A nemzetiségek és a választási kampány

A korábbi választásokat megelőző agitációhoz hasonlítható kampányról természetesen szó sem lehetett. A választási kampány, mint ahogy az egész választási procedúra, semmiben sem különbözött a totalitárius vagy autoriter rendszerekben bevett eljárástól. A hatalmi monopóli-umra szert tett néppárt kisajátította az utcát és a tömegtájékoztatási eszközöket, ellenvéle-ménynek nem volt helye sem a sajtóban, sem a rádióban, sem pedig a nyilvános tereken.

A választási hadjáratot szinte hisztérikus cseh- és zsidóellenes hadjárat kísérte. A Slovák c.

napilap már a választások kiírása előtt egy héttel felvetette azt a gondolatot is, hogy a náci Németország példája nyomán, ahol a zsidókat már megfosztották választójoguktól, Szlováki-ában is csak a szlovákiai illetőségű „árják” választójogát kellene elismerni, vagyis meg kelle-ne fosztani választójoguktól a zsidókat és a szlovákiai illetőséggel kelle-nem rendelkező cseheket.¹² A csehek és zsidók választójogának megvonására ugyan nem került sor, a választási kampány során azonban a szlovák (és német) politikusok részéről alig hangzott el olyan választási be-széd, a sajtóban alig jelent meg olyan vezércikk, amely a szlovákság vélt vagy valós nemzeti sérelmeiért ne a cseheket és a zsidóságot tette volna felelőssé. A cseh- és zsidóellenes uszítás megtette a hatását, s a választási nagygyűléseknek a politikusok és a propaganda által felhec-celt hallgatósága gyakran a „ki a csehekkel” és a „ki a zsidókkal” jelszavak skandálásával reagált az elhangzottakra.¹³

Amíg a hatalom a zsidóságot és a cseheket a szlovákság első számú ellenségeként mutatta be és kezelte, a németnépcsoport kivételezett helyzete megmutatkozott a választási kampány több részletében is. A szlovák vezető politikusok gyakran fordultak német nyelvű beszédben a szlovákiai németséghez. Gyakran ellátogattak a németlakta településekre is, sőt nem voltak ritkák ilyen esetekben a német és szlovák vezetők részvételével zajló közös nagygyűlések, vagy a Hlinka Gárda és a FreiwilligeSchutzstaffel alakulatainak közös felvonulásai sem.

A választások előtti agitációból a Szlovák Néppárt mellett leginkább a Német Párt vette ki a részét. Franz Karmasin és a DP többi vezetője Pozsonytól a Szepességig igyekezett bejárni Szlovákia valamennyi német nyelvszigetét, s a Néppártéhoz hasonló nagygyűléseken hangsú-lyozni a választásokon való részvétel és a német képviselőjelöltek szlovák országgyűlésbe való bejutásának fontosságát. A párt választási kampánya a december 15-i pozsonyi nagygy ű-léssel tetőzött. A német sajtó szerint 20.000 ember részvételével, impozáns külsőségek között

11 Slovenský národný archív (Szlovák Nemzeti Levéltár, továbbiakban SNA), Ministerstvo vnútra (Belügymi-nisztérium), 33. d., 379/1939. Štatistické data o národnostnom rozvrstvení.

12 Slovák, 1938. november 19. Ako usporiadať volebné právo na Slovensku? 2.

13 Vö. Eduard Nižňanský: Židovská komunita na Slovensku medzi československou parlamentnou demokraciou a slovenským štátom v stredoeurópskom kontexte. Prešov 1999.187.

191

megtartott manifesztáció főszónoka Franz Karmasin volt, aki hallgatóságának elmagyarázta, milyen szerepet szán Hitler Pozsonynak a 80 milliós németség életterében, s kijelentette, hogy a németek a választáson „igennel” szavaznak.¹⁴Karmasin december 16-án a pozsonyi rádió hullámhosszán is szólt a német népcsoporthoz. Rádiószózatában többek között azzal biztatta szavazásra a németeket, hogy „igen” szavazatukkal a Hitler akarata szerinti új Európa megte-remtéséhez járulnak hozzá.¹⁵

Az EMP – a Szlovák Néppárt és a DP intenzív választási kampányával ellentétben – gyakor-latilag semmiféle agitációs tevékenységet nem folytatott. A párt egyetlen nagygyűlést sem szervezett, vezetői nem vettek részt a szlovák és német politikusok választási gyűlésein sem.

Esterházy János egyetlen választási megnyilatkozása a pozsonyi rádióbanegy héttel a válasz-tások előtt, december 10-én elmondott beszéde volt. A pártvezető rádiószózatában annak elle-nére, hogy a magyarság helyzete a bécsi döntés óta nem javult meg olyan mértékben, mint ahogy azt szerette volna, arra kérte a magyar választókat, hogy a választásokon igennel sza-vazzanak. Elmondása szerint „nem láthatunk ebben a választásban olyan erőpróbát”, amely a magyarságot szembeállíthatná a szlovák nemzettel.¹⁶

Esterházy Jánoson kívül december 14-én az EMP nyitrai titkársága, december 16-án pedig az ötfős pártdirektórium foglalt állást a választások ügyében, s Esterházyhoz hasonlóan arra kér-ték a magyar választókat, hogy a választások során igennel szavazzanak.¹⁷ A direktórium fel-hívásának utolsó mondatából, amely arra figyelmeztetett, hogy senki se hallgasson azokra a

„felelőtlen elemekre”, akik a magyar választókat „más irányú állásfoglalásra” akarnák ráven-ni, arra következtethetünk, hogy bizonyos magyar körökben felmerülhetett a jelölőlista eluta-sításának lehetősége.

A ruszinságot képviselő eperjesi Orosz Nemzeti Tanács a választások kiírása előtt az önálló választási megmérettetés reményében még egy ruszin politikai párt létrehozását is megkísérel-te. Az hatalomra jutott Szlovák Néppárt azonban, amely a szlovák pártok, a Német Párt és az EMP számára sem tette lehetővé önálló lista benyújtását, a választások váratlan kiírásával és a ruszin párt létrejöttének megakadályozásával a ruszinság önálló választási részvételétis lehe-tetlenné tette, ráadásul a ruszin kisebbség vezetőivel még csak tárgyalásokat sem folytatott a jelölőlistáról, illetve az azon szereplő ruszin nemzetiségű jelöltekről.

A reményeiben csalódott Orosz Nemzeti Tanács ezért november 28-án, azaz két nappal a vá-lasztások kiírását követően tiltakozásra szánta el magát az eljárás ellen. A szlovák kormány-hoz intézett december 2-i keltezésű levelében határozott tiltakozását fejezte ki a választások kiírásának a néppártin kívül bármilyen más jelölőlista leadását lehetetlenné tévő módja és a néppárti listára felvett ruszin nemzetiségű jelöltek alacsony száma miatt, akiket ráadásul a nélkül vettek fel a listára, hogy az Orosz Nemzeti Tanács előzetes véleményét kikérték és hozzájárulását megszerezték volna.¹⁸ A szervezés alatt álló ruszin párt nevében ugyanezen a

14 Grenzbote, 1938. december 16. Erhebendes Bekenntnis des Pressburger Deutschtums. 1-2.

15 Grenzbote, 1938. december 17. Rundfunkkundgebung des Staatssekretärs Karmasin. 2.

16 Esti Újság, 1938. december 11. Azt kérem a magyarságtól, hogy december 18-án igennel szavazzon. 6.; Új Hírek, 1938. december 13. Egyenlő kötelességek mellett egyenlő jogok illetik meg az embert. 2.

17 Új Hírek, 1938. december 18. A nyitravidéki magyar félsziget igennel szavaz a vasárnapi választáson. 6.; Esti Újság, 1938. december 18. A magyarok december 18-án igennel szavaznak! 4.

18 Andrej Dudáš: Rusínska otázka a jej úzadie. Buenos Airesé. n. [1971]. 32.

192

napon egy ruszin jelölőlistát is előterjesztettek, amelyet azonban az országos választási bizott-ság – annak megkésett leadására hivatkozva – visszautasított.¹⁹

Az Orosz Nemzeti Tanács mindezzel párhuzamosan erőteljes kampányba kezdett az ország-gyűlési választások és a néppárti jelölőlista ellen. A kampányt Petro Zsidovszkij és Ivan Pjescsak ruszin nemzetiségű nemzetgyűlési képviselők december 7-i felhívása nyitotta meg, amelyben „nem” szavazat leadására szólították fel a ruszin választókat. Ilyen értelmű vezér-cikkben szólt az olvasókhoz a Prjasevszkaja Rusz c. eperjesi hetilapban Teodor Rojkovics, az Orosz Nemzeti Tanács elnöke, s a kormánylista elutasítására szólította fel a ruszin választókat a lap választásoknak szentelt december 13-i rendkívüli különszáma is.²⁰

A néppárti jelölőlista ellen kampányoló ruszin vezetők megnyerését célozta Alexander Mach propagandafőnök december 11–12-i bártfai és eperjesi látogatása. Mach Eperjesen Pavel Gojdics görög katolikus püspök rezidenciáján az Orosz Nemzeti Tanács képviselőivel is talál-kozott, akiket arról biztosított, hogy az új Szlovákia kész megadni a ruszinoknak mindazokat a jogokat, „amelyek az isteni és természetjog alapján megilletik őket”. A találkozón résztve-vő, korábban a ruszinlakta területek Kárpátaljához csatolását is szorgalmazó ruszin küldöttek cserébe hitet tettek Szlovákia területi integritása mellett és lojalitásukról biztosították a szlo-vák kormányt. A propagandafőnök kérésére Teodor Rojkovics december 14-én az eperjesi rádió hullámhosszán szózatot is intézett a ruszinokhoz, amelyben a Mach által tett ígéreteket ismertetve a szlováksággal való együttműködésre és a „lelkiismeretük szerinti szavazásra”

biztatta a ruszin választókat.²¹

Alexander Mach és a ruszin vezetők megállapodását Jozef Tiso kormányfőnek kellett volna megerősítenie, az Orosz Nemzeti Tanács ezért már a megállapodás másnapján egy négyfős delegációt küldött a Prágában tartózkodó szlovák miniszterelnökhöz. Tiso és a ruszin küldött-ség december 14-i prágai tárgyalásai azonban eredménytelenül végződtek, a szlovák kor-mányfő ugyanis a többek között a teljes politikai szabadságra, a ruszinlakta területek körülha-tárolására, a ruszin (orosz) iskolahálózat bővítésére, ruszin államtitkárság létrehozására és ruszin járásfőnökök kinevezésére vonatkozó ruszin igények egyikére sem volt hajlandó pozi-tív választ adni.²²A sikertelen tárgyalások a jelölőlistát elutasító propaganda ismételt felélén-küléséhez vezettek. Az Orosz Nemzeti Tanács és a ruszin értelmiség tovább folytatta a nép-párti jelölőlista elleni kampányt, s a választásokig hátralévő napokban következetesen „nem”

szavazat leadására szólította fel a ruszinokat.²³

A Szlovákiában élő csehek a néppárti választási listán – a németekkel, magyarokkal és ruszi-nokkal ellentétben – nem kaptak képviseletet. Nem rendelkeztek sem politikai párttal, sem pedig az Orosz Nemzeti Tanácshoz hasonlítható érdekvédelmi szervezettel. Miután egy szlo-vákiai cseh politikai párt létrehozásának a prágai kormány részéről a választások kapcsán felmerült gondolata a szlovák kormány ellenállásán megbukott,²⁴ az érdekképviselet nélkül

19 SNA, Krajinský úrad – prezídium (Tartományi Hivatal – Elnökség, továbbiakban KÚ-prez.), 237. d., 78.961/1938. „Rusínska národná jednota“ – činnosť; vö. Ванат, І.:i. m. 48.

20 Dudáš, A.: i. m. 32-34.; Ванат, І.:i. m. 48-49.

21 Slovák, 1938. december 16. Rusíni volajú: Nech žije slovenský národ. 2.

22 Dudáš, A.: i. m. 36-38.; Ванат, І.:i. m. 49-50.

23 SNA, KÚ-prez., 237. d., 80.003/1938; 83.444/1938. Stanovisko Rusínov k otázke hraníc medzi Slovenskom a Podkarpatskou Rusou; vö. Ванат, І.:i. m. 50.

24 JanRychlík: K otázke postavenia českého obyvateľstva na Slovensku v rokoch 1938 – 1945. Historický časopis 37. (1989: 3. sz.) 405.

193

maradt szlovákiai csehek helyett legfeljebb a csehországi sajtó és politikusok nyilváníthattak véleményt a szlovák választásokkal kapcsolatban.

A cseh sajtó, a nemzetgyűlésben pedig a baloldali cseh politikusok a választásokat megelőző-en szóvá tették többek között az egyetlmegelőző-en választási listát, a csehek mellőzését a listáról, s két-ségbe vonták a választások titkosságát és tisztaságát is.²⁵A választásokkal szemben megfo-galmazott kifogások és a szlovákiai cseheket ért sérelmek – többek között a Szlovákiából való tömeges kiutasításuk – ellenére azonban egyetlen felelős tényező sem biztatta a cseheket a választásoktól való távolmaradásra és a néppárti lista elutasítására, már csak azért sem, mivel a cseh választók ilyetén magatartását az autonóm kormányzat kíméletlen retorziója követte volna.Erre engedett következtetni a Slovenský deník egyik írása is, amely a német Reichstagba kiírt december eleji szudétavidéki pótválasztásokra utalva, ahol a választók 99%-a – köztük a csehek is – megszavazta az egységes náci jelölőlistát, azt ajánlotta a cseheknek, hogy a szlo-vákiai választások során is igennel szavazzanak. Tegyék ezt már csak azért is, figyelmeztetett az írás, mivel a választásoknak manifesztációsnak kell lenniük, s következményekkel járhat-nak a kisebbségpolitikára is.²⁶

A csehekéhez hasonló megfontolások miatt döntöttek a néppárti jelölőlista megszavazása mellett a még a cseheknél is kiszolgáltatottabb helyzetben lévő, s a hatalom által elsőszámú ellenségként kezelt zsidóság képviselői. A zsidó pártok novemberi betiltását követően a zsi-dóság képviseletét felvállaló Zsidó Központi Hivatal a Židovské noviny zsidó hetilap hasábja-in két alkalommal, december 9-én és 16-án is közzétett „Zsidók!” című felhívásában a válasz-tásokon való minél nagyobb arányú részvételre, a kormánylista, a szlovák nemzet, a szlovák országgyűlés és a szlovák államiság támogatására szólította fel a zsidó választókat.²⁷

A zsidóság választói magatartását vizsgáló Eduard Nižňanský szerint a zsidó közösség „a vá-lasztásokra való készülődés során túlságosan is lojálisan viselkedett”, magatartása ugyanakkor az egyes nemzetiségek választói magatartásának ellenőrzését lehetővé tévő külön választóhe-lyiségek kialakításának fényében teljességgel érthető, hiszen nem akarta magát kitenni a már amúgy is lépten-nyomon hangoztatott „szlovákellenesség” vádjának.²⁸ A zsidóság azonban valójában így is csupán a „kisebbik rosszat” választotta. Amint azt a Slovenský deníknek a zsidók leendő szavazását firtató írása jelezte: „Nem kérjük a szavazataikat. Azt tesznek, amit akarnak, de döntésükért saját maguk fognak felelni. Ha kevésbé fájdalmas távozást akar-nak, szavazzanak az egységes listára. Ha meg akarják ismerni a nép példás cselekvését, sza-vazzanak ellene.”²⁹