- Csak egyetlen magyar van közöttük, a Bolond Pista - súgta a nyugdíjas vasútmérnök Ipiapi atyának én, ugye
bár zsidó, aztán 8 cigány, 9 szlovák, és te, testvérem, aki
ről az őrangyala sem tudja megállapítani, miféle náció.
És ebben Terebessy úrnak száz százalékig Igaza volt, ezt Ipiapi atya sem tagadta, csak azt kérdezte:
- És Jóska atya?
- Tannenbaum Szepinek született, mint erdélyi szász, aki szeminarista korában Vizitátorra magyarosított - súgta Terebessy úr, és mindjárt felajánlotta, hogy ő azonnal neki
látna felmérni, hogyan Is fest Jóska atya valóságos és lehet
séges híveinek száma és etnikai összetétele a két plébániá
hoz tartozó 9 faluban Gagyapátin kívül még Abaujiakon, Alsógagyon, Csenyétén, Felsőgagyon, Gagybátorban, Gagyvendégiben, Gadnán és Szantiskán. Ipiapi atya pedig Bolond Pistával és velem együtt elkísérte barátját további négy faluba, további négy misére. Minden rendben ment mindössze nyolc alkalommal támadt némi nehézség, ami
kor Jóska atya ki- és bepréselte magát a plébániai trabant- ba, ugyanis egyházmegyei ládáját le kellett adnia. Estebéd
re érkeztek vissza Gagyapátiba. Jóska atya tele volt lelkese
déssel, de férfiasán bevallotta a misézésen kívül máshoz alig-alig értett a plébániai lelkipásztorkodást illetően.
- Ez esetben komolyabb segítséget kell hívnunk - közöl
te Ipiapi atya, s Jóska atya büszkén felajánlotta érseke aján
dékát, mobil telefonját.
- Őrangyalommal is ezzel konzultálok. Ránéztem, de őrangyala a fejét rázta, hogy ez azért nem egészen így van, különben sincs módjában védencének tanácsot adni, pedig^
már több ízben volt belevaló plébánosok őrangyala.
Másnap délre megérkezett Ipiapi atya egész kompániá
ja, élén a már nagyon rozoga Ábrahámmal, akit Vikárius tá
mogatott, a végén pedig a kilencöves tatu, akin egyszerűen nem látszott a kora. Úgy tervezték, néhány hét alatt sínre
teszik a lelkes, de a plébániák életre delejezésében szívszo- rftóan tehetségtelen Jóska atyát. Hiába szabadkozott Ipiapi atya, hogy a plébániai lelkipásztorkodás neki sem erőssége, Jóska atya minden szavát áhítattal jegyzetelte Szerencsére néhány napra mindkét Blanckenstein atya is eljött az orszá
gos Lelkipásztori Intézet néhány munkatársával együtt, és amit ők mondtak, azt már magnóra (ez volt érsek atya má
sik ajándéka) vette föl Jóska atya. Terebessy úr jóvoltából már tudtuk, hogy a 9 falunak összesen 1329 lakosa van, eb
ből katolikus hívő 211, falunként átlagosan 23.4, átlagélet- koruk 61 év, mindössze 11 húsz éven aluli, ebből 5 gyerek, számukra Pepe és Pimpa ministráns-, gitáros- és számítógé
pes tanfolyamot tartott. Mária és József a „családok feltupí- rozását" vállalták. Megpróbálkoztak bázisközösség szerve
zéssel is, de egyelőre mindössze egy ultipartit sikerült ösz- szehozni, amit Jóska atya „nagy kegyelemnek" nevezett.
Hasonlóan járt dr. Terebessy Olivér a vasútmodellező szak
körrel, mert erre csupán egyetlen jelentkező akadt, a Gagyapáti Rózsafüzér Társulat elnöke, aki felajánlotta, imádkozik a szerelvények pontos érkezéséért. Nagyobb si
kere volt Bolond Pistának, aki három kisebb templomi kó
rust szervezett, és még arra is maradt energiája, hogy az im
már évtizedek óta nem gyónók közül négyet rávegyen a
„búbánat szentségének" gyakorlására. Hilária nővér a ró
zsafüzér társulatok feltámasztásán fáradozott, a tíz éve még néhol élő néptánccsoportok ma már eléggé rozoga tagjai
val pedig népi ihletésű liturgikus táncokat próbáltak. Még egy csikorgó rezesbanda is összeállt, hogy a nagyobb egy
házi ünnepek fényét emelje. Mindeközben Jóska atya teljes gőzzel haladt előre a szlovák és a roma nyelv tanulásában.
Igaz, az itteni cigányok csak magyarul tudtak, de Jóska atya fejébe vette, hogy ő majd visszavezeti őket anyanyelvük
höz. A vasúti szakszavakat 29 nyelven ismerő Terebessy úr
nak köszönhetően szerencsére idejében észrevették, hogy
Jóska atya szlovák helyett a cseh nyelvet kezdte elsajátíta
ni. Ezt az első szlovák vagyis hát cseh nyelven felolvasott evangélium megilletődött hallgatásakor a szlovák hívek nem jelezték, csak arra gondoltak, hogy Jóska atya még csak úgy tud szlovákul, mint a Szentantya magyarul, majd még bizonyosan csiszolódik.
Három hét elteltével Ipiapi atya és rendtársai, valamint őrangyalaik úgy hagytuk el Gagyapátit és vidékét, hogy az ottani hívek, de nem csak ők, hanem minden ott lakó büsz
ke volt papjára, akinek ilyen érdekes barátai vannak, akiket megilletődve búcsúztattak. Legnehezebben Ábrahámtól, Vikáriustól és Sekrestyéstől váltak meg, „ Ilyen rondaságok még nem imádták nálunk a Jóistent", mondogatták könnyes szemmel a Gagyapáti Rózsafűzér Társulatának tagjai.
Hazafelé menet Pepe és Pimpa faggatták védencemet:
- Ipiapi atya, de őszintén, lesz ebből valami? Úgy értem Jóska atya plébánosságából.
- Egyet tudok - felelte védencem - , Jóska atya beleug- rott saját bőrébe, és elkezdte élni saját életét. Ha a lehetsé
ges összes hibát elköveti is, amit egy plébános elkövethet, akkor is elmondhatja , hogy „ezt én csináltam".
- És ez előtt? - kérdezte Pimpa.
- Ez előtt nem önmagát választotta, hanem egy szerepet, egy pozíciót, egy címet, egy rangot. Még új nevet is válasz
tott magának, amelyet most, úgy hallottam, visszacserél a régire. Ne feledjétek, a legnagyobb vallási kérdés nem az, hogy van-e isten, hogy hogyan működik a szentháromság, hogy miért engedi az Úristen ezt vagy azt a disznóságot, hanem az, hogy ki is vagyok én.
- És én ki vagyok? - kérdezte Pepe és Pimpa egyszerre.
- Ti már szépen haladtok befelé önmagatokba.
- Begubózunk - kérdezte Pepe.
- Aki önmagába elmélyül, nem távolodik a többiektől, hanem éppen közelebb kerül, még Istenhez is, mert Isten
nem egy jelvény a zubbonyunkon, nem dísz a kalapunkon, nem tetoválás a karunkon, hanem a legbelsőnk tartalma.
- Ezért mondhatjuk, hogy istenképmások vagyunk? - kérdezte Pimpa.
- Ipiapi atya oda akar kilyukadni, hogy legbensőnk ha
sonlít belőlünk legjobban Istenre, hogy legbelül ég ben
nünk a csipkebokor - jegyezte meg dr. Terebessy Olivér.
- És ha eljutok legbelülre, akkor már arcunk is lesz. Ar
cunk Isten arcára kezd hasonlítani, mozdulataink pedig az angyalokéra.
Ezt persze igen jól esett hallani, annak ellenére, hogy Hilária nővér is nagyon emberi módon képzelt el bennünket.
- Legbelül akkora titok vagyunk, hogy csak na, ezért ezt a titkot csak Isten ismeri, meg egy kicsit őrangyalunk.
Ez is igaz volt, mert engem nagyon izgatott Ipiapi atya titka, de szinte hozzá sem tudtam szólni.