Az OGYELF 2005-ös és 2010-es vizsgálatok összehasonlító elemzéseinek diszkutálása

A 8-9 éves gyermekek körében a diagnosztizált parlagfű allergia gyakorisága 2010-ben két régióban változott szignifikánsan a 2005-ös eredményekhez képest, a dél-dunántúli régióban csökkent, az észak-alföldi régióban nőtt, az országos átlag nem változott lényegesen a két felmérés között. A közép-magyarországi régióban mérsékelt csökkenést tapasztaltam, amit a budapesti prevalencia jelentős csökkenése és a pest megyei diagnosztizált esetek nem szignifikáns emelkedése adhatott. A két felmérést tekintve a legmagasabb prevalencia értékeket Közép-Magyarországon, illetve Közép- és Nyugat-Dunántúlon kaptam, amelyek az országos átlagot is meghaladták, a legalacsonyabb előfordulái gyakoriság Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon volt mindkét évben. Eredményeim összevágnak a korábbi hazai epidemiológiai vizsgálattal, melyben a parlagfű allergia előfordulási gyakorisága a 2013-as évi felmérés szerint a 18 év feletti lakosság körében Somogy és Fejér megyében volt a legmagasabb, Borsod-Abaúj-Zemplén és Tolna megyékben a legalacsonyabb (Márk és mtsai 2016).

Vizsgálataim szerint a szülők feltételezéseit gyermekük allergiájára vonatkozóan minden régióban nagyobb arányban támasztotta alá orvosi diagnózis 2010-ben, mint 2005-ben, továbbá megállapítható, hogy a megerősítés arányait tekintve az egyes régiók között kisebb volt a különbség 2010-ben, mint 5 évvel korábban. Ebből arra következtethetünk, hogy a szülők ismerete az allergiás tünetegyüttesről magasabb szintű volt 2010-ben. Mindkét évben a nyugat-dunántúli régióban volt a megerősítés aránya a legnagyobb, Észak-Alföldön a legkisebb, ugyanakkor ez utóbbi régióban volt a legnagyobb mértékű a változás. Az egyes településkategóriákat tekintve 2010-ben csak az 5001-50 000 fős településeken volt szignifikánsan nagyobb a diagnosztizált allergia előfordulása 2005-höz képest, míg a legnagyobb településkategóriában csökkent a prevalencia. Ez utóbbi hatást a Budapesten tapasztalható csökkenés okozhatta, amit alátámasztott az is, hogy a budapesti adatok kizárása után ebben a településkategóriában az allergia előfordulási gyakoriság nem változott a két felmérés között. A megerősítés aránya minden településkategóriában nagyobb volt 2010-ben, mint öt évvel korábban.

Országos szinten a pollenterhelés a 2004-2010-es időszakban szignifikánsan alacsonyabb volt az 1999-2005-ös időszakhoz képest. Az egyes régiókat tekintve

152

Közép-Magyarország kivételével valamennyi régióban csökkent a pollenterhelés, a központi régióban jelentős növekedés volt megfigyelhető. Pest megye településein szignifikánsan nőtt a pollenterheltség 2004-2010 között a korábbi vizsgált időszakhoz képest. Budapesten még jelentősebb volt a növekedés a két felmérés között. Mindkét vizsgált időszakban az észak-alföldi régióban volt a legmagasabb az átlagos pollenterhelés, Észak-Magyarországon pedig a legalacsonyabb. A kis- és középső településkategóriákban szignifikánsan csökkent, a legnagyobb településkategóriában lényegesen nem változott az átlagos pollenterhelés a két időszak között, azonban a budapesti gyermekek kizárása után, a nagyvárosok átlagos pollenterhelése szignifikánsan alacsonyabb volt a 2004-2010-es időszakban az 1999-2005-es időszakhoz képest. Ezt a két vizsgált időszak között, az ország többi részétől eltérően, a fővárosban tapasztalható jelentős pollenkoncentráció emelkedés okozhatta. A két vizsgált időszak között a települések NO2 szennyezettsége kismértékben, az SO2

szennyezettség jelentősen csökkent.

A perinatális és lakókörnyezeti tényezők hatásában a két felmérés között lényeges különbséget nem tapasztaltam. Mind az országos, mind a fővárosi adatok nélkül végzett elemzések alapján a statisztikailag erős faktorok hatása mindkét évi felmérésben hasonlóan alakult. Szignifikánsan növelte az allergia kockázatot a nem (fiúknál gyakoribb az előfordulás), a kora gyermekkori alsó légúti infekció, a nagyforgalmú út közelében élés, a szennyező ipari létesítmények lakóhelyhez vagy iskolához való közelsége. Nagyobb településeken gyakoribb volt az allergia prevalencia. Kisebb előfordulási gyakoriságot tapasztaltam a szociálisan hátrányosabb helyzetű családok gyermekei körében. A pollenterheléssel egyértelmű dózis-hatás összefüggést nem tapasztaltam, de egyes terhelési kategóriák mellett, mindkét évi felmérés alapján, fokozott allergia rizikó mutatkozott. A légszennyezettség hatását vizsgálva, 2005-ben az országos szintű, 2010-ben a fővárosi adatok nélküli modellben tapasztaltam magasabb NO2 terhelés mellett fokozott allergia kockázatot, míg az SO2 terhelés nem mutatott összefüggést az allergia előfordulásával egyik évben sem, ami a mindkét időszakban észlelt alacsony terhelésnek tulajdonítható. Azon eredmény, hogy a lakóhely illetve iskola közelében található egyes ipari szennyező létesítmények, valamint a forgalamas út közelsége fokozta az allergia kockázatot, ugyanakkor egyértelmű összefüggést az egyes légszennyezők (NO2, SO2, PM10) és allergia

153

előfordulási gyakoriság között nem tapasztaltam úgy interpretálható, hogy a létesítmények, mint szennyező pontforrások, a gyermekekhez rendelt változók voltak a szülők kérdőívben megadott válaszai alapján, így jobban közelítették az egyéni expozíciót, mint a városi szennyezettségi szintet jellemző NO2, SO2, PM10 terhelés.

Másrészről a szennyező létesítményekre vonatkozó információ a célpopuláció több mint 90%-ában rendelkezésre állt, ezzel szemben a hosszú távú NO2, SO2 és PM10 terhelés csak a mérőállomásokkal rendelkező települések esetében állt rendelkezésre, mely egyben egy szelekciót is létrehozott, hiszen mérőállomást döntő többségben a szennyezettebb levegőjű településekre állítottak. Korábbi hazai vizsgálatban Dorog, Eger és Tatabánya gyermekpopulációjában 1996-ban, illetve 2005-ben azonos körülmények között végeztek összehasonlító kutatást arra vonatkozóan, hogy a településeken az ipari eredetű levegőszennyezés csökkenése következtében hogyan változott a légúti megbetegedések száma (Szabó és mtsai 2008). Az allergiás rhinitis előfordulási gyakorisága annak ellenére szignifikánsan növekedett a vizsgálatba bevont városokban, hogy a levegő minősége javult, amit a csemőkorban jelenlévő kockázati tényezőkkel magyaráztak a szerzők. Orbánné Erdei Eszter doktori értekezésében vizsgálta öt hazai város gyermekpopulációjában a külsőtéri levegőszennyezettség és az emelkedett össz IgE szintek közötti kapcsolatot. Elemzései alapján a klasszikus levegőszennyezők direkt allergizáló, IgE produkciót serkentő hatását igazolni nem tudta. Vizsgálatai alapján a tisztább levegőjű városok gyermekei körében nagyobb arányban fordult elő magasabb parlagfű specifikus IgE szint és emelkedettebb volt a többi allergén ellen termelődött specifikus IgE szint is, ugyanakkor egyik összefüggés sem volt statisztikailag szignifikáns (Orbánné 2002). Más publikációk a levegőszennyezés specifikusan IgE produkciót fokozó hatását közölték (Diaz-Sanchez et al 1994, Diaz-Sanchez et al 1997).

A környezeti tényezők hatása mellett ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a legalacsonyabb allergia prevalencia értékeket az ország leginkább deprivált részein (Juhász és mtsai 2010) kaptam, így az egyes régiók között az allergia prevalenciában tapasztalt számottevő különbség összefügghet szociális-jóléti egyenlőtlenségekkel is.

Egyes területeken az allergia aluldiagnosztizáltságához több tényező vezethet. A szülők allergiával kapcsolatos ismeretei, a szülői attitűd jelentősen eltérhet, ami befolyásolja az egészségügyi ellátás igénybevétele vagy mellőzése melletti döntést, továbbá a házi

154

gyermekorvosi ellátás kapacitásának hiánya miatt nehezített az ellátáshoz való hozzáférés, ezen kívül az infrastruktúrában és az ellátás minőségében is különbségek lehetnek, éppúgy, mint a diagnosztikai eljárásokban, az orvosi ellátás minőségében és hozzáférhetőségében országszerte.