A) Csoport: Anamnia (magzatburok nélküliek)
3. Osztály: Pisces (halak)
A hal k ifejezést szükebb és tágabb értelem ben lehet használni. R endesen haln ak m ondanak m inden o lyan vízben élő gerinces állato t, m ely úszószárnyak, röviden úszók segítségével mozog és kopoltyúk által lélekzik. Szükebb értelem ben csak az olyan m ag a
sabb fejlettség ű , vízben élő, úszók segélyével mozgó és kopolytyúk á lta l lélekző gerincest m ondunk h a l
nak, am elynek csigolyákra tagolt gerincoszlopa, jól elk ü lö n ü lt és zsigervázzal e llá to tt k o ponyája, p á r a tla n úszó szárn y ain kívül a m agasab b ren d ü gerin
cesek v ég tag jain ak m egfelelő páros úszói és ezeknek porcos vagy csontos (nem csak szarunem ű) tám asztó v ázrészei is vannak, m elyeknek kettős üregből áll az
orruk, és a te st bőre meg a száj n y á lk a h á rty á ja e l
cson to so d o tt részek et, p ik k ely ek et és fogakat visel.
A re n d sz e rta n b a n ilyen szőkébb értelem ben h aszn á
lato s a hal kifejezés, vagyis k iz á rjá k köréből a L ep to card iu so k at és C y clo sto m aták at, am elyek az ide tarto zó á lla to k elütő szerv ezettség ére való te k in te tte l a h a la k o sztály átó l külön álló, önálló érték ű o sztály o k at képviselnek.
A h alak te h á t vízben élő, v áltakozó hőm érsékletű, fe jjel bíró gerinces állato k , ren d esen m egnyúlt és kissé la p íto tt te stte l, v ázrészekkel tá m a sz to tt a te st tengelyében elh e ly e z ett p á ra tla n úszókkal és re n d e sen hasonló felép ítésű la p á ta la k ú p áro s úszókkal.
Egész életü k b en k o p o lty ú k k al lélekzenek, szívük egy k am rából és egy pitvarból áll csupán, vérkeringésük egyszerű, re n d esen p e té k e t — ik rát — rak n ak , m e
lyekből ren d esen a szab ad b an fejlődik ki a kis hal.
A z em brión nem fejlő d ik m agzatburok: am nion és allantois.
Testalakjuk. A h a la k egész s z e rv e z e te a vízi életm ódhoz alk alm azk o d o tt. T estü k a la k ja kétvégén elk esk en y ed ő orsó, to rp ed ó form a, tipikus „h alalak ", am elyen a fej és a fark nem válik el élesen a tö rzs
től. A te st főtömege, legnagyobb m agassága és széles
sége a te st elejéh ez közelebb és nem a te st közepén van. A te st elejéb en foglalnak h ely et a legfontosabb szervek is. R en d esen nem göm bölyű a te st k ereszt- m etszete, hanem ovális, m ert a te st o ld alró l la p íto tt (ponty), de lehet elől felülről, h átu l o ld alró l la p íto tt (harcsa), vagy csak felülről la p íto tt ala k ú is (rá ja ).
A hengeres te sta la k (angolna) a rá n y la g ritk a.
Mozgásszerveik. A p á ro s v ég tag o k , a m ell és a hasúszók, a szárazfö ld i gerincesek végtagjaihoz
k ép est ará n y la g gyengén fe jle tt, evezésre alk alm as lem ezek. (1. a 7. ra jz o t). A m ellúszók közvetlenül a k o p o lty ú k m ögött ízesülnek a testtel, míg a hasúszók
helye nem ily határozott, mert vagy a hason ( p i s c e s a b d o m i n a l e s ) vagy a m ellen ( p . t h o r a c i c i ) , vagy pe
dig a m ellúszók előtt a torkon ( p . j u & u l a r e s ) leh et
nek elhelyezve, sőt teljesen el is tűnhetnek ( p . a p o d e s ) . De hiányozhatnak a m ellúszók is, amint azt a körszájúakon láttuk, egyes halformák testéről is teljesen ( M u r a e n a , N e r o p h i s ) .
Mindig megvannak ellenben a páratlan úszók, m elyek a legegyszerűbb esetben mint egységes, tá
masztósugarak által merevített, hártyás taraj a test középvonalában végig futnak a háton, a farkon és a has jó részén. ( Z o a r c e s ) . Rendesen részekre szaka
dozott ez a páratlan úszótaraj, és külön névvel jelölt páratlan úszókat: egy vagy több hátúszót ( p i n n a
d o r s a l i s ) , farkúszót, m elyet kormányúszónak is mon
dunk ( p . c a u d a l i s ) és alsó úszót ( p . a n a l i s ) alkot. Az úszók vékony bőrhártyáit úszósugarak tartják kife
szítve, Ezek a csontos sugarak vagy tűformájú, merev kemény és osztatlan tüskék: kemény sugarak, am e
lyek esetleg még apró csontfogacskákat is viselnek egész hosszuk hátrafelé néző oldalán, úgyhogy fű
részhez hasonlítanak s ekkor bognártüske a nevük, vagy pedig ízekre tagoltak a sugarak s ekkor lágy sugárnak mondjuk őket. A lágy sugarak ismét két
félék lehetnek: egyszerűek és legyező módjára e l
ágazók.
A hátúszó ritkán hiányzik ( G y m n o t u s ) ; igen gyakran két vagy több részre tagolódott ( L u c i o p e r c a ) s ilyenkor az egyes részek sugaraik szerkezetét te kintve rendesen eltérők egym ástól. Vannak olyan halak is, am elyeknek a második hátúszójában egy
általában nincsen úszósugár ( S a l m o , S i l u r u s ) , az ilyen úszót zsírúszónak mondjuk. Más halakon vi
szont az első hátúszó előtt különálló kemény hegyes csonttüskék em elkednek ki a hát középvonalából ( G a s t e r o s t e u s ) , m elyek fegyverül szolgálnak.
20. r a jz . M en y h al d ip h y - c e ik fa rk ú s z ó jú -
n a k v áza.
A z úszósugarak m inősége és szám a bizonyos h atáro k o n belül állandó m inden fajon s ezért a h a lak m eghatározásánál m egkülön
böztető bélyegül felhasználják őket.
A z egyes úszó k at latin n evük k e z dőbetűjével jelölik ilyenkor (hát
úszó D -orsalis, has = V -entralis, mell = P -ectoralis; alsó A-nalis, fark == C -audalis) a kem ény ú szósugarak szám át pe- dig függélyes v onallal e lv á la sz tjá k a lág y su g arak sz á m ától. A p o n ty h á tú sz ó já n a k pl. ilyen a k ép lete:
D 3— 4/17— 22 vagyis 3— 4 kem ény és m ögötte 17— 22 elágazó sugár van a h átú szó jáb an .
A fark vagy korm ányúszó három féle m ódon a la k u lh a t ki. H a a gerincoszlop a farkúszó közepén vo
nul végig s azt k é t egyenlő szim etrikus részre osztja, a fark dip h y cerk (angolna); ha a gerincoszlop vége a farkúszóban fölfelé k an y aro d ik de a fa rk úszó m aga külsőleg szim etrikus (bár belsőleg nem az) hom ocerk a fark (p o n ty ); végül ha a felfelé k a n y aro d ó gerincoszlopvéget kívülről is aszim etrik u san veszi körül, felül keskenyen, alu l szélesen a farkúszó:
h etero cerk a fark (kecsege). V annak olyan h a la k is, am elyeken a farkúszó egészen hiányzik, s a gerinc
oszlop vége bepöndörödve fogófarokká a la k u lt (csi
kóhal). (20, 21, 22. rajz.)
A z úszók a hal h e ly v á lto z ta tá sán á l nem já ts z a nak oly fontos szerepet, m int ahogy azt á lta lá b a n hiszik. S zerep ü k elsősorban az egyensúlyi hely zet m eg tartása, m ert a legtöbb hal sú ly p o n tja a test k ö zepe fölött van, m ásodsorban pedig a m ozgás irá n y í
tá s á ra és fékezésére valók. V annak ugyan h alak , am elyek a h e ly v á lto z ta tá st kizárólag úszók segélyével végzik, pl. a csikóhal, m ely csak m ell- és h átú szó in ak hullám os m o zg atása á lta l úszik lassan, lebegve tova,
21. vajz.
P o n ty h o m o c e rk f a r k ú s z ó já n a k
v áz a.
vagy a ráják, m elyek hatalm asan fejlett s a testü k oldalaival össze
nőtt m ellúszóik hullám os csapko
dása által ú s z n a k ; de a legtöbb hal egész testizom zatának kígyózó m ozgatása s a farkúszóra való t á m aszkodása útján mozog tu lajdon
képpen. A testizom zat kígyózó m oz
gása nagy o b b alacsony, m egnyúlt testű halakon és kisebb, de h a tá sosabb rövid, m agastestü alakokon.
A zsigerszerveket viselő te st eleje ebben a m ozgásban kevésbbé vesz
részt, mint a hatalm as izom zatú h átsó test és farok.
A lazac m ásodpercenkint 8 m. sebességgel úszik, pl.
é s egy nap alatt 40 km. ú ta t tehet meg.
A „rep ü lő h a la k " közül az E x o c o e t u s úszó
m ozdulatok u tá n csak kiugrik a vízből, m iközben nagy m ellúszóit ejtő e rn y ő n e k h aszn álja, a D a c t y l o p t e r u s ellenben a levegőben is csapkod velük. V annak olyan h alak is, am elyek a szárazfö ld ö n is tu d n a k mozogni, pl. a P e r i o p h t h a l m u s a fák ra is föl tu d m ászni; az
A n a b a s szintén m ászik és ugrik m ellúszóira tám asz
kodva és fark ú szó jáv al m egkapaszkodva.
Sok csontoshalon tapadókorongok fejlő d n ek ki, m elyek legtöbbször az á r e lso d rása ellen b izto sítják a hal nyugalm i h e ly zetét. A gébjeinken ( G o b i u s ) m egfigyelhető, hogy hogy alkot tap adókorongot a két összenőtt m ellúszó. így van az a C y c l o p t e r u s -on is és még b o n y olultabb és tö k életeseb b ' a L e p a d o g a s t e r e k tapad ó k o ro n g ja. A z E c h e
-n e i s - en a h át elején és a végén fejlődött ki a hát- úszóból egy nagy tapadó
korong, melynek segélyével 2 2. ra jz .
capakra vagy hajok aljara jának váza.
szívják oda és szállíttatják általu k tova m agukat. A
különböző dudorok á lta l m ódosított alak ú fogat vi
selnek, am elyek érdús pulpából, ezt körülvevő fog
állom ányból ( d e n t i n ) és a hegyet beburkoló zom ánc
rétegből ( v i t r o d e n t i n ) állan ak . A placoid p ikkelyek fölépítése m egegyezik a m agasab b ren d ü gerincesek szájáb an lévő fogakkal s ezekre v ezethetők vissza az összes gerincesek bőrcso n tjai is.
b ) G a n o i d p i k k e l y e k , ren d esen rom bikus alakú, m ozaikszerűen elren d ezett, de esetleg k erek és eg y m ást tető cserép 'm ódjára fedő csontlem ezek, m elyek fogat nem viselnek (csak egyes fajo k o n fiatalkorban) és v astag ,,ganoin“ réteggel vannak borítva. E z a ganoinréteg gyöngyházfényü p o rcellán szerű réteg, m ely még a fossilis pikkelyeken is jó á lla p o tb an
m egm arad.
c ) A c y c l o i d p i k k e l y e k lazán fekszenek a bőrben, könnyen kihú zh ato k a pikkelyzacskóból és olym ódon ren d ező d n ek ferde, k ereszt és h osszirányú sorokba, hogy tető cserép m ó d já ra fedik egym ást széleikkel.
M inden előbbálló p ikkely vége k ét h á trá b b á lló p ik kely re borul rá. P én zalak ú ak , te h á t k erek lapos le m ezek, am elyen körkörösen futó növekedési v o n a
lak at (évgyűrűk) és a középből su g arasan kiinduló b a rá z d á k a t leh et m egkülönböztetni. A p ik k ely anyaga erősen elm eszesed ett dentin.
d ) A c t e n o i d p i k k e l y e k szerk ezete ép p en olyan m int a cycloid pikkelyeké, de hátsó végük eg y en e
sen csapott, kiálló végükön pedig apró hegyes fogacs- kák teszik fésűssé a p ik k ely t.
Az em líte tt négyféle pikkelyen kívül m ég n a gyobb csontlem ezeket, m elyek szám os p ikkely össze
növéséből lettek, és egyes h atalm as tüskéket, m elyek n ag y ran ő tt m agányos pikkelyfogakból lettek , lehet m egkülönböztetni.
A z irh aréteg b en vannak a hal szín ezetét adó fe sték sejtek is, A chrom atophorák b arn a vagy fe k e te
festék an y ag o k at (m e l a n i n e k) avagypedig sárga és v iru se s színű festék ek et (l i p o c h r o m o k) ta rta lm a z nak. A z irid o cy tak pedig erősen fénytörő guanin- szem csékkel v annak telve, am elyek vagy h a lv á n y fehér, vagy ezü stfeh ér fém es fényt ad n ak ; a chrom a- to p h o rák k al k a p cso latb an pedig fémes zöld vagy kék színeződést eredm én y ezn ek . A trópusi ten g erek b en igen élén k színű h a la k élnek. A mi h alain k nászuk id eje a la tt szintén élénk szín ezetet nyernek. Sok hal a k ö rn y ezeth ez alkalm azk o d v a, önként v á lto z ta tja teste színét. M egvakított h a la k e rre nem képesek.
Csontvázuk. A h a la k belső v áza az ag y to k já ra ( n e u r o c r a n i u m) f az állk ap cso k és kopoltyúívekből álló zsig erv ázára, ( s p l a n c h r o c r a n i u m ) a g erincoszlopra és függelékeire, a végtagok függesztő övére és az úszók tám asztó v á z á ra tagolódik. Á llo m án y át tek in tv e az ős
h a la k testéb en (E l a s m o b r a n c h i i) m indvégig porcos m arad , (m int a k ö rsz á jú a k é ), a tüdős h a la k és v é r
te sh a la k ( D i p n o i e t C h o n d r o s t e i ) p orcváza csak tö k életlen ü l csontosodik el, míg a többi, u. n. cson- tcsh al ( T e l e o s t e i ) e red eti porcos belv áza legnagyobb
ré szt elcsontosodik.
A gerincoszlop első kezdem énye, a p álcik a alak ú g erinchúr ( c h o r d a d o r s a l i s ) az alacso n y ab b ren d ű h a la k testéb en a porcos tokon b elül m indvégig m eg
m arad , a többi h alak o n pedig ép p en úgy, m int m in
den gerinces állatb an , az em bryonális é letb en ez k é pezi a tengelyváz a la p já t. A g erinchúrt többé, ke- vésbbé eln y o m ják a fejlő d ő csigolyák, am elyek m in d két o ld a lt v á jt ( a m p h i c o e l ) korongok felső és alsó ívszárak k al (lásd a 3— 4 ra jz o t). A csigolyák elülső és hátsó v áju la tá b a n , továbbá a csigolya közepében lévő szűk c sato rn áb an m egm arad a gerinchúr á llo m ánya, m ely ilyenm ódon ró zsafű zérszerü ala k o t nyer.
A z ívj á ra to k a t p á ra tla n tövisnyúlvány köti össze a felső oldalon, úgyhogy az eg y m ásu tán sorakozó
csigo-ly ák felső ívszáraí f n e u r a p o p h y s i s) z á rt c sato rn át alk o tn ak , m elyben a gerincvelő fut végig. A z alsó ív szárak at (h a e m a p o p h y s i s) csak a fark b an köti össze az alsó tövisnyúlvány z á rt csatornává, m elyben a fark- nagy v érere fut végig, a törzsön az alsó ívek nem z áru ln ak össze, hanem a bord ák k al ízesülnek.
A bordák körülveszik a testü reg et, de a h aso ld alo n nem függenek össze szegycsonttal, m int a többi m a- g asabbrendü gerinces testében, s nem a lk o tn ak zárt m ellkast.
A h a la k k o p o lty ú já t jellem zi a zsigerváz tö k é
letes fejlettség e, m elynek ívei nincsenek az agy to k jával összeforrva s erről könnyen lev álaszth ató k . A porcos h alak igen egyszerű szerk ezetű agykopo
n y á ja elől csúcsba végződő (r o s t r u m) zá rt tok, am ely az agyvelőn kívül páros kiem elkedő dud o r ala k já b a n b e b o rítja a szaglószervet, középen a szem eket és h á tul a h allószervet. H átul h atalm as n y ílást visel (öregük), m elyen á t a gerincvelő az agy velővel köz
lekedik, o ld alt pedig ap ró páros nyílások vannak a jta az agyidegek átb c c sá tá sára . A zsigerváz egysor tag o lt porcívből áll, m elyek felső végükkel az agy to k já n a k a ljáh o z illetve a gerincoszlophoz vannak erősítve, alsó végük ellenben p á ra tla n kapcsoló p o rc
léc segítségével összekapcsolódott. A legelső ív csak 2 részből áll, a vízszintes p a l a t o q u a d r a t u m b ó l és a vele ízülettel ízesülő alsóállkaoocsból ( m a n d i b u l a r e ) . E zeken a v ázrészeken fogak fejlődnek s a c á p ák testén m int alsó és felsőálkapocs m űködnek.
(24. rajz.)
A m ásodik zsigerív a nyelv- vagy h y o i d ív, m in
den o ld ala két p áro s és egy közös összekötő p á r a t
lan részből áll. E nnek az ívnek a felső részét h y o m a n d i b u l a r e-nak. hívják, m ert a m an dibufaréval
ízesül és ilym ódon az alsó állkapocs függesztőjeként szerepel. E zu tán re n d esen öt kopoltyúív következik,
m elyek a kopoltyúzacskók
p t e r o t i c u m ( S q u a m o
ko-p o lty ú su g a ra k a t. M inden koko-poltyúív alul ko-p á ra tla n b a s i b r a n c h i a l e segítségével van összekötve. A kopol- tyúívek legfelső részei, különösen a negyedik íven igen kiszélesednek, esetleg egym ással össze is o lv a d ' nak és fogakat viselő lem ezt: a íelső g aratcso n to t a l
k o tják . A z ö tödik kopoltyúív, az ú g ynevezett alsó- g aratcsont, csak eg y etlen darabból áll m inden o ld a lon s belső o ld alán g y ak ran fogakat visel, de kopol- ty ú su g arak nincsenek ra jta .
A h a la k v ég tag jain ak s z ilá rd ítá sá ra szolgáló v ázrészek en is m eglátszik a vízi életm ódhoz való a l
kalm azk o d ás. A h a la k p áro s v ég tag jait, a m ell- és h asú szó k at külön függesztő készülék, a vállöv és a m edenceöv köti a testhez. A p o rco sh alak vállöve közvetlenül az utolsó k o poltyúív m ögött h ely ezk ed ik el s egy-egy ív alakú porclécből áll. A k éto ld al v á ll
öve a k ö zépvonalban alul izom szalagokkal van össze
kötve. A z ívek dom ború o ld a lá n a k közepén m inden oldalon 3 p o rcd arab ered (b a s a l i a) m elyeket p r o - , m e s o - és m e t a p t e r y g i u m -n ak neveznek. E zekhez so
rak o zn ak kifelé a nagyszám ú, karcsú, ívelt p o rc p á l
cikák, az úszó su g arak (r a d i a l i a), végül az úszó leg külső bőrszegélyét, vékony szaru fo n alak tá m a sz tjá k ki. A m edenceöv egy-egy rövid zömök p o rcd arab b ó i áll, m ely a k lo ak an y ílás e lő tt foglal h ely et. E h h ez eg y etlen bazalis léc ízesül ( m e t a p t e r y & i u m ) , m ely a z ú szó su g arak aí viseli, (lásd a 7. ra jz o t).
A cso n ío sh alak vállöve sok egyes csontból áll, m elyek részb en porcos ala p o n (s c a p u l a és c o r a c o i d e u m ) , részben m int bőrcsontok ( c l a v i c u l a és s u p r a -c l a v i -c u l a ) fejlő d n ek ki.
A vállöv a p o s t t e m p o r a l e közvetítésével re n d e sen összefügg a koponyával. A b a s a l i á k h iányzanak, s a r a d i a l i á k a s c a p u l á u a l ízesülnek, végül ezek h ez csatlak o zn ak a vékony csontos (bőrcsontokból álló) úszósugarak.
A m edenceöv két egyszerű szerk ezetű cso n tléc
ből áll, m elyek a te st izom zata közé n y ú ln ak be.
Ebbe a csontba b eo lv ad tak a radialiák belső csontjai, míg a külső sor nehány cso n tja m egm arad apró csö- kevények a la k já b a n , m elyekhez ízesülnek az úszó
sugarak. (26. rajz.)
A p á ra tla n végtagok vázrészei a porcos h alak h át- és hasúszóiban három tagú procos ú szó su g arak ból ( radialia) állan ak , m elyekhez kifelé szaru fo n alak csatlakoznak.
20. raj/.. C sap ó siig é r c s o n tv á z a . 1. in tc r m a x illa : 2. m a x illa . >. m a n d ib u la ; 4. o r b ita : 5 o c c ip ita le s u p e r iu s . 6. p ro o p e rc u lu m ; 7. in te r o p e r c u lu m ; v. s u b o p e rc u lu m ; 9. o p e rc u lu m ; 10. r a d ii b ra n c h io s te g i; 11. v á llö v ; 12. a m o llú szó tá m a s z tó su g a ru i; 13. oszto tt ú sz ó s u g a ra k : 14. m e d en ceö v . a has- úszó tá m a s z tó s u g a r a iv a l: 13. tü sk é s ú s z ó s u g a ra k ; 16. úszó s u g á rtá m a s z tó k ; 17. iz o m s z á Ik á k : 18. b o r d á k ; 19. c sig o ly á k : 20—21. felső és alsó ív s z á r a k ;
22. m ó d o su lt u to lsó tö v is n y ú lv á n y ( h y p u ra le ). (R auter u tá n .)
A csontoshalak p á ra tla n úszóit a radialiák-ból lett hegyes, lapos késpengealakú csontok az úszó
sugár tám aszto k erősítik oda a csigolyák tövisnyúl
ványaihoz, ezekhez csatlak o zn ak kifelé a szarusuga- ra k a í h ely ettesítő , bőrcsontokból lett, k arcsú tüalakú, tagolt, tag o la tla n vagy elágazó s az úszósugártám asz- tóval m ozgékonyán ízesülő úszó sugarak.
A farkúszó su g ártám asztó cso n tjai összenőttek az utolsó farkcsigolyák felső- és alsó tövisnyúlvá
nyaival. T u d ju k , hogy a farkúszó három féle m ódon ala k u lh a t ki (homo-, hetero- és dip hycerk), aszerint,
H ankó B.: R en d szeres állattan IV. 4
hogy az utolsó csigolyák középen m arad n ak -e, avagy
(mint a V o l t a -féle oszlop), am elyekbe sajátságos idegvégkészülékekben végződő idegek futnak. Az elektrom os r á ja h asa positiv, h á ta negativ tö lté sű s a két o ld aln ak egyszerre való érintése, kézbefogás
vagy valam ely á lla t á llk ap csa által, — erős e le k tro mos ü té st v á lt ki. A z elektrom os angolna elektrom os szervei a te st hosszirányban futó oszopocskákat ta r talm azn ak s a te st eleje és vége e llen tétes töltésű.
A z elektrom os szervek á ta la k u lt izmok, a kocsonyás korongok m egfelelnek az izom nyaláboknak; az idegek pedig a n e r v u s v a g u s és t r i g e m i u s b ó l erednek.
Idegrendszerük. A h a la k agyveleje a te stü k n ag yságához képest kicsiny. R en d esen a kop o n y a
üregnek csak kis részét tölti ki az agyvelő, a többit pedig zsíros kötőszövet foglalja el. K ülönösen a nagyagy velő fe jle tt igen kevéssé. A csontos h alak n ag yagyvelejének kéregállom ánya eg y á lta lá b an nin
csen, hanem vékony hám réteg van a helyén, m elyben nincsenek idegelem ek. A nagyagy csak a tüdős h a la k b an m u ta tja a két féltekére való tagolódást, a többi h alban a k ét fél nincsen elkülönülve. Igen jól fe jle tt ellen b en a két szaglókaréj (l o b i o l f a c t o r i i ) . A köztes agyvelő és a r a jta lévő két látó k aréj (l o b i o p t i c i ) kicsiny, de alsó részén a h a la k ra jellem ző k ét dudo- ro d á s ( l o b i i n f e r i o r e s) és köztü k a s a c c u l u s v a s c u l o
s u s föltűnő. L egjobban a középagy és a kisagy van
kifejlődve a h alak agyvelejéből. A z agyvelőből 12 idegpár ered .
A gerincvelő jól fe jle tt, belőle a csigolyák szám á
nak m egfelelő szám ú gerincagyi id eg p ár ered, m elyek m ind k ettő s gyökérrel erednek. E zek az idegek össze
k ö ttetésb en á lla n a k a szim patikus id eg ren d szerrel, m ely p áro s ereszték ek a la k já b a n az a o rtá t kíséri.
A z érzékszervek közül az o rr p áro s szerv (a k ö rsz á jú a k é p á ra tla n ) m ely két lapos gödörből áll,
<¥
saccu-luson egy kitü rem lés láth ató , a lagena, m ely a csiga (a tu lajd o n k ép en i hallószerv) első kezdete.
A z utriculuson a k ét ívjárathoz, m elyek a kör- szájú ak fülében is m egvannak, csatlakozik a m aga
sabb gerincesek h arm ad ik ív já ra ta a külső vízszintes ív járat. A lab irin th u sb an két hallókövecske (o to lith ) van, a nagyobbik az arteriscus, a kisebbik a sagitta.
A labirinthus nem halló, hanem hely zetérző (statikai) szerv, m ely arró l tá jé k o z ta tja a h alat, hogy teste m ilyen h e ly zetet foglal el a térben. H angokat a h alak
■nem h a lla n a k (a tö rp eh arcsa kivételével), de m eg
érzik az erős hangokat a víz rezgéséből.
A h a lak ra, m int egész életü k et a vízben leélő á lla to k ra jellem ző érzékszerv az oldalszerv, m ely ezenkívül még a k étéltű ek vízbenélő lárv áin is m eg
van. A hal testén az oldal közepén ren d esen jól lá th a tó vonal húzódik végig, m ely a farkúszó tövén végződik s a fejen és állkapcson félkörös, kanyargós vonalban kezdődik. A z oldalszerv a bőrben futó n y á l
lal telt csatorna, m elynek kerek nyílásai a fejen szabadon, a testen pedig a fedő pikk ely ek et átfú rv a a szabadba nyílnak. Ebben a csato rn áb an a nervus vagus, trigem inus és glossopharingeus-ból ered ő ideg
rostok h a talm as ideget, az old alid eg et ( nervus la te ralis) alk o tv a futnak végig, és finom érzékbim bókban sajátság o s érzé k se jtek e t látn ak el érző idegekkel. Ez a sajátság o s szerv, m elynek fe la d a tá t csak a legújabb idő óta tu d já k , a vízáram ok m egérzésére szolgál.
A h alak testén ta lálu n k a bőrben szétszórtan, nagyobb szám m al az ajkakon, bajuszokon stb. még sajá tsá g o s idegbim bókat, érzékbim bókat, m elyek a szájü reg b en is előfordulnak. Ezek valószínűleg ízlelő szervei a h alak n ak , ezekkel érzik meg, ízlelik v aló színűleg a vízben o ld o tt illó an y ag o k at (szagokat) is.
A cáp ák n ál ilyenféle érzékbim bók m ély lom bikalakú m élyedések fenekén vannak elhelyezve (L
orenzini-féle am p u llák ), m elyeknek különleges fe la d a tá t m ég nem ism erjük.
Bélcsatorn,ájuk. A h a la k b é lc s a to rn á ja áll a száj- és g aratüregből, a nyelőcsőből vagy bárz&ing- ból, a gyom orból, a közép- és a végbélből. A közép bél elő tti részek et előbélnek is m o n d h atju k . A z elő- béllel összefüggenek a k o p o lty ú k vagy a tü d ő k (tüdős halak) és az úszóhólyagok, a középbéllel v ak b élszerü függelékek ( a p p e n d i c e s ) , továbbá a m á j- és a h a s
nyálm irigy, végül a végbéllel ném ely fajo k húgy- és ivarszerveinek kivezető részei.
nyálm irigy, végül a végbéllel ném ely fajo k húgy- és ivarszerveinek kivezető részei.