Semideus fuerat, potuit pars altéra cerni
Altéra non: Deas haec, haec homo, neutra móri.
Illa Deos inter vita meliore potitur;
Haec hominnm vivit mentibus, ore, sinu.
Minden poétái nagyítás nélkül is lehet mondani, hogy Lengyel-ország Báthorihoz hasonló királyt, igen keveset mutathat. Egyéb számlálhatatlan jótéteményei között, neki köszönheti Lengyelország Tatárország felöl való határának megnépesedéeét, és a kozákok embe-rekké való formáltatását. Azon virtusain kivfil, melyeket a már fe-lébb mondottakból ki lehet hozni s érteni, megvolt ő benne az étel-ben, italban, ruházatban való maga mérséklése, a kérkedékenységtől, maga mutogatásától való idegenség, a nyájasság, nyelvének hatalmá-ban való tartása, a rágalmazóknak s húelkedőknek egyforma gyűlő-lése. A dolgok feLAL való Ítélettételét ritkán hibáztatták meg az in-dulatok. — A mi testét nézi, középszerűnél magasabb, csontos és olyan köpczös, & mit sokan nágyszegúnek hínak; fekete haja, barnás piros szine, hátas orra, mindenképen pedig a reánézokben tiszteletet gerjesztő ábrázata s tekintete volt. A mi a nagy emberek körül igen közönséges doleg, vagy inkább fájlalható szerencsétlenség, magot nem hagyott maga atán. Az akkori magyarok nagy lábú
Báthori-nak hítták őt. Egy beszéde, melyet a lengyel .rendek előtt mondott, és tiz levele Li) siában (Lipcse) nyomattattak ki 1703. eezL
Báthori Kristót (Somlyói.) Istvánnak a lengyel királynak test-vérbátyja, kinek utána lett, először ugyan varadi kapitány s bihar vármegyei ló'ispán, azután pedig erdélyi vajda. Minthogy egyéb nyeli vek közt franczia, olasz és spanyol nyelveken is beszélt, úgymint a ki ifjúságát Anglia, Spanyol, Franczia, Német s Olaszországban töl-tötte; még vajdasága s kapitánysága előtt, 1557. észt., őt küldötte volt Izabella a Szapolyay János özvegye a francua királyhoz kövek ségbe. Az ő követségének tárgya az volt, hogy köszönje meg azt a franczia királynak, hogy magát a török udvarnál közbevetette, Iza->
beilának Erdélybe való visszaállítása iránt; továbbá hogy kérje arra a királyt, hogy továbbra is mozdítsa elő az Izabella ügyét a török császárnál, nevezetesen hogy Lippát és Temesvárt kérje vissza attól Izabella számára, mivel ha azokat visszaadná Szulejmáa, ugy aztán Magyarországnak többi részeit is visszafoglalhatná Izabella Ferdinánd-tól. Ezenkívül ötezer katonának öt esztendeig való tartására való pénzt is kért Izabella ő általa.
Igen jó válaszszal bocsátotta őt vissza a király, mindenekre kö-telezte magát, sőt egy húgát is az Izabella fiának, Szapolyay János Zsigmondnak feleségül ajánlotta, és Kristóffal Martinez Ferencz nevű követét Izabellához bocsátotta, kire alattomban azt bízta, hogy mind Izabellát, mind az erdélyi főrendeket kérje arra, hogy János Zsig-mondot, a bijába való emberek közöl vegyék ki, azt hízzák: okos em-berekre, a kik azt az uralkodás mesterségéhez szoktassák és arra ok*
tassák. Nem lehet tudni mit mozdított á franczia király a török udvarnál, az bizonyos hogy ez soha sem adta vissza az említett va-rakat Izabellának.
Igaz hűséggel viselte magát Kristóf Izabella halála után, an-nak fiához János Zsigmondhoz is. Mikor 1562. észt. Hadad elvesztése után .az ijedtség miatt Lengyelországba szándékozott volna János Zsig-mond költözni, Csáky Mihály s mások javallisábol, egyedül Kristóf volt, a ki őt biztatta, vigasztalta, beléje uj lelket adott, s Erdélyben megtartóztatta. Mikor ez az ifjú Szapolyay Szulejmán török császár köszöntésére s udvarlására ment Belgrádra 1566. észt.; Kristófot tette Majláth Gáborral, fiagymássy Kristóf mellé maga hadai kapitányának, hogy míg maga Szulejmánhoz jár, addig ezek hárman a közönséges ceendességre s bátorságra vigyázzanak Erdélyben. Minekutána Szu-lejmántól haza jött Szapolyay, Kristófot Gyulára küldötte Kerechény Lászlóhoz, a kit oda szorított s ott ostromlott vala Pertaf basa azzal
az üzenettel, hogy Gyulát Pertafhak adja fel. Hogy Gyula alá a Pertaf táborába elérkezett Kristóf, kérte Pertafot, hogy szabad legyen neki a várba bemenni, a maga sógorához Kerechényhez az izenettel, de azt Pertaf nem engedte meg, azért is csak egy törököt és Bor-bély Györgyöt küldötte oda be Eristói. Valamint azélőtt, ugy most is, (már most másodszor járt ebben a követségben Kristóf), azt felelte Kerechény, hogy Gyulától csak akkor kivan megválni, mikor életétol.
Látván Kristóf az ő állhatatosságát, egy czédulát készített ő hozzá, melylyel magát csak nem halálos hálóba keverte. A czédula som-mája az volt, hogy ha csakugyan eltökéllett szándéka Kerechénynek Gyulát, Pertafnak a Szapolyay számára fel nem adni, tartsa erősen magát, mert a törököknek mozgásaiból azt lehet kihozni, hogy az ő nyakáról nem sokára el fognak szállani. Még talán el sem végezte Kristóf az írást, mikor hirtelen a basához híják. Csak annyi Mőt sem talált magának, hogy a czédulát eldughatta volna, azértis azt csak kezében tartotta, azonban a Pertaffal való beszélgetés közben, azt a földre találja vigyázatlanságból ejteni. Nagy szerencse volt, hogy olyan hosszú ruhában volt Kristóf öltözve, melynek alsó szárnya s prémje, a papirost annyira eltakarta, hogy azt Pertaf észre nem vette.
Ugy de már fel is kellett venni a czédulát, még pedig ugy, hogy azt Pertaf meg ne lássa. Erre tehát azt gondolta ki Kristóf, hogy kesz-kenőjét kezéből önkényt kiejtette, mely után midőn lehajlott volna, egyszersmind a papirost is felvette, mely ha Pertaf kezébe akadt volna, vagy életével, vagy legalább fogsággal lakolt volna érette.
Most pedig békével bocsátotta el őt Pertaf magától. Azonban Kere-chény nem sok nap múlva Gyulát feladja, és őt Pertaf eskfivése ellen elfogatja. Irt Kerechény a maga fogságából Kristófnak, hogy az ő szabadulását, mind maga, mind Szapolyay által munkálja, melyben Kristóf fáradozott is, de nem boldogulhatott.
Minekutána Szapolyay János Zsigmond 1571. észt. meghalt, a fehérvári gyűlés Kristófra bízta, hogy a csendesség megtarthatása ked-véért másfélezer lovast szedjen, kikkel Torda alatt táborozzék, mig Szapolyay helyébe uj fejedelem választatik. Szedett is ő, még pedig nem másfélezer, hanem lovasokat s gyalogokat összeszámlálva, tízezer katonát, kikkel mig a szükség kívánta, Torda alatt vigyázott. Hogy Báthori István, a Kristóf testvéröcscse választatott vajdának, azt mind-járt nem csak váradi kapitánynyá tette Kristófot, maga helyébe, hanem a többi erdélyi várak s erősségek porkolábjait is feleskette annak hű-ségére. Az akkori boldogtalan időnek szokása szerént, a mikor csak erősebbnek volt igazsága, Tokaj s Kassa körül mintegy nyolczszáz
haramia inkább, mint katona gyűlt össze, és alsó Magyarországra Si-mándra tették a czélt, a hol esztendőnként Szent-György havában igen nagy vásár szokott volt esni, hogy ott a vásárt feldúlják. El is indult oda 1572. eazt. ez a magyarokból, németekből s más nem*
zetekből álló rendetlen csoport, és útjában a városokat s falukat mindenfitt prédálta, fosztogatta. A többek közt Debreczenből nyolcz-száz lovat hurczolt el.
Elébb eljutott ugyan ezeknek az útonálló tolvajoknak hire a Simánd körfii tartózkodó törökökhöz, mint magok; mindazáltal mód*
ját találták, hogy mikor legjobban állott a vásár Simándon, akkor rontottak oda be, és ott a kereskedőket nagyobb részt lenyakazták, és aranynyal ezüsttel s egyéb magoknak tetsző portékával megrakodtak, de nem messze távozhattak a ragadománynyal Simándtól, mikor a tö-rökökkel szembe találkoztak, kik is ezt a fejetlen ranyha népet, na-gyobbára vagy leapritották, vagy elfogták, a mi megmaradt belőle, azt szélyelfizték, s a prédát télé elvették. A foglyok közöl húsz né-met lovast Budára küldöttek, kiknek ott lovaikon firve sok gunyolást s csufolkodást kellett kiállani; a többi magyar s egyéb foglyok pe-dig, Konstantinápolyban bűntetteitek vagy halálra, vagy egyéb annál is keservesebb kínokra. A megmaradtak Debreczenben újra össze-gyűltek, s többeket is fogadtak magokhoz. A törők udvar olyan hi-szemben volt, hogy az efféle erőszakoskodások Báthori István vajda tudtával 8 akaratával történnek, holott pedig azokról maga István is nem egy izben panaszkodott Maximilián királynál, a kinek magyar birtokaiból szoktak az ilyen csípős rajok kirepkedni.
Hogy tehát Kristóf a török udvar gyanúját, a maga öcscsérol István vajdáról elháríthassa, a Debreozenben ismét összeverekedett latrok ellen, a váradi őrző katonaságot elküldi, mely is azokkal a város piacsán csapott össze, és azok közöl sokakat lekaszabolt, mint-egy százat pedig elfogott, kik közöl húszat a város megsérült lako-sainak adott által, hogy azokkal a város népe, azoknak ő rajta vég-hez vitt kegyetlenségeiért, agy fizessen, a mint neki tetézik, a többi foglyokat pedig a győzedelmesek Váradra vitték, kiket ott Kristóf a vár körül előforduló legterhesebb dolgozásra büntetett. Mindazáltal igy sem verhetett ki Kristóf minden gyanút a törökök fejéből, azért is azok a fekete KOrös mellett, Erdőhegy nevfi falunál, egy kastélyt építettek, melyből aztán. mind Maximilián jobbágyait, mind Kristófot sokat nyughatatlankodtatták. Hogy 1575. eszi Báthori István vajda ellen Békesy Gáspár feltámadt, István vajda Gyerőffy Jánost indította a budai basához segítségért, azt is megparancsolván neki, hogy
Vá-radra is forduljon be Kristófhoz, annak Bókesy szándékát adja tud-tára, hogy magát minden órán készentartsa, s egyszersmind tőle ma-gának egy útitársat is kérjen Budáig. Gyerőffy mellé Szemere Lász-lót rendelte útitársnak Kristóf, azután pedig Istvánhoz Hadrév alá Géczy János hadnagygyal jó segítséget küldött.
Minekutána István vajda Bókesyt megverte, azután pedig len-gyel királynak választatott, a meggy esi diétán 1576. észt. maga he-lyébe Kristófot ajánlotta István erdélyi vajdának vagy fejedelemnek, kit is annyival örömestebb el is választottak a rendek azon méltó-ságra, mivel annak okosságáról, állhatatosságáról, igazság szeretetéréi s egyéb virtusairól magok is már régen meggyőződtek. Az ő válasz-tása ilyen feltételek alatt esett, hogy esküdjék meg az ország sza-badságainak, s minden akkor bevett vallások szabad gyakorlásának megtartására, a földesurak birtokairól szólló levelek megerősítésére.
Minthogy pedig Kristóf már akkor is változó egészségű volt, bizonyos számú főembereket adtak ő mellé a rendek, a kikkel mind a békes-séget, mind a hadakozást tárgyazó dolgokról tanácskozzék s végezzen.
Hogy pedig a szomszéd tartományokkal támadható háborúban az or-szág bátorságban lehessen, az erdélyi katonaság egyik részét Kolozs-várhoz, másikat pedig, úgymint a székelységet, Maros-Vásárhelyhez parancsolták a rendek a vigyázatra s résen-állásra. Azután való esz-tendőben, nem egyszer küldött Kristóf segítségei Istvánnak Lengyel-országba az oroszok ellen. Nagy dicsérettel 8 kívánatos békességben igazgatta Kristóf Erdély kormányát tovább öt esztendőnél, mind addig, mig a nyavalyák naponként mind inkább kezdettek ő rajta terhesedni.
Sokat nevelte azokat egy kis leánykájának s feleségének Bocskay Erzsébetnek akkortájban -történt halála. Minekelőtte pedig maga is azoknak a hallgatás helyére utánok indulna, a maga kilencz eszten-dős fiát Zsigmondot 1581. észt a kolozsvári diétán fejedelemnek aján-lotta, a holott is azt a rendek, noha nem minden ellenmoBdás nél-kül, elválasztották.
Hogy Kolozsvárról haza ment Kristóf Fehérvárra, mindjárt ha-lálos ágyba esett Maga is érezvén az utolsó órának közeledését, a főbb urakat magához hivatta. A mennyire a fájdalmak engedték, sok ideig nézett azokra, közölök hol egyikre hol másikra figgesztvén a maga szemeit Azután könnyűbe lábbadt szemekkel bízta azokra a maga fiának Zsigmondnak gonoját; a tudományokba való oktatójául Leleszi János jezsuitát rendelte annak, ilyen szókat intézvén Zsigmond-fooz: Kicsiny vagy ugyan még szerelmes fiam, de olyan polezon ülsz, a melyen virtusaid által nagynak kell lenned. Tekintsd meg eleidet,
s virtusra eljuthass. Én olyan atyid voltam, a ki t^éked ^ virtusokban példát igyekeztem adni és hagyni. Előtted van az testvérem is István, a lengyel király, tanulhatsz attól mind g j virtusokat, mind a többek közt kegyességet, és a nagy dolgoknak végrehajtását, a kinek tútorsága alá adlak téged, minthogy nekem már meghalnom, neked pedig uralkodnod kell. Ez lesz hozzád utolsó szóm édes gyermekem: minden módon azon légy, hogy téged a feje-delmi névre, nem az országlás s uralkodói rang, hanem tulajdon vir-tusaid s jelesen viselt nagy dolgaid tegyenek méltóvá. — Ezekután az urak közöl kivált Gálffy Jánost kérte Kristóf, hogy Zsigmondot isteni félelemre, íalpára eső beszédre, az öregek becsülésére, magának az urak végzéseihez való tartására, a törvények és szabadság ótal-mára, az özvegyek s árvák pártfogására, a régi szolgák hűségéről való megemlékezésre, minden igazságtalanságnak s gonosz cselekedetnek tá-voztatására s. a. t. szoktassa. Akkor aztán mindenektől elbúcsúzott, és attól fogva hátra lévő szempillantásait, a Szent-Dávid zsoltárinak s a Krisztus szenvedése históriájának hallgatásában töltötte, mindaddig míg a lélek, melyet az Üdvözítő kezeibe buzgó könyörgések közt aján-lott vala, belőle kiszakadt, a közelebb is irt 1581. észt. pünkösd hava 27. napján, életének 51. esztendejében. Bocskay Erzsébettől számos gyermekei születtek, de a kik közöl, a mennyire tudni lehet, csak hárman kelhettek ki a bölcsőből, úgymint a már emiitett Zsigmond, Griselda, a ki atyja halála után, ugy látszik két esztendővel ment Zamoiszky János lengyelországi kanczellárhoz feleségül; és Miklós, de ez is atyja előtt meghalt kilencz esztendős korában, kinek.koporsó kövén talán most is olvashatni a fehérvári templomban a következő verseket:
Hic jacet eiimiae puer indolis, ortus ab alto Stemmate Bathoridum, nomine Nicoleos.
Sarmatiae Stephanus Bex est huic sangvine junctus;
Dacicus at Páter est Vajvoda Christophorus.
Bocskaiae generosa Parens Elisabetha stirpis;
Huic tantum brevis haec vita caduca fűit.
Obiit A. 1576. d. 30. Január.
A mi Kristófot nézi, az ő temetési pompája közel két esztendeig halasztatott, a mikor aztán Báthoxi István lengyei király, a kaminieki (kameneczi, kamienieczi) püspököt küldötte Fehérvárra, írásban kezébe
12
adván annak, micsoda czeremoniával menjen ott véghez a temetés, mely is ebből állott: a templom falát s padimentumát, a nagy oltár-tól fogva a prédikálószékig, fekete posztóval beborították, a Kristóf czimereit köröskörül a templomban kereszt formára felfüggesztették.
Az agy nevezett castram doloris, fekete sejemmel vonatott be, mely-nek négy szegletén négy pap Olt, ötödik szék készen állott ugyanott a mise mondó pap, a hatodik Zsigmond vajda, azzal általellenben pe-dig a hetedik a kaminieki püspök számára. Mind Zsigmond mind a többi Báthori atyafiak, olyan hosszú fekete ruhába öltözködtek, mely utánok a földön messzire nyúlt. Az urak is mindnyájan fekete ru-hákban voltak s fekete szkófiásan. Mikor a várból a holttesttel kiin-dultak, az elsőbb nemesek közöl ketten lovagoltak a koporsó előtt. Az egyik egy damaskusi gyoltsból készült nagy zászlót hordozott, melyen a Kristóf czimere, halálának esztendeje s napja, arany betűkkel csil-lámlott. A másik egy láncsán lobogó kis fekete zászlócskát vitt jobb kezében, a balban pedig egy fekete pajzst, melyen Kristóf czimere volt festve. Mind a kettőnek mejjén s hátán ugyanazon czimer lebe-gett. Azokután az oda gyűlt egyházi s világi urak mentek lassú lépésekkel. A koporsót tizenkét főbb ur vitte, kik is hogy a tem-plomba érkeztek, azt ott a castrum dolorisra tették. A test feje felől egy herczegi koronát, jobbja felől királyi pálczát, balja felől egy kar-dot helyheztettek, mind a két oldalon pedig, hét-hét nagy fáklya vi-lágított. A templomba menés közben, a koporsó mellett két felől ötven-ötven koldus pihékelt, ugyanannyi fekete viasz gyertyákat tart-ván kezökben. Mindjárt a koporsó után az ifjú Zsigmond vajda balla-gott, ő utána a kaminieki (kameneczi kamienieczi) püspök, azt követték a rendek, s a vármegyék küldöttei. Hogy a templomhoz értek, a már emiitett egyik lovas nemes, a láncgát a templom falában eltörte, azu-tán társaival együtt pajzsosán a templomba bement, a hova minek-utána az egész halotti frequenczia betakarodott, s magának helyet foglalt volna, a halotti dicsérő beszéd s éneklés után, a jezsuiták különféle verseket olvastak fel a meghalt dicséretére. Akkor aztán a testet kriptába tették. Ez a pompa 1583. észt. virág-vasárnapján ment igy véghez.
Batthyány Boldizsár. Kőszeg várának kapitánya volt 1484. észt., mikor Mátyás király azt a parancsolatot küldötte ő hozzá, hogy a kőszegi lakosokat meg ne akadályoztassa azon jusokban, mely szerént azok a magok borait, akár benn az országban, akár azon kivül, a merre nekik tetszik, vihetik, árulhatják, mérhetik, ha ugyan megfi-zetik a királynak, a mivel tartoznak. A bosnyákországi várak bánja,
és kapitánya volt ő már 1499. észt., mikor őt Ulászló király, a maga öcscséhez a lengyel királyhoz küldötte a váradi püspökkel, a múlt esztendőben kötött békességnek megerősítésére. Micsoda kedvességben volt ő, a Mátyás király özvegye Beatrix előtt, onnan lehet gondolni hogy minekutána Beatrix Nápolyba haza ment, és onnan 1507. észt.
egy ifjat küldött Magyarországra, hogy az ő itt zálogban maradt drá-gaságait váltogassa ki, meghagyta az ifjúnak, hogy Boldizsárt ke-resse meg, és neki a Beatrix egészséges voltát adja tudtára, s arról is tegye bizonyossá, hogy Beatrix még ő róla nem felejtkezett el.
Batthyány Benedek. Ennek igaz neve Alapi volt, és csak fiúvá való fogadás által ragadt reá a Batthyány név. Ulászló alatt kincs-tartó volt, és minthogy csalárdsággal vádoltatott, a király őt fogva Perényi Imre palatínus gondviselése alá bízta; de az ő ügyének meg-vizsgálására kirendelt birák őt kétség kivül ártatlaunak találták; mert kiszabadult, és azután is tisztségeket viselt, nevezetesen 1514. észt. a budai vár kapitánya volt, és ugyanakkor ő volt egyik kirendelve arra, hogy a törvénykönyvet, melyet Verbőczy irt, vizsgálja meg. Bi-zonytalan melyik esztendőben ajándékozta neki Ulászló Erdélyben Al-más várát.
Batthyány György. Lásd Tomory Pál.
Batthyány Ferenez. Tárnok, kamarás és főpohárnok mester, Vas vármegyei főispán, Tót és Horvátországi bán, második Lajos és első Ferdinánd királyok idejében. Édes atyja a felébb irt Boldizsár, nagy-atyja pedig KŐvágó-örsi Batthyány András volt. A második Ulászló király udvarában nőtt s nevekedett, és még akkor jutott ös-meretségébe második Lajosnak. Legelső katonai s vitézi próbáját, Bornemisza János vezérsége alatt tette, a Székely György pára zt ku-ruczai ellen 1514. észt. Veráncsics Antal egy levelében azt irja ő felőle, hogy ö egykor Pozsonban Maiimilián császár, második Ulászló és Zsigmond lengyel királyok előtt, egy Tarló János nevű jeles lengyel ifjúval bajtvivott, mely bajvivásban egyik sem győzött és nem vesz-tett ugyan; de mindketten dicséretet és bámulást érdemlettek. De ennek a viadalnak hihető Bécsben kellett inkább történni 1515. észt., vagy ha Pozsonban történt, ott Maximilián császár nem volt jelen. A Belgrád elvesztéséért számkivetett Török Bálint jószágait neki aján-dékozta Lajos 1522. észt., melyben egyszersmind Beríszló Péter he-lyébe a bánságot is elnyerte Earlovicz Jánossal. Azután két eszten-dővel, a mag nélkül elhalt Ujlaky Lőríncz halála után, Németuj-vár is övé lett. Annak a két szakaszra osztott, tizenhat ezer emberből álló seregnek első szakaszát ő vezérletté 1525. észt., melylyel
Fran-12*
gepán Kristóf Jajcza alól a törököket elűzte. Ekkor matatott vitézsé-géért újra szép jószágokat kapott. Ugyanazon esztendőben, jelen volt
a rákos-mezei és a hatvani lármás diétákon, és bán társával együtt, csak neki és Szapolyay Jánosnak volt az a szerencséje, hogy hivata-lától meg nem fosztatott, mely tol a hatvani gyűlés minden más tiszt-viselőket megfosztott vala. Bizonytalan mi okon vesztek akkor öszsze az ő emberei, Buda vára kapuja előtt, a már emiitett Bornemisza Já-nos embereivel; annyira hogy mind a két részről nem kevesen, nem csak sebbe estek, hanem halva is maradtak. A mely hat-száz forinttal Lajos király volt neki adós, azoknak lefizetését, Eper-jes, Lőcse és más szabad városok, Budán lévő követei vállalták volt 1526. észt. magokra; de mivel ő is adós volt egy Neustetter nevű budai kereskedőnek, azt kívánta, hogy azt a sommát ennek a keres-kedőnek fizessék az emiitett városok, melyre azoknak követei örömest is reáállottak. Azonban a törökök Mohácshoz szállottak. Háromezer lovassal és egy kevés gyalogsággal érkezett Ferencz Tótországból a magyar táborhoz egy vasárnap 26. aug. — Azután negyed nappal, rendbe állván a magyar tábor az ütközetre, annak jobb szárnya ő reá
a rákos-mezei és a hatvani lármás diétákon, és bán társával együtt, csak neki és Szapolyay Jánosnak volt az a szerencséje, hogy hivata-lától meg nem fosztatott, mely tol a hatvani gyűlés minden más tiszt-viselőket megfosztott vala. Bizonytalan mi okon vesztek akkor öszsze az ő emberei, Buda vára kapuja előtt, a már emiitett Bornemisza Já-nos embereivel; annyira hogy mind a két részről nem kevesen, nem csak sebbe estek, hanem halva is maradtak. A mely hat-száz forinttal Lajos király volt neki adós, azoknak lefizetését, Eper-jes, Lőcse és más szabad városok, Budán lévő követei vállalták volt 1526. észt. magokra; de mivel ő is adós volt egy Neustetter nevű budai kereskedőnek, azt kívánta, hogy azt a sommát ennek a keres-kedőnek fizessék az emiitett városok, melyre azoknak követei örömest is reáállottak. Azonban a törökök Mohácshoz szállottak. Háromezer lovassal és egy kevés gyalogsággal érkezett Ferencz Tótországból a magyar táborhoz egy vasárnap 26. aug. — Azután negyed nappal, rendbe állván a magyar tábor az ütközetre, annak jobb szárnya ő reá