Közismert, hogy az üstökösök „fogyóeszközök”, azaz csillagászati léptékkel mérve egy pillanat alatt elfogynának, ha nem lenne valami „háttértároló” (az Oort-féle üstökösfelhő), ahonnan - például a Nap közelében elhaladó csil
lagok perturbációs hatására - egyesek közülük időről időre a N aprendszer belső részeibe kerülhetnek. A kérdés azért is igen érdekes, m ert egy ilyen, a közelben elhaladó csillag valóságos üstökös- és m eteoresőt válthat ki a N ap
rendszer belső térségeiben, ami jelentős klímaváltozásokat is eredm ényezhet.
A H ipparcos mesterséges hold mérései alapján m eghatározható volt a kö
zeli csillagok pontos távolsága és térbeli sebessége is (I. A legközelebbi csilla
gok című táblázatot). Az adatokból megállapítható volt például, hogy időben visszafelé és előre számolva 8.5 millió éven belül 133 csillag közelített, ill. kö
zelít majd meg bennünket 5 pc-nél jobban.
Hogy közülük melyik okozza (vagy okozta) a legnagyobb „üstököshullást , az a távolságon kívül erősen függ még a közelünkben elhaladó csillag töm e
gétől is. A számítások szerint az em lített időszak legnagyobb perturbációját az Algol hárm as rendszernek a tőlünk mintegy 2.7 pc távolságban való elhala
dása okozhatta 6.8 millió évvel ezelőtt. A második legnagyobb az A Q Puppis lehetett, szintén a múltban, mintegy 1.7 pc távolságban.
Talán érdekesebb a jövő. Van egy csillag — a neve G l 710 — amely a Hip- parcos m érései szerint pontosan felénk tart. Töm ege 0.4-0.6 Mq körüli lehet, távolsága jelenleg még mintegy 19.3 pc. Sajátmozgása nagyon kicsi — szinte nem is m érhető —, radiális sebessége -1 3 .5 km/s. Itt azonban van egy kis problém a. A csillag radiális sebességét ugyanis m ár a 40-es években is m érték, és akkor - 2 0 km/s-nak adódott. Szem pontunkból most nem mindegy, hogy a korábbi m érés egyszerűen hibás, vagy esetleg abból adódik, hogy a Gl 710 esetleg kettős. Ebben az esetben ugyanis radiális sebességének egy része nem felénk irányuló térbeli mozgás, hanem csak keringés a kettős rendszer közös töm egközéppontja körül. K ettősségre utaló egyéb jeleket kerestek ugyan, de nem találtak. Ha abból indulunk ki, hogy a régi mérés hibás, a Gl 710 tényle
gesen m ásodpercenként 13.5 km-es sebességgel egyenesen felénk tart, akkor mintegy 1.3 millió év múlva kb. 7 • 104 AU távolságban fog elhaladni, azaz b ő ven a feltételezett O ort-felhőn belül. (A kkoriban nem lesz nehéz új üstököst felfedezni. Vagy nagyon is nehéz lesz, mivel tele lesz velük az é g .. . )
Patkós László H ipparcos Venice’97 konferencia.
A C M Draconis
R égóta ismert fedési és spektroszkópiai kettőscsillag a CM Draconis. A két közel egyforma (dM 4.5+dM 4.5) kom ponens 1.268 nap alatt kerüli meg egy
mást. Mivel fedési kettősről van szó (ez azt jelenti, hogy benne vagyunk a ket
tőscsillag pályasíkjában), ha a kettőscsillagnak bolygói is vannak, akkor talán ezek is ebben a síkban keringenek. É ppen ezért nagy feltűnést keltett, am ikor E . G u i n a n és m unkatársai bejelentették, hogy 1996. június 1-jén rövid időre a rendszer 0™8-val a szokásosnál halványabbnak m utatkozott, amit úgy értel
meztek, hogy a csillag előtt egy - a kettős rendszerhez tartozó - nagyméretű bolygó haladt el , aminek becsült átm érője megközelíti a Ju p iter átm érőjét.
Még izgalmasabbá vált a helyzet, am ikor egy másik kutatócsoport is beje
lentette, hogy ők hasonló jelenséget tapasztaltak korábban, 1994. május 27-én.
Ebből a feltételezett bolygó keringési ideje is m eghatározható volt: 735 nap (vagy a fele, harm ada, negyede stb.).
U jabb fejleményként a G uinan-csoport bejelentette, hogy az 1996—98 kö
zött végzett megfigyeléseik szerint a 17 észlelt m inim um -időpont O - C diag
ramja szerint ebben 18s ± 2 s-os szinuszos változás van. (Periodikusan ennyivel
Csillagászati évkönyv 1999 165 A csillagászat legújabb eredm ényei korábban, illetve később következnek be a kettőscsillag fedései.) A jelenséget egy harm adik test (bolygó, esetleg barna törpe kísérő) okozhatja.
A kettőscsillag töm egének ism eretében (M j + M 2 = 0.448 M © ) m eghatá
rozhatók az újonnan talált kísérő adatai: keringési periódus: 70.3 ± 1 . 5 nap, pályasugár: 0.27 AU (körpálya). Feltéve, hogy benne vagyunk a pályasíkban (ami az eddigiekből lényegében biztosan következik), akkor a most talált kí
sérő töm ege is m eghatározható: 0.061 ± 0.004 Mq. E z a bolygó azonban nem lehet a korábban találni vélt bolygó, mivel nem egyezik a keringési idő, te hát ha m indkét megfigyelést jól értelm ezték, akkor a CM D ra rendszernek legalább két bolygója is van!
E kkor jö tt a meglepetés: a másik kutatócsoport bejelentette, hogy a k oráb
ban (1994. május 27-én) általuk megfigyelni vélt fényességcsökkenés valószí
nűleg nem reális, a feltételezések szerint azt páralecsapódás okozhatta a CCD felületén. Ugyancsak közölték, hogy ők is rendszeresen végeztek megfigyelé
seket, de az általuk észlelt 32 minimum időpontjainak analízise szerint abban nincs sem 70.3 napos sem más kim utatható periodikus v álto zás...
Hogy a két, össze nem egyeztethető eredmény közül melyik fedi a valóságot, azt további, még pontosabb mérésekkel lehet majd eldönteni.
Patkós László IA U Circular 1998. április.
T W Hydrae
Sokszor az új eredm ények még több problém át vetnek fel, mint amennyit m egoldanak. Jó példa erre a T W Hydrae esete. Ez egy T Tauri típusú változó- csillag. Az elmélet szerint ezek fejlődésük kezdetén levő, a fősorozatra felülről ráhúzódó csillagok. Nagy részük még be is van ágyazódva abba a gáz- és p o r
felhőbe, amiből keletkeztek. Más esetekben ez a felhő a csillag közelében még megfigyelhető. Vannak azonban olyan T Tauri csillagok is, melyek közelében nincs ilyen felhő. (Az, hogy az egész felhő csillaggá alakult, csak kevéssé való
színű, mivel ritka a 100% hatásfokú folyamat.)
Ilyen csillag a TW Hydrae. Két kiút látszott lehetségesnek:
1. Ez nem „igazi” T Tauri (nem a fősorozat felett van, hanem esetleg raj
ta), és a T Taurikhoz hasonlító fényváltozásait valahogy másképpen kellene megmagyarázni.
2. Valódi T Tauri, de igen nagy sebességgel mozog a térben, és mozgását időben visszavezetve megtaláljuk a szülő por- és gázfelhőt.
A H ipparcos mesterséges hold először is igazolta azt, hogy a TW Hydrae igazi T Tauri típusú változócsillag. Pontos távolságából ugyanis az következik,
hogy mintegy Ol^-val a főág fölött helyezkedik el. Töm ege mintegy 0.8 Mq, kora 1.5-107 év. A H ipparcos a parallaxisokon kívül a sajátmozgás m érésére is a korábbit nagyságrenddel m eghaladó pontossággal képes. A m érés szerint a TW Hydrae „szinte áll” a térben. Környezetéhez viszonyított sebessége 4 km/s (a Nap hasonló adata 24 km/s). így viszont 15 millió év alatt mindössze 60 pc- nyi utat teh etett meg. Ennél még sokkal távolabb sincs olyan felhő, amely bölcsőként szóba jö h e tn e ...
Patkós László H ipparcos Venice’97 konferencia.