Nevelő hatások

A vizsgált labdarúgó edzők többsége elismerte a pedagógiai tudás relevanciáját, mindazonáltal a kutatás további szakaszaiban egyértelművé vált, hogy tényleges jelentőségét lebecsülték. Többek között amikor azt értékelték, hogy mely eszközök segítségével lehet kiváltani a legnagyobb nevelő hatást, az elméleti pedagógiai tudást az utolsó ranghelyre rangsorolták (10. sz. táblázat) 4,0 alatti átlaggal és 0,98-as szórásértékkel. A nagy szórásérték nagy bizonytalanságra utal, arra, hogy a vélemények nem homogének.

10. sz. táblázat: A labdarúgó edzők véleménye a nevelő hatások szerepéről (N=196) A nevelő hatások eszközei

(osztályozás 1-től 5-ig) Elemszám Ranghely Átlag Szórás

Példamutatás 194 1. 4,64 0,62

Következetesség 193 2. 4,64 0,64

Az edző személyisége 195 3. 4,61 0,64

Szakmai hozzáértés 194 4. 4,54 0,78

Tudatosság 193 5. 4,46 0,65

Odafigyelés 195 6-7. 4,44 0,68

Célratörő, rendszeres munka 195 6-7. 4,44 0,72

Türelem 194 8. 4,21 0,74

Szeretet 195 9. 4,00 0,89

Elméleti pedagógiai tudás 194 10. 3,92 0,98

Az edzők több mint kétharmada szerint a legnagyobb nevelő hatást példamutatással (átlag=4,64, SD=062) és következetességgel (átlag=4,64, SD=0,64) lehet kiváltani. A magas átlagérték és az alacsony szórásérték mindkét esetben homogén véleményeket jelez.

A példamutatásra vonatkozó eredmény teljesen konzisztens a nevelés értelmezésének megítélésével, hiszen a példamutatást az edzők kétharmada a nevelés első számú tartalmi jegyének tartja. Az edzők és a pedagógusok nézetei a példamutatás megítélésében mutatnak hasonlóságot a leginkább, hiszen a pedagógusoknak szintén a kétharmada tulajdonítja a személyes példának a legnagyobb nevelő hatást (Lénárd &

Szivák, 2001). A következetesség, mint nevelő eszköz esetében már jelentős eltérést

54

találhatunk a két, eltérő foglalkozású csoport véleménye között: az edzők közel háromnegyede tartja kiemelten fontosnak a következetességet a nevelő hatás szempontjából, a pedagógusoknak még egy ötöde sem. Bábosik (1999) szerint a nevelés direkt módszerein belül a nevelők személyes példaadásához feltétlenül szükséges tekintéllyel rendelkezniük. Úgy tűnik, hogy a megkérdezett edzők nagy része azt gondolja, tekintéllyel rendelkezik játékosai körében és hisz abban, hogy követendő példát mutat a sportolóknak.

A nevelés hatékony eszközeinek rangsorában az edző személyisége (átlag=4,61, SD=0,78) és a szakmai hozzáértése (átlag=4,54, SD=0,64) következik, a rangsor végét pedig a szeretet (átlag=4,00, SD=0,89) és az elméleti pedagógiai tudás (átlag=3,92, SD=0,98) itemek zárják.

A szeretet, mint nevelő eszköz hatásának leminősítése megkülönböztetett figyelmet érdemel. Annak ellenére ugyanis, hogy az edzők tevékenysége elsődlegesen a sportbeli céloknak rendelődik alá, még az élsport utánpótlásának nevelésére jellemző teljesítményorientált környezetben is elvárható lenne tőlük az, hogy szeretettel viszonyuljanak tanítványaikhoz. Felnőtt, professzionális sportolók esetében is káros lehet az affektív hatások elmaradása, mert mérsékelheti a tevékenység eredményességét.

Érzelemvezérelt gyermekeknél és ifjaknál ezen túl is ártalmas lehet személyiségük fejlődésére. Mindemellett az emocionális kötődés hiánya fiatal életkorban nagyban hozzájárulhat a sportolás abbahagyásához. Az edzők képzése során alap-közép és felső szinten egyaránt érdemes lenne nagyobb figyelmet szentelni a gyermekek érzelmi intelligenciája (Goleman, 2008) fejlesztési lehetőségeinek a sportban. E téma tárgyalása, a tudásanyag bővítésén túl azt is előmozdítaná, hogy sokkal kevesebb szakmailag felkészült és jó szándékú edző állna teljesen értetlenül gyermek- és serdülőkorú labdarúgók lemorzsolódása előtt (Varga, 2017b).

Az edzők véleményeiből egyfelől kiderült, miként a nevelés értelmezésénél is, hogy a rangsor utolsó helyén „szerénykedő” elméleti pedagógiai tudás sok esetben nem képezi tudásuk részét. Másfelől Schön (1987), majd Wubbels (1992) és Brown &

McIntyre (1993) megállapítása, mely szerint a gyakorlati szakemberek a gyakorlati munkájuk során igen kis mértékben alkalmazzák elméleti ismereteiket, ehelyütt igazolódni látszanak.

55

Az adatok elemzése azt mutatta, hogy az edzők mind a hiányzó pedagógiai ismeretek, mind az érzelmi kötelékek hiányának lehetséges következményeit alábecsülik.

Az egyes válaszok között páronkénti kapcsolatvizsgálatot végeztem (4. sz.

melléklet). A Kendall-tau rangkorrelációs mutató közepesen szoros, pozitív irányú, szignifikáns kapcsolatot mutatott ki a példamutatás és az odafigyelés (r=0,42, p<0,05), valamint az odafigyelés és a szeretet között (r=0,42, p<0,05). Ezek az adatok arra világítanak rá, hogy akiknek a példamutatás fontos, azok az odafigyelést is nagyra értékelik, az utóbbiak számára pedig lényeges nevelési eszköz a szeretet. Más páronkénti kapcsolatvizsgálat gyenge, pozitív irányú szignifikáns kapcsolatokra utal: a szakmai hozzáértés és a célratörő, rendszeres munka között (r=0,38, p<0,01), a tudatosság és a célratörő, rendszeres munka között (r=0,30, p<0,01). A további páronkénti kapcsolatvizsgálatokat a rangkorrelációs mutatók alacsony értéke miatt nem részletezem.

Sokdimenziós skálázási módszerrel a tíz változót (válaszlehetőséget) két dimenzióba lehetett átskálázni, amelynek megjelenítése a 2. sz. ábrán látható.

2. sz. ábra: A nevelő hatások eszközeinek tömörítése sokdimenziós skálázással

56

A 2. sz. ábra azt mutatja, hogy a 10 változót 2 dimenziós térbe lehetett tömöríteni a modell alapján. A példamutatás, a türelem, az edző személyisége és az odafigyelés változók közel helyezkednek el egymáshoz, egy csoportot alkotnak. A szakmai hozzáértés, a következetesség és a célratörő, rendszeres munka változók lazább csoportot alkotnak (4. sz. melléklet). A többi változó esetén nem figyelhető meg csoportosulás.

Azt a kérdést, hogy az egyes válaszok között mutatkozik-e csoportosulás, azaz, hogy bizonyos nevelő eszközök értékelése hasonló-e, hierarchikus klaszterelemzéssel vizsgáltam (4. sz. melléklet). Ennek során, a Furthest neighbour (legtávolabbi szomszéd) elvét alkalmazva az alábbi dendrogramot kaptam (3. sz. ábra).

3. sz. ábra: A nevelő hatások eszközeiről alkotott vélemények klaszteranalízise

57

A 3. sz. ábrából kiolvasható, hogy bár bizonyos változók (példamutatás – odafigyelés és a szeretet; az edző személyisége és a tudatosság; a türelem és a következetesség; a szakmai hozzáértés és a célratörő, rendszeres munka) egy-egy csoportot alkotnak, azaz az edzők hasonlóan vélekednek az egy-egy csoporthoz tartozó nevelési eszközök hatásáról, a kapcsolódások mégis meglehetősen lazák. Az elméleti pedagógiai tudás még ezekből a laza kapcsolódásokból is kimarad.

Az életkor, a szakmájukban eltöltött évek száma, illetve a korábbi külföldi tapasztalat és a nevelés hatékonyságát elősegítő egyes eszközök megítélése között nem tudtam szignifikáns összefüggést kimutatni. Vagyis nem lehet kijelenteni, hogy az idősebb, az edzői pályán régebben dolgozó, vagy a külföldi tapasztalatokkal rendelkező edzők körében fontosabb a példamutatás, vagy bármely más nevelő eszköz, mint azok számára, akik fiatalabbak, szakmai múltjuk rövidebb, és/vagy nem rendelkeznek külföldi tapasztalatokkal.