1. Bevezetés
A magyar igekötők használatát a japán tanulók rendkívül nehezen sajátítják el. Különösen a meg igekötő okoz nehézséget, amikor nem egyszerűen per-fektív aspektust (1a), hanem állapotváltozást fejez ki, mint például a megsze-ret vagy megáll ige esetében.
(1) a. Laci megírja a levelet.
b. Laci megszerett e Marit.
c. A vonat megállt.
Az (1b) és (1c) mondatban a meg igekötőt a szakirodalom általában kezdő (inchoatív) akcióminőség-képzőnek tartja, amely egy állapot beállását fejezi ki. A tanításban is a perfektív és a kezdő funkciót szoktuk említeni a meg ige-kötő két külön használataként. Az előadásomban viszont azt szeretném be-mutatni, hogy ez a kétfajta használat egy folyamat végpontjának fókuszba helyezéseként magyarázható.
2. A meg igekötő funkciója a szakirodalomban
J. Soltész (1959: 40) a meg igekötőnek a cselekvés megkezdődését, beállását kifejező funkcióját említi Budenzre utalva. „Helyesen állapítja meg Budenz (1863: 184), hogy az ilyen funkciójú meg rendesen »nyugvási«, azaz tartós, nem változó testi vagy lelki állapotot jelentő igékhez járul (áll, érez, szeret stb.) és ezeket »mozgásivá«, dinamikus, fejlődő cselekvést vagy állapotot jelentő-vé változtatja (megáll, megérez, megszeret stb.)”.
A francia nyelvész Perrot (1966: 38) szerint a megszeret a szeret igével kife-jezett folyamat megindulására utal, arra az egyszerű tényre, hogy valakiben szeretet, szerelem ébred valaki iránt, illetőleg, ha dologról van szó, vonzód-ni kezd valamihez, megbarátkozik vele.
Kiefer (1992: 830) az igekötők háromféle funkcióját különbözteti meg: az akcióminőségképzést, a perfektiválást és a szóképzést. Az akcióminőséget a morfológiailag összetett ige toldalékolással vagy igekötővel bevezetett járu-lékos tulajdonságaként határozza meg (Kiefer 2000: 291).Az akcióminőség a cselekvés vagy a történés módjának morfológiai eszközökkel való kifejező-dése, az aspektus viszont mondatszemantikai kategória, amely a mondat belső időszerkezetét jellemzi.
Kiefer (1992: 819) szerint a meg igekötő általában befejezett szemléletű igé-ket képez, de csak ritkán van tiszta aspektuális funkciója, többnyire a perfektiválás akcióminőségbeli változással is együtt jár. Így a meg igekötő egy állapot beállását (megszomjazik, megszeret, megtud), pillanatnyi cselekvést (megmozdul, meglenget, meglendül), vagy a cselekvés eredményességet (meg-épít, megír, megkeres) fejezheti ki. A meg igekötő segítségével tehát legalább háromféle akcióminőséget képezhetünk. E három közül a megszeret igének a meg igekötője kezdő akcióminőséget jelöl, azaz a cselekvés vagy folyamat kezdetét fejezi ki.
Ugyanő azonban egy későbbi publikációjában már más szemléletet kép-visel. Kiefer (2000: 291) amellett érvel, hogy a szóban forgó igék nem lehet-nek kezdő akcióminőségűek: „Az érzelmi vagy kognitív állapot beálltát a meg igekötővel fejezzük ki: megszeret, meggyűlöl, megtud, megismer.
Felmerül a kérdés, hogy beszélhetünk-e ebben az esetben kezdő akciómi-nőségről? Figyeljük meg, hogy az igekötő nem az alapige jelentését módosít-ja, nem annak egy járulékos tulajdonságát fejezi ki, hanem az igével kifeje-zett állapot beálltát jelzi. A megszeret ige azt jelenti, hogy ’valaki szeretni kezd valakit’, akit előtt e nem szeretett . A megszeret ige tehát állapotváltozást fejez ki, ami nem az alapige jelentésének módosítása. Következésképp az említett igék nem fejeznek ki akcióminőséget.
Továbbá Kiefer (2006: 169) azt írja, hogy a megszeret, megkedvel, meggyűlöl igék a ‚kezd V-ni’-vel parafrazálhatóak, a szóban forgó emotív igék osztálya azonban szabadon nem bővíthető, ezért ebben az esetben sem beszélhetünk akcióminőségről.
Ezeknek az igéknek az esetében perfektiválásról sem lehet szó, ugyanis az alapigékkel denotált állapotok nem tehetők befejezett é, bár egy állapotnak kezdő-, illetve végpontjuk természetesen lehet befejezett (Kiefer 2000: 280).
Mindezek után Eszes (2005: 115) az igekötő funkcióját a kérdéses igék ese-tében nem egy speciális akcióminőség (rezultatív, inchoatív stb.) bevezetésé-ben, hanem a telicizálásban látja. A telikus események természetes végpont-tal rendelkeznek és a szóban forgó igék meg igekötőjét telikus eseményleírá-sokat létrehozó módosítónak tekinti.
Véleményem szerint a magyar igekötő az esemény telikusságát jelöli nem csak a szóban forgó esetben, hanem általánosan más esetekben is, és ez a funkció a térbeli viszonyt jelölő prototipikus igekötő jelentéséből vezethető le. Ennek indokolásához az irányt jelölő igekötő jelentésének a kognitív módszerrel való elemzését tartom szükségesnek.
3. Az igekötő kognitív elemzése
Mint ismeretes, az igekötők határozói funkciót betöltő elemből váltak az ige jelentésének kiegészítőivé. Alapjelentésük irányjelölés, azaz konkrét vagy át-vitt értelemű mozgásoknak az irányjelölése.
Elsősorban az igekötő struktúráját fogom megvizsgálni a kognitív nyelvé-szeti módszert, a Langacker-féle elméletet alkalmazva (Langacker 1987, Tolcsvai Nagy 2005). A kognitív nyelvészet, eltérően a generatív grammati-kától, különböző nyelvi viszonyok szemantikai vizsgálatával is foglalkozik, ezen belül különösen a különböző térbeli viszonyokat kifejező nyelvi eszkö-zökkel, például angol elöljárószók kapcsán (Lakoff 1987, Brugman 1981, Dewell 1944, Tyler & Vyvyan 2003).
Vegyük példának a be igekötőt.
(2) a. Péter bemegy a szobába.
b. Besötétedett .
A (2a) mondat jelentését a Langacker-féle modellben a következőképpen lehet ábrázolni:
1. A be igekötő sémája
Az 1. ábra be térviszonyát ábrázolja, amelyet két entitás jelez. Az egyik a trajector (TR), amely egy eseményben a legfontosabb szerepet játszó, a beszé-lői fi gyelem előterében álló elsődleges fi gura, a másik a landmark (LM), amely a trajectornak a tájékozódási pontot jelölő másodlagos fi gurája. A trajector a
landmarkhoz képest előtérbe kerül és a trajector a landmark viszonyában hatá-rozható meg.
Az 1. ábrában a trajector mozgó tárgy és a landmark valamilyen mértékben zárt és körülhatárolt tér. A vonal a trajectornak a landmarkba haladó útját, út-vonalát jelöli. Tehát a landmark és a trajector között i viszony a kiindulópont és a cél között i útvonalként jellemezhető. A trajector a landmarkba, valamely zárt térbe előrehalad, azaz térbeli végpontba ér, amely egyben időbeli végpont is.
A trajectorból, a landmarkból és az útvonalból álló sémát a be igekötő proto-tipikus sémájának mondhatjuk. Azt is mondhatjuk, hogy ez az esemény telikus, mivel végpontt al rendelkezik.
A befejezett ség, elvégezett ség, teljesített ség, perfektiválás funkciója az igekötő alapvető tulajdonsága (2b). Az igekötő perfektív aspektusjelölő elemmé válása a bemegy ige térbeli ábrázolásában is kifejeződik. A megy ige eredetileg imperfektív, tér- és időbeli végpont nélküli temporális viszonyt je-löl. Az ige a be igekötő révén befejezett é és telikussá válik, mert a landmarkba való bejutással az útvonal véget ér, a trajector eljut a céljáig, vagyis az útvonal térbeli és ezáltal időbeli végpontot is kap. A bemegy ige által leírt cselekvés a tér egy meghatározott pontjának elérésekor befejeződik időben is (Tolcsvai Nagy 2005: 33).
Ezáltal az igekötő az igét befejezett aspektusúvá és az eseményt telikussá teszi. Ha a besötétedés eseményét összevetjük a bemegy mozgás folyamatával, egyértelmű, hogy a besötétedés folyamatának is van kezdete és végpontja. A be igekötő funkciója éppen az, hogy sötétedés folyamatának a végpontját a fi -gyelem előterébe helyezi. Véleményem szerint az aspektust jelölő igekötő funkciója a folyamat végpontjának fókuszba helyezéséből, ezen esemény észlelésének előterébe helyezéséből adódik.
A kognitív nyelvészet alaptétele az, hogy a nyelv szorosan összefügg a kognitív folyamatokkal. A helyzet vagy esemény észlelése különbözhet asze-rint, hogy a beszélő mit tart fontosnak kiemelni az adott helyzetben, mi van számára előtérben, illetve mi szorul hátt érbe. A bemegy esetében a befelé ha-ladó mozgás, mozgásirány és a bent való elhelyezkedés egyaránt a helyzet észlelésének előterébe kerül, azaz a folyamat kezdete, maga a folyamat és annak vége mind fókuszba kerül.
Ezzel szemben a besötétedik esetében a fi gyelem központja csupán a söté-tedés folyamatának végpontja. Itt tehát az esemény végpontja kiemelkedő fontosságúvá válik, és az észlelés előterébe, azaz fókuszába kerül, míg a ki-indulópont és az útvonal a hátt érbe szorul. Itt nem beszélhetünk egy reális térben történő eseményről, hanem csupán metaforikusan, egy mozgásvonal szerkezetét követő eseményről. Ez egyben a térviszonyból az időviszonyba,
és ugyanakkor a térbeli mozgásból az időbeli állapotváltozásba való metafo-rikus átvitel példája is.
A kognitív nyelvészetben a metafora az egyik legfontosabb terminus, és a metaforikus folyamatokat a különböző konceptuális és észlelési területek között i átvitelnek tekintik (Lakoff –Johnson 1980). Más szóval: nem térbeli mozgásesemények jelzésére is a mozgásvonal sémáját alkalmazzuk, mivel minden eseménynek van egy kezdete, folyamata (azaz útvonala) és van egy vége. Éppen ezért azt az állapotváltozást, hogy a sötétedés véget ért, az észle-lő a be térbeli viszony segítségével fejezi ki, mivel olyasvalamit észlel, amely strukturális hasonlóságot mutat a térbeli mozgást kifejező mozgásvonal sé-májával.
Joggal feltételezhető, hogy a meg igekötő perfektiváló elemmé válása is hasonlóképpen, azaz az útvonal végpontjának a fókuszba tételéből eredez-tethető. Mint ismeretes, a meg igekötő történetileg a mögé határozószóból ala-kult. Eredetileg irányt jelölő elem volt, mint a be igekötő. Budenz (1863: 181) szerint, az utat megjárni valóban nem más, mint „az utat hátmegé járni”, vagy is járással eszközölni, hogy az út „hátmögött ” legyen.
A meg funkciója elsősorban a végpont elérésének a jelölése volt, és abból fejlődött a befejezett ség funkciója, azaz a cselekvés-, történés-, állapotválto-zást a beszéd idejéhez képest befejeződött , lezárult, és már csak az eredmé-nyét, hatását érezzük.
A majdnem teljesen grammatikalizálódott meg esetében a „hát mögé hala-dó” útvonalnak a végpontja került az észlelés fókuszába, és az útvonal, azaz a térbeli folyamat a hátt érbe szorult, sőt el is tűnt.
Véleményem szerint úgy lehet értelmezni, hogy a mozgó entitás helyvál-toztatása metaforája révén a megszeret ige olyan állapotváltozás-eseményt ábrázol, hogy a trajector (az alany) a ’nem szeret’-állapotból indulva a ’szeret’-állapothoz halad és ennek az útvonalnak a végpontjára kerül. Tehát egy fo-lyamat végén teljesedik be az igekötős igében kifejezett állapot, mivel a meg igekötő az állapotváltozás végét jelöli és telikussá teszi az eseményt. Az út-vonal (folyamat) létét igazolja a következő mondat (3a). Szóval a meg igekö-tő nem a folyamat kezdetét fejezi ki, hanem a folyamat végét.
(3) a. Szép lassan megszerett em Magyarországot.
b. Egyre jobban megszerett em Magyarországot.
Értelmezésem szerint a (3b) mondat azt állítja, hogy a folyamat kezdetén már valamennyire szerett em Magyarországot, idő folyamán a szeretet mér-téke növekedett és végül kiteljesedett . Tehát egy fokozatos eseménynek, azaz folyamatnak a végpontját is jelölheti a meg igekötő.
Egyetértek Eszessel (2005), aki a meg igekötős mentális állapotváltozást kifejező igék jelentését skalárisan, azaz egy bizonyos skála mentén értelme-zi; egy mentális állapotváltozásnak a kezdőpontja a közömbösség állapota (a skála 0 pontja) és a végpontja az alapigével jelölt érzelmi állapot. A megszeret, megkedvel, megsajnál igék esetében a pozitív att itűd (rokonszenv) mértéke nö-vekszik.
4. Összefoglalás
A magyar meg igekötő polifunkcionalitása nehézséget okoz a japán tanulók számára. A tanításban a perfektív funkció mellett a kezdő funkciót szoktuk említeni, például megszeret vagy megáll igekötős igékben.
A tanulmányomban viszont azt szerett em volna bemutatni, hogy az ige-kötőnek ez a kétfajta használata mind egy folyamat végpontjának fókuszba helyezéseként magyarázható. Az irányt jelölő igekötő jelentését kognitív módszerrel elemezve arra a következtetésre jutott am, hogy a perfektív as-pektust jelölő igekötő funkciója a folyamat végpontjának fókuszba helyezé-séből, ezen esemény észlelésének előtérbe helyezéséből adódik. Ily módon a megszeret ige esetében a meg igekötő jelentése az állapotváltozás folyamatá-nak végpontjaként értelmezhető, tehát egységes magyarázatot tudunk adni a tanulóknak.
A tanulhatóság szempontját nézve a végleges megoldást csak a szótár adja, és tanácsos új szóként, egyenként megtanulni az igekötős igéket. Ha azonban a látszólag igen eltérő jelentések között valami kapcsolat található, ez sokat segítene a tanulásban. Úgy vélem, hogy a középhaladóknak sokat segíthet az igekötő elsajátításában egy olyan egységes magyarázat, amely ugyanazon alaknak több, eltérő funkcióját koherens jelenségként értelmezi.
Hivatkozások
Brugman, Claudia 1981. Story of OVER. Garland, New York.
Budenz József 1863. A magyar meg igekötőről. Nyelvtudományi Közlemények 2:
161–188.
Dewell, Robert B. 1944. Over again: Image-schema transformations in semantic analysis. Cognitive Linguistics 5-4: 351–380.
Eszes Boldizsár 2005. Experiens alanyú meg igekötős igék szemantikája.
Nyelvtudományi Közlemények 102: 113–135.
J. Soltész Katalin 1959. Az ősi magyar igekötők (meg, el, ki, be, fel, le). Akadémi-ai Kiadó, Budapest.
Kiefer Ferenc 1992. Az aspektus és a mondat szerkezete. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan 1. Mondatt an. Akadémiai Kiadó, Bu-dapest. 797–886.
Kiefer Ferenc 2000. Jelentéselmélet. Corvina Kiadó, Budapest.
Kiefer Ferenc 2006. Aspektus és akcióminőség – különös tekintett el a magyar nyelv-re. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Lakoff , George & Mark Johnson 1980. Metaphors We Live by. University of Chicago Press, Chicago.
Lakoff , George 1987. Women, Fire and Dangerous Things. University of Chica-go Press, ChicaChica-go.
Langacker, Ronald W. 1987. Foundations of Cognitive Grammar, Vol. 1, Theoretical Prerequisites. Stanford University Press, Stanford.
Perrot, Jean 1966. Adalékok a meg igekötő funkciójának vizsgálához a mai magyar nyelvben. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Tolcsvai Nagy Gábor 2005. Kognitív jelentéstani vázlat az igekötős igéről.
Magyar Nyelv 101: 27–43.
Tyler, Andrea – Vyvyan Evans 2003. The Semantics of English Prepositions.
Cambridge University Press, Cambridge.
Summary
This paper analyses the meaning of the Hungarian verbal prefi x meg in such verbs like megszeret or megáll, whose function is traditionally described as inchoative, re-ferring to the beginning of a state. Applying the cognitive framework, I claim that the verbal prefi x meg generally plays a telicising role and this function has devel-oped by the end-point focusing or foregrounding, shift ing the att ention to the fi nal stage of a process.
Similarly, meg in the verb megszeret also marks the end-point of the process, the com-pletion of the changing process that someone came to like something.
In this way we could give a systematic explanation of the function of the verbal pre-fi x meg and this would help the learners of Hungarian.
IMRE ATTILA