Nemi különbségek élettani viszonyok között

Mind fiziológiás körülmények között, mind kóros adaptáció esetén írtak le humán és állatkísérletes vizsgálatokban szív-érrendszeri eltéréseket a két nem között. E szexuális dimorfizmus érinti az érhálózat tulajdonságait, az erek méretét, azok szövettani szerkezetét, valamint számos funkcionális jellegzetességét [9-12, 73, 74]. Vizsgálataink alapján megállapítható, hogy azonos helyről, korban megegyező, egészséges, normotóniás hím és nőstény patkányokból preparált, hasonló belső sugarú intramuralis coronaria rezisztencia artéria szegmensek között különbségek figyelhetőek meg az érgeometriában, elaszticitásban és kontraktilitásban is.

A szív bal kamrájának vérellátásáért legnagyobb részben felelős LAD ágrendszerhez tartozó

hímekben nagyobb, mint nőstényekben. A hasonló belső sugár és nagyobb falvastagság alacsonyabb izobárikus falfeszülést eredményezett hímekben, mint nőstényekben.

Krus kisebb intima vastagságot írt le nőkben [73] ahol az 1 mm²-re számított myociták átlagos száma hasonló volt mindkét nemben [74]. Mások szövettani vizsgálata nem igazolt szignifikáns nemi különbséget a coronaria vastagsággal kapcsolatban [75].

A hímekből származó erek izobárikus elasztikus modulusa csökkent magasabb nyomás értékeken, míg a disztenzibilitás nőtt fiziológiás nyomástartományban, a nőstényekhez viszonyítva. Ezen eredmények azt mutatják, hogy a hím coronaria erek rugalmasabbak magasabb intraluminális nyomáson, mint a nőstények erei. Eredményeinkkel ellentétben, a férfiak epicardialis coronaria artériáinak elasztikus modulusát nagyobbnak találták, mint a nőkét [75]. A csökkent izobárikus falfeszülés talán részben magyarázza a hím érszegmensek csökkent rigiditását. Minthogy a hím coronaria rezisztencia erek elasztikus modulusának logaritmusa kisebb volt, még a tangenciális falfeszülés függvényében ábrázolva is, így valós különbséget feltételezünk mind a szövetelemek mennyiségében, mind a szövetelemek passzív elaszticitást meghatározó kapcsolataiban. Ez az eltérés is mutatja, hogy az epicardialis ereken végzett vizsgálatok kevésbé megbízhatóak a fő izomtömeget ellátó erek funkciójának előre jelzésében, de ezek direkt vizsgálata preparációs nehézségek miatt korában nem volt kivitelezhető [63].

Korábban hím coronaria rezisztencia artériákon végzett biomechanikai mérések szerint a nyomásfüggő falfeszülés és az izobárikus elasztikus modulus következményesen csökkent az érhálózat perifériás szegmenseinek irányában, tehát a periféria felé haladva az érfali rugalmasság fokozódott [64].

Az ösztrogén-pótló terápia ovariektomizált patkányok coronaria artériában növelte a falvastagságot, csökkentette az elasztikus modulust [65] és növelte a disztenzibilitást [76], ennek alapján az ösztradiol direkt coronaria érhatása feltételezhető [77].

Az intramuralis coronaria artériák spontán myogén tónusa hasonló volt mindkét nemben;

ugyanakkor a maximális vazokonstrikció kifejezetten erősebb volt hímekben, mint nőstényekben. A nagyobb TXA2 agonista-indukált vazokonstrikció hímekben részben magyarázható a nőstényekhez képest nagyobb falvastagsággal. Ezzel szemben más a helyzet a gracilis izom arterioláiban, ahol már a myogén válaszban is mutatkozott nemi különbség, ami az ösztrogén hatásra nagyobb mértékű NO-felszabadulásnak tulajdonítható [9]. Wellman és munkatársai [78] hímekből izolált vagy ovariektomizált nőstény patkányok coronaria artériái

dc_1684_19

esetében nagyobb nyomás-indukált myogén tónust regisztráltak, mint intakt nőstény állatok és ösztrogén-pótlásban részesülő patkányok artériái esetében. Knot és munkatársai [10] nőstény coronaria artériákban csökkent myogén tónust mutattak ki, amelyet az endotheliális Ca²⁺ és ecNOS regulációban jelentkező nemek közti eltéréssel magyaráztak. Továbbá, Bowles leírta [79], hogy a nem befolyásolja a coronaria simaizomsejtekben létrejövő L-típusú Ca²⁺ áramot miniatűr sertések nagy coronaria artériáiban. A Ca²⁺-áram feszültség-függő aktivációja negatívabb membránpotenciál irányba tolódott hímekben. A hasonló különbségeket részben magyarázhatja az általunk hímekben kimutatott nagyobb koszorúsér kontraktilitás.

Vizsgálataink során normotenzív állatokból nyert intramuralis coronaria artériák BK-indukálta vazodilatációja nem mutatott nemek közti különbséget. A BK főleg az endotheliumból származó NO-kiáramláson keresztül hatékony vazodilatátor coronaria artériákon [80, 81]. Patkány coronaria rezisztencia artériákban és arteriolákban a BK hasonló NO-függő vazodilatációt eredményez mindkét nemben [81]. Az általunk leírtakat Barber és Miller eredményei is támogatják. Megfigyelték, hogy sertés coronaria artériákban a calcium-függő és calcium-független NO-szintáz aktivitás hasonlónak bizonyult mindkét nemben [82].

A nőstényekhez viszonyítva, a hímek ereiben nagyobb mértékű TXA₂-indukálta vazokonstrikciót láttunk. A TXA₂ vizsgálatának oka, hogy ebben a vaszkuláris régióban kiemelt fiziológiás szerepet tölt be; az egyetlen olyan coronariákon hatékony érösszehúzó hatású farmakon, amely magasabb koncentrációt is elérhet lokálisan, patológiás körülmények között.

A koszorúserek különböző vazokonstriktor válaszkészsége hímekben és nőstényekben összefüggést mutathat a geometriai különbségekkel (megnövekedett falvastagság és kisebb érlumen), a vaszkuláris simaizom eltérő kontraktilitásával, illetve TXA2 vazokonstriktor érzékenységével [83-86]. A különbség eredményeink alapján nem vérnyomásfüggő.

Menopauza modellben végzett vizsgálataink alapján [65] az ösztrogénpótlás csökkentette kasztrált nőstény patkányokban a TXA2-indukálta vazokonstrikciót intramuralis kis coronaria artériákban. Androgének TXA2-érzékenységet fokozó hatását is leírták nagyobb epicardialis coronariákon és perifériás artériákon [85].

Eredményeink klinikai összefüggéseként megemlíthető, hogy humán viszonyok között a coronaria artériákban lévő patogén regulátorok vagy a károsodott vaszkuláris endothelium

(amely a bal kamraizomzat vérellátását meghatározza) valószínűleg férfiakban, illetve hím állatokban nagyobb mértékben fokozódik nőkhöz, illetve nőstények állatokhoz képest. Ismert, hogy coronaria artériákban iszkémia során a vérlemezkékből fokozott TXA2 kiáramlás figyelhető meg. Ebben az esetben egyéb lokális vazokonstriktor hatások elhanyagolhatóak – modellünk adekvát in vitro tesztnek tűnik ezen klinikai szituáció vizsgálatára.

Az intramuralis coronaria artériák geometriai, elasztikus és kontraktilitásbeli élettani nemi különbségei alapját képezhetik a későbbi kóros adaptációnak. Megértésüket ezért gondoltuk fontosnak.

Ebből kiindulva kívántuk értelmezni a hipertónia nemi különbségeit ATII hipertónia modellben.

5.1.2. A hipertoniás adaptáció nemi különbségei