(Amelyből egy kis őrangyal-elméletet tanulhatunk) A felkészítő elméletből és gyakorlatból állt. Az elmélet rop
pant mulatságos volt: megtudhattuk mint gondolkodnak az emberek odalenn az angyalokról. Valamit persze sejtenek, de hát meglehetősen gyermeteg elképzelések születnek rólunk.
Ilyesmi, hogy értelemmel és akarattal bíró halhatatlan lények vagyunk, akik minden látható teremtményt felülmúlunk töké
letességben mint Isten szolgái és hírvivői, Isten^ gondviselő akaratának végrehajtói. Na jó, ebben van is valami. *
A vallástörténeti kurzuson megtudhattuk, hogy az ószö
vetségi angyaltanra hatással voltak a keleti mitologizáló el
képzelések, de a Biblia mítosztalanította ezeket, mert
^ Abban az időben, amikor még a másik oldalon dolgoztam, a nagy
betűvel írott Isten helyesírási hibának számított.
a Biblia angyalai nem természeti erők megszemélyesítései, nem Istentől független vagy vele egyenrangú hatalmassá
gok, hanem Isten személyes teremtményei, akik nem ren
delkeznek önálló hatáskörrel. Isten eszközei az emberek üdvözítésében.^ Ami igaz, igaz, ez sem áll messze az igaz
ságtól. Azután megtudhattuk ezen a kurzuson azt is, hogy Szent Pál határozottan harcolt az angyalok túlzásba vitt tisztelete ellen, vitába szállva azokkal, akik a zsidó angyal
tanba belekeverték a pogány csillagszellemeknek és a négy elem szellemi lényegének a tiszteletét. Most már odafönn egy kicsit másképpen látja, és becsülettel el is megboldo
gult thesszaloniki, kolosszei, efezusi, római, korinthusi és filippi érdeklőknek szervezett teológiai szemináriumokon.
Odafenn azonban nem erről nevezetes, hanem arról, hogy valósággal imádja a mennyei dióspitét, amivel az Úr rende
sen ellátja a megboldogultakat.
Megtudtuk még azt is az elméleti előkészítőn, hogy a te
ológusok általában szellemi léleknek^ tekintenek minket, de más értelemben, mint az emberi lelket, mert mi nem kö
tődünk térhez és időhöz, legfeljebb annyiban, hogy mi - szemben a Mindenhatóval - nincs mindent átfogó ismere
tünk és egyszerre csak egy helyen tevékenykedhetünk, nem úgy mint egyes szentek, például Pió atya^ aki állítólag egy
szerre két helyen misézett.
A legmulatságosabb elképzelése rólunk a teológusoknak a próbát tévő és bukott angyalokról® szóló, nevezzük így,
® Ezt megtaláltam Előd István dogmatikájában is.
® Ennek semmi értelmét nem láttam, de aztán előkiirkásztam, hogy nem csak a hindu gondolkodású vallások, hanem Aquinói Szent Tamás is be
szél növényi és állati lélekről
’’ Róla még az egyházügyisek továbbképzésén is hallottunk, mert népsz
erűsége - akkor így mondtuk - , állítólagos csodái hazánkban is erősen fé
kezte a felvilágosító propagandamunkát.
® Erre még a hittanból emlékszem: azt tanultuk, hogy a bukott angyalok
ból lettek az ördögök.
tanítás, pedig hát, és ezt szerintem egy okos teológusnak sejteni kellene, a különböző mennyei tanfolyamokon és felkészítőkön megbukott angyalok sem esnek ki a Minden
ható szeretetéből és öröméből, legfeljebb beosztásuk és profiljuk változik meg. Márpedig nálunk eléggé könnyen meg lehet bukni, például abból, hogy az angyali jelenés egyes teológusok szerint (akik persze már odafenn mulat
nak egykori elképzelésükön), szó szerint Idézem: „két ob
jektív történés (az angyal által közvetített kegyelem és an
nak a fantázián gyakorolt hatásának) és egy szubjektív ak
tivitás szintéziseként vizuálisan emberi alakban vetítődünk ki, leggyakrabban nemtelen szárnyas ifjú vagy kisgyermek képében". Idáig az idézet, azt én teszem hozzá, hogy ez vagy eléggé szegényes fantáziára utal, vagy pedig az amúgy élénk fantáziának a teológus általi korlátozására.
A kurzust vezető szakszeráf szerint a velünk kapcsolatos te
ológiai elképzelések közül Kari Rahner^ közelítette meg az igazságot, aki szerint az angyalok a világhoz tartoznak, termé
szetes egységben vannak az emberrel, akivel együtt ugyanan
nak a természetfeletti üdvtörténetnek a szereplői, amelynek végső célja Krisztusban van. Nekünk egykori kardalnokoknak csodálatos volt rádöbbennünk, hogy az emberrel természetes egységben vagyunk! Arra is ráhibázott ez a kiváló teológus, hogy az angyalok és emberek egymással kölcsönösen^alá- és fölérendelésben vannak, ahol a ml szerepünk a közvetítés. Ezt egyébként maga Kari - az üdvözöltek a mennyben levetik ve
zetéknevüket - magyarázta el nekünk, s előadása legvégén szabadkozva hozzáfűzte, hogy „ Ennyi sikeredett, szárnyas
hú-^ Ó akkora nagy tudós volt, hogy a Kádár rendszernek jól jött, hogy részt vett a marxista-keresztény párbeszédben, ahova csak azok léphettek be, akiket mi, egyházügyisek beengedtünk. Én például Tomka Miklóst küldtem el még az épület közeléből is. Azok a keresztények sem jártak jobban, aki
ket a hazaiak közül beengedtek, mert azokat - például Nyíri Tamást - hit
testvéreik közül sokan kollaboránsnak tartották. Hát mi éppen ezt akartuk!
gocskáim, bcx:sássák meg nekem!" Ez a kijelentés viharos tet
szést aratott körünkben, s mivel Kari látogatása már a jelmezes próbák idejére esett, vastapsot suhogtattunk szárnyainkkal, persze nem azért, mint ha szárnyunk lenne, és húgocskái len
nénk mindenféle teológusnak, hanem azért, mert Kari emberi gyengeségében és gyöngédségében ilyen kedvesen képzelt el minket. Mivel Kari, őszinte sajnálatunkra szerényen belevetet
te magát a üdvözültek forgatagába, kérdéseink a tanfolyamve
zető szakszeráfokra záporoztak. Ilyenek:
- Minek az őrangyal, ha van Gondviselő Isten?
- Ki van magasabban: mi, angyalok, vagy az ember, akit az Atya Krisztushoz hasonlóan feltámaszt, majd jobbjára ülteti, beavatja titkaiba, dióspitével traktálja és fogócskázik velük?
- Szabad-e az őrzöttet megőrizni a bajtól, vagy csak drukkolni szabad nekik?
- Szabad-e, lehet-e együtt érezni a kliensekkel?
A szeráfok mindezen csak mosolyogtak és somolyogtak, majd finoman intettek szárnyukkal (persze, ezúttal ők is jel
mezben voltak), és erre megjelent egy angyalarcú üdvö
zölt, tisztelendőséged’° egyik honfitársa, Pilinszky János, aki odalenn költő volt, s odafenn még inkább az.
- Az angyalok a mennyek állatai - idézte önmagát János.
Az őrangyal-jelöltek el voltak ragadtatva, hiszen ez a megszólalás közelítette meg leginkább az igazságot.
Felbátorítottam magam, és megkérdeztem:
- Ez azt jelenti, hogy a Mindenható az embert az angya
lok fölé emelte, akik mint hűséges kutyák szolgálják őt?
János elmosolyodott, tisztára olyan volt mint egy angyal, és halkan, de zengőn azt mondta:
- Idefenn, testvérem, nincsen alá és fölé, csak Őáltala, Ő vele és Őbenne.
Ezt a megnyilatkozást ismét vastapssal jutalmaztuk.
Engem nevezett így Hábriel, méltatlan ex-egyházügyist.