Orvosi pályaválasztás

Az orvosi pályaválasztás évtizedek óta fontos kutatási témája mind a szocioló-giának, mind az orvostudományhoz kapcsolódó pszichológiai kutatásoknak. A szakterü-let-, és vidéki munkahelyválasztás témája számos tekintetben összefügg az orvosi pá-lyaválasztással és pályaszocializációval, így először ezek vizsgálatának legfőbb ered-ményeit foglalom össze.

Az első komoly jelentőségű munka ebben a témában Robert K. Merton által szerkesztett Student Physician című monográfia (Merton 1957). E kötet fogalmazza meg az orvosi pályaválasztás altruista motivációját, illetve felhívja a figyelmet az orvos szülők meghatározó szerepére az orvosi pályaválasztásban. A kutatás széleskörűen elemzi az orvosi pályaválasztást és annak hátterét, így alapvető munkának számít ezen a területen mind a módszere, mind az eredményei miatt.

Szintén ezt a témát vizsgálta és hasonló eredmény jutott Crossley és Mubarik is (Crossley és Mubarik 2002). Tanulmányukban a pályaválasztás vizsgálata során – a fogorvostan-hallgatókkal összehasonlítva – az általános orvostanhallgatóknál hangsú-lyosabban jelent meg az emberekkel való munkavégzés igénye és a tudományos érdek-lődés.

Hyppölä és munkatársai két időpontban, pályájuk elején lévő, dolgozó orvoso-kat kérdeztek meg (Hyppölä és mtsai. 1998). Eredményeik alapján a humán érdeklődés, amely az embereken való segítés altruizmusát jelenti, volt a leghangsúlyosabb motivá-ció, emellett erősen befolyásolja a pályaválasztási döntést a szakma magas presztízse és a széleskörű munkalehetőségek.

Magyarországon korábban Váriné Szilágyi Ibolya és Bánlaky-Kérészné-Solymosi végzetek olyan kutatásokat az orvosokról, amelyek foglalkoztak a pályavá-lasztási motiváció kérdésével is (Bánlaky és mtsai. 1981; Váriné Szilágyi 1981). Mind-két felmérés az orvosok hivatástudatára, és altruista motivációira helyezte a hangsúlyt.

Mindkét monográfia foglalkozik a szakterület-, és munkahelyválasztással is, és mivel hasonló széleskörű munka nem született ebben a témában Magyarországon, így min-denképpen alapvető irodalomnak tekinthetők. A Csabai-Barta szerzőpáros cikkében is, hasonlóan az említett két kötethez (Csabai és Barta 2000), legerősebb motivációként a másokon való segítés jelenik meg.

Ezeknél újabb Molnár és munkatársai 2002. évi kutatása, amely azt mutatta meg, hogy bár jelentős társadalmi-gazdasági változások mentek végbe, de a legfőbb orvosi pályaválasztási motiváció továbbra is az altruisztikus attitűd maradt. A témában született további tanulmányok is azt erősítették meg, hogy a karrierre vágyó fiatalok közül azok választották az orvosi pályát, akik rendelkeztek segítő motivációkkal (Molnár és mtsai. 2008; Molnár és mtsai. 2008; Girasek és mtsai. 2011).

A pályaválasztáshoz kapcsolódik az egyes szakmák presztízsének észlelése is.

Az orvosi munka esetében a presztízs meredek csökkenése, valamint a kifejezetten ne-héz és egyre nehezebb munkakörülmények mellett az orvosok alulfizetettsége egyre komolyabb problémát jelent, amely nyilván jelentős hatást gyakorol a fiatalok pályavá-lasztására. Feltehetőleg ezen tényezők együttesen egyrészt más pályák felé terelik a te-hetséges, biztos karrierre és egzisztenciára vágyó fiatalokat, másrészt pályaelhagyásra, valamint külföldi munkavállalásra késztetik a már végzett orvosokat (Molnár és mtsai.

2006; Molnár és mtsai. 2008; Eke és mtsai. 2009).

Magyarországon a legutóbbi években azonban kimutathatóan megváltoztak az orvosi pályaválasztás motivációi (Girasek és mtsai. 2011). A társadalmi változások ha-tásaként a korábbi altruista-segítő hozzáállás mellett egyre inkább megjelenik a céltuda-tosság, a törekvés, a megfelelő munka-, és jövedelmi lehetőségek iránti vágy, ugyanak-kor az altruista motiváció sem csökken. Ez a jelenség azonban nemcsak Magyarorszá-gon figyelhető meg, hanem például Új-Zélandon is (Petrie és mtsai. 1999). Az altruista motiváció ugyanakkor el is olvadhat az egyetemi képzési ideje alatt. Ezt mutatja ugyan-is egy horvátországi vizsgálat, amely szerint a végzős orvostanhallgatóknál lényegesen alacsonyabb az érdeklődés az orvoslás altruista oldala iránt, mint az elsőéves hallgatók-nál (Puljak és mtsai. 2007).

A magyarországi egészségügy helyzetében mindenképpen fontos felhívni a fi-gyelmet arra a két amerikai kutatásra, amelyekben az orvosi pályát elutasító döntést vizsgálták azon fiatalok körében, akik tanulmányi eredményeik és érdeklődésük alapján

alkalmasak lettek volna az orvosi pályára (Colquitt és Killian 1991; Barondess és Glaser 1993). Olyan tényezőket találtak, amelyek a jelenlegi magyar feltételek között szintén megfigyelhetőek: alacsony várható fizetés, az orvosi pálya hosszú képzési ideje, a nem független munkavégzés és a magas szintű felelősségvállalás. Barondess és Glaser arra a következtetésre jut (Barondess és Glaser 1993), hogy a megkérdezett fiatalok úgy sze-retnének annyi pénzt keresni, mint az orvosok, hogy egyidejűleg nem kívánják felvál-lalni az orvosi pályához kapcsolódó nehézségeket és felelősséget.

Mindenképpen be kell számolni arról a 2005. évi brazil tanulmányról, amely a személyiség jellemzők feltárásával igyekszik megmagyarázni az orvosi pályaválasztást (Millan és mtsai. 2005). A szerzők a kérdőíves vizsgálat mellett interjúkat is készítettek.

A hallgatók (férfiak és nők is) korán hoztak döntést az orvosi pályáról (sokan 15 éves kor előtt), sok-sok vizsgán keresztül kitartottak ezen elképzelésük mellett, még lebeszé-lés ellenére is. Úgy tűnik azonban, tisztában voltak a jövendőbeli pályájuk nehézségével és korlátaival. A kutatás megmutatta a gyógyításhoz való humanisztikus hozzáállás erősségét, a nyitottságot az új tapasztalatokra, a pályaválasztás mély személyes azono-sulását, a fiatalok alapvető szükségletét a karrierjük beteljesülésének irányába, és a tu-datos és tudatalatti vágyat az embereken való segítésre. A női hallgatókat érzékenyeb-beknek és kevésbé kreatívnak, míg a férfi hallgatókat haszonelvűbérzékenyeb-beknek és realistáb-baknak találták. A női hallgatók nagyobb érzelmi érettséget mutattak, mint a férfi hall-gatók. A hallgatók mindkét nem esetében hasonló társadalmi – szocio-ökonómiai – hát-térrel rendelkeztek és az orvosi pályaválasztási motivációk is hasonlóak. Apró különb-ségek a fentebb említett pszichológiai aspektusokban voltak.

Vaglum és munkatársai három fő motivációs területet tudtak elkülöníteni, ame-lyek befolyásolják az orvosi pálya választását (Vaglum és mtsai. 1999): a személyorien-tált (amely a másokon való segítést, az altruizmust helyezi középpontba), a természettu-domány orientált (amely a tutermészettu-dományhoz kapcsolódó tevékenységet hangsúlyozza), va-lamit a jólét-, létbiztonság orientált motivációkat (ezen a motivációs területen a foglal-kozással járó életforma és jólét a legfontosabb). Vizsgálatukban kimutatták, hogy ezek a motivációk a szakterület-választásnál is szerepet játszottak. E tanulmány eredményei alapján is megállapítható az összefüggés a pálya-, és szakterület-választás között, amely már átvezet az orvosi szakterület választásának témájára.