Célunk olyan „biohistóriai telep" kialakítása a Nógrád megyei Szarvasgedén, ahol a magyar múlt még fellelhető gabonaféléi és a gyümölcsei közül a jelentő
sebb tájfajtákat összegyűjtjük, biológiai módon termesztve megmentjük őket a végleges kipusztulástól. A legújabb tudományos eredmények felhasználásával törekszünk a hiteles történeti rekonstrukcióra. Olyan természetvédelmi és kísérleti oktatóbázist szeretnénk létrehozni, ahol az ismeretterjesztés mellett az eredményeinket a szakemberképzésben is kamatoztatnánk (tankönyvek, ismeretterjesztő kiadványok). Mindez egyszerre szolgálja a hagyományápolás és a környezetvédelem nemes céljait.
fl telep létrehozása
1995 októberében a Nógrád megyei Szarvasgedén az Aranyos-patak mellett fekvő két hektár belterületen biohistóriai telepet hoztunk létre. A telepet a debreceni székheljrű Biohistoria Kísérleti és Kutatásfejlesztési Betéti Társaság működteti. A terület fekvése és természeti adottságai kiváló lehetőséget jelentenek a növények termesztésére. Éghajlata kedvező, az évi csapadékel
oszlás jó. A terület talaja tápanyagban gazdag barna erdőtalaj, művelhetőség szempontjából középkötött, jól művelhető.
A falu központjában fekvő két hektár belterület fele részben gazdasági ud
var és kert, fele részben szántó. A rajta lévő kora újkori épületek (műemlékileg védett kúria a hozzátartozó gazdasági épületekkel; pajta, gabonatároló, ólak) helyreállítás után ideális környezetet biztosítanának egy oktatóbázis számára.
Ide gyűjtjük össze a még fellelhető tájfajtákat. Ez a tevékenység folyamatos.
De egyetlen faj esetében sem törekszünk a teljességre, hiszen ez nem is lehet
ne lehetséges, s nem is a jövőnek való génrezerv, hanem egy nagyon is élő, ok
tatási tevékenységre alkalmas, a magyarországi növénytermesztést reprezen
táló, az archaeobotanika és a régészet növénytermesztéssel és ebből következően gazdálkodással és életmóddal kapcsolatos kérdések megválaszo
lására alkalmas gjmjteményes kert kialakítása a célunk. A génbanki tevékeny
séggel egyébként is számos magyarországi intézet foglalkozik magas szín
vonalon. A telep mintaparcelláin fajtafenntartó termesztésben tartanánk az ősi gabona- és gyümölcsfajtákat. Ez egyben „bemutatókert" is lesz. A szarvas- gedei biohistóriai telep elért eredményeit a szakemberképzésben és a közmű
velődésben is kamatoztatnánk.
A reambulált ősi kultúrnövényfajták egy hajdan volt környezet részei. Újra- termesztésük nemcsak a hozzájuk kapcsolódó földművelési, növén57termesz- tési és etnobotanikai ismereteket éleszti fel, hanem a reményt is az ember és környezete viszonyának rendezésére. Szarvasgede az a hely, ahol ez megvaló
sítható. Ez a vidék mentes az ipari behatástól. Az ember és a természet szim
biózisának archaeotípusa, ahol a természeti és a kultúrkörnyezet (mezőgazda
ság, falukép) még viszonylag megbontatlan egységet képez.
Ezek a fajták a Kárpát-medence természeti viszonyaihoz alkalmazkodva sok évszázados fejlődés eredményeként jöttek létre. A magyar gabona és gyü
mölcs a 17. századra Európa-szerte híressé, keresetté vált. A régi tájfajták az emberi fogyasztás szempontjából kimagaslóan jó beltartalmi értékeikkel, új ízeikkel rendelkeznek. Megbecsült fajták voltak ezek, míg nem a 19. századtól a nyugatról beáramlott fajták fokozatosan ki nem szorították őket a termesz
tésből. Az ősi növények termesztése, ismeretterjesztéssel kiegészítve, hozzá
járul a kultúrörökség fenntartásához.
fl telep munkája
Az alakort (Triticum m onococcum ), az ősi pel5rvás búzát már a negyedik év óta sikerrel termesztjük és szaporítjuk, feldolgozására (pelyvátlanítás, őrlés, ke
nyérsütés) pedig folyamatosan kísérleteket végzünk. Személyes gyűjtőmunka, levelezés, csere folytán számos ősi gabonatájfajtákat sikerült még beszerezni:
tönkét és tönkölyt Anatóliából, kenyérbúzát Gyimesből, kölest Korondról, rozs- és zabtájfajtákat Magyarország területéről, továbbá rendelkezünk a világ legrégebbi csírázó vetőmagjával (nürnbergi árpa 1832-ből).
1997 őszén, a Betonút Rt. anyagi támogatása mellett a Budapesti Történeti Múzeum, az MTA Régészeti Intézet és a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Mú
zeum munkatársaival felépítettünk egy Árpád-kori veremházat, mely az MO-ás északi szektorának rákospalotai lelőhelyén került elő. Az e kötetben szereplő archaeobotanikai feldolgozás eredményeit is felhasználtuk az Árpád-kori veremház környezetének kialakításánál.
A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium Természetvédelmi Hivatalának anyagi támogatásával és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem és a keszthelyi Pannon Agrártudományi Egyetem kutatóival együttműködve a Kárpát-medenge területéről ősi cseresznye-, kajszi-, meggy-, barack-, szilva-.
alma-, körte- és szőlőtájfajták, illetve helyi félvad fajták oltógallyait gyűjtöt
tünk be, majd a mintegy 200 db gyökeres oltván}^ 1997 őszén a biohistóriai telepen elültettük.
1998 őszén a „Kelet-közép-európai természetvédelmi kutatóhálózat" című KTM-MTA program keretében elnyert támogatás jóvoltából az alább felsoro
lásra kerülő régi magyar gyümölcsfajták oltógallyait (átlagosan 3 db) sikerült beg3mjteni és leoltatni vad alanyra. A g3nijtésben részt vettek: K ocsicsn é M ol
nár Gitta és Ivancsics J ó z s e f (Pannon Agrártudományi Egyetem). A szaporítá
sokat Túri István kertész végezte, és az oltványokat is ugyanő neveh a cser- szegtomaji csemetekertben. A gyökeres oltványokat 1999 őszén hozhattuk el, telepítésükre is ekkor került sor.
Alma:
téli piros kálvil, Simonffy piros, kanadai renet, ananász renet, egri piros, ceglédi piros, téU aranyparmen, téh piros pogácsa, húsvéti rozmaring.
K örte: számos régi szőlőfajta: kövér szőlő, furmint, hárslevelű, királyleányka, petre
zselyem levelű szőlő, kadarka beszerzett, ill. beszerzés alatt álló oltócsapjait oltották le, majd 1999 őszén telepítés céljából részünkre 220 db gyökeres olt
ványt adtak át.
A Pannon Agrártudományi Egyetem Kertészeti Tanszékének munkatársai ugyanekkor újabb két szőlőfajta: piros szlanka, Csabagyöngye felszaporítását végezték, s egyenként 10-10 db gyökeres oltványát adták át 1999 őszén telepí
tés céljából.
A szarvasgedei biohistóriai telepen 1999 tavaszán elkezdtük a terület elő
készítését az őszi gyümölcs- és szőlőfajták telepítésére. Az így kialakuló sze
rény génbank a biodiverzitás megőrzésén túl rendszeres szakmai gyakorlatot is biztosít a kultúrnövények történetét hallgató diákok (Gödöllői Agrártudo
mányi Egyetem, ELTE BTK Régészettudományi Intézete) számára.
Bízunk benne, hogy a szarvasgedei biohistóriai telep lehetőséget jelent a régészeti-növénytani kutatás, a kísérleti régészet, de a természetvédelem és a mezőgazdaság összekapcsolására is. Meggyőződésünk, hogy minden kultúr
történetünk iránt érdeklődő szívesen ellátogatna egy ilyen működő telepre.
A KTM-MTA program keretében kapott és felhasznált szíves támogatás nagymértékben hozzásegített minket a telep alapját képező történeti fajtákat bemutató kert kialakításában, a kitűzött cél elérésében.
HORVÁTH JÓZSEF