mint a szövegértést befolyásoló tényező
7. osztály 8.osztály kij elentő felszólító kij elentő felszólító
B-A-Z. megye 79,21% 16,29% 74,71% 17,41%
Sz-Sz-B. megye 69,38% 18,36% 50% 11,9%
A IV. feladatt ípusban a diákoknak saját szavaikkal kellett leírniuk, mit je-lent a szövegben kiemelt szó, úgy, hogy leírásukban az igeidőt és módot nem volt szabad megváltoztatniuk. Ebben a feladatban egyaránt szerepelt sze-mantikailag transzparens (pl. lépe, telék) és nem transzparens (pl. vala, lőn) ige is.
Pl. Írd le saját szavaiddal, mit jelent az alábbi szövegrészlet!
Amint Döbrögi úr ekkor sétála alá s fel
A mi Matyink és a szép húsz liba tűne szemébe, (Fazekas Mihály: Lúdas Matyi)
A feldolgozáskor mértük a helyes igeidő-használatot és az alapszó felis-merését is (l. III. diagram). Ez utóbbit eredményesnek minősített ük, ha a diák megismételte az alapszó -t jeles változatát, vagy ha szinonimát használt. Ér-tékelésünk szerint nem értett e a szót, ha a szövegkörnyezetbe tartalmi vagy szófaji tekintetben oda nem illő lexémát helyezett . Mindegyik csoportban azt tapasztaltuk, hogy a gyerekeknek nem az alapszó, hanem a helyes igeidő fel-ismerése okozta a nagyobb problémát.
III. diagram
Szignifi káns különbségeket azonban a transzparens és nem transzparens igék felismerésében nem találtunk. A válaszok pedig arra utalnak, hogy a nem transzparens szavakhoz, mint egy lexikai egységhez rendelnek jelentést a gyerekek, s ennek következtében az idősíkhoz kapcsolása az ilyen szavak-nak gyakran jobb eredményt mutatott , mint a szemantikailag átlátszó szava-ké.
Az életkor előrehaladtával csökkent a szófajilag, majd a tartalmilag nem a szövegkörnyezetbe illő szavak száma. A miértek ismét csak az irodalmi tan-könyvekben keresendők, amelyek archaikus, régies, szokatlan, veretes megfogal-mazású vagy nehézkes nyelvezetűnek nevezik azokat a szövegeket, amelyek-ben előfordul az elbeszélő múlt. Legtöbbször lábjegyzetamelyek-ben jelentésmeg-adással utalnak az ismeretlen szóra, anélkül, hogy annak morfológiai
tagolt-0.00%
10.00%
20.00%
30.00%
40.00%
50.00%
60.00%
70.00%
Helyes igeidĘ 24.43% 35.76% 9.59% 23.55%
szinonima 56.25% 48.70% 69.69% 65.86%
nem érti a szót 16.47% 13.98% 14.64% 7.21%
Nem írt semmit 2.84% 1.55% 6.06% 3.36%
5. osztály 6. osztály 7. osztály 8. osztály
ságát ismertetnék. Ez elősegíti az adott szó bevésését, de nem alakítja ki az elemzési készséget, továbbá nem alapozza meg az elbeszélő múlt jelének biztos tudását (Kecskés 2008: 116).
Az V. feladatt ípussal arra kívántunk választ kapni, hogy a morféma ala-ki eltéréseihez tudnak-e funkcionális különbségeket társítani a diákok. A fi ú kére egy pohár vizet. A fi ú kéré a pohár vizet. mondatok szembeállításával arra kértük a diákokat, hogy indokolják meg, miért különbözik e mondatokban a kére ~ kéré igealak. Ezt a kérdést azonban csak a grammatikailag képzett ebb hetedikes, nyolcadikos tanulóknak tett ük fel. A Borsod-Abaúj-Zemplén me-gyei hetedikeseknek csupán ~9%, a nyolcadikosoknak 0,62%-a tudta az elté-rés okát, s a kontrollcsoport is hasonló eredményeket produkált: ~10% és
~5% volt a helyesen válaszolók aránya.
A kutatás 2008-ban lépett második szakaszába, amelyben először a kö-zépiskolás célcsoportot jelöltük ki. Az elvek, feladatt ípusok maradtak, csu-pán az életkornak megfelelő változásokat követt ük. Így a középiskolai tan-könyvekből válogatt uk ki a tesztek szövegrészleteit. Nagyobb szerepet szán-tunk a grammatikai kompetenciának, egy ismétlőkérdésbe olyan szöveget is tett ünk, amely bár nem tananyag, formai sajátosságait vagy tartalmi elemeit ismerték a diákok (pl. népballada, Biblia-részlet). Az alaki változatokhoz tár-suló funkcionális eltérések vizsgálatához az általános iskolai tesztektől elté-rően nem köznyelvi szöveget használtunk, hanem a tankönyvből kiemelt prózarészletet.
A vizsgálatban Karasz Brigitt a volt segítségünkre. Az anyagot a Miskolci Avasi Gimnáziumban, Földes Ferenc Gimnáziumban, Lévay József Reformá-tus Gimnáziumban, Újgyőri Gimnázium és Szakképző Iskolában, valamint a tiszaújvárosi Eötvös József Gimnázium Szakképző Iskola és Kollégiumban gyűjtött ük. Az államitól az egyháziig, a hagyományostól a hatosztályoson keresztül, a szakképzési feladatokat ellátó intézményig minden iskolatípus-ból válogatt unk, s végül 150 középiskolás töltött e ki tesztjeinket.
A továbblépés a felnőtt korcsoport felé ezzel egyidőben fogalmazódott meg. Ennek az iskolázott ság és életkor szerint is nagy különbségeket mutató csoportnak azonban nem volt egyértelmű, hogy milyen szövegek alapján történjen meg a felmérése. Ekkor csatlakozott a kutatáshoz dr. Kovács Mária, akivel a felnőtt korosztály grammatikai tudását megalapozó nyelvtanköny-veket tekintett ük át.
Az előkészületek során arra a következetésre jutott unk, hogy ehhez a cél-csoporthoz az általános iskolások számára kidolgozott teszteket fogjuk – mi-nimális változtatással, l. III. feladatt ípus – felhasználni, mivel a felmérésben részt vevők zöme utoljára az általános iskolai tanulmányai során találkozha-tott fokozott mértékben az elbeszélő múltú igékkel. Magunk 162 felnőtt
vála-szát dolgoztuk fel (Kovács–Kecskés 2009: 209–223), amelyet a miskolci regi-onális munkaügyi központ segítségével gyűjtött ünk.
Kontrollcsoportként felhasználtuk Üveges Nóra volt hallgatónk gyűjté-sét, aki a Robert Bosch Energy and Bodysystem Kft . 100 dolgozójával töltet-te ki a töltet-tesztöltet-teket. A két forrás összedolgozásával kiegyensúlyozott abbá tett ük az iskolai végzett ség szerinti megoszlást, amelyet az alábbi IV. diagram szemléltet.
IV. diagram
A továbbiakban a három vizsgálati csoport eredményeinek lényegi kü-lönbségét vagy párhuzamosságát kívánjuk bemutatni, s ezek tükrében vá-laszt adni a kutatás elején feltett 5 kérdésre.
Az I. feladatt ípus összesítő adatait a III. táblázatban láthatják, amely azt mutatja, hogy az általános iskolai gyenge felismerési szint (~27%) a középis-kolában még csökken (~24%-ra), s csak a felnőtt eknél mutatható ki jobb arány (~38%). Az adatok értékelésekor azonban megfogalmazódott bennünk az a kétely, hogy talán mégsem tekinthetünk folyamatos fejlődési mutató-ként e számokra, mivel az idősebb korosztály még a papíralapú irodalmon nőtt fel, iskolai olvasmányaiknak nagyobb rétegét alkott a a régi magyar iro-dalom, vallásának vagy népi hagyományaink gyakorlása során archaikus szövegekkel is találkoz(hat)ott .
A mai iskolások azonban a régi magyar szövegeket sokszor nyelvileg megújított formában ismerik meg a tankönyvekben, a hitoktatásban szintén a köznyelvi szövegmagyarázatokon van a hangsúly, s nemcsak a népszoká-sainkhoz fűződő szövegek, hanem maguknak a népszokásoknak az ismere-te is egyre csökken körükben.
fĘiskola/egyetem:
34,5%
érettségi: 35%
szakmunkás: 24%
általános isk: 6,5%
III. táblázat
Múlt Jelen Jövő Nem válaszolt Felső tagozatosok 26,8% 62,1% 8,4% 3,2%
Középiskolások 22,5% 76% 1,5% 0%
Felnőtt ek 37,5% 32,1% 29,6% 0,6%
Az első kérdésre tehát a számszerű válaszunk, hogy a vizsgálatban részt vevő személyek ~29%-a tudja a múlt idősíkjához kapcsolni az igét, amely erősen megkérdőjelezi annak a nézetnek a létjogosultságát, miszerint az el-beszélő múlt a nyelvi kompetenciánk része, nem használjuk, de felismerjük, megértjük.
A II. feladatt ípus eredményei szerint a szövegkörnyezet lényegesen befo-lyásolta az elbeszélő múlt felismerésének szintjét. Egyfelől maga a behelyet-tesítés módszere is arra késztett e az olvasót, hogy az egész szövegrészletre fi -gyeljen, ne csak a kiemelt szó alapján formálja meg a válaszát. Ebben a fel-adatban az általános iskolások 46,6%-a választott a az elbeszélő igealak he-lyére ugyanannak az igének a -t jeles változatát, míg a középiskolásoknak már 53,7%-a és a felnőtt ek 65,8%-a. A rendkívül magas átlagok mögött két je-lenség áll. A szövegkörnyezeten belüli -t jeles múltú igealak szinte kij elölte az egész részlet idősíkját, nagymértékben javított a a felismerést. Másfelől az átképzeléses jelen, amelynek a felismerése a kisiskolásoknak még gondot okozott , a magasabb korosztályoknál sikeresebb. Az általános iskolások a szövegben szereplő most határozószó mellett álló elbeszélő múltú igét 52%-ban értelmezték jelen idejűnek, a középiskolások már csak 44%-52%-ban, s a fel-nőtt ek 27%-ban.
A modális tévedéseket mérő III. feladatt ípus minden célcsoportnál ki-emelkedően jó eredményeket mutatott , mivel az általános iskolások ~72%-a, a középiskolások ~80%-a és a felnőtt ek ~86%-a ismerte fel az igék kij elentő módját. A köszönék, kirohana, menének igék hangalaki hasonlósága a feltételes mód irányába főként a középiskolásokat térített e el. (Ez a jelenség az általá-nos iskolásoknál 18,43%, a középiskolásoknál 33,3%, a felnőtt eknél csupán 8,9%). Ugyanakkor pont a középiskolás korosztály volt az, amelyik a hordozák igealak kapcsán a legkevésbé esett a felszólító mód hangtani hasonlóságá-nak csapdájába, s a felnőtt eknél is jobban teljesített (általános iskolás: 16,43%, középiskolás: 4,7%, felnőtt : 7,25%). A feladatból önmagából nem magyaráz-hatjuk az eredményt, mivel a felnőtt ek tesztjeinek minimális változtatása ép-pen az volt, hogy a módra utaló kérdéseket a középiskolás tesztekből emel-tük át. Mivel a középiskolai kutatáshoz nem csatlakozott kontrollanyag, az okok további keresése még várat magára.
A negyedik kérdésre adott válasz eszerint: a hangtani hasonlóság okozta csapdákat sikeresen kerüli el mindhárom vizsgálati csoport, s összesen
~21%-os a modális tévedés.
A IV. feladatt ípus minden célcsoportban hasonló eredményt mutatott . A transzparens és nem transzparens szavak felismerésének mértéke ~10%-os különbségű a nem átt etsző igealakok javára (a középiskolásoknál 37,3% : 28,8%; a felnőtt eknél 48,4% : 39,5%). Összességében a felnőtt ek teljesített ek a legjobban mindkét típus felismerésében, mivel a jelentés + igeidővel rögzült lexémákból (tőn, lőn) életük során többet sajátított ak el, s jobbak az elbeszélő múlt jelének idősíkhoz kötésében is.
Teljesítményük másik sajátossága, hogy nem távolodtak el a szövegben kiemelt ige szófajától: mindössze egyetlen tesztben szerepelt a lőn ige helyett a nagyon névszó. A kutatás elején feltett kérdésre ugyan az a válasz, hogy ma-tematikailag a nem transzparens szavak felismerése az eredményesebb, de e feladat kapcsán mégsem ezt tartjuk a fontosabb felismerésnek, hanem ezen szavak lexikális egységként való rögzülését.
Az V. feladatt ípusban jelentkezett a legrosszabb eredmény mindhárom vizsgálati csoportban (l. a részleteket a IV. táblázatban). Az alakváltozatok (kéré : kére) funkcionális különbségére a kisiskolások még a köznyelvi mon-datokból sem tudtak következtetni, noha a mondatban szereplő határozott és határozatlan névelők segíthett ék volna őket. A középiskolások átlagered-ménye alig haladta meg az általános iskolásokét. E feladatt ípus nehézségéről árulkodik továbbá az is, hogy 32% fölött i volt a kérdést megválaszolatlanul hagyó középiskolások aránya, holott az egész vizsgálat során ennek a célcso-portnak volt a legnagyobb feladatt udata. A felnőtt ek adták a legtöbb helyes választ (30,2%), de eredményük elemzésekor fi gyelembe kell vennünk, hogy több mint kétszer ennyi helytelen választ is produkáltak!
Tudnak-e funkciót társítani az alaki változatokhoz a válaszadók? - tett em fel a kérdést a kutatás legelején, s azt gondolom, hogy a táblázatból kiolvas-ható átlag 14%-os jó megoldás csupán egyetlen szóra jogosít fel: alig.
IV. táblázat
Alanyi-tárgyas
ragozás Helytelen válasz Nem válaszolt
Felső tagozatosok 4,8% 76,5% 18,8%
Középiskolások 6,7% 60,7% 32,7%
Felnőtt ek 30,2% 64,5% 5,3%
A tömény, számszerű elemzésből milyen konzekvenciát vonhatunk le?
Vizsgálatunk főként Borsod-Abaúj-Zemplén megyére terjedt ki, így nem te-kintjük általános érvényűnek mutatóinkat, amelyek arra engednek követ-keztetni, hogy az elbeszélő múlt a nyelvi kompetenciánk perifériájára szo-rult.
Ha a Nemzeti Alaptanterv által előírt iskolai szövegek nem változnak, ak-kor vagy a nyelvtantanításba vagy az irodalomtanítás módszertanába lenne célszerű beépíteni a segítséget, s célcsoportnak az általános iskola felső tago-zatát javasoljuk.
Hivatkozások
Eduline 2010. PISA: most először vitt ük át a lécet. htt p://eduline.hu/
kozoktatas/2010/12/8/20100108_pisafelmeres_szovegertes_matematika_
eredm., 2010. 12. 08.
Kecskés Judit 2006. Valóban megértik a mai diákok az elbeszélő múlt idejű igealakokat? Magyar Nyelvőr 130: 362–5.
Kecskés Judit – Schvirján Renáta – Tóth Marianna 2007. Az elbeszélő múltú igealakok felismerésének problémái. Magyar Nyelvtudományi Társaság Ki-adványai 228: 227–86.
Kecskés Judit 2008. Mit kezdünk, mit kezdjünk az elbeszélő múltt al az álta-lános iskolai oktatásban? Módszertani Közlemények XLVIII/3: 112–117.
Kovács Mária – Kecskés Judit 2009. Az elbeszélő múltú igék felismerési prob-lémái. In: Zimányi Árpád (szerk.): Acta Academiae Paedagogicae Agriensis.
Líceum Kiadó, Eger. Nova Series Tom. XXXVI: 216–224.
Móricz Simon 2010. PISA-felmérés, javított ak a magyar diákok. Népszabad-ság. htt p://www.nol.hu/belfold/pisa_felmeres_del-korea_es_fi nnorszag_
az_elen., 2010. 12. 07.
Riba István 2011. Iskolai teljesítmény: a szegények esélytelenek? Heti Világ-gazdaság. htt p://hvg.hu/hvgfriss/2011.02/201102_iskolai-teljesitmeny_es_
csaladi_hatt er_oszt, 2011. 01. 14.
Tóth Beatrix 2006. A szövegértés fejlesztésének elmélete és gyakorlata. Ma-gyar Nyelvőr 130: 466–8.
Summary
This paper describes the eff ect that archaic past simple verbs have on text compre-hension. Current descriptive grammars consider it a part of the language compe-tence that is not used in everyday communication, but it is nevertheless understood.
The present paper reconsiders the statement.
Having started in 2006, the research has been investigating fi ve issues with a wide range of age groups: 1) Are the test persons able to recognize the basic function of the morpheme and connect the verb to the past tense? 2) To what extent the recogni-tion of the basic funcrecogni-tion is infl uenced by the context? 3) What is more eff ective: the recognition of semantically transparent or non-transparent verbs? 4) How phono-logical traps are infl uencing the recognition? 5) Are the test persons able to connect function to the diff erent verb forms (láta : látá)? The answers suggest that the recog-nition of the archaic simple past tense is on the periphery of the speakers’ language competencies, therefore causing problems in text comprehension.
WASEDA MIKA