M egism erve a m urgai n y e lv já rá st, á tté rh e tü n k leg érd ek e
sebb fe la d a tu n k m egoldásához, d ialek tu su n k n ak a m ai ném et n y e lv já rá so k közötti helyének kijelöléséhez. M ár S ch äfer Illés k im u ta tta , hogy n y e lv járásu n k ra jn a i fran k nyj. (rh ein frän kisch; vö. 61. 1.). H a pontosabban a k a rju k h ely ét m egállapítani, több k ritériu m o t kell tek in tetb e vennünk.174
N y elv járásu n k b an a germ, p sohasem v ált pf a ífric a tav á , m int bizonyos esetekben a k e le ti frankban.
Kfn. ó nem lesz ou-vá, m int a keleti fran k d ialektusok egy részében.
N incsenek meg a k ö zép fran k n ak dat, wat, it, allét alak jai.
Kfn. uo, üe nem változik ou vagy eu-vé, m int a hesseni n y j.-ok ban.
Kfn. i, ű, iu ( = ü) a n y j.-ban ai, au lesz.
Kfn. ei m egfelelője a n y j.-ban a.
H a tek in tetb e vesszük továbbá, hogy a) az erős igék p art.
p e rf.-n ak -o a végződése; — b) hogy a szóvégi és szóközépi
~st a mi n y j.-u n k b an m eg m arad t (szemben a z eddig tu d o m á
nyosan ism e rte te tt dél-m ag y aro rszág i ny járáso k k al, hol t. i.
st le tt), — ak k o r nagy vonalakban meg tu d ju k h atáro zn i n y e lv já rá su n k h o v a ta rto z á sát: F ra n k fu rt, W iesbaden, N astätten , M ainz és D a rm sta d t v árosokat összekötő vonal á lta l bezárt te rü le te n beszélnek a m ienkhez hasonló dialek tu st. E nnek az ered m én y n ek nem m ond ellen t a 3. szem élyü szem élynévm ás aln ém et a la k já n a k (h é j ism ert volta, hiszen R önnebeck
ki-174 Vö. Schmidt, H.: Ung. Rundschau 1914 . 668. 1. — Schmidt, H.: Die d. Ma. Rumpfungarns, 31. 1.
muitaitta,175 hogy déli h a tá ra régebben épen a M a in z -F ra n k fu rt- Hania/u vonal volt.
M indezen hang- és a la k ta n i m egfelelések nem b izo n y ítják egyszersm ind a z t is, hogy a m urgai és k alazn ó i telepesek, v alam in t a k ö rn y ező és ía bevezetésben m eg em lített falvak evang. lakói, is errő l a vidékről v án d o ro ltak be.176 M ár Schm idt H en rik u ta lt a rra , hogy a te le p e se k igen g y ak ran N ém etország legkülönbözőbb vidékeiről v án d o ro ltak egyazon faluba, úgy hogy o tt egy egészen új nyj. (ú. n. „M isch d ialek t“ ) k e le tk e z ett.
A z előbbi m eg állap ításu n k k al csak an n y it ak a rtu n k m ondani, hogy F ra n k fu rt környékén beszélnek egy a m ienkhez hasonló n y e lv já rá st.
175 Rönnebeck, Teuth. III. 172. 1.
176 A tolnamegyei evang. német falvak lakosainak származására vonatkozó egyetlen biztos adat: a varsád iák 1725-ben a régi hazából lelkész
nek hívták meg Kari Reichardot Oberramstadtból (Darmstadt mellett).
Valószínű, hogy a lakosok nagy része szintén oberramstadti volt. Ez a történeti adat tehát igazolja fentebbi eredményünket. (Vö. Christlicher Hausfreund 1929.; Heimatsblätter 1929. 108. lap.) Legújabben Schmidt János foglalkozik a tolnamegyei németek telepítéstörténetével. Fáradozá
sait bizonyára siker fogja koronázni, hiszen egykorú hesseni névjegyzékek állanak rendelkezésére. Az ő értesítéséből tudom, hogy már eddig közel 300 kalaznói, tormási, hidasi német család származási helyét megállapította.
I R O D A L O M :
A) T elep ítéstörtén eti munkák:
C s á n k i Dezső: Magyarország fökjrajza a Hunyadiak korában. Bpest 1897.
C z o e r n i g , K.: Ethnographie der Oestreich-Ung. Monarchie, Wien 1855.
F é n y e s Elek: Magyarország geogr. szótára, Pest 1851.
H e r m a n n Egyed: A bátaszéki németek és népdalaik. (Német Phil. Dóig.
38. sz.), Bpest, 1929.
K a i n d i , R. Fr.: Geschichte der Deutschen in den Karpathenländern, 3 k.
Gotha 1907.
S c h i l l i n g , Roger: Ansiedlung der Deutschen in Rumpfungarn. (A Sonn- tagsblatt”-nak ,,Das Deutschtum in Rumpfungam“ című kiadványá
ban.) Bpest 1928.
S z i l á g y i Sándor: A magyar nemzet története, Bpest 1898.
W e id l e in, Johann: Urkunden aus der Zeit der Ansiedlung der Ge
meinde Murga, Deutsch-ung. Heimatsblätter 1929.
B) N yelvészeti munkák:
B e h a g e 1, Otto: Geschichte der deutschen Sprache, Berlin und Leip
zig 1928.5
--- Deutsche Syntax, Heidelberg 1923.
B e r a n e k, J.: Eine deutsche Entsprechung des got. „uzéta“, Teuthonista, IV. 286. kk.
B r a u n e , Wilhelm: Althochdeutsche Grammatik, Halle 1911.4
F r i e d r i c h , W.: Die Flexion des Hauptwortes in den heutigen deutschen Mundarten, ZfdPh. XXII—XXIII. k.
G r i m m , J.: Deutsches Wörterbuch.
— — Deutsche Grammatik, Berlin, 1870.’
H e n t r i c h, K.: Deutsches Partizip auf - i n g . ZfhdMaa. 1905. évf.
J a k o b , Karl: Die Bildung des Zeitwortes in der rheinfr. Ma. von Verbász, ZfdMaa. 1918.
--- Die Bildung des Hauptwortes in der rheinfr. Ma. von Verbász, Teuth. 1926. 11—33. 1.
— — Die Bildung des Eigenschaftswortes in der rheinfr. Ma. von Verbász, Teuth. 1926. 172— 181. 1.
K l u g e , Friedrich: Abriss der deutschen Wortbildungslehre, Halle 1925.s --- Etymologisches Wörterbuch der d. Sprache, Straßburg, 1915.8
K r e t s c h m e r , Paul: Wortgeographie der hochdeutschen Umgangssprache, Göttingen 1918.
L e x e r , M.: Mittelhochdeutsches Handwörterbuch, Leipzig 1872—78.
L e s s i a k , P.: Die Mundart von Pernegg in Kärnten, PBB. XXVIII, k, (1903).
L i n d e n s c h m i d t Mihály: A verbászi német nyelvjárás alaktana (Ma
gyarországi Német Nyelvjárások. II. Szerk, Petz Gedeon), Buda
pest 1905.
M o 1 z : Die Flexion des Substantivs im Neuhochdeutschen, PBB. XXVII, és XXXI. k.
P a u l , Hermann: Deutsche Grammatik, Halle 1916— 1920.
--- Mittelhochdeutsche Grammatik, Halle 1926.11
R ö n n e b e c k , G.: Studien zum dialektgeographischen Unterschied von h e und er. Teuth. III. 172, 1.
R e u ß: Die Dekl. des Substantivs in der Friedberger Ma. ZfdMa. 1907, évf, S c h ä f e r Illés: A kalaznói nyj, hangtana (Magyarországi Német Nyelv
járások. VI. Szerk. Petz Gedeon), Bpest 1908.
S c h m e l l e r , Andreas: Bayrisches Wörterbuch, Stuttgart-Tübingen 1827—
1837.
S c h m i d t , Heinrich: Die deutschen Ma. in Südungam, Ung. Rundschau 1914. évf. 656. kk,
--- Die d, Mundarten Rumpfungarns, Bpest 1928.
S c h o o f, W.: Die Schwälmer Ma. ZfdMa. 1905, és 1914, évf.
T h e i s z Frigyes: A genitivus a verbászi nyj.-ban, Nyelvtudomány III. évf.
U r b a n e k Sándor: A kfn. genitivus, Bpest 1899.
W e i n h o l d — E h r i s m a n n : Kurze mhd. Grammatik, Wien - Leipzig 1912.4
W i l m a n n s , W.: Deutsche Grammatik, Straßburg 1899.2
DEUTSCHE INHALTSANGABE.
Die E inleitung d e r A rb eit h a n d e lt von d er S iedlungs
geschichte d er G em einde M urga (T olnauer K om itat) u n d d er um liegenden G em einden (K éty, F első n án a, K alaznó, K istorm ás, V arsád , S zárazd , K eszőhidegkút, Gyönk, U dvari, B elecska), d e re n B ew ohner in Bezug auf ihre S prache, T ra c h t u n d ihren V o lk sch arak ter m it den evang. B ew ohnern von M urga fast ganz übereinstim m en. In ih re r S p rach e finden w ir n u r eine w ichtigere A bw eichung: mhd. in lau ten d em d, t ( t t ) e n tsp ric h t in den deu tsch en M aa. d er T olnau m eist ein stim m h after in te rd e n ta le r S p ira n t d, dagegen finden w ir in einigen G em einden (B elecska, U dvari, H idegkút und teilw eise auch G yönk) ein r.
D ie von m ir b eh an d elten D örfer w aren a lte ungarische O rtsch aften , die ih re B ew ohner w äh ren d d er T ü rk en h errsch aft nah ezu völlig v erlo ren h atten . N ach d er T ü rk en h errsch aft haben die G ru n d h e rre n ihre öden B esitztüm er zu erst m it R aitzen, s p ä te r m it deutschen A n sied lern bevölkert. In u n sere D örfer kam en die D eutschen von 1718— 1730, nach M urga ab er e rst im J a h r e 1745. Ih ren e rsten V ertrag schlossen sie m it ih rer G ru n d h e rrsc h a ft am 24. A p ril 1745. A n diesem V ertrag w äre nicht viel zu b ea n sta n d e n gewesen, w enn ihn die H e rrsch aft ein geh alten h ä tte . A b er die G ru n d h erren haben ihren U n tertan en im m er größere L asten auferlegt, so daß diese 1766 eine königl.
K om ission um In terv en tio n baten. W ir d ürfen ab er nicht v e r
gessen, d aß auch die Hörigen ih rer V ertrag sp flich t n icht im m er nachkam en.
W o h er die E inw ohner von M urga und den oben genannten D örfern ein g ew an d ert sind, w issen wir nicht genau. Czoernig sag t (III : 8), es seien aus H essen, N assau, W ü rttem b erg und d e r R h ein p falz D eutsche nach T olna und d er B aran y a ge
kom m en. Ü ber ihre H erk u n ft wissen w ir leid er auch h eu te
(evang. P fa rre r zu G yörköny) m it d ieser F rag e; sein W erk ist a b e r noch nicht erschienen.
W enn w ir das V erh ältn is u n seres D ialek tes zu den d eu tsch län d isch en M aa. fe ststellen w ollen, so m üssen w ir m ehrere K rite rie n in B e tra c h t nehm en: 1. germ, p w u rd e in u n se re r Ma.
niem als zu pf; 2. m hd. ő w ird nicht zu ou; 3. m hd. uo, üe w ird nicht zu ou, eu; 4. m hd. i, ü, iu ( = ü) w ird in d e r M a. zu ai, au;
5. m hd. ei w ird zu a; 6. m fr. dat, wat, it, allét sind in d er M a.
u n b ek an n t. W eiterh in ist zu bem erken: a) das P a rt. P erf. d er sta rk e n V erba e n d e t auf -d; b) das in la u ten d e und au sla u te n d e -st blieb in u n se re r M a. u n v e rä n d e rt (nur nach -r w u rd e es zu -sí).
So können wir wenigstens in großen Zügen die Gegend Deutschlands feststellen, wo ein der M urgaer Ma. ähnlicher D ialekt gesprochen wird. Es ist dies das Gebiet zwischen F ra n k furt, W iesbaden, N astätten, Mainz und D arm stadt. W ir dürfen aber nicht vergessen, daß unsere Ma. ein M ischdialekt ist und daß wir deshalb in Deutschland keinen vollständig entsprechen
den Dialekt finden werden.
T A R T A L O M
Lap
BEVEZETÉS ... : ... ,... 3
Hangtani sajátságok ... H ALAKTAN I. A főnév 1. G e n u s ... 13
2. Esetek ... 14
3. A főnév r a g o z á s a ... 15
a) Az a-deklináció ... 15
b) A ja- és wa-tövek ... 1®
c) Az ő -d e k lin á c ió ... ••• 20
d) Az í-deklináció ... ' ••• Z1 e) Az u-deklináció ... 33
f) Az n -d e k lin á c ió ... 22
g) Különböző konsonantikus tövek m aradványai... 24
h) Pluralia ta n tu m ... 24
II. Származék-főnevek 1. Elvont tulajdonságot vagy állapotot jelölő főnevek (abstracta) 25 2. Gyűjtőnevek ... 29
3. Kicsinyítő f ő n e v e k ... 30
4. Cselekvőt jelentő főnevek (nomina a g en tis)... 31
5. Nönevek ... 31
III. A m e llé k n é v ... 31
1. Erős ragozás ... 32
2. Gyenge ragozás ... 32
3. A melléknév fo k o z á s a ... 33
IV. Származék-melléknevek ... 33
V. A határozószó képzése ... 36
VI. A névmás ... 37
1. A genus nélküli n év m á so k ... 37
2. Az ú. n. „geschlechtiges Pronomen“ ... 38
3. Melléknévi és főnévi n évm ások ... 40
VII. A számnév ... 42
VIII. Az ige
Activum és p a ssiv u m ... 43
Igeidők ... 43
Igemódok ... 45
Az ige névszói alakjai ... 46
A b la u t-so ro k ... 46
Néhány szó a gyenge i g é r ő l ... 50
Praeterito-praesentia ... 51
A v e l a (wellen) i g e ... 51
Eredeti -mi- igék ... 51
IX. Származék igék ... 52
X. Nyelvjárásunk hovátartozása ... 55
Irodalom ... 57
Deutsche Inhaltsangabe ... 59