat csak értelemzavaró helyzetekben javítot-tunk.
A szövegek alatt kétféle lábjegyzet található: a szerzői jegyzetek a főszöveggel meg-egyező betűméretben s alattuk a szövegkritikai jegyzetek, kisebb méretű betűkkel szedve.
Gyakori, hogy egyes szövegek különböző szövegforrásai más-más lábjegyzeteket tar-talmaznak, pl. néhány, az Orpheusban megjelent vershez olyan lábjegyzetek kapcsolód-nak, melyek a Hol-mi kötetekben nem szerepelnek, s nem mindig van jelölve, hogy ezek a szerkesztőktől származnak-e. Csak az elsődleges szövegforrásként használt szöveg jegy-zeteit vettük át, s ha más szövegforráshoz olyan jegyzet kapcsolódik, mely számunkra releváns, azt a Magyarázatok részben tüntettük fel.
A második és harmadik Hol-mi kötetben a versek és énekek meg vannak számozva, latin számokkal. A jelen kötetben való eligazodást is elősegíti ez a számozás, ezért a két későbbi kötet mintájára az első kötet szövegeit is megszámoztuk, de szögletes zárójellel jelöltük, hogy a számozás itt nem a szerzőtől származik. A versek kötetbeli sorszáma a H–II-nél a verscímek előtt áll, a H–III-nál többnyire a verscímek fölött – mi egységesen a címek elé helyeztük a sorszámokat. A gyűjteményes kötetekben az Énekek résznél elölről kezdődik a számozás – egy-egy énekre való utalás esetén a latin szám előtt É betű szerepel (pl. H–I. É [IV.]).
Törekedtünk arra, hogy a szövegek tördelése mindenhol az eredetihez hasonlatos le-gyen, egyedül a Hunniás szövegével tettünk kivételt. A szövegforrásban a bokorrímes, négy soros, tizenkét szótagos strófákat a kezdősor beljebb húzásával tették elkülöníthe-tővé. Az ilyen strófaszerkezetű hosszabb epikus művek esetében a strófákra tördelt forma tekinthető hagyományosnak, ezért mi is ezt a jobban áttekinthető megjelenítést alkal-maztuk.
Szögletes zárójellel jelöltük kötetünk 12. szövegének címét, mivel a rövid, egylapos kiadványon nem szerepel műcím. A Pálóczi Horváth-szakirodalomban a Buzdítás
insur-rectióra cím használatos Hegyi Ferenc 1939-es monográfiája óta. A [Buzdítás insurinsur-rectióra]
címváltozat esetén egyértelmű marad, hogy mely műről van szó, de az is, hogy nem a szerző adta a címet.
A Jegyzeteknél a szöveg keletkezésének körülményeit próbáltuk meg felfedni, az érin-tett személyekről (első előfordulásuknál) adatokat közölni. Összegeztük a vizsgált szö-vegről szóló korábbi szakirodalom adatait. Pálóczi Horváth műveivel, különösen a Hol-mi kötetek verseivel Péterffy Ida foglalkozott legtöbbet. Több kiadványa jelent meg, ezek kö-zül az 1985-ös Pálóczi Horváth Ádám munkássága a „Hunniás” előtt című kötet készült a legnagyobb teljességigénnyel – halála miatt azonban a szerző nem tudta minden ponton részletekbe menően kidolgozni a szöveget; néhány vers esetében vázlatos maradt, a vers rövid ismertetésének munkafázisán nem mindig lép túl. Ennek ellenére a Péterffy köny-veire való hivatkozásokat még ilyen esetekben is elhelyeztük.
Szövegforrás alcím alatt közöljük azon szövegforrás adatait, amely alapján kritikai ki-adásunk készült. A Szövegváltozatoknál a tárgyalt szöveg kéziratos és nyomtatásban megjelent változatait soroltuk föl. A Hol-mi kötetek egyes versei jegyzeteinél a verscím alatt, külön alcímmel nem jelölve található a szövegváltozatok felsorolása. Csak a Pálóczi Horváth haláláig, illetve (néhány esetben) kevéssel az után megjelent szövegváltozatokat vettük számba, valamint az ÖÉ-ben s KazLev-ben való megjelenést is jelöltük. Korai ver-seiből gyakran idézett részleteket a verstani vita kapcsán megjelent írásaiban – ezeket a helyeket akkor jelöltük szövegforrásként, ha terjedelmileg jelentős (a teljes szövegnek nagy része, de legalább fele megjelent), vagy más ok miatt volt releváns, pl. ha jelentősen eltért más szövegváltozatoktól vagy fontos jegyzet kapcsolódott hozzá. Ahol a vers jegy-zeteinél hiányzik a Szövegváltozat kategória, ott értelemszerűen csak egyetlen szövegvál-tozat létezik (a nyomtatott kötetben megjelent).
Pálóczi Horváth Ádám írásaiban rengeteg mitológiai utalás található. Egyes ismétlődő témáknál kivétel nélkül ugyanazt a mitológiai példát említi meg, pl. a barátságnál mindig Castor és Pollux neveivel találkozhatunk. Annak érdekében, hogy elkerüljük az ismétlődő magyarázatokat, de mégis megtalálható legyen a szükséges utalás föloldása, a kötet végén Mitológiai névtár címen gyűjtöttük össze ábécérendben a görög és római mitológiában szereplő személy- és helyneveket. Itt nem átfogó ismereteket nyújtunk ezekről, hanem azon aspektusokról adunk információkat, melyek Pálóczi Horváth utalásainál előfordul-nak – Héraklész tizenkét próbája közül például csak a tizenegyedikről szólunk részlete-sebben, hiszen csak ezt említi verseiben. Mitológiai névtárhoz hasonlatos szöveg Pálóczi Horváth Leg-rövidebb nyári éjtszaka című költe ménye: leírja azon mitológiai hősök történe-tét, akikről csillagkép van elnevezve. Ezek a történetek olykor nem pontosan egyeznek a ma általánosan ismert mitológiai történetekkel; egyes esetekben a hangsúlyok esnek más-hová, máskor a szereplők neve is más lehet (Atalanta férje például Pálóczi Horváthnál nem Melanión, hanem Hippomenész). Hogy az ilyen apró, de talán lényeges különbsége-ket is követni tudjuk, a Mitológiai névtárban az egyes nevek után zárójelben feltüntettük, ha a szerző a Leg-rövidebb nyári éjtszakában ismerteti az adott mitológiai személyt.
4. 5. Kiadásunk fordításairól
Pálóczi Horváth nagyon gyakran idéz antik klasszikusokat, azonban az esetek túlnyo-mó többségében pontatlanul, és a szöveghelyek pontos azonosítására sem törekszik; leg-gyakrabban csupán a szerzőt nevezi meg. Kiadásunkban törekedtünk az adatok minél pontosabb megadására: a latin szöveget az eredeti szöveg szerint kijavítottuk, és lábjegy-zetben jelöltük Pálóczi Horváth (vagy a nyomdász) betű vagy szó méretű pontatlanságait.
Néhány helyen Horváth egészen szabadon idéz, sorokat és mondatokat ugrik át – ilyen esetekben a Magyarázatoknál vetjük össze az idézetet az idézett szöveggel. Megadtuk az idézett szöveghely magyar fordítását s annak pontos adatait (szerző, mű, fejezetszám, sor-szám). Amennyiben az azonosított műről nem készült magyar nyelvű kiadás, a latin nyel-vű szöveghely adatait adjuk meg. Sajnos egy-két helyen nem tudtuk azonosítani az idézett részt; ezekben az esetekben csupán a latin szöveg magyar fordítását közöljük. Műfordítá-sok hiánya esetén, illetve Pálóczi Horváth által írt latin nyelvű szövegrészek esetén a for-dítást Lengyel Réka végezte. Szintén ő segített a nehezen azonosítható szövegrészek fel-kutatásában s egyes tárgyi magyarázatok is tőle származnak – ezen részek mellett minden esetben feltüntettük a nevét.
Tudományos jellegű szövegeiben Pálóczi Horváth gyakran a magyar kifejezések pon-tosabb értelmezhetősége érdekében azok latin változatát is leírta. Ezeket az (általában zá-rójelbe tett) latin szavakat vagy kifejezéseket nem tartottuk szükségesnek lefordítani, hi-szen közvetlenül Horváth „fordításai” mellett állnak.
Pálóczi Horváth néhány esetben görög szerzőket is idéz. A vizsgált nyomtatványok-nak egyes, a görög szövegek kritikai kiadásaira épülő normától való eltéréseiről nem lehet eldönteni, hogy a szerző írásmódját tükrözik-e, vagy a nyomda korlátolt technikai lehető-ségeiből adódnak, esetleg egyszerűen sajtóhibák. A delta és théta karakter gyakran, de nem minden esetben és nem következetesen föl van cserélve, s részben a kéziratok hiánya, részben olvashatatlan állapota miatt nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy ez Pálóczi Horváth egyedi írásmódja vagy a nyomdász olvasati hibája. A görög karakterek mellékje-lei olykor nem a megfelelő helyre vannak téve; az ilyen esetekben technikai korlátokat feltételezhetünk. A görög ου diftongust a nyomtatványok egy nyolcashoz hasonlító ka-rakterrel jelölik, ezeket mai írásmód szerint átírtuk.
A görög szövegrészeket némileg másként dolgoztuk fel, mint a latinokat. Az olvasatok fent leírt bizonytalansága megnehezítette az egyébként sem könnyen lefordítható antik görög szövegek értelmezhetőségét. A jegyzeteknél közöltük a Pálóczi Horváth által idé-zett részletek modern kori kritikai kiadásban szereplő szövegváltozatát, így teremtve meg az összehasonlítás lehetőségét. Ha van e normatív szövegváltozatról magyar nyelvű mű-fordítás, azt idéztük, ha nincs, akkor a Horváth-féle szövegváltozatról készült nyers fordí-tást közöltük. Néhány esetben Pálóczi Horváth le is fordította az idézett görög szöveg-részt, ilyen esetekben nem készítettünk saját fordítást, de ha találtunk műfordítást, azt is idéztük. A görög szövegrészek azonosítását, felkutatását és fordítását Tóth Judit végezte.
A leggyakrabban idézett antik művek esetén a következő fordításokat használtuk:
Ovidius, Átváltozások (Metamorphoses), ford. Devecseri Gábor, Bp., 1964.
Ovidius, Keservek (Tristia), ford. Adamik Tamás, Csehy Zoltán, Csorba Győző, Erdődy János, Kardos László, vál., jegyz. Teravagimov Péter, Bp., Magyar Könyvklub, 2002.
Ovidius, Római naptár, Fasti, ford. Gaál László, Bp., Helikon, 1986.
Ovidius, Szerelmek (Amores), ford. Gaál László, Bp., Akadémiai, 1961.
Platón, Állam, ford. Szabó Miklós, Steigner Kornél, jegyz. Németh György, Bp., Atlan-tisz, 2014.
Seneca, Lucius Annaeus, Vigasztalások; Erkölcsi levelek, ford. Révay József, Kurcz Ágnes, Bp., Európa, 1980.
Seneca, Lucius Annaeus, A lelki nyugalomról, ford. Bollók János, Seneca kiadó, 1997.
Seneca, Lucius Annaeus, Őrjöngő Hercules, ford. Eiler Tamás, Kalligram, XV. évf. 2006.
január-február, 73–104.
Seneca prózai művei, ford. Bollók János, Kopeczky Rita, Kurcz Ágnes, Németh András, Révay József, Sárosi Gyula, Takács László, Szenzár kiadó, Bp., 2002. (Az Erkölcsi levelek, a Természettudományos vizsgálódások és A gondviselésről c. szövegek fordításai.)
Vergilius, Aeneis, ford. Kartal Zsuzsa, Bp., Eötvös József Könyvkiadó, 1995. Néhány indokolt esetben a Lakatos István-féle fordítást használtam, ezt a jegyzet végén jelöltem.
Vergilius összes művei, Bibliotheca Classica, ford. Lakatos István, Magyar Helikon, 1973.
Az Eklogák fordításai innen idézve.
4. 6. A táblázatokról
Kötetünk végén két táblázat található. Az első egy összesítő táblázat a nyomtatott Hol-mi kötetek szövegeiről, azoknak kéziratos vagy a köteteken kívüli nyomtatásban megje-lent szövegváltozatairól.
A második táblázta a jegyzőkönyv típusú kéziratos Hol-mi kötetek (H–I. j., H–II. j. és a H–III. j.) tartalomjegyzéke. A H–III. c-ről nem készítettünk ilyen táblázatot, hiszen az tar-talmilag (mivel a cenzori példány) pontosan megegyezik a nyomtatott kötettel – illetve e tartalomjegyzék funkcióját az első táblázat hiánytalanul betölti.
A jegyzőkönyv típusú Hol-mik sok máig kiadatlan szöveget tartalmaznak. Sok helyen igen nehezen olvashatók. Pálóczi Horváth a szövegek leírásakor nem törekedett az átlát-hatóságra s ez jelentősen megnehezítette a tartalomjegyzék elkészítését. A versek egymás után, térkihagyás nélkül és sok esetben cím és dátumozás nélkül követik egymást – vagy-is sokszor még azt vagy-is nehéz volt eldönteni, hogy hol végződik egy vers és hol kezdődik egy másik. Arra is van példa (H–I. [VI.] Ozanam szavai…), hogy egy vers szövege megszakad, három másik vers következik, majd újra folytatódik az első szöveg.
A második táblázatban a máig kiadatlan versek esetén közöltük (ha volt) a verscímet s dátumot, valamint a szövegek kezdősorát, hogy ezzel minimális fogódzót nyújtsunk a
A második táblázatban a máig kiadatlan versek esetén közöltük (ha volt) a verscímet s dátumot, valamint a szövegek kezdősorát, hogy ezzel minimális fogódzót nyújtsunk a