»A nemzetgazdasági eszmék fejlődési története« czímü s az Akadémia által 1868-ban a Fáy-alapitványból koszorúzott pályaművében Kaucz Gyula helyesen jegyzi meg, bogy »a nem
zetgazdasági szakirodalom hazánkban csak a jelen század má
sodik negyedében, jelesül gróf Széchenyi nagyszerű és nagy
hatású kezdeményezése folytán, indult élénkebb fejlődésnek.«
Ez élénkebb fejlődés pedig összeesik nemcsak Akadé
miánk keletkezésével, hanem kiválóan fokozódott vezérfiainak öntevékenysége által. K ét elnöke, gróf Dessewffy Emil és még- inkább gróf Lónyay Menyhért épp a nemzetgazdasági tudomány terén szerezték legszebb babéraikat, itt örökitette meg nevét a kezdetben idézett Kaucz, ez irányban gazdagította meg iro
dalmunkat Trefort Ágoston és részben Csengery Antal, járultak munkásságukkal Karvassy és Weninger, nem említve egész dí
szes sorát a fiatalabb erőknek, kiknek működésök egy részével alább fogunk megismerkedni.
A nemzetgazdaságtan irodalma nálunk, keletkezésétől fogva — mint tudvalevő — 1848-ig szoros kapcsolatban állt a politikai nagy napikérdésekkel. Ezt az egész időszakot, az Akadémia alapításától kezdve, gróf Széchenyi István kima
gasló irodalmi működése tölti be, kinek munkássága, szoros értelemben, kívül esik ugyan az Akadémia körén, »Hitel« czímű 1830-ban megjelent művétsem véve ki, melyet az Akadémia megjelenése után 15 évvel a Marczibányi-féle nagy jutalommal tüntetett ki.
Inkább a politikai és társadalmi cselekvésnek, mint a tu
dományos irodalom fejlesztésének volt ez korszaka. Az Aka
démiának félszázaddal ezelőtt megállapított első ügyrendében
*) Keleti Károly r. tagtól.
helyet foglalnak ugyan a Nyelvtudomány, Philosophia, Törté
nettudomány, Mathesis, Törvénytudomány és Természettudo
mány, de a nemzetgazdaságtant, és a mi ezzel összefügg, a pénzügytant és statisztikát a magántevékenység számára tar
tották fenn. Nem is volt sem a helybeli, sem a vidéki tagok közt hosszéi időn át senki, a ki hivatásszerűleg foglalkozott volna a nemzetgazdaságtannal, s Eresei Dániel, a kit 1836-ban szólított ki a halál a tagok közül, ép oly bölcselkedő volt, mint később Magda Pál.
Az első mozzanat örvendetes jele gyanánt kell azért te
kintenünk, midőn a korszerű eszmék figyelembevételére az Akadémia oly határozatot hozott, mely szerint a pályakérdé
sek kitűzése szempontjából kötelesek voltak a tagok a saját osztályaikhoz tartozó jelenségeket számbavenni s azokra 1832 óta felügyelni. Az alapszabályok 4. pontja a jutalomkérdések
ről szólt, s az 5. a tudományos utazásokra vonatkozott, de ki
zárólagosan a nemzetgazdaságtan kedvéért nem történt semmi, s csak 1836/7-ben reflectált egyik kis gyűlés a V II. nagygyű
lés azon határozatára, hogy a megirandókul czélba vett tudo
mányos művek között a hatodik esztendőre egy nemzetgazda- ságtanrakerüljön a sor. »Nemzetgazdaságra (Staatwirthschafts- lehre), melynek a nélkül is honi nyelvünkön teljes hiányával vagyunk« — úgy mond a jelentés. — »Ezen tekintetben Say és Mac Cullocli nagyhírű és nagyérdekű mnnkáik ajánltatnak például. »Ezen, ránk nézve igen szükséges és hasznos munkára a küldöttség 30 ívet s jutalmul 100 aranyat ajánl.« Fel is volt terjesztve ezen javaslat a nagygyűlésnek, de az 1837-re halasz- tatván, valósítva többé nem lett.
Az az egy-két értekező, a ki szavát felemelte, csak érin
tette a közgazdaságot; ilyen volt Győry Sándor »A Duna regu
lázásáról« irt művével, melyet 1833-ban az Akadémia Évköny
veinek II. évfolyamában adtak ki.
Az 1838-iki árviz szolgáltatott alkalmat gróf Andrássy György gömör-vármegyei főispáni helytartónak, »hogy székébe történt ünnepélyes beiktatása emlékezetessé és hasznossá is tétessék«, e tekintetben két szakszerű pályakérdést tűzött ki, s az elsőre »Mi károkat tett a Duna legrégibb idők óta Magyar- ország városaiban, u. m. Pozsony, Győr, Komárom, Esztergom
77
Vácz s kiváltkép Budapesten stb., az első műnek 100, majd 50 és 30 db. arany jutalm at ajánl, a másodikra »Mi lenne a leg- czélirányosabb építési mód Pest és Buda városaiban, bogy azok az ideihez hasonló rendkívüli, de ismét történhető áradás által rom s düledékké ne váljanak? hasonlóképen 200 db. aranyat tűzött ki, s elintézését a m. t. Akadémiára bizta; de sikert nem aratott, mert a beérkezett hat mű egyike sem Ítéltetett ju ta lomra érdemesnek.
Ez időtájban a tudomány már nem csak a nemzet köz
tudatába szivárgott be, hanem egyik létfeltételéül kezdett he
lyet foglalni, s az eseményekben gazdag évek alatt mindez oly lázas gyorsasággal történt, hogy az Akadémia a közgaz
dasági kérdéseket a hivatalos formákkal járó lassúság miatt sem vehette fel programmjába.
A gróf Andrássy György említett ajánlatán kivűl a Go- rove László által saját maga és Lajos meg Károly két öcscse nevében tett 1000 frtnyi alapítvány esedékes kamatai kiosztá
sánál is volt némi tekintet a nemzetgazdaságtanra, a mennyi
ben az alapítólevél c) pontja megengedi, hogy »ha az első négy év leteltével erkölcsjavitó legjobb művet nem jutalmaznának, a 200 frtnyi összeget oly magyar könyvnek fizessék ki, a mely a a magyar mezőgazdaság előmenetelére jótékony befolyással birt.«
A Marczibányi-féle díjban legelőször 1845-ben részeltet
tek idevágó munkát, a Balásházy János »Tanácsolatok a me
zei gazdaság körében« czím alatt kiadott könyvet, a mely még 1829-ben jelent meg. Szinte természetes s az ország közgazda- sági viszonyaiból foly, hogy az első nemzetgazdasági irodalmi termékek annak úgyszólván csak egyik ágára, t. i. a mezőgaz
daságra vannak kiválóbban tekintettel. Csak később ölelték föl az összes közgazdasági tért, s itt hosszabb időn át a német Liszt Frigyes eszméi valának irányadók.
Az akkortájt tartott akadémiai értekezések, melyekre némi súlyt fektethetünk:
Kállay Ferencz, r. t. »A földbirtoki viszonyokról, külö
nösen Angliában, Franczia- és Magyarországban.«
Fogarasi János, r. t. székfoglalója: »A hitelintézetek szelleméről és befolyásáról.« (1842.)
Győri Sándor r. t. »A nemzeti gazdaság rendszereiről«
és »A status erő elemei.« »A pénzkérdés.«
Lukács Móricz 1. t. »A városok elrendezéséről« s »A socialismus és communismus rendszereiről.«
Hetényi János: »A társadalmi élet szépségéről.«
Gr. Dessewffy József: »Bártfai levelek« és »A Hitel czimű munka taglalatja.«
A fennebb említett jutalmakhoz járult 1846-ban a báró Dercsényi János pályakérdése, 70 és 30 db. arany, ekképen szerkesztve:
»a kitbizományok pénzzé változtatásának s az ország szükségei fedezésére fordításának legczélszerűbb módja s az eszmének életbeléptetése iránt részletesen intézkedő törvény- javaslat tervezése,« a mely kérdést Keresztury József és Ben
czúr János sikerrel oldottak meg s a harmadik pályázó, Varga művét ki is adták.
Feltűnő, hogy az Akadémia megnyitó közülésein, egész 1847-ig, az elnökök megnyitó beszédeikben az anyagi érdekek hangoztatása nem fordúl elő. Gróf Teleki József és gróf Szé
chenyi István is, a kik 1844. óta felváltva tartották beszédei
ket, az előre való törekvés, a közművelődés, hazafiság, nemzeti nyelvünk fejlesztése stb. mellett buzogtak, majd az önbizalomra mutattak rá, hogy a magyar ne hagyja el magát. Ki az elnöki beszédben némileg másra is kitért, az az 1847. decz. 23. tar
tott X V I. közülésen Fáy András volt: »Különösebben újabb korunké azon érdem, hogy a tudományos nyomozások és bú
várkodások kivívásait, az élet sokoldalú viszonyaiba viszi által, minélfogva a tudományok valódi mestereivé válnak az életnek.
Míg a lángelméknek a szunyadó századok költögetőjének egy része a tudások terein tesz újabb meg újabb foglalásokat, má
sik része ezen foglalásokat az élet sokféle használataiban teszi az emberiség közbirtokaivá. így nyert az emberiség az irány
tűben biztos kalauzt a megmérhetetlen tengereken, így teszi a gőz szomszédokká, sőt alakítja egy családdá a legtávolabb fekvő nemzeteket, így szökell fel gyárakban, hutákban, bányák
ban és egyebütt az emberi korlátolt erő szinte bámulandó óriási hatalomig; így használja fel az ipar és forgalomnak min
den ága, mindinkább nagyobb tökélyre a természetnek
felfedő-79
zett titkait.« Ma semmitmondó közhelyeknek tekinthetjük e szókat, melyek akkor nagy látkört tanúsító, úgy szólván, elő
ször kimondott igazságokat hoztak a közönségnek tudomására.
Csak keserűséggel emlékezhetünk vissza az ötvenes évek állapotára. A nemzetgazdaságtanra ki gondolt volna a német tankönyvek magyarázóin kivül egyetemünkön s a jogakadé
miákon egész 1861-ig, mikor az Akadémiában a statisztikai bizottság megalapíttatott, melynek közlönye 1865-ben a nem
zetgazdaságtant is felvette programújába. És még is gondol
tak, mert épp ez évek alatt került felszinre egy új jutalomtétel, t. i. Balogh Pálé, ki 45 magyar hölgy utján 135 db arany dí.
jat biztosított tiz évre az Akadémia által megírandó népszerű kézikönyvek díjazására. Midőn 1859-ben a harmadik tétel kö
vetkezett, egy megírandó »Népszerű Nemzetgazdaságtanra«, az adakozók száma 48 s az aranyok 144 db. tettek, s dr. Kar- vassy Ágost budapesti egyet, jogtanár lett nyertese, kinek mun
káját 1867-ig, mint tankönyvet, széles körben használták s az három kiadást ért.
Az Akadémia kiadványai közöl az »Értesítő« 1840. óta, s a már 1834-ben megindított »Tudománytár« számos becses dolgozatot közölt, ez utóbbi művek X II. kötetében jelent meg Trefort Ágosttól »A nemzeti gazdaságnak rendszere« is.
Az értekezések II. osztálya, tudvalevőleg a bölcsészeti, társadalmi és történeti tudományokat öleli fel, melynek 2-ik osztálya a társadalmi tudományok köréből merít s igen becses értekezéseket tartalmaz.
Önálló művek, melyek csak részben részesültek az Aka
démia támogatásában, ez időből a következők:
Sárváry A ntal: »A politikai gazdaság nemzetgazdasági rendszere«. Kőszeg, 1843. Liszt után.
Hetényi, Király és P loetz: »Bobot és dézma«. (Pálya
mű.) Pest, 1845.
Keresztury, Benczúr és Varga: »A magyarországi hit- bizományok átalakítása,« Pest, 1847.
Brunek: »Bobot és dézsma.« Pest, 1846.
Szokolay: »Czéhek és iparszabadság.« Pest, 1846.
Dercsényi: »Tanulmányok a communismus egy humánus ellenszeréről.« Pest, 1846.
Gróf Dessewffy E .: »Magyar vám és kereskedési ügy.«
Pest, 1847.
Lónyay M .: »Hazánk anyagi érdekei.« Pest, 1847.
Lónyay M .: »Közügyekről.« 1863. — és ugyan Lónyay Menyhért nagyszabású műve a »Bankügy«, csak személye ál
tal áll kapcsolatban az Akadémiával, különben államférfim gazdag tapasztalatainak és közvetlen tevékenységének gyü
mölcse. Számos értekezés jelent meg az Akadémia kiadásában, de melyeket egyenkint fölsorolni meszsze vezetne. Az értekezők nevei közül kiemelhetők, mint gyakrabban jelentkezők : Kan ez, Kőnek, AVeninger, Keleti, Szathmáry K., Szinovácz, Hunfalvy János és többen.
Valódi lendületet nyert a magyar nemzetgazdasági iro
dalom azon számosabb és részben tekintélyes összegű pálya
díjak által, melyek az Akadémia rendelkezésére állottak, s leg
nagyobb rész pályakoszo rázott, nagyobb szabású műveket ered
ményeztek.
Az oroszlánrész itt Kautz Gyula rendes tagot illeti, ki a legtöbb díjat nyerte.
Érdekesnek látszik a pályakérdések fölsorolása, mert bennük tükröződik az Akadémia tevékenységi iránya, mely a tudomány előbbrevitele mellett mindannyiszor gyakorlati, a haza cgy-egy közgazdasági baját orvoslandó, vagy valamely homályos állapotot kiderítendő kérdésre vetette a fősúlyt.
így az első magyar biztosító társaság 1000 frt jutalmára kitűzetett ezen kérdés: »Minő hatást gyakorol Magyarország anyagi fejlődésére, névszerint mezei gazdaságára, iparára, ke
reskedelmére a birodalom határain fennálló vámvonal?« — Beérkezett 3 pályamű közül elnyerte Kautz, egyértelmű Ítélet folytán.
Újabb kérdés volt: »Kívántatik oly munka, mely a múlt század végétől a jelen ideig hazánkban uralkodott nemzetgaz
dasági nézeteket, ezek fejlődése történelmét, és közviszonya
inkra gyakorolt befolyását kimerítőleg adja elő.« Jutalm a a Pesti Hazai Első Takarékpénztár részéről a »Fáy András ala
pítvány« alapító levele értelmében 1500 frt. Elnyerte 1867-ben Kautz.
1867-ben a Marczibányi 50 arany mellékjutalmat ugyan
81
csak Kaucz Gy. r. t. »Nemzetgazdaság és Pénzügytan« czimű műve kapta. Dicséretet nyertek h Yeninger »Politikai számtana«, Kőnek »Statistikája«, Szathmáry Károly »Az Alföld és Fiume« ez. munkái.
1868-ban a törvénytud. osztály kitűzi a Fáy-féle 1500 frtos pályadíjat e kérdésre: »Fejtessék ki fővonásokban az anyagi érdekek előmozditására ezélzó egyesületek és intézetek állása, szervezete és liatása a közgazdasági életre Európa mű
velt államaiban.« Elnyerte 1870-ben Kaucz.
Ugyanekkor kitűzetett a Dora Szilárd-féle 50 aran y ra:
»Fejtessék ki főbb vonásokban a magasabb kereskedelmi szak
oktatás feladata.« Első esetben eredmény nékűl maradt ; később 1871-ben másodszori kitűzésre Matlekovics Sándor
nyerte el. •
1872-ben a társadalmi tudományok terén 1866— 71-ben megjelent művek közül fele részben Keleti K. »Hazánk és Népe« czirnü művének adta ki az Akadémia a nagyjutalmat.
1872-ben a Dora Szilárd-féle 50 arany dijra kitűzetett:
»Fejtessék ki elméletileg és gyakorlatilag, mily szempontból Ítélendő meg a vasúti szállításnál az úgynevezett differentialis (különbzeti) tarifák jogosultsága és hatása, s mely irányban lennének e tekintetben reformok eszközlendők a fennálló tari
fákban.« Ezt elnyerte György Endre.
1872- ben a Fáy-féle 3000 frt dijat: »Magyarország saját
szerű viszonyainak tekintetbe vételével irassék egy mezőgaz
dasági vizműtan« stb. — Kvassay Jenő nyerte el.
1873- ban Lónyay hí. gróf 100 aranyat tűzött ki e kér
désre: »Adassanak elő a keskenyvágású vicinális vasútak épí
tése és hatása körül nyert legújabb tapasztalatok.« Elnyerte 1874-ben Szabó Gyula, m. k. József-műegyetemi tanár.
Ugyanakkor tűzetett ki a Dora-féle 50 arany e kérdésre:
»Adassék elő a börze nemzetgazdasági jelentősége« stb., me
lyet D. Matlekovits Sándor nyert el.
A Fáy-féle 3000 írtra kitűzetett 1873-ban: »Adassék elő a bankrendszer, különösen a jegybank és annak hatása a pénz- forgalomra és hitelre általában.« Az egész dij ugyan ki nem adatott, de Beöthy Leo tiszteletdíjban részesült, megosztva azt Kőnek statistikájával.
V Í Z I . Á T O K A M . T . A K A D É M IA F É E S Z Á Z A D 0 9 T Ö R T É N E T É B Ő L . 6
1873- ban tűzetett ki a Yitéz-alapból is 40 db. arany e kér
désre : »írassanak le Magyarország kőszéntelepei tudományos és iparos tekintetben a jelen kútforrások alapján.«
1874- ben a vasútak társulati kezelésének és az állam kezelése alá vételének előnyei és hátrányai voltak tárgyalan
dók, mely kérdéssel a Dora-alap 100 aranyát elnyerte Tótli Károly, m. k. vasúti felügyelő.
1876-ban a Fáy-alapból 3000 frt tűzetett ki e kérdésre:
»Adassanak elő,^ kellő szabatossággal kifejtve, a nemzetgaz
daság és pénzügy jelen állása szempontjából megbírálva, a művelt államokban fennálló adórendszerek, tekintettel azon tanulságokra, melyek azokból hazai adórendszerünk javítására nézve vonhatók« ; mely kérdésre nagy szabásánál s a megol
dásra fordíthatott rövid időnél fogva a határnapra nem érke
zett be pályamunka.
A Lévay-alapból hirdetett pályázatot Kilényi Hugó nyerte a következő kérdés megoldásával: »Léteznek-e valóban ama veszélyek, melyek a közhiedelem szerint a magyar föld- művelési terményeknek, különösen a gabonának kivitelét a leg
közelebbi jövőben fenyegetik ? H a igen, melyek azok, és mily eszközök által lehetne azoknak elejét venni?«
1880-ban nyílt pályázatot hirdet az Akadémia a mező
gazdáság köréhői vett bármely korszerű feladat tudományos megoldására.
A statistikáról szóló fejezetben már említett »statistikai és nemzetgazdasági bizottság« még külön irányban fejtett ki tudomány fejlesztő és az irodalmi működést előmozdító tevé
kenységet az által, hogy fölhasználva a b. Wodianer által nagylelkűen fölajánlt ösztöndíjat, abban két éven át Dobner Rezső, kettőn át György Endre tehetséget tanúsító ifjakat kül
dötte külföldi egyetemekre. Tanulmányaikat ez ösztöndíjasok a bizottság javaslatai értelmében voltak folytatandók s haladá
sukról jelentést tartoztak tenni. Mindkettő azóta irodalmi te
hetségeinek ismételten adta jeleit, bár munkáik, mint Dobneré
»A kataszterről«, Györgyé pedig »Keletre Magyar« nem az Akadémia kiadásában jelentek meg.
Az állam tudományok osztályának védszárnyai alatt je
lent meg Hunfalvy Jánosnak három kötetes nagy műve:
83
»A magyar birodalom természettani viszonyainak leírása«, mely a földrajzról szóló fejezetben Ion méltatva.
Újabban pedig a nemzetgazdasági bizottság elnökének, gr. Lónyay Menyhértnek lelkes buzdítása folytán nyilvános értekezési üléseket tart, melyeken közvetlen érdekű és nagy
fontosságú közgazdasági kérdések szoktak megvitattatni. Ezek egyike volt például a colonisatio kérdése, mely először Keleti, utóbb Kerkápoly bevezetése után élénk eszmecserét, a nemzet
ben pedig élénk viszliangot költött.
Ily működés mellett remélhető, hogy már legközelebb me
sének fog feltűnni az 1878 iki közgyűlési jelentésben még joggal elmondhatott azon állítás, hogy ». . . alig csalódunk, ha azt ál
lítjuk, hogy a közszellem tájékozatlansága sehol sem nyilvánul oly feltűnően, és a tájékozatlanság következményei sehol sem érezhetők annyira, mint a nemzetgazdaság terén.«
Az Akadémia tudományos és irodalmi működése lelki- ismeretesen hozzájárult e tájékozatlanság megszüntetéséhez.
6*
Gróf Festettek László 1826. június 27-én kelt s a nádor
hoz és az ország rendeiliez intézett levelében, kijelenté, bőgj' azon esetre, ha ő felsége a M. T. Akadémiát, az elébe terjesztett planum szerint megerősítendi, 10,000 pengő forintot alapít, azon kijelölt czéllal, hogy annak 600 forintnyi évi kamata az Akadémia mathematikai osztályához tartozó oly rendes tagnak fizetésére fordíttassék, [»kinek tiszte legyen, a Társaság fel
ügyelete alatt, az angol, franczia, német, muszka stb. európai nemzeteknek a hadi tudományokról szóló érdemes munkáikat magyarra fordítani, s a külföldieknek azon tárgyról szóló új találmányaikat megismertetni, és általában a hadi tudományo
kat hazánkban s magyar nyelven művelni.«
Az Igazgató Tanács csak 1838-ban nevezett ki a »had
tudományban« rendes tagot, Tanári')/ Sándor nyugalmazott őrnagy személyében. Ez azonban, mielőtt munkásságát meg
kezdhetné, már a következő esztendőben elhunyt. Helyébe (1840.) Kiss Károly nyugalmazott kapitány neveztetett ki, és székfoglaló értekezésében e kérdést fejtegeté: »Mi okozta a franczia köztársaság hareznyereségeit, győzelmeinek mi adott oly hatalmas befolyású sikert ?« Egyúttal megkezdő a Tudomány tárban a »hadi literatúrai szemlét,« (1840—6) és 1842-ben kiadta Hadi műszótárát.
1844-ben a mathematikai osztályban külön hadtudo
mányi alosztály szerveztetett; ebbe Korponay János gránátos főhadnagy és Mészáros Lázár alezredes levelezőtagoknak megválasztattak.
Ez időben (1841—45.) fordította le Kiss Károly az Akadémia megbizásából Károly főlierczeg nagy munkáját :
»A stratégia elvei.:« És Korponay egy »Hadi földleírást«
dolgozott ki. Munkásságuk nem szorítkozott elméleti tárgyakra.
Gyakorlati fontosságú kérdésekre is irányozák a figyelmet.
85
Így p. o. 1845-ben Korponay a magyar ujonczozási módszerről és annak hiányairól értekezett.
Az 1846-ik évben az Akadémia elhatározó, hogy min
den harmadik esztendőben, hadtudományi pályakérdés fog, ötven arany jutalomdíjjal, kitűzetni. »Teljesen meg lévén győződve — olvassuk a titkári jelentésben — e tudományszak főbenjáró fontosságáról a nemzetek élete s fönnmaradása körül, az Akadémia e, bár kisded, kezdettel a hadtudományoknak honunkban felvirágozására óhajthatni. Az első jutalom-hirde
tés a jövendő évben esendik meg. Áldja meg a magyarok Istene jó sikerrel ez ügyet!«
És csakugyan 1847-ben megtörtént a jutalom-hirdetés.
Az Akadémia a következő kérdést tűzte k i : »Minthogy hazánkban az eddigi felkelési rendszerre alapított honvédelem magas hivatásának többé meg nem felel, adassék elő: a nemzet átalakulásának e korszakában mikép lehetne a hon
védelmet a mostani hadak és harczviselés elveihez alkalmazva legszembetűnőbben felállítani ?«
Az események sajátszerű találkozása — egyúttal annak bizonyítéka, hogy az Akadémia mindig hű tolmácsa volt, saját körében, a nemzet aspiratióinak — e kérdés kitűzése a füg
getlenségi karcz előestéjén, mikor a nemzet dicső hadi tettei
vel felelt meg arra.*)
A függetlenségi liarcz elnyomása utáni időkben a hadtu
dományi alosztály megszűnt ugyan, de Kiss Károly ezentúl is buzgón töltötte be feladatát. Még az 1850/1 években is olvasott fel az Akadémiában hadtudományi értekezéseket, melyeknek tárgyát részint az általános hadi-tudományból, részint a régibb magyar történet nagy hadi-eseményeiből vette. És megélhette Károly főherczeg stratégiájának megjelenését. (Három kötet.
1861—63.)
Halála után (1866.) a hadtudományi rendes tag helyét nem töltötte be az Akadémia. De immár tanácskozások indúl
tak meg a hadtudományi alosztály felelevenítése érdekében, oly czélból, hogy a hadi tudományok is elfoglalják az Akadémia munkásságában megillető lielyöket.
*) Mint az 1858-ik évi nagygyűlésen bejelentetett, pályamunka egy sem érkezett be e kérdésre.
A M. Tud. Akadémia fennállása első évtizedeiben a mathematikai és természettudományok terén kifejtett műkö
désének súlypontját az ide tartozó ismereteknek magyar nyel
ven való terjesztésére fektette, és alig egy évtizede, liogy újabb alapszabályai értelmében kiváló feladatának tekinti a mathe
matikai és természettudományok buvárló művelését és fejlesz
tését is.
H a figyelembe veszszük azon föltételeket, melyek telje
sítése a szóban forgó tudományok beható művelését lehetővé teszik, és azokkal szembeállítjuk azon körülményeket, melyek
sítése a szóban forgó tudományok beható művelését lehetővé teszik, és azokkal szembeállítjuk azon körülményeket, melyek