hogy kerül az őrangyal védence háta mögé) Másnap hajnalban, a reggeli dicséret idején Legalsószent- benedeken landoltam. A szolgálati szabályzat szerint - an
nak ellenére, hogy láthatatlanok vagyunk, de hogy szere
pünkhöz szoktassuk magunkat - védencünk háta mögött kell elhelyezkednünk. Az angyaltannal foglalkozó teológu
sok szerint ezzel magyarázható az a kétségtelen tény, hogy az emberek ritkábban huppannak fenékre, és gyakrabban hasalnak el. Csakhogy nekem elsőre, de még másodikra sem sikerült elfoglalnom szolgálati helyemet, mert Ipiapi atya a hátán feküdt, és teljes erejéből aludt. Legalábbis azt hittem, hogy alszik, és csak akkor bizonytalanodtam el, amikor Ipiapi atya hangokat hallatott, kilégzéskor azt suttog
ta, hogy „jézus", belégzéskor meg azt, hogy „ Krisztus". En
nek megörültem, mert, Pempőke-eszemmel arra gondol
tam, hogy aki álmában imádkozik, az inkább szent, mint bolond. Még inkább megerősödtem ebben a hitemben, ami
kor Ipiapi atya két oldalán megjelent Rik és Ruk, a két öreg liturgikus kanalas gém. Láttukra egyenesen megrémültem, mert komolyan azt gondoltam, hátha nem is igazi madarak, hanem őrangyal páros madarak képében. Ha őket nem is, a gondolatot sikerült elhessegetnem azzal, ha meg is jelentek, ez csak Ipiapi atya álmában történt. Amikor a liturgikus ma
darak elkezdték csőrükkel böködni a rám bízott istenbohó
ca orcáit, már sem Jézus, sem Krisztus nem hallatszott, csak az „elmentek a búbánatos..." A többit szerencsére nem ér
tettem. Ez mára kanalas gémeknek is sok lehetett, mert ak
kora kelepelést csaptak, hogy pillanatokon belül ott volt Ipiapi atya körül a rend apraja-nagyja: Mária, József, és gyermekeik: Benjámin, Rákhel, Ráfáel és Magdolna, Bolond
Pista, dr. Terebessy Olivér, Hilária nővér, Pepe, Pimpa, Vi- gyori. Kanalas Rozália és gyermekei: Rébi, Csöpi, Béci és Páni, valamint Ábrahám, Vikárius és Sekrestyés, méghozzá őrangyalaikkal együtt. Vagyis mégsem egészen, mert az ál
latoknak mintha nem lett volna őrangyaluk. Eldőlni látszott számomra egy igen bonyolult teológiai vita, amelyben a szakszeráfok is csak homályos magyarázatokkal szolgáltak.
Tény az, hogy az állatok háta mögött nem álltak őrangyalok, mindössze mindegyikük feje felett egy-egy ezüstös pillangó.
Én viszont még mindig nem tudtam védencem háta mögé kerülni. Addig is bemutatkoztam a kollégáknak, akik bizta
tó mosollyal nyugtázták megérkezésem és szerencsétlenke
désem. Volt közöttük két meglehetősen furcsa figura, akik emberi alakot öltöttek, s majdnem egyformák voltak, csak éppen az egyik inkább fiúnak látszott, mint lánynak a másik megfordítva. O k is bemutatkoztak nekem, ami azt jelenti, hogy ők is angyalfélék voltak, vagy tán egészen azok.
- Rakonca vagyok - mutatkozott be az inkább fiú, mint lány.
- Ficánka vagyok - mutatkozott be a másik.
- Hábriel vagyok, vagyis hát a Pempőke - mutatkoztam be én is.
Kétfelé gurultak a röhögéstől. A rendtagok döbbenten nézték őket, hiszen látható alakban voltak.
- Pardon - mondták, s láthatatlanná váltak.
Majd komoly arcot erőltetve hozzám fordultak, s egy
szerre közölték, de két szólamban:
- Mi voltunk eddig Ipiapi atya őrangyalai.
Majd hozzátették: %
- De már ipiapacs egy, kettő, három, te vagy az, Pempőke!
- És ti? - kérdeztem tőlük.
- Mi most visszavonulunk Urunk örömébe, mert eléggé sok van a rovásunkon - mondták egyszerre, majd hozzátet
ték - Reméljük tetszeni fog neki a világszámunk.
Meg is mutatták, immár megint mindenkinek. Rakonca feldobott egy almát, ami nem esett le, Ficánka meg elkapott egy másik almát, vagy talán ugyanazt, ki tudja, csak úgy a semmiből. A körülállók megtapsolták a mutatványt, amely ezúttal is azzal végződött, hogy Rakoncaficánka köddé vált.
Most már a liturgikus madarakkal együtt huszonketten költögették Ipiapi atyát, méghozzá a következő módon:
Bolond Pista a reggeli imával, amit ő úgy tudott, hogy
„Szívem első gombolyagja’^ hozzád száll fel. Istenem"
Vikárius bolondul iázott, bele Ipiapi atya egyik fülébe, a másikba Ábrahám óbégatott bele.
Sekrestyés pedig a talpát csiklandozta,
Dr. Terebessy Olivér a 424-es mozdonyt utánozta, Hilária nővér az „Angyaloknak királynője, tiszta szűz"-et’^
zengte,
Pepe és Pimpa a kanalas gémeket utánozták, mert ők már belefáradtak saját magukba.
Kanalas Rozália gyermekei kanalakkal csörömpöltek bögréikben, anyjuk meg hangosan csitította őket,
Mária és József gyermekei Sekrestyésnek segítettek a csiklandozásban,
Mária és József szépen kánonban énekelték, hogy
„álomszuszék ébredj, hasadra süt a nap!"
Vigyori pedig azt énekelte, hogy „Aludj baba, aludjál, nyuszika is alszik".
Nekem nagyon tetszett az egész cécó, főleg a zengzetek.
Nagyon meg voltam elégedve a társaság muzikalitásával.
Ipiapi atya azonban meg sem moccant, csak a „Jézust"
és a „Krisztust" lehelte ki magából.
’^Eredetiben:,, gondolat)a". Ezt még én is imádkoztam gyerekkoromban.
’^Nem valami angyalról van szó, hanem Szűz Máriáról, Jézus anyjáról, akinek a tiszteletét mi, egyházügyisek a babona megnyilvánulásának te
kintettünk, és akinek ez nagyon sok elnevezése közül az egyik.
- Ezt én is meg fogom próbálni Mózessel és Illéssel - lel
kesedett be dr. Terebessy Olivér.
- Én meg azzal, hogy Mária - mondta halkan József.
- Én meg azzal, hogy József - turbékolta Mária szerel
mesen.
Én meg csak tovább szerencsétlenkedtem ott, mígnem kollégáim megkönyörültek, s megmutatták, hová kell áll- nom, amikor nem tudok védencem háta mögé kerülni: a feje mögé. Mindjárt oda is álltam, de nagyon szerencsét
lennek éreztem magam, így aztán a az angyalok karában énekelt zengedelemmel nyugtatgattam magam. Ám ami
kor odaértem, hogy „ Hozsanna", Ipiapi atya felült, és ki
jelentette:
- Álmot láttam kedveseim. A vége volt a legszebb, de az csak rám tartozik...
- Mondd el, kérlek - könyörögte Pimpa.
- Na jó. Egy angyal énekelte szólamát, elmondhatatla
nul gyönyörűségesen. Ha én választhatnék magamnak őr
angyalt, őt választanám.
Majd felröppentem a boldogságtól, hát még akkor, ami
kor megláttam, amit persze a többiek nem láthattak, hogy milyennek képzeli el maga választotta őrangyalát, vagyis engem: éppen olyannak, mint Hilária nővért, törékenynek és sugárzónak.
- Eddig milyen őrangyalod volt? - kérdezte Ipiapi atyát Hilária nővér.
Ipiapi atya hosszasan tűnődött, majd azt mondta:
-Akárm ilyen is, bizonyára halálosan kimerült és ideges.
Erre persze megszeppentem, hogy majd ez vár rám. ' - Hanem az álmom eleje és lényege nagyon Is rátok tar
tozik - folytatta Ipiapi atya, és felállt.
Ekkor végre a helyemre kerülhettem, de nem volt köny- nyű dolgom, mert közben annyit izgett-mozgott, hogy alig tudtam követni.
- Meg kell rendezzük 2000-ben Legalsószentbenedeken a világtalálkozót - jelentette ki Ipiapi atya.
- Hogyan?
-K ik ke l?
-M ib ő l?
- Miért? - csak úgy záporoztak a kérdések.
- Mert itt van a világ közepe, közepe - énekelte Bolond Pista.
Kíváncsi voltam, mit szól ehhez szegény őrangyala, de az annyira büszke volt védencére, mintha ő lett volna a há
romszoros Nobel-díjas, aki pontosan kiszámította a világ- egyetem közepét. Ipiapi atya pedig pontosan úgy viselke
dett, mint Bolond Pista őrangyala:
- Pontosan ezért! - magyarázta a többieknek. - És hogy hogyan, kikkel, és miből, azt már nektek kell kitalálni. Hív
játok a Szentlelket, s ötöljétek ki vele együtt, mert nekem most el kell mennem lelkigyakorlatokat tartani.