Nemzetközi tapasztalatok a nyugdíjbiztosításban

A klasszikus nyugdíjbiztosítási rendszereket egyszer s mindenkorra elkészített merev struktúráknak fogták fel, amelyhez apróbb váltR]WDWiVRNRQNtYODEHOiWKDWyM|Y EHQQHPNHOO

módosítani (Kovrig-Frisch, 1928). A közelmúlt információinak tömege azonban arra utal,

KRJ\ D] LO\HQ |U|NpUYpQ\ Q\XJGtMUHQGV]HUHN QHP WDUWKDWyN IHQQ VRNi HONHUOKHWHWOHQ D

megújítás, a reform. A nyugdíjrendszer válságba került.

A nemzetközi vizsgálatok, amelyek a nyugdíjasok helyzetével, s általában az

LG VNRU~DN SUREOpPiLYDO D Q\XJGtM PpUWpNpYHO IRJODONR]QDN QpKiQ\ WpPiEDQ WHOMHVHQ

összecsengenek.

Létszámarányok eltolódása. Átalakulóban van az országok demográfiai struktúrája.

$] LG VNRU~DN QpSHVVpJHQ EHOOL DUiQ\D D IHMOHWW SLDFJD]GDViJRW IRO\WDWy RUV]iJRNEDQ QDJ\PpUWpNEHQ Q|YHNV]LN V H] V]NVpJNpSSHQ PDJiYDO YRQMD D]W LV KRJ\ D] DNWtY NHUHV QpSHVVpJQHN PLQG QDJ\REE PpUWpNEHQ NHOO DQ\DJL HU IRUUiVDLW Dz inaktívakra fordítania. Ez

I NpQW NpW WpQ\H] UH YH]HWKHW YLVV]D $] XWyEEL pYWL]HGHNEHQ Q WW D YiUKDWy iWODJRV pOHWWDUWDP (] WiUVXOYD D W|EEQ\LUH VWDJQiOy YDJ\ HJ\HV RUV]iJRNEDQ FV|NNHQ V]OHWpVL V]iPPDO HU VHQ iWUHQGH]L D] HJ\HV NRURV]WiO\RN HJ\PiVKoz viszonyított arányát (OECD, 1988).

Családi struktúra változása. A családi kapcsolatok, házasságok instabillá váltak. Az

LG VHNJRQGR]iViEDQHJ\UHNHYpVEpNpSHVHNUpV]WYHQQLCzúcz, 1994).

Lassul a gazdasági növekedés. Az 1970-es évek óta lassul a fejlett országok

JD]GDViJL Q|YHNHGpVH DPL PiU QHP WHV]L OHKHW Yp D Q\XJGtMUHQGV]HUUH IRUGtWRWW |VV]HJHN

korábbi években megszokott növekedését (Zacher, 1987).

$ PXQNDHU SLDF iWUHQGH] GpVH (J\UH MHOOHP] EEp YiOLN D NHUHV pOHWV]DNDV]

U|YLGOpVH $ WHFKQLNDL IHMO GpV Pagasabb képzettségi szintet követel, növekszik a szakmai

WRYiEENpS]pVUHIRUGtWRWWLG H]iOWDONLWROyGLND]DNWtYNHUHV NpSHVVpYiOiVLGHMH$IOH[LELOLV

Q\XJGtMNRUKDWiUWDONDOPD]yUHQGV]HUHNSHGLJOHKHW YpWHWWpNDPXQNiEyOYDOyNRUiEELNLYiOiVW

(Schmal, 1986 és Zacher, 1987).

$] pO PXQNDHU GUiJXOiVD 6RNDQ IpOQHN D PXQNDHU W KHO\HWWHVtW HJ\V]HUL W NHEHUXKi]iVW LJpQ\O IHMOHV]WpVL VWUDWpJLiN HOWHUMHGpVpW O +D D WiUVDGDORPEL]WRVtWiVL

rendszerek fenntartják a munkabérek után megállapított hozzájárulás-fizetési kötelezettséget,

D] DQQ\LUD GUiJiYi WHKHWL D] pO PXQNDHU IRJODONR]WDWiViW KRJ\ PHJHU V|GKHWQHN D]

intelligens gépekkel valótermelési formák. Egy ilyen irányú változás tovább csökkentheti a biztosítási rendszer pénzügy stabilitását (Schmal, 1986).

Politikai döntések. $ OHJW|EE IHMOHWW JD]GDViJJDO UHQGHONH] RUV]iJEDQ D] LG V

korosztályok a választópolgárok akkora hányadát alkotják, amelyet a kormányok már nem könnyen hagyhatnak figyelmen kívül. A nyugdíjrendszer a választási csatározások színterévé válik. Rövidtávú politikai megfontolásokat követve módosítgatják a korhatárt, a mértékszabályokat, biztosítás-matematikai megalapozás nélkül terjesztik ki újabb társadalmi

UpWHJHNUH $ SROLWLNDL G|QWpVHNW O YDOy IJJ Yp WpWHO PLDWW J\HQJO D Q\XJGtMUHQGVzer

EL]WRVtWiVL NDUDNWHUH pV D] LQWp]NHGpVHN KDWiVD WRYiEE J|UGO D N|YHWNH] JHQHUiFLyNUD

(Kronbenger, 1987).

$] iOODP G|QW V]HUHSH Egy modern társadalomban nincs más elfogadható alternatíva, mint a nyugdíjbiztosítás állami megszervezése. Az állam felel VVpJH KRJ\

PLQGHQLG EHQPHJIHOHO HO UHWHNLQWpVHOHJ\HQQ\XJGtMUHQGV]HUW pULQW NpUGpVHNEHQ,O\HQHN

a várható élettartam, a népesség korbeli szerkezetének változása, a minimális ellátás biztosítása és a finanszírozás. Az egyének nem tudják a szükséges információkat

|VV]HJ\ MWHQLD]iOODPQDNNHOODKRVV]~WHUYH]pVLKRUL]RQWLQIRUPiFLyV]NVpJOHWpWIHOPpUQLD PHJV]HU]HWW DGDWRNDW NLpUWpNHOQL pV H] DODSMiQ D] HOYiUiVRNQDN PHJIHOHO Q\XJGtMV]LV]WpPiW

kialakítani.

A nyugdíjrendszer valamennyi iparilag fejlett országban a viták középpontjába került.

Az ítéletek élesek és gyakran egymásnak szögesen ellentmondók. Megtalálható közöttük a teljes elutasítástól (Buchanan, 1977), a kritikátlan rajongáson (Pechman, 1977) át az

árnyaltabb és mérsékeltebb állásfoglalásokig (Feldstein, Friedman, 1977)⁶ minden

V]tQiUQ\DODW $] HOHP] N W|EEVpJH NULWLNXVQDNtWpOWH PHJ D KHO\]HWHW $] iOWDOXND YiOViJEyO YDOy NLOiEDOiVUD DMiQORWW VWUDWpJLiN NO|QE|] N GH PDMG PLQGHJ\LNEHQ PHJWDOiOKDWyN D]

alábbi elemek valamelyike vagy ezek kombinációja: a nyújtott ellátások szintjének

FV|NNHQWpVHDMRJRVXOWViJLIHOWpWHOHNV] NtWpVHDSpQ]J\LIRUUiVRNV]pOHVtWpVH

$ IHOVRUROW OHKHW VpJHN N|]O D SpQ]J\L IRUUiVRN D EHYpWHOL ROGDO HU VtWpVH HJ\UH

keményebb gazdasági korlátokba ütközik (Berend, 1985; Kulcsár, 1983)⁷. A fennmaradó két alternatívából pedig bármelyiket is választjuk, szakítanunk kell a nyugdíjbiztosítás kezdetei óta fennálló tradícióval, tudniillik a rendszer állandóságával. A struktúra nem tartható fenn a

N|YHWNH] JHQHUiFLyN V]iPiUD YiOWR]DWODQ IRUPiEDQ /Hsznek generációk, amelyeket a

YiOWR]iVRN YLV]RQ\ODJ NLV PpUWpNHQ pULQWHQHN PiVRNDW HU VHEEHQ pV NHGYH] WOHQHEEO

Konfliktushelyzetek jöhetnek létre közöttük (Czúcz, 1994 idézi Rolf-ot, 1988)⁸. A változások, a meghozott döntések nem csak az aktív vagy a nyugdíjas generációkat érintik, hanem

N|]YHWOHQO GH HJ\PiVWyO HOWpU PyGRQ pV PpUWpNEHQ KDWQDNPLQGNpW JHQHUiFLyUD (] SHGLJ J\|NHUHV YiOWR]iVRNDW LGp]KHW HO D Q\XJGtMUHQGV]HUHN P N|GpVpEHQ $] ~M KHO\]HWEHQ DUUD NHOOYiODV]WWDOiOQLKRJ\DQUHQGH]KHW N az így kialakult konfliktusok és mely intézmények és módszerek segítségével tartható fenn a változó körülményekhez aktívan alkalmazkodó,

NLHJ\HQV~O\R]RWWIHODGDWiWD]pULQWHWWHNYiUDNR]iVDLQDNPHJIHOHO HQHOOiWyQ\XJGtMUHQGV]HU

$W|EEV]LQW Q\XJGtMUHQGV]HUHNNLDODNXOiVDpVMHOOHP] L

$ ,, YLOiJKiERU~W N|YHW HQ D] DGGLJ HJ\VpJHV WiUVDGDORPEL]WRVtWiVL VWUXNW~UiN HJ\UH

gyakrabban oly módon változtak, hogy azon belül egy-egy ország nyugdíjrendszere

ÄW|EEV]LQW Yp´YiOWHorlick,(QQHNDIHMO GpVQHNNpWI LUiQ\DDODNXOWNL$]egyiknél az új rétegek a korábban mindenki számára egyforma, átalány-|VV]HJ HOOiWiVW Q\~MWy

országos rendszerre épültek. E struktúrák ellátási szintjének nyilvánvaló elégtelensége (Ogus - Barendt, 1988) ahhoz vezetett, hogy az alacsony átalány-|VV]HJUH HJ\ D NRUiEEL NHUHVHWW O IJJ PiVRGLN UpWHJHW WHOHStWHWWHN Horlick (1979) itt Kanadát, Dániát, Finnországot, Norvégiát és Svédországot említi, ahol az 50-es évek végén, a 60-as évek elején jöttek létre a

6 FRIEDMAN [1977]: A társadalombiztosítás ugyan „…nemkívánatos és méltánytalan rendszer. Nem

W|U|OKHWMNHOD]RQQDOHJ\UpV]WPRUiOLVPiVIHO OSROLWLNDLRNRNPLDWW«0LQGHQRO\DQOpSpVDPLHO VHJtWLKRJ\D

nagyközönség megismerje a társadalombiztosítás valódi jellegét, meggyorsítja annak a napnak az eljövetelét,

DPLNRUOHKHW VpJQ\tOLNPDMGDYDOyGLUHIRUPUD´R

7 BEREND T. IVÁN >@ Ä$Q\DJL OHKHW VpJHLQNHW PHJKDODGy V]RFLiOLV LQWp]PpQ\UHQGV]HU DODNXOW NL D

gazdag országokHO WWMiUyiOWDOiQRVQpSHVVpJLEL]WRVtWRWWViJ«DUHQGNtYODODFVRQ\Q\XJGtMNRUKDWiUR

8 ROLF, G. [1988]: „Korábban az interperszonális igazságosság kérdései álltak a középpontban, ma az integenerációs igazságosság problémái” (529. o.)

NHUHVHWW O IJJ második, esetleg további szintek. A második típusba azon országok gyakorlata sorolható, ahol eredetileg biztosítási típusú, szelektív rendszerek jöttek létre, de az

LG N HO UH KDODGWiYDO V]NVpJHVVp YiOW HQQHN HJ\ HJpV] QpSHVVpJHW YpGHOHP DOi YRQy

viszoQ\ODJ DODFVRQ\ |VV]HJ HOOiWiVW Q\~MWy ÄDODSpStWPpQQ\HO´ Czúcz, W|UWpQ NLHJpV]tWpVH ,O\HQ IHMO GpV PHQW YpJEH SpOGiXO 6YiMFEDQ DKRO yWD D] $ONRWPiQ\

mondja ki, hogy az öregségi nyugdíjrendszer három szintet foglal magába.

Gollier (1990) az összetett struktúrákban a szabályozás sajátosságai alapján három szintet, tartóoszlopot (pilier) különböztet meg: az alaprendszert, a NLHJpV]tW Q\XJGtM -struktúrákat és az egyéni biztosítás szintjét.

PerrinD]HJ\PiVUDpSO HOHPHNQHNV]LQWpQKiURPIDjtáját különbözteti meg:

a törvényes, a szakmai rendszereket és az üzemi szisztémákat. A törvényi rendelkezéssel

OpWUHKR]RWW N|WHOH] LQWp]PpQ\HQ EHOO PHJNO|QE|]WHW NpW YiOWR]DWRW D MRJL V]DEiO\R]iV

síkján integrált és a szervezetileg integrált rendszerW $] HOV UH DKRO HJ\HWOHQ MRJV]DEiO\

UHQGHONH]LN D] HJ\VpJHV DODSUHQGV]HUU O pV D NRUiEEL M|YHGHOHPKH] LJD]RGy NLHJpV]tW

ellátásokról, példa lehet Kanada, Luxemburg és Norvégia. A másodikra, ahol az alapstruktúrát

pV D M|YHGHOHPKH] LJD]RGy NLHJpV]tW Q\ugdíjrendszert ugyanaz a szervezeti intézmény

JRQGR]]D HPOtWKHW D] DQJRO V]LV]WpPD 6]DNPDL YDJ\ W|EE V]DNPiW |VV]HIRJy V]DNPDN|]L

NLHJpV]tW VWUXNW~UiNP N|GQHN%HOJLXPEDQ6YiMFEDpVD](J\HVOWÈOODPRNEDQ

Horlick (1988) HONpS]HOKHW QHNWDUWMDDN|YHWNH] YiOWR]DWRNHOWHUMHGpVpWLV

0DJDV V]tQYRQDO~ XQLYHU]iOLV DODSHOOiWiV pV D] H]W NLHJpV]tW SULYiW LQWp]PpQ\HN

|VV]HWpWHOHSpOGDUiD+ROODQGLiEDQP N|G UHQGV]HU

Magas ellátási szintet nyújtó biztosítási struktúra és az ezt korlátozott körben kiegés]tW SULYiWEL]WRVtWiVLUHQGV]HUSO1pPHWRUV]iJ

.HUHVHWHQ DODSXOy NROOHNWtY EL]WRVtWiV pV D V]LQWH PLQGHQNLUH NLWHUMHG

magánbiztosítási hálózat kombinációja (pl. Franciaország).

$] XWyEEL pYWL]HGHNEHQ D]W WDSDV]WDOKDWMXN KRJ\ D OpSFV ]HWHV Q\XJGtMUHndszerek

V]iPRV RUV]iJEDQ D] pUGHNO GpV HO WHUpEH NHUOWHN (QQHN PDJ\DUi]DWD KRJ\ D

nyugdíjrendszerekkel szemben egyre nagyobbak a társadalmi elvárások, amelyek sokféle,

HVHWOHJHJ\PiVVDOYHUVHQJ WiUVDGDOPLFpONLW ]pVPHJYDOyVtWiViWNpULNV]iPRQW ON

Egészen más típusú finanszírozási módokat és intézményi struktúrát kell

NLDODNtWDQXQN KD HJ\ UHQGV]HUW O D]W YiUMXN KRJ\ OHJ\HQ V]RFLiOLVDQ KDWpNRQ\ D]D] D]

intézmény létrehozása után azonnal kezdjen el ellátásokat folyósítani, melyek magas

|VV]HJ HN OHgyenek és kövessék a bérek mindenkori emelkedését (Gollier, 1990), adjanak

YpGHOPHW D PXQNDKHO\HW YiOWR]WDWy GROJR]yQDN pV WHJ\HQHN OHKHW Yp HJ\ V]pOHV N|U

redisztribúciót. Ez az újraelosztás nyújtson kiterjedt védelmet a hozzátartozóknak, részesítsék

HO Q\EHQ D] DODFVRQ\DEE M|YHGHOP HNHW HJ\ IHOpMN LUiQ\XOy EHOV WUDQV]IHUUHO Horlick,

0iVNpQW NHOO NH]HOQL D]W LV KD D] LQWp]PpQ\W O D]W NtYiQMXN KRJ\ J\DNRUROMRQ D

JD]GDViJL IHMO GpVUHNHGYH] iWWpWHOHVKDWiVWGollier, 1990) vagy, hogy tartsa fenn az egyes

JHQHUiFLyN N|]|WWL HJ\HQV~O\W pV KRJ\ D PHJWDNDUtWRWW W NH KDWpNRQ\ EHIHNWHWpVpW LV ROGMD

PHJ (]HQ FpORN N|]|WW JOREiOLV LQNRPSDWLELOLWiV WDSDV]WDOKDWy HJ\LGHM OHJ QHP pUKHW HO

mindegyik maradéktalanul.

Összehasonlítva az állami és a magánintézményeket, Horlick (1988) úgy látja, hogy az állami rendszerek HO Q\H D EL]WRQViJ, vagyis biztosított a hozzájárulások, tartalékok

V]DNV]HU NH]HOpVH D IL]HW NpSHVVpJ D] HJpV] JD]GDViJRQ DODSXO pV QHP D] DGRWW YiOODODW

P N|GpVpQHátrányuk viszont, hogy a jogkiterjesztések, a járulék szintjének emelése révén közvetlenül sújtja az aktív korosztályokat és az állami rendszer túlsúlya akadályozhatja a

PDJiQLQWp]PpQ\HNIHMO GpVpW

A magánrendszerek HO Q\H, hogy magasabb EHIHNWHWKHW W NHPHJWDNDUtWiVW

eredményeznek, mint a felosztó-kirovó elv alapján finanszírozott állami társadalombiztosítási struktúrák és itt nem jelentkezik ellenállás a hozzájárulások növelésével szemben. Hátrányuk, hogy általában korlátozottabb a hatókörük a hátramaradott hozzátartozók ellátásában és rendszerint nem tudják követni a társadalombiztosítási nyugdíjkorhatár esetleges módosításait. $V]HU] GpVEHQIL[N|UOPpQ\HNV]HUHSHOQHN

Megállapítható tehát, hogy a felosztó-kirovó típusú rendszerek pozitívuma a szociális hatékonyság céljainak való megfelelés, míg a W NHIHGH]HWL vagy ahhoz hasonló

HJ\pE W NpVtW UHQGV]HUHNp D pénzügyi hatékonyság és a generációk közötti egyensúly

PHJWHUHPWpVH$]HJ\pQV]HPSRQWMiEyOV]HPOpOYHHJ\OpSFV ]HWHVHQWDJROWUHQGV]HUQHNQDJ\

HO Q\H KRJ\ D] LQGLYLGXiOLV SUHIHUHQFLiNDW MREEDQ pUYpQ\UH WXGMD MXWWDWQL SO

kockázatkerülést vagy kockázat vállalási hajlandóságot)⁹.

/RJLNXVQDN W QLN KRJ\ HJ\UH W|EE RUV]iJEDQ WpUQHN iW D] ~Q ÄKiURPV]LQW

nyugdíjrendszer” (Systeme des trois piliers) alkalmazására, hiszen egyetlen finanszírozási vagy szervezési módszer sem képes valamennyi célt egyedül megoldani.

9 HORLICK, M. utal arra, hogy a széles alapú társadalombiztosítási rendszerek általában nem tudnak a speciális

UpWHJHN SO D NLXJUyDQ PDJDV NHUHVHW HN VSHFLiOLV pOHW-NDUULHUUHO UHQGHONH] N P YpV]HN SURIL VSRUWROyN VWE

igényeinek megfelelni. [1988], (19.o.)

Az OECD 1988-DVWDQXOPiQ\iQDNNpV]tW LV]HULQWV]i]DGXQNQ\XJGtMUHQGV]HUHHJ\D

társadalom legszélesebb körét átfogó és a megélhetési minimum szintjén ellátást nyújtó

DODSUHQGV]HUE OWRYiEEiDNRUiEELiWODJNHUHVHWKH]LJD]RGyNLHJpV]tW UpV]E OWHY GLN|VV]H

amely esHWOHJ OHKHW VpJHW DG D SULYiW V]HNWRUEDQ W|UWpQ WRYiEEL NLHJpV]tW HOOiWiVRN

megszerzésére is. Mindezt kiegészítené a nyugdíjkorhatár rugalmas megválasztásának

OHKHW VpJHLVOECD, 1988).

$ W|EEOpSFV V Q\XJGtMUHQGV]HUEHQ D] HOpUQL NtYiQW FpO V~O\SRQWMD PLnden szintnél

PiVKRYDKHO\H] GLN

$] HOV V]LQWQpO DPHO\ UHQGV]HULQW D OHKHW OHJV]pOHVHEE WiUVDGDOPL UpWHJHN V]iPiUD

kíván egy minimális nyugellátást biztosítani, a nemzeti szolidaritás elve játszik nagy

V]HUHSHW (] OHKHW Yp WHV]L D] LQWHUSHUV]RQiOLV ~Mraelosztást, többnyire felosztó-kirovó elven finanszírozzák és nem képeznek tartalékokat.

A második szintet az ún. foglalkozási nyugdíjrendszerek alkotják. Ebben a keretben többnyire a vállalatok vagy szakmai foglalkoztatási csoportok (orvosok, ügyvédek, vDVXWDVRN DODNtWDQDN NL D VDMiW GROJR]yLN V]iPiUD NLHJpV]tW EL]WRVtWiVW Q\~MWy LQWp]HWHNHW 'H OpWUHKR]KDWyN RO\DQ RUV]iJRV LQWp]PpQ\HN LV DPHO\HN D IJJ IRJODONR]iVLYLV]RQ\EDQiOOyNDWYRQMiNiWIRJyN|WHOH] NLHJpV]tW EL]WRVtWiVYpGHOPHDOi

Ezen a szinten az interperszonális transzferek szerepe kisebb, többnyire csoportos vagy

HJ\pQL W NpVtW ILQDQV]tUR]iVL HOMiUiVRNDW DONDOPD]QDN LJ\HNH]QHN D EL]WRVtWiVW HU V

önkormányzati irányítás alatt tartani. Gazdasági hatékonyságra törekszenek és céljuk, hogyDUHQGV]HUWOHKHW OHJIJJHWOHQtWVpNDGHPRJUiILDLKXOOiP]iVRNWyO

A harmadik szint az egyéni biztosítás vagy takarékosság szférája. Befizetett biztosítási

|VV]HJHLW PLQGHQNL VDMiW HONO|QtWHWW V]iPOiMiQ YH]HWL -HOOHP] MN KRJ\ H N|UEHQ QLQFV

individuális transzfer, tiszta és következetes várományfedezeti finanszírozást

DONDOPD]QDN D NRFNi]DWRNDW N|OFV|Q|VVpJL DODSRQ PHJRV]WMiN ) FpOMXN D OHN|W|WW

pénzügy eszközök gazdasági hatékonyságának biztosítása (Gollier, 1990).

A legtöbb országban adókedvezményekkel járnak az ilyen fajta megtakarítások, hiszen a

QDJ\REEV]RFLiOLVEL]WRQViJWHUKHNHWYHV]OHD]iOODPUyOPDMGDNpV EELHNEHQ

olyan alapokból kell finanszírozni, amelyeket a korábbi munkás életük során történt

EHIL]HWpVHNE O KDOPR]WDN IHO YDJ\ DPHO\HNHW D NO|QE|] Q\XJGtMDODSRN Q\XJGtMEL]WRVtWyN

közben kamatoztattak, tehát növeltek. Azokban az országokban, ahol igen gyors a népesség

|UHJHGpVHRWWHO UHNHOOJRQGRVNRGQLpVNLNHOOpStWHQLDPHJWDNDUtWiVRNQHP]HWLUHQGV]HUpW

NLHJpV]tWYH RO\DQ |QNpQWHV EL]WRVtWiVRNNDO LV DPHO\HN OHKHW Yp WHV]LN KRJ\ D] |UHJHG

népesség számára kRUiEEUyOIHOKDOPR]RWWDODSRNDGMDQDNQ\XJGtMOHKHW VpJHW

Ugyanakkor látni kell, hogy a nyugdíjalapok befektetései, beruházásai csakis olyan

IRUPiEDQ UHDOL]iOKDWyN KRJ\ iOODPL JDUDQFLiYDO UHQGHONH] LQWp]PpQ\HNEH IHNWHVVHQHN EH WHKiWDOHKHW OHJNLVHEEULzikóval járjanak. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a nagyobb biztonság

PHOOHWW H]HN I NpQW D OHJNHGYH] WOHQHEEO NDPDWR]y IRUPiN NO|Q|VHQ DNNRU KD LQIOiFLyV

periódust élnek át az egyes országok. A nyugdíjintézetek, intézmények, biztosítók nem fektethetnHN EH NOI|OG|Q KLV]HQ H] D W NpKH] pV NDPDWDLKR] YDOy KR]]iIpUpV OHKHW VpJpW

korlátozná. Ugyanakkor kellenek olyan biztosítékok is a nyugdíjrendszer keretén belül, amelyek a szociális biztonságot célozzák még olyan esetekben is, amikor a befektetések nem

J\P|OFV|] HN

2 . 2 . 2 . Ny u gd íjre fo rm o k a fe jle t t o rs z ágo k ba n

Az OECD RUV]iJRNUyO PHJMHOHQW WDQXOPiQ\ QpJ\ OHKHW VpJHW LVPHUWHW D Q\XJGtMUHQGV]HUM|Y MpUHYRQDWNR]yDQWorld Bank, 1994). Ezek közös vonása, hogy az aktív életkorban elért jövedelemhez kötöttek és nyugdíjazás után a fogyasztói árak alakulásával korrigáltak.

1. A PAYG (Pay-As-You-Go) finanszírozási rendszert tovább folytatása. A rendszer alapja az, hogy a munkavállaló nyugdíjjárulékából képzett alapokból fizetik a nyugdíjak összegét. Figyelembe veszik a bérek vásárlóértékét és ezt átviszik a nyugdíjasok jövedelmére,

DPL D Q\XJGtMDN UHiOpUWpNpQHN PHJ U]pVpW V]ROJiOMD $]RN D] RUV]iJRN DKRO HQQHN D J\DNRUODWD EHYiOW H] HJ\LGHM OHJ D Q\XJGtMNLDGiVRN Q|YHNHGpVpW MHOHQWL YiUKDWyDQ D N|YHWNH] pYtizedekben. A számítások azt mutatták, hogy az OECD-országok többségében a

EHN|YHWNH] |UHJHGpVpVH]]HOD]iWODJRVpOHWNRUNLWROyGiVDD]DNWtYNRUFVRSRUWRNUDDPDLQiO

jóval nagyobb terhet róna az ezredforduló után. Ennek a szisztémának a folytatását tehát

I NpQWD]RND]RUV]iJRNHQJHGKHWLNPHJPDJXNQDNDKRODWHFKQLND-WHFKQROyJLDIHMO GpVpYHO

a termelékenység növekedésével az átlagos keresetek a foglalkoztatottak körében

V]iPRWWHY HQ E YOQHN V HEE O D NHUHVHWQ|YHNHGpVE O IHGH]QL WXGMiN D Q\XJGtMDV

korosztályok ellátását.

2. Alapok létrehozása. A cél, hogy rövid és középtávon az állami kiadások

FV|NNHQWpVH pUGHNpEHQ RO\DQ DODSRNDW KR]]DQDN OpWUH DPHO\HN D M|Y EHQ VHJtWHQHN D

nyugdíjigények kielégítésében. Ez különösen olyan országok esetében fontos, ahol az

államadósság mértéke növekszik, tehát ahol deficites gazdálkodás folyik, s ahol ez rövid és középtávra bizonyos megszorító intézkedéseket tesz szükségessé. A generációk közötti

M|YHGHOHPWUDQV]IHU M|Y EHOL PpUWpNpW ~J\ WXGMiN PLQLPDOL]iOQL KRJ\ NRUPiQynak a nyugdíjbiztosításhoz nyújtott kiegészítését átmenetileg csökkenteni kell, ugyanakkor a

Q\XJGtMMiUXOpN DUiQ\iW EL]RQ\RV SHULyGXVEDQ Q|YHOQL FpOV]HU $]D] Ui NHOO V]RUtWDQL D]

átmeneti generációt, hogy növelje a nyugdíjcélú megtakarításait Az ilyen ttSXV~ DODSJ\ MWpV HOpJ V]pOHV NRURV]WiO\ V]iPiUD MHOHQW iWPHQHWLOHJ NHGYH] WOHQHEE DQ\DJL KHO\]HWHW 0tJ

hosszabb távon a gazdaság növekedési trendje be nem következik, addig szélesíteni kell az

iOWDOiQRVQ\XJGtMEL]WRVtWiVRQEHOODN|WHOH] YDJ\|QNpQWHVNLHJpV]tW Q\XJGtMD]iVRNN|UpW

3. A nyugdíjak reálértékének csökkentése. A nyugdíjak indexálását nem a fogyasztóiár-indexhez, hanem a foglalkoztatottak jövedelmének növekedéséhez, esetenként

W|EEpYHV iWODJRV Q|YHNHGpVpKH] N|WQpN $] LQWp]NHGpV I FpOMDhogy a GDP-E O Q\XJGtMUD IRUGtWRWW KiQ\DGRW pU]pNHOKHW HQ PpUVpNHOMH (QQHN WiUVDGDOPL KDWiVDLW WHNLQWYH EL]RQ\RV

negatív következményekkel számolni kell.

4. A nyugdíjkorhatár növelése.$OHJHJ\V]HU EEpVOHJLQNiEEN|OWVpJNtPpO PHJROGiV

Mind a négy változat valamiféle visszalépést jelentene az OECD-országok eddig

DONDOPD]RWW pV NO|QE|] PpUWpNEHQ QDJ\YRQDO~ YDJ\ NHYpVEp QDJ\YRQDO~ Q\XJGtMD]iVL UHQGV]HUpW O

Ezek alapján a fejlett országokban a nyugdíjrendszer két alaptípusa terjedt el:

a biztosításon alapuló nyugdíj DPHO\QHN IRUUiVD D] pOHW~W VRUiQ V]HU]HWW M|YHGHOHPE O

nyugdíjbiztosításra fordított összeg;

az általános nyugdíj, amelyet az állam biztosít bizonyos korhatárt elért személyeknek.

(NpWDODSPRGHOONO|QE|] PyGRQNRPELQiOWYiOWR]DWiWDONDOmazzák az egyes országok,

J\DNUDQ NLHJpV]tWYH PiV HOHPHNNHO LV I NpQW |QNpQWHV EL]WRVtWiVL IRUPiNNDO (EE O D

szempontból sem az OECD, sem az Európai Unió tagországainak gyakorlata nem egységes.

Az egységes nézetek mellett ugyanis vannak országonként, régLyQNpQW HOWpU KDJ\RPiQ\RNPHO\HNEHQDN|YHWNH] NpUYpQ\HVOKHWQHN

$Q NpVDIpUILDNQ\XJGtMNRUKDWiUDD]RQRVYDJ\NO|QE|] OHJ\HQ-e.

$Q\XJGtMIRO\yVtWiVKR]N|WHOH] HQHO tUWOHGROJR]RWWpYHNV]iPDPHQQ\LOHJ\HQ

+RJ\DQWHUMHGMHQNLDV]RFLiOLVYpG KiOyDQ\XJGtMD]iVIHOWpWHOHLQHNNHYpVVpPHJIHOHO NUH

$Q\XJGtMD]iVXWiQPLO\HQPpUWpNEHQWDUWLJpQ\WDWiUVDGDORPDNO|QE|] V]DNNpS]HWWVpJHN

WRYiEEGROJR]iViUD$]RUV]iJRNEDQ PHJOpY NO|Q|VHQDSiO\DNH]G PXQNDQpONOLVpJHU V

ellenhatást gyakorló motiváOyWpQ\H]

$ OHJW|EE RUV]iJEDQ D N|]YpOHPpQ\ PpJ PLQGLJ QLQFV WLV]WiEDQ D MHOHQW V KDWiV~

Q\XJGtMUHIRUP HONHUOKHWHWOHQVpJpU O EiU HJ\UH LQNiEE WXGRPiVW V]HUH] D Q\XJGtM pV PiU NRUIJJ NLDGiV MHOHQW V Q|YHNHGpVpU O10 Oksanen (2003) világosan alátámasztja az EPC

MHOHQWpV DODSMiQ D (8 WDJiOODP NHGYH] WOHQ GHPRJUiILDL YiOWR]iVDLW pV IHOKtYMD D

figyelmet a szükséges lépések, reformok megtételére.

Magyarország, EU csatlakozásakor már teljesítette az elvárásokat, mert a szabályozás a tagállamok nyugdíjrendszerével kapcsolatban csak koordinációs elírásokat rögzít, de nem követel meg harmonizációt, ugyanis a szociális biztonságra vonatkozó szabályok minden esetben nemzeti hatáskörbe tartoznak.¹¹

In document A nyugdíjreform és az agrárium (Pldal 21-29)