ressék ’s a’ keresztyén hit’ igéit hirdessék nekik. Átkeltek a’ fekete tengeren, ’s miután tizenhárom napig a’ Caucasusban tévelyegtek — „pusztaságban, hol embert, házat nem lát—
24) A l b e r i c u s M o n a c h u s , P i s t o r i u s ’ „ r e r u m g e r m.
s c r i p t . R e g e n s b u r g , 1 7 2 6 “ , czímü gyűjteményében az 1236. dik évhez. M o n a c h u s P a t a v i n u s , U r s t i s i u s n á l , az I. kötetben T h u r ó c z i , II. 82.
25) P e r n o l d i e h r o n . az 1236.dik évhez, H a n t h a l e r n é 1.
h e t e d i k; k ö n y v. 31 hatni44 — az Alánok’ országába jutottak. Itt félévig nyo
morogtak, ’s kettő, kiket a kislelküség megszállott, visszatért Magyarországba, a’ másik kettő, Bernát és Julián, nehány alánhoz csatlakozva, útját folytatván, harminczhét nap múlva Veda nevet viselt saraczénus főidre érkezett, hol Bernát egy vendégszerető mozlim’ házában meghalt. Julián szolgálatot vállalt némi mozlim papnál, ki nagy Bolgárországba volt menendő, ’s kinek kíséretében ide szerencsésen megérkezett.
„ A z ország’ egyik nagyobb városában — írja Julián’ szer
zetestársa Ríchard, ki a’ domokosiak’ ezen vállalatáról IX.
Gergely pápát értesítette — a’ magyar barát magyar asszony
nyal találkozott, ki szülőföldjéről oda ment volt férjhez, ’s ki öt oktatta, merre menjen, hogy két nap alatt a’ magyaro
kat, kiket keres, feltalálhassa. ’S ú gy is volt, mert 1237.]
a’ nagy Etelvíz (V olga ) mellet reájok akadt, kik midőn öt látták, ’s magyarnak ismerték volna, rendkívül megörvendez
tek, ’s körülötte seregelvén, keresztyén testvéreik’ királyáról és országáról sokat tudakozódtak, ’s nagymohón figyelmeztek mindenre, mit akár a’ keresztyén hitről, akár egyéb dolgok ról nekik mondogatott volt: mert ök csakugyan magyar nyelven beszéltek, ’s értették öt, ö m eg’ őket. P ogányok;
Istenről semmi fogalm uk; de bálványokat sem imádnak. Föld
műveléssel nem foglalkodnak; lóhúst esznek ’s lótejet isznak;
paripákkal és fegyverekkel bövölködnek, ’s igen vitézek. Régi hagyományból tudták, h ogy a’ nyűgöt felé szakadt magyarok tölök származnak, de h ogy hová kerültek legyen , arról nem volt tudomásuk. A ’ tatárnép szomszédukban van !js nem volt képes őket legyőzni, sőt háborúba elegyedvén velők, m eg
veretett általuk. Ez’ oknál fogva a’ tatárok barátaiknak ’s társaiknak választották őket, ’s a’ két nép együtt már tizenöt birodalmat pusztított. A ’ magyarok’ ezen földén Ju
lián a’ tatárfejdelem’ követével találkozott, ki tudott ma
gyarul, oroszúl, kúnúl, németül, saraczénusúl és tatárul.
32 HETEDIK KÖNYV.
A ’ követ oda nyilatkozott előtte, h ogy a’ tatár sereg, melly onnan öt napi járásra táborozott, Németország ellen akar indúlni, de előbb még egyesülni fo g a’ persák ellen küldött fegyveresekkel. Azt is mondta, hogy a’ tatárok’ földjén túl van egy igen nagyszámú, igen fejők nép (a ’ m o n g o l o k a t é r t i ) , ’s annak szándéka, országát odahagyni, m eg
vívni minden népekkel, mellyek neki ellenállani fogn ak, ’s végpusztitást hozni minden országokra, mellyeket meghódít
hat. “ — Volgaparti testvéreink örömest marasztották volna Juliánt közöttük, de ö szerzetes társaival tudata akarta zarándoklatának örvendetes eredményét, ’s ez’ okon 1237.
június’ 21. én megvált tölök, ’s december’ 27. én M agyarország’
határain általlépett, hírt hozva az atyafiakról, kikkel a’
V o lg a ’ partjain kezet fo g o tt, de hírt a’ tatárokról és mon
golokról is, kiket vezéreik, mint vész a’ hullámokat, M agyar- ország felé sodortak.26)
IV.
Ásiának belsejében, China’ éjszaki szélein ’s a’ koreai félszigetben, az Irkuzk nevű orosz helytartóságtól délre és délkeletre, Jemudszin, más néven D zsingisz-khán a’ tizen
harmadik század’ első éveiben a’ mongol és tatár népségeket egyesítette, ’s kibontakozván velők a’ chinai felsöbbség alól, 1215.ben Pekinget elfoglalta. Innen nyúgotnak fordult, ’s miután a’ karakitai tatárokat és a’ khovarezmi sahot m eg
-26)
De facto Ungariae magnae a fr. Ricardo ordinis ff. praedicatorum invento, tempore domini Gregorii IX.
E n d l i c h e r n é l . V. ö. J e r n e y J á n o s n a k Julián’ utazását tárgyazó értekezésével a’ m a g y a r a c a d e m i a i é r t e s í t ő ’ IV.dik évének har
madik számában, mellynek egyes állításai még bővebb okadalolásl igényel
nek.
HETEDIK KÖNYV. 33 győzte, Persiát és Bokharát példátlan kegyetlenséggel pusz
tította volna, vezéreit a’ caspiumi ’s a’ fekete tenger kö
zött tanyázott kunok és bessenyök ellen küldé, kik már régebben egy néppé forrottak össze, ’s kik megveretvén általuk, az orosz szélekhez vonultak 1223. tájban. Vezérök, Kuthen, veje lévén a’ galicziai Misztiszlavnak, ez és a’
kievi nagyfejdelem százezer főből álló szövetséges sereg’
élén a’ Dneperen általkeltek, ’s a’ Kalka folyó’ partjain — a’ mai ekaterinoszlavi helytartóságban — a’ m on gol-tatár erőt 1224. junius’ 16. án megtámadták, de az ütközet az orosz sereg’ teljes felbomlásával végződött. A ’ m ongolok a’ D ne- perig üldözték a’ futamodókat, ’s az orosz tartományok nyitva állottak elöttök, midőn D zsingisz-khán’ parancsára rögtön visszafordultak.
A ’ khán 1227. ben meghalálozott, négy fiainak roppant birodalmat hagyván, ’s hozzá még azon tanácsot, hogy csak legyőzött népekkel éljenek békében. A z egyik , Csucsi, K ip- csakot, az Araltótól nyugotra és éjszakra fekvő országokat örökölte; egy másik, Csachataj, az Araltótól keletre nyúló birodalmat, Dzsihunt; a’ harmadik, Ügetaj, a’ Tiansan és az Altai között, a’ negyedik, Tului, a’ Baikaltótól délkeletre országolt. A ’ nemzetség’ egyéb tagjai másmás tartományok felett parancsoltak, de Dzsingisz-khán halála után két évvel, a’ föhatalom Ügetaj’ — az egykorú nyugoti chronistáknál Oktaj’ — kezeiben központosult, ki China’ éjszaki részeinek teljes meghódítása után, egyik rokonát, Batut, ötszáz ezer fegyveressel nyugotnak indítá. Batu Baskiriát ’s nagy B ol
gárországot elfoglalta, ’s az egymással folyvást meghason
lásbán élt orosz fejdelmekre támadt. 1237. késő öszszel R é - zán kőhalommá vált a’ m ongolok’ ostrom gépeitöl, ’s gyil
kos kezeik páratlan dühhel összeöldöstek mindent. A ’ k olom - nai csata után 1238.bán felgyújtották Moszkvát; Szuszdált minden ellenállás nélkül, Lodomért vitéz lakosainak össze
ír. 3
34 HETEDIK KÖNYV.
konczolása után elfoglalták. Pereszlavl és Csernigov a’ követ
kező évben, Kiev ’s ezzel egész déli Oroszország 1240. ben került m ongol kézbe, és századokig mongol felsöbbség alatt maradott az ősz vés orosz faj.
Fejdelmei közül többen Magyarországban kerestek me
nedéket, hol két évvel korábban Kuthen kún vezér, ki mi
napi megveretése után a’ mai Astrachan’ vidékén tanyázott,
’s itt Batu által újból megveretett és fejdelmi székéből v ég kép kiforgattatott, — negyvenezer fegyvereseivel egyetem
ben tanyát, oltalmat keresett és talált, ’s a’ magyar nem- [1238. zet’ mindenjogaiban részesítetett. Béla annál nagyobb készséggel fogadta be a’ hontalanul bolyongókat, mivel ben
nük támaszt remélt találhatni mind a’ Fridrik ausztriai h erczeg- re kandikáló elégedetlenek, mind a’ netalán az országot megrohanandó m ongol-tatárok ellen. De a’ nomád módon számos marháikkal az országban szertebolyongott kúnok kicsapongásaik által a’ régiebb lakosokat magok ellen lázi—
tották, ’s ezekben a’ gyűlöletet Béla ellen mindinkább növel
ték. A ’ bajt orvoslandó a’ király Kömonostorra Heves vár
megyében magyaroknak és kánoknak gyűlést hirdetett, ’s itt végzés hozatott: telepítessenek le a’ kúnok, Kuthen ’s a’
hozzá legközelebb állók szállják m eg Pestnek egy részét, a’ többiek másmás megyékre osztassanak, ’s mindnyájának nem saját tiszteik, hanem azonképen mint a’ magyaroknak a’ megyék grófjai, ispánjai szolgáltassanak igazságot.27) Béla ez’ intézkedés által némileg lelohasztá az ingerült kedélyeket, de rövid idő múlva újból voná magára a’ magyarok’ ne
heztelését, kik valahányszor köztök ’s a’ kúnok között súr
lódások támadtak, a’ királyban előszeretetet véltek észreve
h e t i a’ kúnok iránt, ’s kiket ezeknek keresztyén hitre té
-27) R o g e r i i c a r me n m i s e r a b i l e , 2, 3, 7, 8. C h r o n i c o n Z w e l l e n s e az 1239. dik évhez.
HETEDIK KÖNYV. 35