M int arról az 1998-as Csillagászati évkönyvben már beszám oltunk, a Mars Pathfinder 1997. július 4-én simán leereszkedett célpontjára, a Mars A rés Vallis nevű egykori folyóvölgyének torkolatvidékére. A később Carl Saganró\ elneve
zett leszállóegység azonnal megkezdte m űködését, és legördült róla a Sojour
ner nevű kism éretű, hatkerekű m arsjáró, amely a környezet aktív felderítését és a talaj, illetve egyes kiválasztott kődarabok kémiai elem zését végezte. A képek és mérési adatok továbbítása — valószínűleg a fokozódó hideg miatt
— 1997. szeptem ber 27-én szakadt meg, és bár a NASA tovább kísérletezett a kapcsolat helyreállításával, október 7. után már semmiféle értékelhető je l
zés nem érkezett a M ars felszínéről. A NASA november 4-én jelen tette be a program befejezését.
A M ars Pathfinder program keretében három hónap alatt im ponáló mennyiségű adat gyűlt össze. A Sagan-állomás 16500, a m arsjáró több mint 550 képet készített. A m eteorológiai műszerek 8.5 millió m érést hajtottak vég
re. A Sojourner kisautó 200 m2 területen belül 16 kémiai elem zést végzett, ezek közül kilencet öt kiválasztott szikladarabon. A M ars Pathfinder leszállá
Csillagászati évkönyv 1999 149 A csillagászat legújabb eredm ényei sa világszerte példátlan érdeklődést váltott ki, a NASA internetes honlapját július 8-án 47 millióan keresték fel!
A fő eredm ények a M ars morfológiájára, geológiájára és m eteorológiájára vonatkoznak. A Sagan állomás tartórúdján magasra em elt fotókam era sztereo képpárjai segítségével a környező sziklák m éretét, távolságát és alakját lehe
te tt meghatározni. A viszonylag porm entes síkságon talált, lekerekített alakú kövek arról tanúskodtak, hogy ezeket egykor víz görgethette. Egyes sziklada
rabok összetett szerkezete is arra utal, hogy kialakulásukban valamikor folyó
víz is szerepet játszhatott. A szikladarabok között vannak lyukas, réteges és feltehetőleg vulkanikus eredetűek is. Egyes kövek szélfútta homokszemcsék marási nyomait mutatják. A kövek színe is sokat elárul szerkezetükről, a vö
röses kövek mutatják leginkább a légköri koptatás hatását. M eglepetést keltett a hom okdűnék felfedezése, ilyeneket korábban a M arson még nem láttak.
A kam erák felvételei légköri vizsgálatokra is alkalmasak voltak, hajnalban például a képeken rendszeresen felhők látszottak; ezek anyaga feltehetőleg vízjég. M agasságuk mintegy 16 km lehet. Érdekes jelenség a portölcsérek („m initornádók”) megjelenése, ezek közül tizet láttak a látóhatáron, egy p e
dig valószínűleg átszáguldott a Sagan-állomáson. (A portölcséreket egy diák fedezte fel az internetről letöltött képeken.)
Geológiai szem pontból a
Sojour-légnyomás (m bar)
ner kémiai elemzései voltak a lég fontosabbak. Első alkalommal nyílt lehetőség kiválasztott szikladarabok összetételének vizsgálatára a M ar
son. Az eredm ény szerint, bár a talaj összetétele szinte azonos azzal, amit korábban a két Viking-szonda álla
pított meg (vagyis a szél hordta por alighanem egységessé teszi a talajt az egész bolygón), a szikladarabok ese
tében már más a helyzet. Eszerint a talaj nem szárm azhat egyszerűen a helyszínen található sziklák elporla
dásából. A kvarc legalább 55%-ban van jelen a kövekben, ami a földi szá
razföldek anyagához hasonlít. Az öt megvizsgált szikladarab közül a Bam acle Bili nevűnél találtak jelentősen eltérő összetételt, valószínűleg vulkáni eredetű andezit alkotja.
A m eteorológiai vizsgálatok eredményei két csoportra oszthatók. Leszál
lás közben a műszerek mérték a Mars felsőlégkörének pillanatnyi param éte
reit. Az eredm ényt a leszálló Vikingek megfelelő méréseivel összehasonlítva 1.7. ábra. A Mars légnyomásának változása
két marsi nap során. A nyilak egy-egy portölcsért m utatnak
kiderült, hogy a Pathfinder 60—80 km magasságban a légkört lényegesen hi
degebbnek találta, míg kisebb magasságokon jó az egyezés. Hozzá kell tenni, hogy a Pathfinder mérései az éjszakai légkörre vonatkoznak. A talajra leérve a Sagan-állomás érzékeny m eteorológiai műszerei talajközeiben (1 m m agas
ságig) folyamatosan regisztrálták a légkör hőm érsékletét, nyomását, valamint a szél irányát és sebességét. A légnyomás 6.7 és 7.2 m bar között ingadozott, naponta délután 6h körül volt minimális (1.7. ábra).
A szél iránya az óram utató járásával ellentétes irányban egy nap alatt kör
befordult; sebessége 6—8 m/s körüli. Az 1.7. ábrán a nyilak egy-egy portölcsér áthaladását m utatják. A hőm érséklet délben elérhette a maximális 270 K é r
téket, de reggel 6h körül 200 K-ig süllyedt (1.8. ábra).
Fontos inform ációkat szolgáltatott a D ániában készített és a leszálló- egységen elhelyezett mágneses detek
tor is. A mágnes erősségével arányos volt a ráülepedett por mennyisége je lezve, hogy a marsi por mágneses kristályokat tartalm az. Ezek m érete 1 /im körüli. Érdem es megemlíteni, hogy korábban marsi m eteoritokban is találtak parányi m agnetit szemcsé
ket. A Sojourner m arsjármű napele
mein egyébként szintén jelentős m ér
tékű porlerakódást észleltek.
V égeredm ényben a Sagan-állomás élettartam a három szor, a Sojourneré pedig legalább tizenkétszer felülmúl
ta a várakozásokat. A leszállóhelyet a környező hegyek alapján néhány száz m éter pontossággal sikerült azonosítani. A Sagan-állomás Földhöz viszonyí
tott helyzetének m éréséből sikerült kiszámítani a M ars pontos tengelyforgását és precesszióját, és ezek alapján tehetetlenségi nyom atékát is - utóbbi 1300- 2000 km-es fémmag létére utal a bolygó belsejében.
A lm á r Iván Sterne und Weltraum, 1998. január;
EG S konferencia anyagok, 1998. április.
hőmérséklet (K)
250 240 230 220
1.8. ábra. A Mars felszíni hőmérséklete az idő függvényében a Mars Pathfinder leszállóhelyén 10" 11” helyi idő
Csillagászati évkönyv 1999 151 A csillagászat legújabb eredm ényei