Nyelvtanulási tapasztalatok

145

nagyjából a szórás harmada, ami azt jelenti, hogy közepes erősségű eltérésnek értelmezhető a különbség. A Welch-féle próba alapján F(1; 80,1) = 4,978 (p = 0,0285) elmondható tehát, hogy az eltérés szignifikáns: akinek volt korábbi pozitív felsőoktatási tapasztalata, az a jelenlegi segítségnyújtást jobban értékelte (átlag =3,377), míg akinek nem volt korábbi tapasztalata, annak rosszabb volt a megítélése (átlag = 3,022).

146

vizsgázók eredményeiket tekintve a könnyítések ellenére az átlag alatt teljesítettek (NYAK, 2012) (20. ábra).

20. ábra Vizsgasikeresség. Forrás: NYAK, 2012

A diszlexiás vizsgázók többnyire az írásbeli vizsgarész során kapnak kedvezményeket.

A kutatás eredményei mégis azt mutatják, hogy a diszlexiás vizsgázók átlagosan 11%-kal jobban teljesítettek a szóbeli vizsgákon, mint az írásbeli vizsgákon, ahol a könnyítéseket kapták (NYAK, 2012) (17. táblázat).

17. táblázat Kiemelt hallgatói válaszok nyelvtanulási problémákra (saját szerkesztés)

Csoport Vizsgapárok száma

Írásbeli átlag Szóbeli átlag Eltérés

Diszlexia-diszgráfia 87 53% 64% 11%

Hallásfogyatékosság 47 53,7% 58% 4,3%

Látásfogyatékosság 23 64% 69% 5%

A saját kutatásunkban is jól látszik, hogy mennyire nagy problémát jelent a nyelvvizsga megszerzése a diszlexiás hallgatók számára. A megkérdezett és választ adó diszlexiás hallgatók (160 fő) 61,25%-a, azaz 98 fő nem rendelkezik nyelvvizsgával; 31,25%-uk, 50 fő rendelkezik, melyből 12 fő (7,5%) többel is (21. ábra).

A diszlexiás válaszadók közül 129 főnek volt gondja az idegennyelv-tanulás során (21. ábra), és 91 fő élt vagy az érettségin, vagy az államvizsga során a nyelvvizsga alóli felmentés lehetőségével. Alapfokú nyelvvizsgával összesen 13-an rendelkeznek (3 főnek csak írásbelije, 5-nek pedig csak szóbelije van). Középfokú nyelvvizsgával már többen,

53-147

an rendelkeznek a megkérdezettek közül (7-nek csak írásbeli, 9-nek csak szóbeli). További 11 főnek van felsőfokú nyelvvizsgája, 2-nek írásbeli, 9-nek pedig szóbeli és írásbeli egyaránt. Szintén további 11 főnek van szakmai nyelvvizsgája, közülük 1-nek csak írásbeli és 1-nek csak szóbeli.

21. ábra Rendelkezik-e nyelvvizsgával? (fő/%) Forrás: saját kutatás, 2016–2017.

Az alacsony számú nyelvvizsgával rendelkező hallgatók száma (21. ábra) erőteljesen korrelálhat azzal a kérdéssel, hogy voltak-e nehézségeik a hallgatóknak, és ha igen, akkor milyen nehézségeket éltek meg.

A hallgatók 53,5%-a, 129 fő jelezte azt, hogy volt problémája; 12,9%, 31 fő jelezte azt, hogy nem volt nehézsége a nyelv tanulása során.

Aki azt jelezte, hogy problémája volt a nyelvtanulása során, sok esetben a kudarcot, a nyelvtanulás sikertelenségét, a többszöri próbálkozásokat, a szavak és a szövegek tanulását említette; sok esetben az oktatásban rejlő oktatási-tanítási problémákat említették, a tanulásmódszertan megoldatlan kérdéseit, mint ahogyan az alábbi néhány kiemelt hallgatói válasz is szemlélteti (18. táblázat):

61%

31%

8%

Rendelkezik-e nyelvvizsgával?

Nem (98 fő) Igen (50 fő) Igen, többel is (12 fő)

148

18. táblázat Kiemelt hallgatói válaszok nyelvtanulási problémákra (saját szerkesztés)

„4 különböző nyelv tanulásának kudarca...”

„27 évesen még nincs nyelvvizsgám, mert nem a megfelelő módszerekkel tanítottak. Mindig lemaradtam a többiektől, és onnantól kérdezni sem mertem. Több gyakorlásra, ismétlésre van szükségem, csoportos feladatokra és játszva tanulásra számonkérések és megalázások helyett. Csak

a minimumot tudtam teljesíteni.”

„3x, 4x kezdtem el nyelvet tanulni, de sajnos nem tudtam egyelőre egy nyelvet se elsajátítani.”

Nincs kézzelfoghatósága az idegen szavaknak, ezért a memorizálás gondot okoz, ahogy a magyarban a nyelvtan is.”

„A diáktársaimhoz képest sokkal nehezebben tanultam mindig is az idegen szavakat. Óra közben

"látványosan" lassan memorizáltam összefüggéseket például órai feladatoknál. Mindig lemaradtam az órán.”

„A hallott szövegeket nem értem.”

„A kiejtést nehéz begyakorolni.”

„A kiejtés és az írásmód eltérése miatt a szavak megtanulása. A nyelvtani szabályok alkalmazása.

A szóbeli felelések a rossz kiejtés miatt. A nyelvvizsga megszerzése. A hallott szövegértés megértése.”

„A legnagyobb nehézséget a hallás utáni szövegértés okozta/okozza, nem hallottam/hallom úgy ki az egyes szavakat, hangokat, ahogy valójában [vannak]. Írásban sokat tévesztek, de ez nem csak

idegen nyelv esetén jellemző. Nagyobb koncentrációra van szükségem, hogy le tudjak írni akár csak egy szót is. Több időre volt szükségem az idegen nyelv begyakorlásánál, mint társaimnak.”

„A memorizálás nehézsége miatt a szókincsem mindig is erősen hiányos volt, ez gyakran kommunikációs elégtelenséghez vezetett, mert nem tudtam belső igényem szerint kifejezni gondolataimat, emellett a hallott szövegértésem is nehezített, gyakran már megtanult szavakat sem ismerek fel hallás után. E problémák később a kommunikációs szituációk során szorongást okozott, amely e helyzetek elkerülését eredményezte. A nyelvtani rendszer elsajátítása is nehézkes, vannak olyan alapvető nyelvtani szabályok, amelyeket manapság értek meg, tíz évvel azután, hogy először

tanultam róluk.”

149

A kutatás során megkérdezett hallgatók közül 50 fő, azaz 20,7%-a a hallgatóknak rendelkezik nyelvvizsgával, akár még többel is. E hallgatók többsége középfokú komplex nyelvvizsgát (15,4%), illetve szakmai és felsőfokú szakmai nyelvvizsgát (3,7-3,7%) tett (22. ábra).

E számadat azonban valójában igen alacsony, mely a fentiekben leírt magyarázatokkal megfelelően alátámasztható.

22. ábra Nyelvvizsgatípusok – hallgatói arányok (/%). Forrás: saját kutatás, 2016–2017.

Arra a kérdésre, hogy miért nem szereztek nyelvvizsgát a hallgatók (23. ábra), a válaszok sokoldalúak és részletesen kifejtettek voltak. A tartalmi elemzést követő kategóriák alapján elmondható, hogy a többségüknek az idegen nyelven való írás (74 fő), olvasás, szövegértés (67 fő) és beszéd (42 fő) okozta a legnagyobb nehézséget, viszont nem elhanyagolható mértékben a pszichés hatások (iskolai rossz tapasztalatok: 44 fő) is szerepet játszottak a nyelvtanulással kapcsolatos ellenérzések kialakulásához. A válaszadók közel harmada (51 fő) kifejezetten a rossz, nem megfelelő tanítási módszerekben látja az idegennyelv-tanulással kapcsolatos kudarcát.

1,2%

2,9%

,8% ,4%

2,1%

3,7%

,4%

2,1%

15,4%

3,7% 3,7%

0,0%

2,0%

4,0%

6,0%

8,0%

10,0%

12,0%

14,0%

16,0%

alapfokú középfokú felsőfokú szakmai

%

Nyelvvizsga típusa

Milyen típusú nyelvvizsgával rendelkezik?

írásbeli szóbeli komlex

150

A hallgatók nyelvi kompetenciáinak további kérdése, hogy az érintett hallgatók élnek-e a nyélnek-elvvizsga-félnek-elmélnek-entés lélnek-ehélnek-etőségévélnek-el az érélnek-ettségi vagy az államvizsga mélnek-egszélnek-erzésélnek-e során.

A válaszadó hallgatókból (160 fő) 91 fő (37,8%) jelezte, hogy igen, élt ezzel a lehetősséggel, 69 fő pedig (28,6%) nem kívánt élni a felmentés lehetőségével.

A felmentést több okból kérték a hallgatók (24. ábra), így például a nyelvvizsga megszerzésének későbbre halasztása, a sikertelen érettségi és a kudarc elkerülése végett, továbbá előny szerzése, illetve a diploma megszerzésének esélytelensége is szerepelt a válaszok között. A felmentésért való folyamodást döntően mégis a korábbi rossz tapasztalatok (46 fő) motiválták, de az érettségin, felvételin való megfelelés és a diploma megszerzése (25 fő) miatt is többen döntöttek hasonló módon.

74 67 51

44 42 22

16 12 4 1

0 10 20 30 40 50 60 70 80

írás az idegen nyelven olvasás, szövegértés az idegen nyelven az alkalmazott tanítási módszerek iskolai rossz tapasztalatok beszéd nehézsége az idegen nyelven a tanulási módszerek motiváció hiánya az oktató személyisége kevés idő a feladatok elvégzéséhez nyelvtan

Választások száma

Nyelvvizsga hiányának oka

Mi az oka, hogy nincs nyelvvizsgája?

23. ábra Mi az oka, hogy nincs nyelvvizsgája? Forrás: saját kutatás, 2016–2017.

151

24. ábra Miért élt vele? Forrás: saját kutatás, 2016–2017.

A nemleges választ adó hallgatók (69 fő) döntő többsége (41 fő) úgy ítélte meg, hogy nem volt, vagy nincs rá szüksége, kedvezmények nélkül is képes nyelvvizsgázni, ez nincs hatással a diploma megszerzésére. Jóval kevesebben voltak azok, akik – nagy valószínűséggel – nagyfokú öntudatosság miatt nem akarnak felmentéshez folyamodni, inkább küzdenek, kitartanak, rendíthetetlenül próbálkoznak (13 fő). Mivel minden hallgató számít, főleg, ha speciális tanulási szükséglete miatt hátrányban van hallgatótársaihoz képest, így lényeges megjegyezni, hogy 11 fő azért nem kért felmentést az idegen nyelvi vizsga alól, mert nem tudta, hogy jogosult rá. A fennmaradó hallgatók közül ketten még gondolkodnak, hogy éljenek-e ezzel a lehetőséggel, kettőnek pedig a szakértői vélemény alapján nem indokolt a felmentése (25. ábra).

25. ábra Miért nem élt vele? Forrás: saját kutatás, 2016–2017.

A nyelvvizsga alóli felmentés okára rákérdező kérdésre nagyon szerteágazó válaszok születtek, mégis, a többségükből kiolvasható, hogy a diszlexiás hallgatók számára nagyon nehéz egyszerre nyelvvizsgára készülni és a felsőoktatási tanulmányi követelményeknek is

46 25

10 5 3 2

0 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50

Korábbi nyelvtanulási tapasztalatok hatása miatt Továbbtanulás, diploma, érettségi Él a jogaival Sok energiába kerül a nyelvtanulás (másra fordítja) Korábbi tanulmányai során is fel volt mentve Fogyatékossága okán

Válaszadók száma

Felmentés oka

Miért élt vele?

41 13

11 2

2

0 5 10 15 20 25 30 35 40 45

Nincs rá szüksége Nem adja fel és küzd érte Nem tudta, hogy ilyet lehet Lehet, hogy fog Nem kapott felmentést

Válaszadók száma

Felmentés elutasításának oka

Miért nem élt vele?

152

megfelelni. Emiatt többen kényszerhelyzetbe kerültek. Mivel az érintettek tisztában vannak azzal, hogy nyelvvizsga nélkül nem kapnak diplomát, ami miatt nehezítetté válik munkaerő-piaci érvényesülésük, így, ha van rá lehetőségük, inkább felmentést kérnek a nyelvvizsga alól. A felmentés ugyan lehetővé teszi, hogy megkapják a diplomájukat, de nem biztos, hogy segíti a munkába állásukat, mivel a legtöbb felsőoktatási végzettséghez kötött munkahelyen elvárják az idegennyelv-ismeretet. A válaszok többségében ott van a korábbi nyelvtanulási tapasztalatok fájdalma, kellemetlensége, kudarca, ami komoly ellenállást kelt a nyelvtanulással szemben, hiába elérhető már a diszlexiások számára kidolgozott idegennyelv-tanulási módszertan (Dóczi, Kontráné és Kálmos, 2012).

A diszlexiás hallgatókat tehát nemcsak általános értelemben érik kudarcok tanulmányaik során, hanem egy olyan fontos és napjainkban alapvetőnek számító kompetencia terén is, mint az idegennyelv tudása. Ebből kifolyólag egy idegen nyelv elsajátításához kapcsolódó motivációjuk meglehetősen alacsony, inkább kihátrálnak és kiutat keresnek, minthogy újra nyelvet kelljen tanulniuk. Valószínűsíthetően az anyanyelv elsajátításának kudarcait, nehézségeit is újraélik ilyenkor, ami csak fokozza szorongásukat, frusztrációjukat a nyelvtanulással kapcsolatban.

Ez a helyzet az oktatási intézményeknek sem kedvez, hiszen sokszor több éven keresztül is őrzik a bennrekedt diplomákat. Megoldás lehetne, ha az intézmények felkarolnák ezeket a hallgatókat és már felsőoktatási tanulmányaik során szerveznének nekik olyan nyelvi kurzusokat, amelyek speciális módszertana, elfogadó, támogató közege segítene áttörni a hallgatók belső gátlásait és növelnék idegennyelvi kompetenciájukat. Egy egységes protokoll kidolgozása a fennálló helyzetre hozzájárulna ahhoz, hogy nemcsak a fogyatékosügyi koordinátor segítőkészségén vagy a hallgatókat oktató tanárok jóindulatán múlna a diszlexiás hallgatók diplomázása.

A hallgatók egy része azonban nem él a nyelvvizsga-felmentés lehetőségével;

feltételezhető, hogy ez a hallgató teljesítési vágyából, korábbi sikeres tanulási mechanizmusaiból következik. Az egyéni válaszok, színesítve a számadatokat, mindezt megfelelően bemutatják, érzékelhetővé téve, hogy milyen motivációs tendenciák jelentkeznek, akár intézményi szinten (19. táblázat).

153

19. táblázat Kiemelt hallgatói válaszok a nyelvvizsga alóli felmentés lehetőségével kapcsolatban (saját szerkesztés)

„Diszlexiám ellenére próbálok küzdeni és a lehető legjobbat kihozni.”

„Érettséginél azt a szintet tudtam teljesíteni. Államvizsga előtt állok, ott még lehet, hogy élek a felmentéssel.”

„Ha nehéz, akkor is kell idegen nyelvet beszélni.”

„Meg akartam küzdeni a feladattal.”

„Mert az alapfokú angol sikerült és szeretném, ha a középfok is hamarosan meglenne.”

„Mert nem kaptam megfelelő tájékoztatást a lehetőségeimről.”

„Mert nem tudtam róla.”

„Mert találtam egy olyan helyet, ahol többszöri nekifutásra sikerült levizsgáznom.”

„Mert több idő kellett, de meg tudtam tanulni az idegen nyelveket.”

„Mert úgy gondolom, képes vagyok megcsinálni a nyelvvizsgát.”

„Mert véleményem szerint egy diszlexiában szenvedő ember szorgalommal és több időbefektetéssel képes abszolválni a nyelvvizsgát! Lehet nem elsőre, de igenis lehet.

Jómagam 4. alkalommal tudtam teljesíteni az írásbeli részét, mivel mindig időhiányban szenvedtem. A szóbeli része első alkalommal sikerült, 85% os eredménnyel.”

„Mert szeretnék olyan normális lenni, mint a többiek, közben tudom, hogy amim volt, az egy alap és megbántam volna, ha nem érettségizek akkor belőle. Nem akartam diszlexiásnak látszani, de mégis az vagyok, ha néha nem fogadom el, akkor is az

vagyok.”

„Amikor érettségiztem, mondták nekem, hogy nem kell angolból érettségiznem. De én akartam, a legrosszabb érettségim az lett: 50%-os lett.”

154

„Mivel eltökélt szándékom volt, hogy megtanulok egy nyelvet, nem a nyelvvizsga volt az elsődleges cél, hanem hogy beszéljek egy idegen nyelvet. De mivel a diploma megszerzésének szükséges feltétele és nem tartok ott, hogy letegyem, ezért a jövőben

szeretnék élni a lehetőséggel.”

„Nem szeretek kivételezett lenni. Az a mániám, hogy igen, van egy betegségem, de attól még igyekszem a normális tanulási keretek közt maradni. Mazochista vagyok, ahogy

anyám mondja.”

A válaszadók tisztában vannak azzal, hogy nem érdemes „megúszni” a nyelvvizsgázást, nem feltétlenül a bizonyítvány megszerzése miatt, hanem sokkal inkább a nyelvtudásért. Tisztában vannak azzal, hogy nyelvismeret nélkül nagyon nehéz lesz a munkaerőpiacon elhelyezkedniük, valamint munka, család mellett még kevesebb idejük jut majd a nyelvtanulásra. Ahogy több hallgató meg is fogalmazta, a nyelvtanulás nem összehasonlítható egy vizsgára való felkészüléssel. Meg kell érteni az adott nyelv rendszerét és folyamatosan, napi szinten kell vele foglalkozni, akár éveken keresztül, hogy megfelelő szintű tudásra lehessen szert tenni.

Korábban láthattuk, hogy a segítségnyújtást, a kedvezményeket elsősorban a nyelvvizsgához kapcsolódó területeken való megfelelés befolyásolja. Ez azt is jelenti, hogy ez, az alapvetően akár külső megfelelésnek is tekinthető körülmény döntően befolyásolhatja a hallgatókat, akár az egész intézménnyel szembeni megítélésük szempontjából, tehát e külső körülménynek való megfelelés fényében is szemlélhetik az egész intézményhez való viszonyukat. Ebbe beleérthető akár az is, hogy az oktatókkal szemben milyen viszonyulást tudunk felfedezni. A nyelvvizsgára vonatkozóan két vizsgálatot végeztünk: van vagy nincsen felmentése a nyelvvizsga alól, illetve a nyelvvizsga megléte (darabszáma) szerinti csoportosításokat.

Azt tapasztaltuk, hogy a nyelvvizsga iránti felmentési kérelem interakciós hatást eredményezett az oktatói segítségnyújtás megítélésében (Geisser-Greenhouse-próba:

F(5,16; 815,72) = 2,576 (p = 0,0239), Huynh-Feldt-próba: F(5,36; 846,34) = 2,576 (p = 0,0222)). Az interakciós hatást leginkább az átlagok ábrázolása során érhetjük tetten (26.

ábra):

155

26. ábra Nyelvvizsga megléte és segítségnyújtás az oktatók irányából. Forrás: saját kutatás, 2016–2017.

Megfigyelhető, hogy egyetlen szempontban van eltérés, ez pedig a második állítás (20. táblázat).

20. táblázat Második állítás (saját szerkesztés)

Az oktatóink számos oktatási módszert alkalmaznak a tananyag jobb megértése céljából.

A hallgatók lehetőséget kapnak az órán az aktív részvételre (prezentációtartás, vélemények meghallgatása, viták, csoportmunkák, hallgatói reflexiók elvárása stb.).

Az oktatók úgy tervezik meg a kurzusok tartalmát, ütemezését és az alkalmazott módszereket, hogy a hallgatók megértsék.

Amikor nehézségeim voltak a feladataimmal, az oktatóktól kapott visszajelzéseket hasznosnak éreztem.

Amikor bizonytalan voltam egy feladattal kapcsolatban, az oktatók segítettek nekem, hogy megértsem, hogyan kell továbblépni.

Amikor nehézségem volt a kurzus tartalmával kapcsolatban, az oktatók elérhetők voltak, hogy segítsenek.

A kurzus követelményeinek teljesítéséhez az oktatókat segítőkésznek találtam.

A különbség abban érhető tetten, hogy akik rendelkeznek nyelvvizsga alóli felmentéssel, mentességgel, azok jelentősen nagyobb mértékben élik meg azt, hogy az órákon aktív részvételt tudnak tanúsítani, vitákat kezdeményezhetnek és hallgatói reflexióikra kíváncsiak az oktatók – mintha e hallgatók felszabadultabban lennének jelen a

2,6 2,7 2,8 2,9 3 3,1 3,2 3,3 3,4 3,5

1 2 3 4 5 6 7

Nyelvvizsga megléte és segítségnyújtás az oktatók irányából

Van nyelvvizsga alóli felmentés Nincs nyelvvizsga alóli felmentés

156

tanórákon. Természetesen ehhez az is szükséges, hogy ne megtűrt személyként tekintsenek a felmentett hallgatókra, és továbbra is biztosítva legyen számukra az aktív részvétel lehetősége képességeihez mérten (Kormos és Mikó, 2010).

A nyelvvizsga megléte (darabszáma) esetében még nagyobb eltéréseket, interakciós jelenléteket tapasztalhatunk. Az interakciós hatás tesztjei ez esetben némi differenciát mutatnak, de a hagyományos teszt alapján adott eltérések, illetve a szignifikancia 5%-hoz közeli volta miatt úgy döntöttünk, hogy mégis elemzés alá vonjuk a kérdéskört (Geisser-Greenhouse-próba: F(10,15; 796,49) = 1,822 (p = 0,0522), Huynh-Feldt-próba: F(10,52;

825,88) = 1,822 (p = 0,0496)) (27. ábra):

27. ábra Nyelvvizsgák száma és oktatói segítségnyújtás típusa. Forrás: saját kutatás, 2016–2017.

Látható, hogy ahol a hallgatóknak több nyelvvizsgájuk is van, jellemzően segítőkészebbnek ítélik meg az oktatóikat, pozitívabb a viszonyulásuk. Ez alól csak a harmadik állítás esetében van eltérés (27. ábra) (21. táblázat):

21. táblázat Harmadik állítás (saját szerkesztés)

Az oktatóink számos oktatási módszert alkalmaznak a tananyag jobb megértése céljából.

A hallgatók lehetőséget kapnak az órán az aktív részvételre (prezentációtartás, vélemények meghallgatása, viták, csoportmunkák, hallgatói reflexiók elvárása stb.).

Az oktatók úgy tervezik meg a kurzusok tartalmát, ütemezését és az alkalmazott módszereket, hogy a hallgatók megértsék.

2,52,6 2,72,8 2,93 3,1 3,23,3 3,4 3,53,6 3,7 3,83,9

0,5 1 1,5 2 2,5 3 3,5 4 4,5 5 5,5 6 6,5 7 7,5

Nelvvizsgák száma és oktatói segítségnyújtás típusa

Igen Igen, több Nem

157

Amikor nehézségeim voltak a feladataimmal, az oktatóktól kapott visszajelzéseket hasznosnak éreztem.

Amikor bizonytalan voltam egy feladattal kapcsolatban, az oktatók segítettek nekem, hogy megértsem, hogyan kell továbblépni.

Amikor nehézségem volt a kurzus tartalmával kapcsolatban, az oktatók elérhetők voltak, hogy segítsenek.

A kurzus követelményeinek teljesítéséhez az oktatókat segítőkésznek találtam.

A nyelvvizsgák számától függetlennek mondható, hogy mennyire tekintik a tananyag felépítését, logikusan követhetőségét elfogadhatónak a hallgatók. A nyelvvizsgával nem, illetve egy nyelvvizsgával rendelkezők esetében tapasztalhatunk egyetlen különbséget, a 4-es kérdésben: minden más 4-esetben lényegében azonosnak mondható a két tábor értékelése.

Ez esetben azonban azt mondhatjuk, hogy akik rendelkeznek nyelvvizsgával, azok az oktatói visszajelzéseket hasznosabbnak, jobban felhasználhatónak ítélték meg, mint azok, akik nem rendelkeznek még nyelvvizsgával.

A nyelvvizsga iránti felmentési kérelem ezzel együtt két területen is kapcsolati tényezőként mutatkozott meg. Egyik oldalról azok, akik éltek nyelvvizsga iránti felmentési kérelemmel (khi2(1)=4,493, p=0,034), nem jelezték nagyobb arányban az oktatók irányában, hogy felmentéshez vagy egyéb kedvezményhez folyamodnának (a jelzettek között 50-50% volt az aránya azoknak, akik az oktatóhoz is felmentésért fordultak, míg azok között, akik nem fordultak az oktatókhoz, sokkal nagyobb arányban, közel kétszer annyian voltak azok, akik éltek a nyelvvizsga alóli felmentéssel). Ez azt is jelenti, hogy a nyelvvizsga alóli felmentés esetében a szakmai tartalmak felé való odafordulás jelentősebb lehet, jobban tudnak azokra a területekre energiákat fordítani és koncentrálni, mint azok, akik nem éltek ezzel a lehetőséggel.

Másik oldalról pedig szignifikáns a kapcsolat azzal, hogy milyen nehéznek ítélik meg az idegen nyelv tanulását, hiszen akik – akár rendelkeznek nyelvvizsgával, akár nem – nehézségekbe ütköznek, jellemzően igyekeznek felmentést kérni a nyelvvizsgával kapcsolatos követelmény alól (khi2(1)=45,120, p<0,001).

Ez azonban nem volt kapcsolatban azzal, hogy tanult-e már más felsőoktatási intézményben (khi2(1)=3,163, p=0,075), kapott-e segítséget oktatóktól intézményen belül (khi2(1)=0,293, p=0,589).

158

Az oktatói jelzés egyébiránt szorosabban összefügg az intézmény felé történő jelzéssel (aki egyik oldalra jelez, az általában jelez a másik oldalra is (khi2(1)=9,709, p=0,002), illetve az is fontos megállapítás, hogy akik jelzik az oktató felé, hogy problémájuk van, jellemzően segítséget is kapnak az oktatótól (khi2(1)=45,791, p<0,001).

6.3.8. Hallgatói vélemények összegzése a felsőoktatási tanulmányok

In document Gátas-Aubelj Katalin Andrea (Pldal 145-158)