Az úti napló [R 695]

A gyakorlati ismeretszerzést célzó második peregrinációs időről Cseh-Szombaty német nyelvű úti naplót is vezetett. Úti naplója nyolcadrét formátumú emlékkönyv, melyet tartalmilag két részre osztott: elejére a kiadások, a második felétől pedig az élmények, tapasztalatok feljegyzése került. A naplót 1790. december 26-án nyitotta, ekkor indult mintegy 200 arannyal a zsebében Bécsből. Az utolsó feljegyzés 1792. január 19-én került bele. A pénze rohamosan apadt, május 22-én magyarul írta az egyébként német nyelven vezetett naplóba: „maradott még 107 és fél aranyom”. Mégis mikor Hollandiát

41 Barátoknak és pártfogóknak

42 A napló kiadások rovatában ez a dátum szerepel.

43 A természet minket a legjobb szándék szerint alkotott.

71

augusztus végén elhagyva újabb számvetést csinált, több pénze volt: „Ekkor volt még 20 Guiném és 106 Aranyf, Specif in Litteris”- írta ismét magyarul. Nem derül ki, honnan kapott további támogatást. (Talán ezért immatrikulált Utrechtben: református teológus hallgatóként részesülhetett az ottani benefíciumokból, esetleg ösztöndíjat is kaphatott.

Utrecht központi fekvése pedig lehetővé tette a többi holland város felkeresését.

Mindenesetre a beiratkozásról a naplóban nem tett említést.) Sok volt a kiadása: utazást, étkezést, szállást mindenütt fizetnie kellett, hozzá a borravalókat, csomagszállítást, postát. Rendszeresen küldte Bécsbe, Pestre a beszámolókat, és levelezés útján szervezte további utazásait. Borbélyhoz, fodrászhoz és cipészhez járt, hogy külseje mindig kifogástalan legyen, a ruhákat mosatni kellett és pótolni a hiányzó darabokat.

Hollandiában hálóruhát, inget, mellényt csináltatott, harisnyákat vásárolt magának. A kiadások érdekes szokásokra vetnek fényt: borra, sörre, süteményre rendszeresen költött. Németországban kávézott, pipázott, sűrűn vett dohányt, majd Hollandiában rászokott a vajra meg az édességre. Ettől kezdődően a kiadások között rendre felbukkan a cukor és az ekkor még ritkaságszámba menő csokoládé. Angliában megbetegedett, november 15-én vásárolt először gyógyszert, és ettől kezdődően 5-7 naponként. A gyógyszer- és egyebek árához decembertől a küldönc bére is kapcsolódott, azaz valószínűleg fekvőbeteg volt. A napló kiadások részéből tudjuk napra rekonstruálni, hol járt, hol mennyit időzött, mivel töltötte szabadidejét. Kisebb kirándulásokat tett, elment Wormsba, Mannheimbe, Heidelbergbe, 'rekreációs céllal' London környéki helyekre:

Greenwichbe, Richmondba, Chelseabe. Rotterdamban, Londonban múzeumba, színházba és koncertre járt, megnézte a Szent Pál katedrálist meg a Westminstert, itt mindenért fizetni kellett.

Ezek az információk a naplórészbe nem kerültek bele: ott azt olvashatjuk, ami orvosként keltette fel a figyelmét, amit látott, tapasztalt és vélhetően a későbbiekben fel akart használni. Minden városban felkereste az egyetem orvosi karát, az egyetemi klinikát, az orvosi-sebészeti kollégiumot, botanikus kertet, anatómiai teátrumot, fizikai szertárakat, kémiai laborokat, a városi és katonai kórházakat. Leírta a kórházak állapotát, felszereltségét, a műtéteket, melyeken részt vett, az eseteket, melyeket látott, az oktatás színvonalát, és – főleg Hollandiában és Angliában – a polgári társadalom értékrendjét és önszerveződését. A látottakat kritikusan szemlélte: észrevette a heidelbergi és franekeri egyetem, az utrechti orvosi kar szétesését. A bambergi kórház a

72

bécsi katonai kórházra emlékeztette, nemcsak fekvése, de az épület külső-belső berendezése okán is. A kétszárnyú épületben a nyolcágyas kórtermek mellett 1-3 ágyas szobák is voltak a jól szituált betegek részére. Ottléte alatt 46 beteget láttak el a kórházban, akik 4 férfi és 4 női kórteremben voltak elhelyezve.

Würzburgban az egyetem anatómiai intézetét és gyűjteményét értékesnek találta, de a könyvtárat és a természettudományi szertárat kezdetlegesnek. Az itteni Julius Hospitalt piszkosnak és sötétnek írta le, és megjegyezte, hogy a papnak nagyobb szava van, mint az orvosnak. A würzburgi kórházban egyébként négy lábamputációt látott, melyet

„nach Alamsonischen Methode” Siebold professzor hajtott végre. A négy betegből egy meghalt, nagyjából ez volt a túlélési arány. Egy másik műtétet egy 12-13 éves lányon hajtottak végre, akinek természetellenesen óriásira nőtt nyelvét kellett eltávolítani.

Cseh-Szombaty az anamnézisben elfogadta az apa babonán alapuló magyarázatát, miszerint az anya a terhesség során rácsodálkozott egy ökör nyelvére, és ez okozta az elváltozást a gyermeken. „ A műtét ennek a természetellenes nagy darabnak a ligaturája, melyet Siebold udvari tanácsos hajtott végre. A kötést minden nap szorosabbra húzták össze, és ez így ment mintegy 8-9 napon keresztül, amikor is a kisujjnyi vastagságú darabot, mely a megmaradt darabon lógott, egy kés segítségével leválasztották.”- írta. Ekkor a beteg még életben volt, de a kötés eltávolítása után a leány valószínűleg fertőzés következtében meghalt. Az anatómiai szertárak gyűjteményében tanulmányozta a különleges eseteket: Delftben az anyaméh falára nőtt ököl nagyságú daganatot, Würzburgban egy osteogenesis imperfecta-ban elhunyt 13 éves lány zselé-állagú csontvázát.

A leírások eleinte aprólékosak, részletesek, aztán egyre rövidülnek. Angliáról, ahol a leghosszabb időt töltötte, alig írt valamit. Londonban elcsodálkozott a sok kórház látványától, az elesetteket támogató civil társaságok nagy számától. De a betegellátásról, kórházi tapasztalatról nem olvashatunk. Elfáradt, vagy nem volt már meg az újszerűség varázsa? Az is lehet, hogy itt nem volt módja kórházi gyakorlatra. A naplóba január közepétől nem került feljegyzés, annak ellenére, hogy 1792. május közepéig itt tartózkodott, és a legalább 2 hónapig tartó hazaútról sem írt semmit.

Cseh-Szombaty emlékkönyvébe Londonban került utoljára bejegyzés, 1792 májusában.

Sem a visszaúton, sem a későbbiek során nem dedikáltatott többé senkivel. Pedig a

73

második emlékkönyvben 42 lap üresen maradt és az első 31 lap hátoldalán is volt még szabad hely. Lezárult a peregrináció, az öt és féléves tanulási idő alatt szerzett elméleti és gyakorlati tudást ettől kezdve odahaza hasznosította. 1792-től Pesten praktizált, aktívan részt vett a nemzetközi orvosi-tudományos életben: tagja volt a londoni orvosi és a jénai mineralógiai társaságnak valamint több szabadkőműves páholynak. Részt vett a vakcinás ’védhimlőoltás’ magyarországi meghonosításában és elterjesztésében. Cseh-Szombaty Sámuel 1838-ban halt meg és az utókor méltatlanul elfeledte, pedig a magyarországi egészségügyi ellátás javításához tudásával és tevékenységével számottevően hozzájárult.