Menopauza

A reproduktív kor lezárásaként beköszönő perimenopauza időszakában elsősorban a menstruációs és ovulációs ciklusok rendszertelenné válnak, a petefészkek ösztrogén-termelése fokozatosan csökken, ezáltal csökken a negatív feedback, az FSH-szint fokozatosan emelkedik, végül a ciklus teljes elmaradásával bekövetkezik a menopauza, posztmenopauza időszaka. Az ösztrogénhiány korai, középtávú, valamint hosszú-távú következményei jelentkeznek. Korai következmények a vazomotoros tünetek/VMS: hőhullámok, ehhez kapcsolódóan esetleg vérnyomás kiugrások; pszichés zavarok közül ingerlékenység, álmatlanság. Középtávú következmények közé tartozik a genitourinális, vulvovaginális atrófia, amelynek során a hüvelyhám elvékonyodik, normál flórája meggyengül, sérülékenyebbé válik, ezáltal az alsó húgyúti infekciók gyakorisága fokozódik [37].

Mindemellett bőratrófia, valamint depresszió jelentkezhet. Hosszú-távú következmény a szekunder vagy posztmenopauzás osteoporosis, azaz csontvesztés, valamint a kardiovaszkuláris betegségek és a magasvérnyomás betegség kockázatának jelentős mérvű fokozódása. Ennek oka az endogén ösztrogénszint csökkenése, a hormontermelés elmaradása, amely a nők relatív kardiovaszkuláris védettségének megszűnéséért felelős a fertilis kort követően. A menopauza azonban nem betegség, hanem egy nő életének a hormonális állapotváltozás miatt bekövetkező fiziológiás fázisa. Mivel minden ember egyedi, ezért a menopauza bekövetkezésének ideje és a kialakuló célszervi elváltozások is egyéni variabilitást mutatnak. Az utolsó menstruációs periódus (FMP) az a 12 hónapos időablak, amely definiálja a menopauza kezdetét, kialakulását [38]. Hosszmetszeti, longitudinális vizsgálatok szerint FMP-ben változatos ösztrogén-termelés és a progeszteron-termelés hiánya figyelhető meg [38, 39]. FMP alapján meghatározható az ún. transzmenopauza (konvencionális elnevezéssel perimenopauza), amely az FMP előtti egy évet és FMP-t követő két évet jelenti. Egy többváltozós modell a transzmenopauza, FMP várható idejének becslésére számításba veszi a szérum FSH, E2, vizelet N-telopeptid/NTx koncentrációkat, a rasszt/etnikumot, valamint az életkort, testmagasságot, súlyt, BMI-t, dohányzást, menstruációs vérzés mintázatát és a menopauza tranzíciót/MT-t, amelyek közül a végső modell az E2, FSH, életkor, MT stádium, valamint a rassz/etnikum változókat tartalmazta,

[40]. A Bayesiánus modell szerint, amelyben longitudinális FSH szint szerinti alcsoportok kapcsolatát vizsgálták a FMP-vel, azt találták, hogy két alcsoport szignifikáns asszociációt mutatott az FMP korral. Az első alcsoportban röviddel 40 éves kort követően kezdeti növekedés figyelhető meg az FSH-szintben, e csoportba tartozó nők esetében korábban jelentkezett FMP. A második alcsoportban egészen 45 éves kort követően sem mutatkozott növekedés az FSH-szintekben. Ez független kapcsolatban állt az AMH-szinttel, BMI értékre és dohányzásra történt súlyozást követően is. Tehát ebben a korosztályban az FSH-szint rendszeres mérése segíthet az FMP előrejelzésében [41].

A menopauza, mint állapot számos kardiovaszkuláris rizikót idéz elő: testzsír eloszlás változás, obezitás, IGT, lipid profil változás, emelkedett vérnyomás, fokozott szimpatikus tónus, endothel diszfunkció [5, 42]. Az erek biomechanikai funkciója romlik, farmakológiai érzékenységük megváltozik, sérülékenyebbé válnak [43]. A számos kellemetlen tünet enyhítésére/megszüntetésére a leghatásosabb terápia az individualizált hormonpótló kezelés (HPK) vagy menopauzális hormonterápia, mely 60 éves kor alatt kezdve a szív-érrendszeri rizikót is csökkenti. HPK gyanánt alkalmazható hatóanyag-csoportok: ösztrogén (monoterápiában a méh eltévolítását követően), ösztrogén és progesztogén kombináció (intakt viszonyok esetén), tibolon, valamint konjugált equin ösztrogén és bazedoxifen kombináció. A HPK kontraindikációja esetén szelektív szerotonin reuptake-gátló és szelektív szerotonin-noradrenalin reuptake-gátlók alkalmazhatók [44]. Vazomotor tünetek enyhítésére alkalmas HPKek: a tibolon, konjugált equin ösztrogén/bazedoxifen kombináció a leghatékonyabb.

Randomizált kontrollált, megfigyeléses vizsgálatok és metaanalízisek alapján a standard dózisú ösztrogén HPK csökkentheti a miokardiális infarktus rizikót és a teljes mortalitást amennyiben a kezelés elkezdődött 60 évnél fiatalabb korban illetve a menopauza bekövetkezése 10 éven belüli. Ezzel szemben az ösztrogén és progesztogén HPK kombináció kardioprotektív hatásáról ellentmondóak és kevésbé meggyőzőek az adatok [44]. Az ösztrogén-pótlás előnyös hatású lehet a szívre nézve, ha azt korai menopauzában kezdik, amikor a női erezet még viszonylag egészségesebb, azonban hátrányos hatása lehet késői menopauzában, amikor ezen artériák már az ateroszklerózis jeleit mutatják [45].

Fontos a személyre szabott terápia alkalmazása, az endometrium védelme miatt azonban az ösztrogén mellé kiegészítő progesztogén kezelés javasolt. Korai hipoösztrogén állapotok esetén (hipogonadizmus, korai petefészek-kimerülés/POI, korai sebészi menopauza) legalább 52 éves korig ajánlott a hormonpótlás [46] Az „Időzítő/Timing hipotézis”, vagyis a HPK optimális időzítése szerint a HPK előnyös és hátrányos kardiovaszkuláris hatásai

dc_1684_19

összefüggenek azzal, hogy a menopauza kezdetéhez képest mennyire közeli időpontban kezdik el alkalmazni [47, 48]. A vaszkuláris egészség megőrzésében potenciális védő szerepe lehet a hipotézisnek és a HPK-nek fiatalabb posztmenopauzában lévő nők körében, valamint a fiatalabb korban elkezdett HPK hatékony lehet a mortalitás és a szív-érrendszeri morbiditás csökkentésében [47]. A 2002-ben lezárult Women’s Health Initiative (WHI) klinikai vizsgálat – amely HPK-ben részesülő nőkben fokozott kardiovaszkuláris események bekövetkezését észlelte – eredményeinek korcsoport szerinti újraértékelése, valamint a Kronos Early Estrogen and Prevention Study (KEEPS) és Early Versus Late Intervention Trial (ELITE) randomizált kontrollált vizsgálatok eredményei szerint az alkalmazott HPK-sel összefüggő kardiovaszkuláris szövődmények kockázata alacsony azokban a nőkben, akik vagy 60 év alattiak vagy akikben a kezelést a menopauza kezdetéhez képest 10 éven belül kezdték [48].

A fenti okok miatt menopauza állatmodellekben tanulmányoztuk az erek funkcionális, biomechanikai, valamint hisztológiai tulajdonságainak változásait mind normális vérnyomás mellett mind hipertóniában. A korai, hormonhiány kiváltotta érelváltozások azonosítása céljából kezdődő, stabilizálódó hipertónia modellben a hipertóniás adaptáció és menopauza kombinált károsító hatását is vizsgáltuk. Emellett teszteltük a hormonpótló kezelés érkárosodásokat befolyásoló hatását.