a r ra utal, hogy a külső m egjelenésben való m inden különbség ellenére is a M olluscák ered etét valahol a gyűrűsférgek táján kell keresnünk. Egyesek, főké
pen az A m phineurák idegrendszerének szerkeze
té re tám aszkodva, a T urbellariákban látják a M ol
luscák őseit. F a meggondoljuk, hogy viszont a gyü- rűsférgek őseiül a T urbellariák tekintendők, a két felfogás nem is esik oly messze egymástól, mint első pillanatra látszik.
A M olluscák az Ízeltlábúak után az állatvilág leghatalm asabb, fajokban leggazdagabb törzsét a l
kotják. Túlnyomó részük tengeri, kisebb részük az édesvizekben vagy a szárazföldön él, de az utóbbiak nagy többsége is lehetőleg nedves helyen.
Öt osztályra osztjuk őket, m elyek a k ö v etk e
zők: 1. Am phineura, 2. Lam ellibranchia vagy A ce
phala (kagylók), 3. Scaphopoda, 4. G astropoda (csi
gák) és 5. Cephalopoda.
1. osztály. Amphineura (páros idegüek).
A m phineurák néven a M olluscák két, külsőleg és belső szerkezet tek in tetéb en is nagyon eltérő cso portját, az A p lacophcrákat és a Poiyplacophorákat foglaljuk össze, de am elyek idegrendszerének azo
nossága közeli rokonságukat bizonyítja. Ez ideg
rendszerrel föntebb m ár megismerkedtünk (1. a Chi
ton idegrendszerérői elm ondottakat).
a. rend. Aplacophora v. Solenogastres. A z A placophorák külső m egjelenésük és szerkezetük
tek in tetéb en is igen tetem esen eltérnek a többi M olluscától. Külsőleg azért, m ert részarányos testük rendesen megnyúlt, ritkábban zömök, többé- kevésbbé hengeres, héjjal nem fedett s azért sokkal inkább egyes ..férgekre", semmint M olluscákra em
lékeztetnek, szerkezetük tekintetében pedig azért, m ert a M olluscák egyes rendkivüli jellemző szervei vagy egyáltalában nincsenek meg rajtuk, \a g y h a meg is vannak, fölötte egyszerű, kezdetleges szerke
zetűek. Épen azért vannak, akik nem is sorozzák őket a M olluscák közé, hanem a tágabb értelem ben vett „férgek" közt iparkodnak elhelyezni őket. Mi
vel azonban egyes szerveik fejlődésének iránya ha
tározottan beleesik a M olluscák fejlődésének irá nyába, nagyon kezdetleges M olluscáknak ta rth a t
juk őket.
T estüket kivülről szilárd cuticula borítja, m ely
ben különböző alakú m észtűk találhatók. H asolda
lukon rendesen a szájnyílás mögött kezdődő és v a
lamivei a végbélnyílás előtt végződő vagy egészen addig érő hosszanti barázda fut végig, m elynek kö
zepéről rendesen csillókkal borított redő em elke
dik ki. Ez a redő a többi Mollusca lábának felel meg. K öpenyükről alig beszélhetünk, hacsak a láb
barázd át szegélyező bőrredőt nem illetjük ezzel a névvel.
Elülső végükön foglal helyet a száj-, a hátulsón a végbélnyílás. B élcsatornájuk egyenes Kezdő
részében nem- ritkán nagyon egyszerű szerkezetű i adula alakult ki. A végbélnyílás egy tágabb
üreg-77
ben foglal helyet; ebbe nyílnak be az ivarjáratok is, m elyek egyszersm ind kiválasztószervek is, teh át ez az üreg kloakának nevezhető. A kloakában helyez
k ednek el a lélekzőszervek is. E szervek egyszer valódi fésükopoltyuk (ctenidiumok), m áskor ellen
ben nem egyebek, mint különbözőképen redőzött bőrfüggelékek. A kopoltyuk esetleg hiányozhatnak, ez esetben a gázcsere a kloaka, valam int a láb hám rétegén keresztül megy végbe.
A te st hátulsó vége közelében, a végbél fölött fekszik a pericardium . B enne található a szív, m ely rendesen hozzánőtt a pericardium hátoldali falához, A szív kam rából és az előtte elhelyezkedő pitvarból áll. Ez utóbbiból rövid véredény (aorta) indul a fej irányában, mely azonban csakham ar átm egy egy 1öbbé-kevésbbé terjedelm es véröböíbe. A p e ric a r
dium páros járat, a vesék közvetítésével a szabadba nyílik (11. r., B); a járatok kezdetben a szájnyílás irányában haladnak, majd hirtelenül visszakanya
rodva az ellentétes irányban futnak s végül vagy külön-külön, vagy előbb egyesülve egymással a kloa- káb a nyílnak. A vesék egyszersm ind ivarjáratokul is szolgálnak, m ert az ivarm irígyek a pericardium ba nyilnak. E jelenség m agyarázatát a föntebb elm on
d o ttak adják, ahol láttuk, hogy az ivarm irigyek ürege, a pericardium és a vesék ürege a másodlagos testü reg m aradványát képviselik. A z ivarm irigyek e szívpitvar előtt elhelyezkedő csőalakú szervek, m elyek messze előre, szinte a te st elülső végéig el
nyúlnak. R endesen párosak, de a k ét mirigy esetleg
79 eggyé forrad össze; vezetékük szintén vagy páros, vagy p áratlan (v. ö. 11, r,, B), Az ivarm írígyek hím
nősek.
Az A placophorák kivétel nélkül tengeriek.
Egyesek az iszapban, mások Hydrozoa- vagy korall- telep ek en élnek s azok polypjaiból táplálkoznak.
Chaetoderma, Neomenia, Proneomenia.
b. rend. Polyplacophora (Chiton-félék) A C kiton-íélék részarányos, megnyúlt tojásdadalakú, hát-hasi irányban lapított testű állatok. H asaldalu- kat terjedelm es, izmos láb foglalja el, mely lapos felületben, vagyis talpban végződik, A láb előtt, annak m integy folytatásaként foglal helyet a fej, közepén a száj
nyílással (12. r., szny).
A fejen sem tapogatók, sem szemek nincsenek.
Hátoldaluk m érsékel
ten domború; pereme és a láb széle közt egy a testet egészen körülvevő barázda a köpenyüreg foglal h e
lyet ; a hátoldal eresz- szerűen kiugró része, mely a köpenyüreget beboltozza, a köpeny (kny). A
köpenyüreg-, , , i j i , 1 2 . rajz. A Chiton discrepans szer
ben helyezkednek el . ,c . , , . vezete (oedgwick szerint).
a kopolty uk (ctení- Magyarázata a szövegben.
80
diumok, k); számuk nagyon változó, ha kicsiny, ak k o r a köpenyüreg hátulsó részére szoritkoznak, ha nagyobb, előre nyúlnak egészen a fejig, úgy hogy majdnem egész koszorút alkotnak a test körül.
Ugyancsak a köpenyüregbe, és pedig annak hátulsó részébe nyílnak a páros ivarjáratok (ij), valam int a szintén páros v esevezetékek (vj) is. A te st hátulsó végén, m indjárt a láb mögött, a középvonalban talál
ható a végbélnyílás (vny).
A hátoldal középső ré széi S egymás mögé sora
kozó és egym ást m ajdnem mindig zsindelyszerűen fedő héjlemez borítja. A zonban a héj a szorosan v ett köpenyre nem terjed ki. Ezt az övnek nevezett részt, mely egyébként szorosan a héjhoz csatlakozik, pik
kely vagy tövisalakú m észképződm ények fedik. A z egyes héjlem ezek izmok közvetítésével m ozgatha- tóan kapcsolódnak egymáshoz, azért az állat sün
disznó m ódjára be tud gömbölyödni. Az izmok ta p a d ására az egyes lem ezek elülső végén lévő k é t nyúl
vány (apophysis) szolgál, m elyek mindig a megelőző lemez alá nyúlnak. A legelső lem ezen ilyen nyúlvá
nyok term észetesen nincsenek. M inden lemez k é t egymás fölött fekvő rétegből áll. A külső ré te g e t tegm entum nak, az alsót articulam entum nak nevez
zük. Az élő állaton csak az előbbi látható, míg az utóbbi teljesen el van rejtve. Az apophysisek az articulam entum nyúlványai, m elyeken kivíil ren d e
sen oldalt is bocsát ki nyujtványokat a köpenybe, m elyhez szorosan hozzá vannak nőve. Az artic u la
m entum anyaga tömör, egészen meszes, szerves
81
alapanyaga csekély mennyiségű, a tegm entum anya
gát ellenben chitinszerű anyag alkotja, m elybe azonban szintén rakódtak le mészsók. A k é t réteg között egy szövetréteg foglal helyet, mely a köpeny nyujtványa s azzal összefügg- E szövedék bizonyos elemei behatolnak a tegm entum ot áttö rő csövecs
kékbe s ott különböző érzékszerveket alkotnak.
E zekről alább lesz szó. Megjegyzendő, hogy a többi Mollusca héjának az articulamentum felel meg, mig a teg- mentumnak megfelelő rétege ez utóbbiak héjának nincs.
Terjedelm es szájüregükben mindig van radula.
A Chiton-íélék ra d u lája nagyon egyforma. Minden sorában 8—8 fog található a középfog m indkét olda
lán. Az előbéllel 2 nagy mirigy, a középbéllel jól fej
lett máj függ össze. Végbelük nagyon hosszú és több h urkot ír le. A végbélnyílás helyzetéről m ár volt szó.
Szívük és ivarm írigyeik elhelyezése és szerk e
zete tek in tetéb en általában m egegyeznek az A pla- cophorákkal, azonban szívkam rájukkal jobbról és balról egy-egy pitvar függ össze, továbbá ivarm iri
gyeik (im) — m elyek párosak s csak egészen kivé
telesen páratlanok — teljesen el vannak választva a pericardium tól (pc) s páros önálló járatokkal (ij) nyílnak a szabadba. A mirigyek sohasem hímnősek.
Veséik egyszer a test hátulsó részében fekszenek, míg m áskor a te st egész hosszán végignyuló gyakran ágas-bogas nyujtványokat bocsátó csövek (v). Egyik nyílásuk (vny) a köpenyüregen á t a szabadba, míg a m ásik (pny) a rendes pericardialis járat (rpj) közve
títésével a vesébe vezet.
D r. Soós L . : R en d szeres állattan . II. 6
M iként m ár em lítettük, a tegm entum ot apró csövek járják á t s ezekben a felhámból eredő é r
zékszervek helyezkednek el. Ezek az érzékszervek szem ölcsszerű képződm ények, m elyekbe a pleuro- vísceralís idegfonat bocsát idegeket. A szemölcsök szabad végét sajátságos cuticulafedő borítja. Nagy
ságuk szerint m egalaesthetáknak és m icraestheták- nak hivjuk őket. Egyes C hiton-íélék m egalaesthetái retinával biró szem ekké alak u ltak át. A ,,héjsze- m e k “ szám a gyakran több ezer. Ez érzékszerveken kívül még az osphradium okrói kell m egem lékez
nünk, m elyek rendesen szintén m egvannak s a vég
bélnyílás k é t oldalán, az utolsó kopoltyú közelében foglalnak helyet. Számuk 1 pár.
Mind tengeriek s az összes ten gerekben el van
nak terjedve. Nagy többségük az árap ály szintájá- ban sziklákra tapadva, vagy sziklahasadékokban és korallzátonyokon él. Egyesek a mély vizekben, le m integy 4000 m-ig élnek. R enyhe, nagyon lassú s csak igen kis terü le te n mozgó állatok. Fossilisan az alsó szilurtól (Ordovician) ismeretesek, Lepido- pleurus cancellatus, Boreochiton cinereus, Acantho- chiton fascicularis, Cryptoplax larvaeformis, Chiton siculus.