Beatrix előre egy szépen kötött bokrétát küldött, melyről egy sokat érő gyémántos gyürü függött. Azután maga elérkezvén, Mátyás előtt térdre ereszkedett, de Mátyás őt igen nagy nyájassággal felemelte, és nagy szeretettel fogta, a sátorba bevezette, a hol Őt az egri püspök olaszul köszöntötte, Mátyás sajnálkozását az ő terhes útja felett neki megjelentette, melyre ő rövideden, de igen szépen feleli Minekutána némely németországi fejedelmeknek követei is üdvözlötték és szeren-cséltették volna ezeket az uj házasokat, megszólaltak a trombiták, és Beatrix egy fehér, Mátyás pedig egy pej paripára ült fel, és ugy bal-lagtak a város felé. Mind a két ló arany zabolával és egyéb szer-számmal volt felkészülve, és igen drága atlaczczal és filegrán munká-val készült pokroczczal beterítve. A városból Kristóf- a bajor herczeg kijött ő eléjökbe, egy más német derék bajnokkal viadalra kiállott, és vele oly keményen összecsapott, hogy egymást lovaikról a láncsá-val mindketten letaszították. Hogy beértek a városba, a papok és ba-rátok jöttek eléjökbe a szent ereklyékkel. A szent István temploma előtt mindketten leszállottak lovaikról, a templomba mentek, és a karban a Te Deum laudamust meghallgatták. Onnan haza kisérte Mátyás jegyesét, és a fejedelmek követeit magától elbocsátotta. Más nap szerdáig ismét templomba mentek az uj házasok, az ott mulató
herczegekkel 8 követekkel, és ott állapodtak meg, a hol azelőtt való nap állottak. Az isteni tiszteletet az egri püspök Rangom Gábor vitte végbe, ki körül sok püspök és prépost szolgált. Igen szép ének és muzsika szó hangzott. A fehérvári prépost az oltáról felvette az evan-géliumot, azt az érsek kezébe adta, a ki azt csókolás végett az uj házasokhoz vitte. Csütörtökön ismét templomba kisérték a vőlegényt, Ujlaky Miklós a bosnyákországi király, a külföldi herczegek, követek, érsekek sat. Elérkezett azután Beatrix is a maga.udvari dámáival, őt a papok a nagy oltárhoz kisérték, és ott reá egy aranyos veres palástot adtak, ugyanoda kisérte Mátyást Ujlaky Miklós, kezében tartván az arany almát és a király ipálczát.* Ott az uj házasok térden állottak, a menyasszony jobb karját olajjal megkenték, megeskették s megkoro-názták. A czeremónia végével azon renddel, a melylyel jöttek vala, mindnyájan haza takarodtak, és kevés idő múlva vendégséghez ültek.
Az ételfeladók és asztalnál szolgálók mindnyájan vagy grófok vagy bárók voltak. Huszonnégyféle étel volt. Ebéd után a liegniczi herczeg egy cseh bajnokkal csapott össze láncsával, mindketten leestek lovaik-ról. Pénteken az egész násznép Budára indult és oda vasárnap ért el.
Elől egynéhány lovas csoport ment, azután a külső herczegek s. köve-tek, azután kilencz nemes ifjú, ugyanannyi inassal lovagolt. Maga Mátyás egy fehér paripán ült, utána léptetett egy inas, kinek lovát s annak készületét négy ezer aranynál többre becsülték. Mellette lova-golt Mátyásnak Beatrix, fején koronát hordozván, és semmi tagja az aranytól és drága kövektől nem látszott.
Nyolcz rakott aranyos szekere volt a menyasszonynak, mindeni-ket hat ló vonta. Kívül a városon legelőször a zsidók tettek tisztes-séget. Elől egy tisztes öreg zsidó jött kivont karddal és egy tálacs-kával, melyben tiz font ezüst volt. Mellette a fia ugratta paripáját, utána huszonnégy zsidó ifjú lovagolt, kik mind gesztenye szín ruhába öltözködtek és süvegjök mellett három szál strucz madár toll lebegett, utói kétszáz gyalog zsidó ballagot, egy veres zászló után, kik efodos fővel ée énekléssel mutatták örömüket. Már közel voltak a kapuhoz, mikor két pár német bajnok egymásután nagy erővel összecsapott, és mind a földre zuhantak, melyen való irtódzását Beatrix kiáltásával je-lentette. Hogy beértek a városba, a papság tűnt elő a szent ereklyék-kel, és a királynét a boldogságos szűz templomába kisérte, a hol a te deum laudamus eléneklése után, Mátyás a királynét kezénél fogva kivezette, lóra ültek, és a várba lovagoltak. Azután való napokban, mely nagy pompával Untatott az összeesketén, lakadalmi vendégség, fejedelmi férfiaknak baj vívása, nem lehet leírni Nem egyéb, hanem
csak az erdélyi vajda, Pongrácz János ott történt halála emlékeztet-hette arra a vigadókat, hogy nincsen olyan öröm s mulatság, melynek vége ne lenne. Uj esztendő napján mindenfelől ajándékokkal tisztelked-tek a magyarok az uj királynénak. Nevezetesen az erdélyiek s né-mely városok harminczkilencz aranyos poharat mutattak be ebéd fe-lett, azonkívül vittek hat igen szép lovat, és három sólyom madarat.
Már ekkor is elég fényes és pompás volt ugyan a Mátyás udvara;
de még is bámulásra méltóbbá tette azt naponként Beatrix, ugy hogy ahoz egyet-egyet se tartottak abban az időben Európában hasonlót.
Azonban a gyönyörűség édessége, nem meríthette olyan mély álomba Mátyás tizeméit, az uj Vénus ölében sem, hogy ő amellet külföldi el-lenségeinek kártételeit élesen ne látta volna. Azok közöl tehát Frid-rik császárt külön szorítja, és Ausztriába beütt egy szép sereggel.
Mig ő ott foglalgatta a városokat s falukat, addig Beatrix Pozsonban mulatott, és épen azt cselekedte, a mit érzékeny nemének szivétől várni lehetett, t. i. levelei által férjét ugyan a szelidségre s maga jusaiból való engedésre, Fridriket pedig, a kihez különben is atyafisága volt, az igazságos békességnek elfogadására serkentgette s kérte, inelylyel a békességet nem kevéssé sietette 1477. észt. Azután két esztendővel jelen volt Beatrix is Olmüczben, mikor ott Mátyás Ulászlóval, a cseh királyival békességet kötött, és az ott ütött vendégségeknek fényes-ségét, szinte a szemfényvesztésig nevelte. Altalellenben volt egymással a két király szállása. A békesség megkészülése után, mindennap általineut Má-tyás Ulászlóhoz, és őt magához általvitte, vele nyájaskodott, Beatrixxel sak-koztatta, és kétség kivtil még akkor általpattogtak a Beatrix kebelébe a szép tekintetű s termetű Ulászló szemeiből azok az eleven szikrák, me-lyek onnan sok esztendő múlva sem aludtak ki, és neki oly sok nyug-hatatlan órát okoztak. A mely ajándékokat Mátyás adott Ulászlónak, azokhoz Beatrix igen drága gála és királyi Öltözeteket és ágylepleket toldott. Hogy Bécset megvette Mátyás 1485. észt., elment oda Beat-rix is, nagy sokaság jött ki eleibe, és nagy öröm közt kisérte be őt a városba. Azutánvaló esztendőben, hasonló pompával [ment Eggen-burgba, mikor az Mátyásnak magát feladta. Egy mértföldnyire jött ki Mátyás ő eleibe, ott maga szekerébe vette, és ugy vitte be őt a városba. Mindaddig szép egyességben éltek ezek a felséges házasok egymással, mig Mátyás meghalt Bécsben 1490. észt., semmi gyerme-ket Beatrixtól nem hagyván. A titok látók ugy tartják, hogy a Má-tyás örökös ellensége Fridrik, valami eladó lelkű doktor által okozta volna Beatrix magtalanságát. Mikor Mátyás holttestével Budára lein-dultak a Dunán, maga Beatrix le jött Bécsből, én útjában
Komárom-ból apr. 17, napján mindenfelé, s nevezetesen Bártfára leveleket kül-dözött, és a Bákos-mezejére diétát hirdetett, az uj király választásra május 17. napjára. A többi külföldiek közt megjelentek ezen a dié-tán a Beatrix atyjának követei is, a kik szép Ígéretek s ajánlások mel-let arra kérték a magyarokat, hogy az ország kormányát Beatrix ke-zére bízzák. Adtak ugyan ezeknek a magyarok bíztató szót, de két-ség kivül maga is jól tudta azt Beatrix, hogy ő arra számot nem tarthat, azért is minden eszét arra vetette, hogy a maga hajdani ol-mflczi kedves sakkozó társát magyar királyivá, magát pedig annak házastársává tegye. Észrevette az olmüczi szikráknak ezen alattomos munkásságát az ő mostoha fia, az ifjú Hunyadi János, a ki azután mindaddig sértegette és szomorította Beatrixet, hogy egyszer aztán kénytelen volt Beatrix Buda várát odahagyni, és némely fóemberek tanácsából, a kincstartó Dóczy Orbán házánál Budán magának mene-dék helyet keresni Még nagyobb tűzzel látott ezután Beatrix a maga czéljához, és hogy a magyarok szivét annál inkább megnyerhesse, azt ígérte, hogyha Ulászlót királynak választják, őt pedig annak feleségül adják, minden kincsét, melyet Mátyás életében akármiképen szerzett, az ország szükségére fogja fordítani. Megkereste magát Ulászlót is követei által, és általok, ha őt feleségül veszi, kétszázezer aranyból álló.jegypénzt igért. Nem idegenkedett eleinte Ulászló ő tőle, annyi-val inkább, mert a pénzre nagy szüksége volt, hogy vetélkedő társaí-nak ellenállhasson. De mivel ígérete teljesítésével nem sietett, más részről pedig azzal fenyegette Ulászlót, hogyha az ő házasságát meg-veti, tehát az ő ellenségeihez fog állani, és azoknak Zólyomot, Diós-győrt és Esztergomot által fogja adni, hozzá járulván ezekhez az ő meddőségének meggondolása is, Ulászló ő tőle egészen elidegenedett, jóllehet idegenségét világosan ki nem mutatta, sőt Beatrixnek né-mely jó emberei előtt ígérte, hogy őt el fogja venni, ha abban az ország rendéi megegyezendenek. Azonban minden módon huzta-ha-lasztotta Ulászló a házasság végrehajtását, kivált azalatt a szín alatt, hogy ellenségei miatt arra nem érkezik. Minekutána tehát Albertet kifustölte az országból Ulászló, emlékeztette őt Beatrix 1491. észt.
ígéretére, hogy ettől az ellenségtől megszabadulván, éljen a Hymen gyönyörűségeivel. Még ekkor sem adta ki magát Ulászló; hanem a fő-rendek kérésire, Budáról Esztergomba ment Beatrix látogatására, és magát nála azzal mentegette, hogy mig az országot teljes csendes-ségben nem látanája, addig a házasságról nem gondolkodhatik. Azután való esztendőben, a budai diétán újra sürgette Beatrix, Várday Péter érsek által a lakodalmat, de annak a fő-rendek mindnyájan egy