Az E chiuroideák mind tengeri állatok. Zö
m ök zacskó- vagy hengeralakú testü k ö n külső
leg a szelvényezettségnek nyom a sem ism erhető fel, s m indjárt hozzátehetjük, hogy belső szelvényezett- ségük is m ajdnem a felism erhetetlenségig elm osó
dott. M indazonáltal kétségtelenül jellegzetes gyűrűs- férgektől szárm aznak, am it főképen k é t sajátságuk bizonyít. Egyik az, hogy fejlődésük bizonyos fckán h atáro zo ttan szelvényezett trochophora lárvájuk van, am ely szelvényezettség azonban későbben
is-m ét eltűnik, a is-m ásik pedig az, hogy b ár csak nyo
mokban, még m egvannak a sertéik is. N evezetesen te stü k elülső részén, kevéssel a szájnyílás mögött, 2 erős, horogalakú sértőjük vara, az Echiurus testé
n ek a hátulsó végén ezenkívül 1‘ vagy 2 serte- koszoru is található.
Testük elülső részét egy tekintélyes hosszúságú, néha nagyon hosszú és a végén k é t ágra hasadó, nagyon m ozgékony szerv, az u. n, orm ány foglalja el; ez a szerv egyenlő érték ű a többi gyűrűsféreg fejlebenyével (epistomium). Töve m ögött foglal he
lyet a szájnyílás, m ely hosszú, erősen kanyargós bélcsatornába vezet. N evezetes sajátságuk, hogy cső
alakú u, n. m ellékbélcsatornájuk van, mely bizo
nyos távolságra a szájnyílástól a bélcsatornából ága
zik ki és a végbélnyílás előtt ism ét egyesül vele.
T ekintélyes nagyságú nephridium aík részben a te s t elülső, részben hátulsó részében foglalnak h e
lyet. Az elülsők száma 1—4 pár, m elyek szelvénye
sen helyezkedve el a szervezet eredeti szelvényes szerkezetének bizonyítékai. A Bonelliá-nak azonban m indössze egy, igen nagy ilyen nephridium a van. A te s t hátsó felében elhelyezkedő 1 p ár igen nagy nephrídium, m ely számos apró csillóstölcsérrel nyí
lik a testüregbe, e ltér az elülsőktől abban is, hogy nem a szabadba, hanem a végbélbe nyílik. E sajátos nephridium okat m ásképen analis csöveknek is szok
tá k nevezni. K iválasztószervekként az utóbbiak m ű
ködnek, míg az elülsők a csírasejtek kivezetésére valók.
33
D r. S oós L. t R endszeres állattan . II. 3
34
Idegrendszerük lényegileg megegyezik a serte- lábuakéval, de annál egyszerűbb szerkezetű. Köz
ponti része a garatideggyűrű, am elyben külön agy
dúcok nem különböztethetők meg. A garatídeggyürü- höz csatlakozó hasoldali idegtörzsben szelvényes ei- helyeződésü dúcok nem különböztethetők meg, azon
ban közönként páros idegek ágaznak ki belőle.
V áltivarúak. Ivarszerveik a te s t hátulsó részé
ben a hasoldalcm foglalnak helylet. Echiurus Pallasii, Thalassema mellita, Bonellia viridis. Ez utóbbi fel
tűnő ivari kétalakúságáról nevezetes. N őstényének te ste 10—30 cm, hosszú, am elyhez az igen hosszú, az 1 m-nyi hosszúságot is elérő orm ány csatlakozik;
hímje mindössze 1—2 mm nagyságú, csiliókkal fedett, erősen csenevész állat, mely k ezdetben a nőstény nyelőcsövében, későbben pedig iv arv ezeték k én t m ű
ködő nephridium aiban élősködik.
5, osztály. Sipunculoidea (Gephyrea achaeta v. Iner
mes).
Míg az E chiuroideák szervezetének egyes saját
ságai h atáro zo ttan elárulják a gyűrűsférgekkel való rokonságot, addig a S ipunculoideákénak egyetlen olyan vonása sincs, m ely hasonló atyafiságra utalna.
Épen az ért rendszertani helyzetük teljesen bizony
talan s az E chiuroídeákkal kapcsolatban csak az é rt szokták felsorolni őket, m ert egyes szerveik ezekéire em lékeztetnek.
H engeres testü k elülső végén foglal helyet a szájnyílásuk, m elyet egyes esetek b en (Sipunculidák)
[
tapogatók vesznek körül. Ez utóbbiak bélcsatornája spirálisan csavarodott, végbélnyílása pedig a hátolda
lon messze elül fekszik, ellenben a Priapulidák bél- csatornája egyenes és végbélnyílása a te st hátulsó végén van. A Sipunculidáknak k ét nephridium a van, m elyek hasonló szerkezetűek, mint az E chiuroideákéí és szintén a csírasejtek kivezetésére valók. Az iv ar
m irigyek maguk a tapogatók visszahúzóizmai m ögött fekszenek. A Priapulidák nephridium ai olyan szer
kezetűek, mint az Echiuroideák analis csövei, de nem a végbélbe nyílnak, hamem a végbélnyílás köztelében elhelyezkedő külön kivezető pórusaik vannak. Ideg
rendszerűk az Echiuroideákéval egyezik meg, de a Sipunculidák garatideggyűrűjében gyengén fejlett agy
dúcok is megkülönböztethetők.
Mikiid tengeriek. Sipunculus nudus, Priapulus cau
datus.
* * * Línguatuiida.
A Línguatulidák élősködő és ez életm ód követ
k eztében erősen csenevész szervezetű állatok, m e
lyeknek rendszertani helyzete fölötte bizonytalan.
R égebben a tágabb értelem ben v ett férgek között a pántlikagiliszták közelében helyezték el őket. K é
sőbb az a felfogás vált uralkodóvá, hogy e sajátsá
gos állatokban erősen elcsenevészedett ízeltlábúakat kell látnunk, s ezek között is az atkafélékkel való rokonságuk a legvalószínűbb. A zonban hovatovább mind biztosabbá vált, hogy az atkafélékhez, ép úgy,
35
m int általában az ízeltlábúakhoz semmi közük sincs, hanem leginkább még a gyűrűsférgekkel egyeznek meg, azért ideiglenesen ezek kapcsán ismertetjük őket.
T estük megnyúlt, nyelvalakúan lapított vagy hengeres, m elyet harántbevágódások számos ízre ta golnak, úgy hogy a lap íto tt testű ek erősen em lékez
te tn e k a galandférgekre. A bevágódások által oko
zo tt szelvényezettséget régebben nem valódi, ha
nem csak álszelvényezettségnek ta rto ttá k , azonban a r ra való tek in tettel, hogy izom zatúk szerkezete is e re d e ti szelvényes elrendezettségre utal, valószí
nűbbnek tarth atju k , hogy az ízeltség valódi szelvé- nyezettség bizonyítéka.
T estükön k ét részt különböztethetünk meg, az elülső fejrészt (capitulum) és a törzset. A z utóbbi sokszorosan hosszabb az előbbinél. A k ét rész n é
m elykor (pl. Linguatula) oly szorosan összefolyik egymással, hogy’ első pillanatra meg sem különböz
teth ető , míg m áskor élesen szem beötlő, m ert vagy erősen duzzadt gömbaliakú (Porocephalus globice- phalus), vagy m ert feil tűnő függelékek vannak ra jta ( Raillietiella, Cephalobaena). A capitulum 3 szel
vényből áll; az elsőn foglal helyet a szájnyílás, a 2-ikon és 3-ikon pedig jellemző függelékek vannak.
A függelékek, ha jól fejlettek (Cephalobaena, Rail- lietiella) a testről kiemelkedő hengeres, szervek, m elyek végén egy-egy hajlott, karom szerű kap asz- kondóhorog ül. A függelékeket parapodium oknak nevezzük, m ivel talán homológok a P olychaeták h a sonló nevű szerveivel, m ely esetben a karom se rié n e k
felelne meg. Máskor (Linguatula) a parapodium hiányzik, csak a karm ok vannak meg, m elyek' a szájnyílástól jobbra-balra, egy-egy résben foglalnak helyet. A hátrafelé vékonyodó törzsön semmiféle függelék sincs.
A szájnyílás egyenes lefutású bélcsatornába v e
zet, m elynek semmiféle függelékes szerve nincs. A végbélnyílás a test hátulsó végén foglal helyet. Ideg- re n d szerü k et garatideggyűrű alkotja, mely a has
oldalon dúcszerű duzzanattá vastagodott meg, ellen
ben agydúcok nem különböztethetők meg benne.
V áltivarúak. Ivarszerveik m eglehetősen bonyolultak.
A hím ivarnyílás mindig a te st elülső részén, mind
járt a capitulum mögött található, a női ivarnyílás ellenben vagy ugyanitt, vagy a te s t hátulsó végén.
A nálunk előforduló lap íto tt testű Linguatula rhinaria ivarérett alakja húsevő emlősök, főképen kutya, ritk án farkas, róka, de néha növényevők (pl. ló) orrüregében, esetleg hom loküregében, sőt dobüregében élősködik. A hím 18—20 mm. hosszú és 3—4 mm. széles, a nőstény 80— 130 mm. hosszá és 8— 10 mm. széles. Fiataljai, m elyeket sokáig kü
lön állítatnak véltek és Pentastomum denticulatum névvel jelöltek, növényevő állatok (juh, kecske, szarvasm arha, esetleg ember, stb.) zsígereiben (tüdő
ben, májban, a bélfodor lym phaedényeiben) élős- ködnek. Porocephalus globicephalus, forróövi kígyók tüdejében ól, a Cephalobaena tetrapoda a Lachesis alternatus nevű déLamerikai kígyó tüdejében élős
ködik.
37
38
V ili. törzs. Teniaculata.
T entaculata néven 3 állatcsoportot (Phcronidea, Bryozoa, Brachiopoda) foglalunk össze, m elyek b ár külsőleg részben nagyon eltérnek egymástól, belső szervezetük több vonásában tetem esen megegyez
nek, ami m egindokolja egy törzsben való összefogla
lásukat. V alam ennyien m egegyeznek abban, hogy testü k elülső részén több vagy kevesebb tapogató (tentaculum ) található, m elyek rendesen kör vagy p atk ó ala k b an helyezkednek el. Fejlődésük, így n e
v ezetesen lárvájuk a rra utal, hogy a gyűrüsférgekkel vannak közelebbi rokonságban.
1. osztály. Pkoronídea.
A Phoronidák telepekben élő, apró tengeri álla
tok, m elyek közül a legnagyobbak is legföljebb 13 cm. nagyságúak. H engeres testü k hosszan megnyúlt s be van zárva az állat által készített, pergam ent- szerü anyag alk o tta csőbe, melyből csak testü k elülső vége áll ki, de szükség esetén az is teljesen behúz
h ató e biztos rejtekbe. T estük elülső végének a perem e p atk ó alak b an gallérszerűen felem elkedik, m ely kiem elkedésen, az u. n. lophophoron, nagy
számú, esetleg 1000-nél is több finom tapogató ül.
A tapogatók egyrészt fontos szerep et játszanak a táp lálék m egszerzésében, m ert a szájnyílás felé for
dult oldalukat fedő csillók m unkája tere li a szájba a táplálékot, m ásrészt meg lélekzőszervekként m ű
ködnek. Á ltalános alakjuk, de kivált tapogatóik
és azok elhelyezése nagyon hasonlóvá teszi őket a m ohaállatokhoz, különösen a Phylactolaem ata cso
portba tartozókhoz, azért szervezetük alapvonásai az utóbbiakról adott rajz (9. r.) alapján is jól meg
érthető. Lophophorjuk néha bonyolultabb szerk e
zetű s a nagyobbaké a patkó k ét végének meg
felelően spirálisan becsavarodott.
A tapogatókoszorún belül foglal helyet a száj
nyílás, m ely egy bőrredő, az epistom a segítségével elfedhető. A test ugyané végén, de a tapogató
koszorún kívül helyezkedik el a végbélnyílás, míg maga a bélcsatorna végig haladva a te st egész hosszán s azután visszahajolva nagyon hosszú szárú U-hoz hasonlít, m elynek k é t végét a száj-, ill. vég
bélnyílás jelzi.
K iválasztószervül 2 nephridium szolgál, m elyek a végbéltől jobbra, ill. balra nyílnak a szabadba, a testüreggél pedig egy-egy, ritk án k ét-k é t nephro- stom a közvetítésével közlekednek, A nephridium ok egyszersm ind ivarjárato k k én t is m űködnek. Hím
nős ivarm irigyeik a test hátulsó részében a testüreg falán alakulnak ki. Az é re tt peték és ondósejtek egyszerűen a testüregbe hullanak s onnan a nephri- dium okon á t távoznak el.
Jól fejlett véredényrendszerük van. V érük pi
ros, a szint adó anyag a v értestecskékben található.
Idegrendszerük közvetlenül a felhám alatt fek
szik. Központi részét a száj- és végbélnyílás közt el
helyezkedő agydúc alkotja. Ebből jobbra és balra egy-egy ideg ered. m elyek a lophophor alapján
ha-39
40
ladva s a szájnyílás előtt összeolvadva egész gyűrűt alkotnak. Külön érzékszerveik, mint látszik, egyál
talán nincsenek.
Jellem ző, actinotrochának nevezett lárvájuk módosult trochophorának tekinthető.
Az osztályt az egyetlen Phoronis nem alkotja m elynek fajai az összes tengerekben m egtalálhatók.
M int m ár em lítettük, telep e k et alkot, azonban a te lep egyénei mind önállóak, vagyis szervesen nem függenek össze egymással, m ert m indannyian külön petéből fejlődnek.
2. osztály. Bryozoa (mohaállatok).,
A m ohaállatok nagyon apró, csak m illim éteres édesvizi vagy tengeri állatok. M ajdnem kivétel n él
kül az alzathoz — kövekhez, cölöpökhöz, csiga- és kagylóhéjakhoz, a vízbe behajló ágakhoz és gyöke
rek h ez stb. — n őtt telep e k et alkotnak. Mivel egy-egy telep rendkívül sok egyénből állhat, nagysaga elég tekin tély es lehet. A telep egyszer lapos b ev o n a t
k é n t terü l el az alzaton, míg m áskor fa, moha vagy bokorszerűen felem elkedik arról. Egyes fajok telepe gum óalakú, m ely esetleg fejnagyságura is megnő. Az ilyen felem elkedő telep ek rendkívül hasonlítanak a hydroidpolypok telepeihez, am elyekkel éppen a z é rt igen könnyen össze lehet ők et téveszteni. A zonban a hasonlóság csak külső, m ert szerkezet te k in te té ben a m ohaállatok m essze fölötte állanak a hydroid- polypoknak, hiszen nekik külön fallal biró b élcsa to r
nájuk s am ellett rendesen jól fejlett testüregük is van.
41
T estük elülső végén tapogatókoszorú ül, úgy m int a Phoronis-én, m éllyel abban is megegyeznek, hogy U -alakúan hajlott bélcsatornájuk van, hogy száj- és végbélnyílásuk a test elülső végén egymás közelében foglal helyet s hogy agydúcuk a száj- és végbélnyílás k ö zt helyezkedik el. Tapogatóik egyrészt l é g z ő szervekként, m ásrészt, mint nevük is utal rá, ta p in tó sze rv ek k én t működnek. Két, egymástól igen tetem e
sen eltérő rendre oszolnak. Ezek egyikére, az Ento- p ro c tá k ra jellemző, hogy végbélnyílásuk a tapogató
koszorún belül foglal helyet, testüregük pedig nincs, míg az E ctoproctáknak jól fejlett testüregük van, végbélnyílásuk pedig a tapogatókoszorún kívül ta lálható.
a. rend. Entoprocta. Az E ntoprocták egyé
nei (9. r,, A) alak tekintetében nyel/es pohárhoz
ha-9. rajz. A mohaállatok szervezetének vázlata. A = Entoprocta (Ehlers szerint); B — Ectoprocta (Braem és Cori szerint).
Magyarázata a szövegben.
soníítaniak s két részt lehet megkülönböztetni raj tűk, a kelyhet és a nyelet. A kehely szabad vége, ai u. n, átrium (a) egyenesen lévágott, iLÍ. közepe be;
süppedt, perem ének belső oldaláról pedig koszorúi alkotó, bepödörhető, de be nem húzható 12— 20 ta■
pogató (t) ered. Az atrium középvonalában négy nyílás található, u. in. a széles szájnyílás (szny), s kiemelkedő, kúpalakú szemölcsön elhelyezkedő vég
bélnyílás (vny), továbbá az ivairszervek (iny) és a kiválasztó szervek (kny) nyílása. A magánosán, élők, nyele rövid s izmos tapadókorongban végződik, a te
lepeket alkotóké ellenben hosszú és az alzaton kúszó u, n. stoloban folytatódik, melynek közvetíté- - sével a telep egyénei összefüggenek egymással.
T estüregük, mint m ár em lítettük, nincs, hely ét parenchym a foglalja el. A p atk ó alak ú an hajlott bél
csatornán több rész különböztethető meg (v. ö. a rajzot). K iválasztószervük jellegzetes protonephri- dium, am ilyennel a testüreggel nem bíró egyéb álla
to k sorában is találkozunk. Idegrendszerük k ö z
ponti része az agydúc (ad), m ely k ét gömbded, com- m issurával összekötött félből’ áll. Egyetlen kivé
te lt leszám ítva váltivarúak. A hím és női iv arszer
vek helyzete ugyanaz, s egym ásnak megfelelő r é szekből állanak. A m ár em lített ivarnyílás egy gyakran nagyon rövid csőbe vezet, m elyet hüvely
n ek (vagina), ill. kilövellőjáratnak (ductus ejacu
latorius) nevezünk; ez alább k é t ágra, a k é t pete-, ill. ondóvezetékre ágazik szét, m elyek a gonádokba»
a petefészkekbe, ill. herék b e vezetnek.
Ivarosán és ivartalanul szaporodnak. Lárvájuk lényegileg a trochophorával egyezik meg. Iv a rtala
nul bimbódzás útján szaporodnak. Bimbók a kehely"
nyelén, annak a szájnyílás felé eső oldalán és a stolokon egyaránt keletkezhetnek, de rendesen ez en az utóbbin. A bimbók rendesen rajta m aradnak az anyaállaton s ilyen módon jönnek létre a telepek.
Csak a Loxosoma bimbói válnak le s így ez nem is alkot telepeket. Az édesvízi Urnatella stöloin kelet
kező bimbók még fiatalon leválhatnak s belőlük új telepek képződnek. Az Észak- Amerikában élő Urnatella gracilis édesvízi; Pedicellina echinata tengeri, valamint a Loxosoma is.
b, rend. Ectoprocta, Az E ctoprocták vala
mennyien telepeket alkotó állatok. A telep egyes egyénei, a zoéciumok egyszer teljesen önállóak, egy
mástól élesen elhatárolódtak, úgy hogy a telep nem egyéb, mint egymás mellé sorakozó egyének csoportja (Gymnolaemata), m áskor viszont’ az összes zoéciu
mok meglehetősen szoros egységgé forrtak össze, m ert közös testüregből emelkednek ki (9, r. B), me
lyet választófalak (septumok) igen tökéletlenül vá
lasztanak el egyes rekeszekre (Phylactolaem ata).
Az egyes zoéciumok cső, m egnyúlt zacskó vagy hatoldalú hasábalakúak. T estük elülső vége, m elyen a tapogatókoszorú foglal helyet, a tapogatókkal együtt visszahúzható a hátulső részbe s mivel e b e
húzott állapotban a visszahúzható rész a tapogatók
nak m integy hüvelyét alkotja, tapogatóhüvelynek nevezzük. A tapogatóhüvelyt a tapogatókkal, v a la
-1
mm
- f 'h ' ■ ■ ■4 5
4 4
m int a bélcsatornával együtt polypid néven szekták;
m egkülönböztetni, a te st m ásik részével, a cysuddel!
szem ben, m ely utóbbiba te h á t az előbbi vissza
húzható. A cystídet te h á t lényegileg pusztán i te s t
fal alkotja, a tapogatóhüvely leszám ításával.
A cystid falán (c) k é t ré szt különböztetünk meg:
a belső endocystát, vagyis a tulajdonképeni te s t
fa la t és a külső ectocystát, m ely nem más, m int az
■előbbinek cuticularis váladéka; ez utóbbi réteg ki
vételesen hiányozhatik is. A z ectocysta nagyon k ü lönböző állom ányú; lehet hárty aszerű s hajlékony, m ásk o r pergam ent- vagy chitinszerű, esetleg kocso
nyás, m áskor viszont m egm eszesedik és m erev v áz at alkot. Az endocystát az egysejtrétegű ekto- -derma alkotja, m elyhez zá rt m esoderm a s ezen belü l izom réteg járulhat, de m áskor (Gymnolaemata) a m esoderm át csak egyes sejtek, az izom réteget pedig egyes, a cystid egyik falától a m ásikig húzódó izom nyalábok képviselik. Az izmok összehúzódására a cystid ürege m egszűkül s a polypid kiszorul belőle, az izmok m eglazulására viszont ism ét visszahúzódik beléje. Az állat kinyúlását és visszahúzódását re n desen ez az egyszerű m echanizm us szabályozza; a folyam at ritk áb b an egy, az em lített izmok m unkájá
val szűkíthető és tágítható zacskóalakú szerv k ö z
v e títé sé v e l megy végbe.
A polypidot, m int láttuk, a tapogatók, a ta p o gatóhüvely és a b élcsa to m a alkotja. A tapogatók v a g y félkör alakban helyezkednek el a te st elülső végén, vagy pedig a végbélnyílás felé nyitott p atk ó
-alakú kiem elkedésen, a lophophoron (1) ülnek. A tapogatók befelé néző ektoderm asejtjeí, néha az ol
dalsók is, vagy esetleg csak az utóbbiak csillókkaí fedettek; a tapogatók csíllóshámja a szájnyílásnál a nyelőcső hasonlóképen csillés hám jába megy át.
A szájnyílás (szny), mely a tapogatókoszorun belül foglal helyet, az E ctoprocták egy részéb en (Phylactolaem ata) egy bőrredővel (epistoma, ep) el
fedhető. A bélcsatorna (bcs), mint láttuk, U -alakúan hajlott s több részre tagolódott. Közte és a testü reg fala közt mindig terjedelm es testüreg található, mely vérk én t szereplő folyadékkal van tele; benne gömbded, hólyagalakú vagy am oebaszerű sejtek úszkálnak. A végbélnyílás (vny) a tapogatókoszorún kívül fekszik. A bélcsatorna falától egy vagy több, annak m egrögzítésére szolgáló, kötőszövet alk o tta szalag, u, n. funiculus (f) halad a cystíd falának k ü lönböző pontjaihoz.
K iválasztószerveikről semmi biztosat sem tudunk.
K özponti idegrendszerüket a száj- és végbélnyí
lás közt elhelyezkedő, esetleg k ét lebeny alkotta agy
dúc képviseli. Belőle több ideg halad a te st külön
böző részei felé. Külön érzékszerveik nem is
m eretesek, hacsak az epistom a nem szerepel ilyen gyanánt.
Az E ctoprocták mind hím nősek. Ivarmirigyeilc az endocystán, a funiculuson vagy esetleg a septum o- kon alakulnak ki. Iv arjárataik csak kivételesen vannak. E nnek az egyébként csak az iv aré rettség
T ■ - ? •
4 5
i
A b
elé rté v e l kialakuló járatn ak a nyílása a tapogató
koszorún belül fekszik.
Nem m inden B ryozoa-egyénnek vannak meg m indazok a szervei, m elyeket föntebb ism ertettünk, m e rt egyrészük telepeinek rendes alkotású egyénei közt vannak a többitől eltérő, sajátos feladatot te l
jesítő egyedei is. Ezt a jelenséget sokalakúságnak (polymorphismus) nevezzük, m elynek egyik jellemző esetév el m ár m egism erkedtünk a H ydrozoák tárg y a
lá sa során, E sajátos egyének mind olyanok, m elyek
n ek polypidjuk nincs, hanem csak cystidjük m aradt meg. Ilyen sajátos egyének az u. n. ovicellák vagy oécium ok; ezek gömbded tokok, m elyek a m eg ter
m ék en y ített p eték befogadására valók Az avicu- la riá k m adárkoponyához hasonló, m ozgékony alsó állkapoccsal bíró képződm ények, míg a vibraculariák
«gy kis tokszerű részből és az ebből kiálló, élénken csapkodó, ostorszerü fonálból állanak. Az avicu- lariák, valam int a vibraculariák a rra szolgálnak, hogy lehetőleg távol ta rts á k a teleptől az alk alm at
lan k o d ó ellenséget,
ivarosán és ivartalanul szaporodnak. Lárvájuk, m iként az E ntoproctáké, nagyon közel áll a trocho- phorához, am elyeké pedig tetem esebben eltér tőle, azokéit is átm en etek kapcsolják hozzája. M agához a trochophorához legközelebb áll egyes tengeri B ryozoák u, n. cyphonautes lárvája.
Ivartalanul bim bódzás útján szaporodnak, mely szaporodási mód mindig telep ek képződésére vezet.
A bimbók (b) rendesen a cystid falán keletkeznek,
47
és pedig a Phylaciolaem atákéi a szájnyílás, a Gym- nolaem atákéi ellenben a végbélnyílás felé eső olda
lon. A zonban k eletkezhetnek bimbók az E ctoproc- tá k egy részén szintén meglevő stolokon is.
Míg a tengeri Bryozoák életére az évszakok vál
tozásának csak jelentéktelen befolyása van, addig az édesvízieké a legnagyobb m értékben függ tőle s telepeik a tél beköszöntével, vagy a forró égöv a la tt a száraz évszak beálltával rendesen elpusztul
nak. Fennm aradásukat a kedvezőtlen évszakokban az u. n. állandó bimbók biztosítják. Az édesvízi G ym nolaem aták ily bimbóit hibernaculum oknak nevezzük. Ezek, mint a rendes bimbók, a stolokon keletkeznek, azonban eltérnek ezektől abban, hogy növekedésük csakham ar megáll és szilárd burok veszi őket körül, m elyeknek védelm e a la tt életben m aradnak télen is és tavasszal új telepek fejlődnek belőlük. A Phylactolaem aták állandó bimbói a funi- culuson fejlődnek, egyesével (st) vagy többedm aguk- kal. E bim bókat statoblastoknak nevezzük. A sta- toblastok lencsealakú, chitinburokkal véd ett k ép ződmények, m elyeknek külsejét gyakran különféle alakú függelékek díszítik. Az anyaállat elhalása u tán a statoblastok a fenékre hullanak s kedvező időszak beálltával a tok belsejét kitöltő sejthalm az
ból új telep alakul ki.
a) alrend. G y m n o l a e m a t a ( S t e l m a t o - p o d a). T apogatóik félkörben helyezkednek el;
epistom ájuk nincs; egyes egyéneik coelomái teljesen
el vannak választva egymástól; ectocystájuk rende.
el vannak választva egymástól; ectocystájuk rende.