Tájidegen faültetvény letermelése után az első feladat az élőhely heljn'eáUí- tása, ami gyakran a felső talajréteg eltávolítását teszi szükségessé. A termé
szetes vegetáció visszatelepülése ilyen területekre meglehetősen hosszú folyamat, ezért a helyreállítás kísérletes vizsgálata és a megfelelő módszerek kidolgozása elengedhetetlen.
A Kiskunsági Nemzeti Park bócsai területének természetes vegetációja a nyáras-borókás (Junipero-Populetum albaé), amelyben néhol nplt homoki gyepek és sűrűbb nyáras erdőfoltok találhatók. Sajnos a természetes vege- tációjú területekbe sok helyen tájidegen erdőtelepítések ékelődnek. Ezek el
távolítása és heljmkön a természetes vegetáció helyreállásának segítése a természetvédelem fontos feladata. Az itt alkalmazott kezelések, és azok jól dokumentált eredményei fontos tanulságokat szolgáltatnak más területek ké- sólsb tervezett rehabilitációját illetően. A munkának a természetvédelmi hasznosságán túl tudományos jelentősége is van, mivel a restaurációs ökoló
giai kutatások nemzetközi szinten is egyre inkább a figyelem előterébe ke
rülnek.
módszerek és eredménijelí
Felmértük a természetes vegetációtípusokat (mint potenciáhs célállományo
kat) és a rehabilitálandó területek vegetációját. A helyreállítandó és célállo- mány-területek talaját analizáltuk, kijelölt mintavételi helyeken zoológiái monitorozást végeztünk. Kutattuk a lehetőségét annak, hogyan lehetne elő
segíteni a természetes vegetáció visszatelepülését a jellemző fajok magról való szaporításával.
1. Talajtani vizsgálatok. A kutatási területen a vegetáció alapján négy minta
vételi helyet jelöltünk ki: akácost, borókást, fehér nyárast és fen)rvest. Megmér
tük a talaj pH-értékét, nitrogén- és szervesanyag-tartalmát. A fehér nyáras talaja magas szén- és nitrogéntartalmával jelentősen elkülöníthető a többi területtől. Az akácos talajának is magasabb a nitrogén- és szervesanyag-tartal- ma. A borókás talaja volt a legszegényebb a mért paraméterek tekintetében.
A fen37ves nagyobb hasonlóságot mutatott a borókás részekkel, mint az akácos.
A vizsgált talajtulajdonságok alapján a telepített fenjrvesek letermelés után alkalmasabbak lehetnek a borókás helyreállítására. A talaj magas nitrogén- és szervesanyag-tartalma kedvez az adventív növényfajok betelepülésének is, ennek ellenére a természetes, sarj eredetű hazai fehér nyárasban nem találtuk meg ezeket a fajokat. Ennek alapján természetvédelmi szempontból előnyös lehet ilyen erdők telepítése az akácosok helyére, a telepítés sikerességét a talaj
tulajdonságok valószínűsítik.
2 . Homoki gyepek jellemző fajainak magról való szaporítása. A kísérlet során a gyepalkotó fűfajok közül Festuca vaginata és K oeleria glauca, a jellem
ző magas természeti értékű, védett kétszikű fajok közül Alkanna tinctoria, Colchicum arenaríum, Dianthus serotinus, Fumana procum bens, Onosma arenaría, Stipa borysthenica helyszínen gyűjtött propagulumaival való szapo
rítását kíséreltük meg a bócsai kutatási területen (in situ) és aJATE fűvészkert- ben (ex situ). Csaknem minden fajnál eredményes csírázást tapasztaltunk, csak a Colchicum arenaríum nem kelt ki. Általánosan megállapítható, hogy ex situ körülmények között a csírázási és túlélési arányok nagyobbak voltak, va
lamint a növények hamarabb csíráztak. Ennek a folyamatos öntözés volt az oka. Az akácos és a fenyves talaján a csíranövények száma nagyobb, mint a természetes gyepén (kivéve az Onosma arenaríat, ahol ez kisebb). A telepített erdő talaja kedvezőbb, mint a nyílt homoki gyepé (magasabb nitrogén- és szer- vesanyag-tartalom) azonban a gyomosodás is intenzívebb. Ez leginkább az akácos talaján jellemző, ezért a rehabilitáció szempontjából a fenyves tűnik a kedvezőbbnek. A gyepalkotó fűfajoknál különböző sűrűségekben vetve pró
báltuk kikísérletezni a természetes gyepre jellemző egyedsűrűséget. A Festu
ca vaginata esetében még a legkisebb sűrűség (4g/m^) is több csíranövényt produkált, mint ami jellemző egy természetes gyepben, a K oeleria glaucankl a 4 g/m^ mennyiségű vetett propagulum közelíti a természetes egyedsűrűséget az első éves túlélések figyelembevételével. A rehabilitáció ilyen módja kivite
lezhető, de a gyakorlati megvalósításhoz technológiai és gazdasági megfonto
lások szükségesek.
3. Zoológiái monitorozás. A rehabilitálandó területen, valamint a környe
ző természetes élőhelyeken a rovarfauna monitorozását is elvégeztük.
Az epigeikus rovarfauna begyűjtésére a 10 x 10 m-es mintavételi területeken 9-9 db (3 X 3) Barber-csapdát helyeztünk ki. A repülő-ugró rovarok minta- vételezését 16 cm átmérőjű tálakkal végeztük, mintavételi területenként
1 0 - 1 0 tálcsapdával.
A gyűjtött kabócaanyagból kiválasztható néhány karakterfaj, melyek na
gyobb egyedszámban kerültek elő a csapdákból, és jól mutatják a kezelt és kezeletlen, természetközeli élőhelyek közti különbségeket. Ezen kiemelt fajok hosszú távú monitorozásával, a degradált területek várt irán3m, természetköze
livé válása nyomon követhető volna.
A hangyaközösségekre az erős diszturbacia hatása kb. egy év elteltével jelentkezik. Míg az akácos letermelése utáni első évben általában nagy fajszám jellemezte ezeket a területeket, addig a következő évben csak 4-5 fajt találtunk ugyanazokon a mintavételi helyeken. A letermelt területeken megmaradó fajok egyedszámértékei is lecsökkentek. Ez a változás leginkább az erdei fajo
kat érintette, hiszen két év alatt szinte teljesen eltűntek a letermelt részekről.
A másodlagos szukcesszió beindulásának egyértelmű jeleit is ebben az évben észleltük.
A vizsgált területekről a kutatások eddigi első két éve alatt öt dominánsnak nevezhető Lycosidae faj került elő. Az egyes területek közösségei közötti különbségek jórészt e domináns fajok eltérő preferenciaviszonyai alapján ma
gyarázhatók. A vizsgálati eredmények igazolni látszanak a farkaspókok indi
kációs érzékenységére vonatkozó ismereteket. A fajok preferencia-tolerancia viszonyai nem annyira a mintavételi helyek vegetációs összetételére, mint inkább a vegetáció struktúrájára vonatkoznak. Az elterjedés kérdésében ösz- szefüggés fedezhető fel három, szerkezetileg eltérő jellegű csoport, a nyáras területek, a nyílt Festucas részek, illetve a telepített vegetációjú akác- és fenyő
erdők között. Utóbbiakra jellemző, hogy Lycosidae közösségeik elemeikben megtalálhatók a másik két csoportban, csupán külön-külön.
"1 ' ,S ¿:
Vy ' J
' «ÎÂfiàlfsôfe
^irt.t»'in■i|»iií'«SK>1ifiws■;'älîf ■^'■■s■:!fIaa^^
.^'.¿!M'Mplfâ■■«ô'i«teíl^R|SáB»ï|i’’ï.^’Kt■iix
:>iVÍHié'<é
“Síö :'íS#tííí éííáfe(ife|s!tótóé:^áskBM 'íéiufeaiitei'í¿{^ ,./ . ^ .y.: ■ = -Kr'-'.tolaisp
• i . t r ç i i r - . ê f e l S Î - ^ ^
ijéÉtóM&Été Jáíiaft^-^^bd^U-;
; r i i ß l ' i ^ i l í d l í & i i l l ^ ^
- i j J f a î s i i  f '< ;4 íí .< :'!w .:i a * é § f e t ó t | ^ i i p i ^ H i f ^ v ’ : ■
’„-R'V’Sasítfá Æ 13t."Â ,ife?Éâ^'SU !|^ -V ’■
' ■ í ■ ■ ' ■ a^és^'W'íK’Anávtvr^^^^^ B«:vi^nkii.u>.>
. , ,, ,
iy tí ns<B5 ^ ^ I ' ' ' S .ïttft' ip" ví- v-rt
'•fU n '
/v.'M-'^-0. Htßmu n (4 g /íS n 11^1)8^ c>. ^ *'iç> ,í
-i'
^(0ím>^ú-avm iM y w 4 » u í '« ^)p--.;
á i& é 0 iïfm b .. i|6'k,!
Í ^ ' . í
i ' . i .
í >>àç*4 *ií ^ lÿi'î.’ éííÉí0^H ‘gib
"'íS«l fi ' A W> !>-Wm'0$Íu «lYé^*7-.t.ük
^ -' «î; ^ ■ kér ’
1 1 Ä ^ • V' ' ' ■^ cp^^í^iÁ^
ií'^ cf^ k n m iß - y mi f '. ' 't
t-ji-s,‘^n-jcáfe-f . ■
lyíraktóí-í^^ iîJ ’beSî :ilíi ilï éft«taî)iSk''è:.ki'î'>:.>i' ■is
Ä'iii !<■! »tï \<»!i : :í ; ■ ' i:íf^eík‘is4ñiíiji^'i í^pac:,
'’■■*’-■'+■-TOTHM ERESZ BÉLA