a „németszakosság” szociológiai profilja

Egy-egy szaktudományra társadalmi profilt alkotni annak tudatában, hogy a képzés szakpárokba rendezett, nem éppen ellentmondásoktól mentes vállal-kozás, mégis azt kell mondanom: az egyedüli módja annak, hogy leírhassuk, melyek a legfontosabb társadalmi-kulturális jellemzők, melyek az egyes szak-területeken végzett bölcsészeket a „közös érdeklődésen” túl – ami inkább szo-ciálpszichológiai, mint szociológiai kategória – összekapcsolják.

A „németszakosság” társadalmi jellemzőit az egyes személyek szociode-mográfiai adataira támaszkodva alkotjuk meg. Ezek: a) az apa foglalkozásából, b) a diplomás vezetéknevének jellegéből, c) felekezeti hovatartozásából és d) születési helyéből származtatott változók, valamint e) a születési helyhez kap-csolt járás-, megye- vagy városszintű adatok az 1881-es illetve az 1910-es nép-számlálási statisztikák alapján.

Az alkalmazott változók ebben a fejezetben nem arra szolgálnak, hogy segítségükkel leírjuk, mi jellemző általában a német szakon végzettekre, hanem arra, hogy feltárjunk néhány fontos attribútumot, amely a német szakon végzetteket a bölcsészeken belül megkülönbözteti.

Mivel Kolozsváron a szakmegjelölések a mennyiségtani és természettudo-mányi karon szisztematikusan hiányoznak, 1919 előtt csak a humánbölcsésze-ken belül végzünk összehasonlító elemzést, a két világháború között viszont mindkét alapsokaság, a teljes bölcsésznépesség, illetve a humánbölcsész né-pesség adatait is figyelembe vesszük. Az elemzésbe értelemszerűen csak azo-kat a személyeket vonhatjuk be, akiknél találtunk szakmegjelölést. Az egyes diplomás csoportok közötti különbségek nagyságát a demográfiai változók

kategóriáinak megoszlási arányszámai, illetve az azonos kategóriákban mért arányszámok hányadosai (reprezentációs értékek) fejezik ki. A fent megneve-zett változók értékeit összefoglaló táblázatokban közlöm le a mellékletben (X–

XXIII. táblák), az alapadatokból kiinduló „mélyfúrások” eredményeit pedig a szövegben ismertetem. Korszakonként készítettem el a leírást, de arra utalok, ha bizonyos szociológiai jegyek mindkét történelmi korszakban tetten érhetők.

Első megközelítésben országosan összesített adatokra támaszkodtam, abból a feltevésből kiindulva, hogy a németszak-választás mögött olyan erős társadal-mi összefüggések húzódnak meg, amelyekre az intézmények szervezeti kultú-rájának, rekrutációs jellemzőinek, személyi vagy infrastrukturális adottságai-nak kevéssé van befolyásuk. Ezt a kiinduló hipotézist azonban a fejezet végén ellenőrizni fogom.

3.2.1. A NÉMET SZAKON DIPLOMÁZóK TÁRSADALMI JELLEMZőI a duaLizmus idejéN

Az egyik legerősebb háttérváltozóval a dualizmus kori bölcsészdiplomás né-pességen csak részleges vizsgálatokat végezhetünk. Ennek oka, hogy a diplo-makönyvekben, amelyek a fővárosban az egyedüli forrásaink voltak, nem sze-repeltek adatok az apa/gondviselő foglalkozásáról. Ennélfogva, amit az apák foglalkozásával, státuszával kapcsolatban leírhatunk, kizárólag a kolozsvári bölcsészek adatain alapul.

A humánbölcsészek átlagos értékeihez képest, a családfők feltételezett iskolai végzett-ségében két jelentősebb eltérés figyelhető meg: a német szakosok iskolázottabb apákkal rendelkeznek, illetve körükben gyakrabban találkozhatunk orvosi vagy jogi diplomákkal rendelkező családfenntartókkal. (Lásd a X. táblát a mellékletben.)

Ha hozzávesszük az apák foglalkoztatottsági státuszának és foglalkozási ágazatának német-specifikus jellemzőit is (XI. és XII. táblák), a kép árnyaltabb lesz. A foglalkoztatásnál az önálló egzisztenciák tűnnek jellemzőbbnek. A jogi és or-vosi diplomák gyakorisága valószínűsíti az önálló státuszú szülők magasabb arányát. Ez a németesekre is érvényes: A német szakosokon belül a jogász apák 42,9%-a, az orvos apák 66,7%-a volt önálló egzisztenciájú. A kolozsvári bölcsé-szek átlagában ez a jogász apákra 26,2%-ban, az orvosokra 65%-ban érvényes, vagyis: a német szakon végzettekre az önálló orvos vagy ügyvéd apa egyaránt jellemző, de különösen a magánpraxissal rendelkező ügyvédek jelennek meg szakspecifikus cso-portként.

A másik meghatározó csoport azok közül az önálló kisegzisztenciák közül kerül ki, akik – feltehetően polgári iskolai végzettséggel – mezőgazdasági, ipari vagy kereskedelmi tevékenységet űznek. Ennél a csoportnál a németesek eltar-tói között jelentősebb arányban találunk kereskedőket (ez az önállók 28,6%-a), kisebb mértékben gazdálkodókat (26,5%) és még kevésbé iparosokat (18,4%).

A humánbölcsészek átlagában a kereskedőknél és iparosoknál fordított a

vi-szony: az iparosok adják az önállók 33,2%-át, a kereskedők pedig csak a 19,4%-át. vagyis: ahogy a felsőbb iskolázottsági csoportoknál az önálló ügyvédek, úgy a kis-egzisztenciáknál az önálló kiskereskedők jelentik a németesekre speciálisan jellemző apai foglalkozást.

Talán nem véletlen, hogy nem az iparosok, hanem a kereskedők felülrepre-zentáltak a németes csoportban: amennyiben feltesszük, hogy a szakválasztás és az apák tevékenysége között kapcsolat van, úgy e különbségre magyaráza-tul szolgálhat, hogy a kereskedők többnyire szélesebb piacon működnek, és gyakrabban járnak külföldre (pl. árubeszerzés céljából), mint a lokális megren-delőkre támaszkodó iparosok. Mindebből már sejthető (de a XIII. táblából ki is olvasható), hogy német szakon nagy valószínűséggel tanultak, illetve végeztek zsidó, illetve német kispolgári és értelmiségi családok gyermekei. A kereskedői tevékenység a családon belül mind a zsidó, mind a keresztény hallgatóknál po-zitívan hatott ki a német szakos oklevelek megszerzésére.

Mielőtt a felekezeti tényezők rendszeres leírására áttérnénk, meg kell emlí-tenünk azonban még három foglalkozási ágazatot, melyek kiugró felül- vagy alulreprezentációt mutattak a németeseknél.

Felülreprezentált a ’védelem’, ahova nemcsak a hivatásos katonák, hanem a csendőrök, rendőrök, fegyőrök is besoroltattak. Ennél a foglalkozási kate-góriánál másfajta motivációt kell keresnünk a németszak-választásra, mint az önálló egzisztenciájú szülők gyermekeinél. A rendfenntartó/honvédelmi szer-vezetekben dolgozó apáknál a német nyelvi háttérre utaló jelzésünk (német névjelleg) nem erős; túlnyomórészt római katolikusokról (75%) vagy evangé-likusokról (25%) van szó, kiknek részesedése a németesek között magasabb a bölcsészátlagnál, ugyanakkor nem találunk sem izraelitát, sem reformátust e csoportban.⁷⁰ Erre a jelenségre kétféle magyarázat kínálkozik: 1. A fegyveres testületekben dolgozó apák gyermekeinél megmutatkozó német nyelvi orien-táció fakadhat abból a lojális attitűdből, ami e családokat az államhatalommal – vagyis: a K.u.K. -Monarchiával – szemben jellemezte. A tisztek nagyobb ré-sze a K.u.K.-Hadsereg szolgálatában állt, mindennapi nyelvhasználata a német volt, és jó eséllyel német nyelvterületen (pl. Krakkó vagy Lemberg környékén) állomásozott. Az sem kizárt, hogy a tiszt-gyerekek részben ilyen területeken nőttek fel. 2. Ebből azonban mindjárt következne egy másik magyarázat is, mi-szerint: a német nyelvi szocializáció felerősítheti annak valószínűségét, hogy a gyermek a későbbiekben – elhatárolódva apja zárt és fegyelmező világától – a szabad bölcsészpályák egyikét, nyelvi kompetenciája folytán éppen a német filológiát választja életpályául. E két lehetőség közül – ismervén és előre

bocsát-70  Ennek ellenére nem kizárt, hogy itt ténylegesen német hátterűekről van szó. Mint Hajdu Tibor kutatásaiból ismert, az osztrák–magyar hadsereg tiszti karában az I. világ-háborúig kevés magyar volt, még 1919 után is a német származásúak viszonylag nagy aránya jellemezte a magyar hadsereget, különösen annak magas rangú tisztjeit. Lásd pl.

in Hajdu 1980: 29.

ván a későbbi elemzések eredményeit – az első hipotézist tartom valószínűbb-nek, s amennyiben a fegyveres szolgálatot ellátó apákkal kapcsolatos hipotézis helytálló, akkor hasonlóképpen – bár fordított előjellel – magyarázatot találha-tunk arra is, miért olyan feltűnően alulképviseltettek német szakon a kulturális területen dolgozó vagy az egyházak alkalmazásában álló családfők. Az evan-gélikus lelkészeknél még felmerülhet, hogy gyermekeik német tanulmányaikat valamely külföldi egyetemen végzik; a reformátusokkal azonban már más a helyzet: ők nacionalizmusukkal sem tudják összeegyeztetni a németes orien-tációt. Lojalitás a legfőbb parancsadóval szemben egyfelől, hazafiság másfe-lől – lehetséges, bár nehezen bizonyítható interpretáció. A kultúra területének alulreprezentációja azonban még mindezek mellett is feltűnő, különösképpen, mivel a német szakon végzettekre jellemző marad 1919 után is. A kolozsvári bölcsészek között sajnos elenyésző számban fordulnak elő apák ebből az ága-zatból, s foglalkozásuk is igen eltérő, így a kultúra területén aktív apákkal az I.

világháború utáni korszakban foglalkozunk.

A továbbiakban a pesti egyetem adatait is be tudjuk vonni az elemzésekbe.

Mint látni fogjuk, ez nem hoz létre ellentmondást az eddigi eredményekkel, a nagyobb esetszám miatt a megállapításaink statisztikai bázisa ugyanakkor sokkal biztosabb. A diplomások névjellegéből és felekezeti hovatartozásából megalko-tott kombinált változónk alapján megállapíthatjuk, hogy a dualizmus idején a német-szak-választás mögött a német kisebbségek (erdélyi szászok, felvidéki cipszerek, dunán-túli svábok stb.),⁷¹ illetve az asszimiláció útjára lépő (valószínűleg neológ) zsidók nyelvi kötődését kell keresnünk.

A XIII. tábla számaiból már az első pillantásra kitűnik, hogy a németsza-kosság társadalmi összefüggései között kiemelt helye van a nyelvi-felekezeti hovatartozásnak. A német névjellegű és a névjellegük alapján „külföldi szár-mazásúnak” tekinthető személyeken kívül minden más kisebbségi csoport alulreprezentált. Ezt ellensúlyozni a vallási hovatartozás dimenziójában csak három felekezet, az evangélikus, az izraelita és a református tudja – nagyon el-térő módon és elel-térő jelentéssel.

Az evangélikusok nem német névjellegű csoportjainál is a humánböl-csész-átlaghoz közeli értékek jelennek meg, nem érik el a német evangéliku-sokra jellemző részvételi arányt, de erősebb nyitottságot mutatnak a német szak iránt, mint más felekezetek ugyanazon nemzetiségi csoportokon belül.

Ebből arra következtethetünk, hogy az evangélikus háttér önmagában is pozitívan hat a németszakosságra.

71  A „sváb” megnevezés gyűjtőfogalom: a 18. század folyamán három hullámban Németország különböző területeiről betelepült, ennélfogva különböző német dialek-tusokat beszélő, Duna-menti német ajkú római katolikus lakosságot jelöli. A „szász”

hasonlóképpen összefoglaló neve a 12–-13. században Erdélybe vagy a Szepességbe te-lepült német eredetű népességnek, utóbbit nevezhetjük még „felvidéki vagy szepességi cipszernek”. Lásd in Tilkovszky 1989: 15.

A reformátusok a német szakos diplomások között csak német vagy román névjelleg-gel jelennek meg átlagon felüli arányban, egyébként kimondottan diszpreferálják ezt a filológiai irányt.⁷² Egy újabb jelzése annak, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia keretei között a németszakosság – vagy éppen e tudományszak elkerülése – a nemzeti-politikai elköteleződés kifejeződésének egyik lehetséges módja volt.

A német névjellegű reformátusoknál a nyelvi kötődés valószínűleg „felülírta”

a politikai nézetrendszer diktálta döntéseket; a román névjellegűeknél pedig éppen a németszakosság nyújthatott lehetőséget a magyar felett álló referencia-pont kijelölésére.⁷³

A német szakos bölcsészdiplomások között az izraeliták kizárólag magyar névjelleggel felülreprezentáltak. A német névjellegűek aránya a bölcsészátlaghoz közeli, ami a német hátterűek jelenlétéhez képest szembetűnően alacsony része-sedés, a szláv névjellegű zsidók aránya pedig jóval a bölcsészátlag alatt marad.

A német és a szláv névjellegű zsidók távolságtartó magatartása már jelzi, hogy itt egy asszimilációs jelenséggel van dolgunk. A névmagyarosítás egyike az első lépéseknek az asszimiláció útján, ugyanakkor a vallási hovatartozás – különö-sen a zsidó neológia német nyelvi beágyazottsága miatt – elegendő ösztönzést adott a német nyelvi-kulturális kötődés ilyetén megjelenítésére. A másik alapösz-szefüggés azonban az izraelita felekezetű bölcsésztanárok alkalmazásában rejlik:

A dualizmus idején – teljes zsidó középiskolák nem lévén – az izraelita felekeze-tű diplomások többnyire állami és városi intézmények alkalmazottjai. A többi fe-lekezeti csoporthoz és a zsidók bölcsészképzésben betöltött szerepéhez képest az izraelita felekezetű diplomások alkalmazási rátája – egy-egy rövidebb időszakot leszámítva, mint a századforduló – meglehetősen alacsony volt, a közületi szek-torban való elhelyezkedésben viszont a magyar névjelleg előnynek számított.

A születési hely rangjánál – lásd a XIv. táblát a mellékletben – részben érvé-nyesül a német szakosok eltartóinak iskolázottságában is megjelent polgároso-dottabb háttér. Itt a nagyvárosi közegből érkezettek enyhe felülreprezentációja szolgál erre jelzésül. Ezenfelül még két kategória emelkedik ki értékeivel: a já-rási székhelyekről,⁷⁴ illetve a fővárosból származók csoportja. Hiába is szűkít-jük le az elemzést e két településtípusra, sem a német, sem a zsidó hátterűekre nem lesz jellemzőbb a németszakosság, mint a teljes népességre. A budapesti születésűeknél a magyar nevű evangélikusok felülképviseltettsége megjelenik, de a magyar névjellegű zsidók, illetve a német hátterűek különböző vallási

cso-72  A reformátusok német nyelvvel szembeni attitűdjére jellemző adat, hogy 1860 előtt a Debreceni Református Kollégium diákjai közül – ha hihetünk Kovács Teofil adatai-nak – mindössze 1,4% volt a „német szóra menők” aránya. ők is elsősorban a német evangélikus övezetek városaiban tartózkodtak nyelvtanulás céljából (Lőcse, Késmárk, Eperjes, a Szepesség, Pest és Pozsony voltak a kedvelt célpontok). vö. Kovács 2012: 223.

73  Német hátterű reformátusok elsősorban a Budapestről, a Királyhágón túlról, a Duna–Tisza közéről és a Tisza jobb partjáról érkeztek.

74  A ’járásszékhely’ kategóriánk azokat a járásközpontokat foglalja magában, ame-lyek a dualizmus korában nem nyerték el a nagyközségi besorolást.

portjai értékeikkel messze elmaradnak a német szakos átlagtól (a német sza-kosokra a magyar nevű zsidóknál 1,5-szörös, a német hátterűeknél 1,7-szeres felülreprezentációt mérhettünk, ugyanezen értékek a budapesti születésű né-met szakosokra a magyar zsidóknál 1,2, a néné-met névjellegűeknél 1,1). vagyis: a

’születési hely rangja’ változónk értékei mögött nem ugyanazok az összefüggé-sek húzódnak meg, mint amire eddig felfigyeltünk.

Itt egy olyan csoport emeli ki a járásszékhelyeket és Budapestet a települé-sek sorából, mely eddig a vallás és a nemzetiségi háttér dimenziójában nem játszott szerepet: a felekezetnélkülieké. Ez a kategória azonban majdhogynem

„kezelhetetlen”. A „felekezetnélküliség” annyit tesz, hogy nincs adatunk az adott személy vallási hátteréről, ami származhatott abból, hogy az illető nem adta meg a vallását – mert hátrányosnak vélte, éppen vallásváltáson gondol-kodott, vagy ténylegesen ateistának tekintette önmagát –, de származhatott egyszerűen abból is, hogy ez az információ bizonyos időszakokban a forrá-sokból nem volt kinyerhető. A budapesti diplomakönyveknél erről van szó:

az 1919 előtti pesti bölcsészdiplomások 41%-ánál hiányzik a felekezeti jelzés, mert a vizsgajegyzőkönyvekbe ezt az adatot nem mindig vezették be. A vallási és nemzetiségi kombinált csoportosításban (XIII. táblázat) a felekezetnélküliek értékeit nem is tüntettük fel, mivel a saját nemzetiségi csoportjukon belül nem tért el a viselkedésük az átlagtól. (Ennek örülni kell, mert alátámasztja, hogy nem szisztematikus az adathiány.) Most azonban, hogy a születési hely típu-sával összefüggésben rábukkantunk a felekezetnélkülieknél egy, a fő áramtól eltérő magatartásra, szükségünk lenne valamilyen fogódzóra.

A felekezetnélküliek elsősorban a járásszékhelyekről vagy a fővárosból sze-reznek az átlagosnál nagyobb arányban német diplomát. A magyar névjelle-gűek között, akik (leszámítva a zsidókat és az evangélikusokat) német szakon általában alulreprezentáltak, a járásszékhelyeken születetteknél 2-szeres felül-reprezentációt mérhetünk. Budapest vonatkozásában különösen a nem ma-gyar névjellegű felekezetnélküliek jelennek meg erősen felülreprezentált cso-portként: a magyar és a német hátterűeknél 1,2, a szláv nevűeknél 1,9, az egyéb névjellegűeknél 2,6 a reprezentációs érték. ők adják a fővárosi születésű német szakosok 16%-át. A születési hely pontos lokalizálása a járásszékhelyek eseté-ben nem hozott eredményt: nagyon eltérő környezetből származtak (Trencsén, Árva, Pozsony és Zala megye); egyik járásban sem haladta meg a német lako-sok aránya a 6%-ot; a magyar lakolako-soké pedig 4 és 74% között mozgott, a nevek alapján nem névmagyarosítás során szerzett magyar névjellegről van szó, tehát a nemzetiségi háttérnek nincs értékelhető szerepe. Egyéb társadalmi jegyben sem találtam azonosságot. Túl sok jegyet nem is tudtam vizsgálni, mivel a fele-kezetnélküliek 96%-a a pesti egyetemen végzett, a járásszékhelyről érkezők mind, így kiestek az apák adatai (ebben majdnem teljes körű 1919 előtt Budapesten a hiányunk), a felekezet nem meghatározott, a nemzetiségi jelleg nem tipikus, a születési hely szem-pontjából nincs szignifikáns különbség a felekezetnélküli németes és nem németes cso-port között. A járásszékhelyek jelentőségét így nem tudtam megmagyarázni.

A Budapesten születetteknél a négy felekezeti adattal nem rendelkező bölcsész-diplomás olasz és francia névjelleggel bír, ami enyhe jelzése lehet annak, hogy nem teljesen kizárt (már amennyiben ez pl. svájci vagy franciaországi eredetet mutat) a tényleges felekezetnélküliség, de ebből még a szekularizáció és a németszakosság kap-csolatára vonatkozóan semmilyen következtetést nem vonhatunk le.

A külföldiek jelentősége a dualizmus kori német szakos képzésben ugyan-akkor kiolvasható a születési hellyel összefüggő másik két táblázat adataiból is (lásd a Xv. és XvI. táblákat a mellékletben). A regionális csoportosítás során kü-lön kategóriákat állítottunk fel az országhatáron kívül, de a Monarchián belül születettek, a Monarchián kívülről érkezők, valamint a Fiume és környékéről vagy Horvát-Szlavóniából származók számára.

A dualista Magyarország határain kívül születettek viszonylag kis hányadot (2,4%-ot) adnak hozzá a német szakon végzettekhez, mégis: a németszakosság egyik karakterisztikus jegyét, a nem magyar gyökerű hallgatók részvételét erősítik a je-lenlétükkel. Az ország határain belül is azok a régiók emelkednek ki a németsza-kosság szempontjából, ahol a lanémetsza-kosság nemzetiségi összetétele vegyes, a kultu-rális sokszínűség felekezeti vonatkozásban is adott, s különösen, ahol a német anyanyelvű, illetve evangélikus lakosság jelentősebb arányú. Regionálisan ez a Tisza–Maros közét és a keleti Felvidéket jelenti mindenekelőtt.

A Tisza–Maros közén kell keresnünk az egyik legfontosabb lokális kapcsolatot a né-metszakosság és a születési hely társadalmi jellemzői között (ezt később a regresz-szióelemzés is alá fogja támasztani). Felvetődhet a kérdés, hogy nem hasonló jelenséggel van-e itt dolgunk, mint a román névjellegű reformátusok esetében, akikről úgy gondoltuk, hogy a németszak-választás a magyar szupremáciával (ezen belül a felekezetük deklarált magyar nyelvűségével) való szembefordulá-suk kifejeződése lehet. A Tisza–Maros közi népességből hasonló magatartásra a szerbek, németek vagy románok által dominált területeken a magyar kisebbség vagy a magyarlakta településeken a szerb vagy német kisebbség vonatkozásá-ban számítottunk. A regionális elemzések alapján mindez indokoltnak tűnik.

A Tisza–Maros közi nemzetiségi csoportokból a magyarok a német szak iránt csak akkor mutatnak nyitottságot, amennyiben román vagy német túlsúlyú településeken szület-tek (1,2-es, illetve 1,7-es felülreprezentáció), a magyar nyelvű terüleszület-tekről szárma-zók viszont kimondottan diszpreferálják a germanisztikát (0,4-es alulreprezentáció).

A német hátterűeknél a kisebbségi helyzet csak a szerb településeken ösztönöz germa-nista tanulmányokra (1,4-es felülreprezentáció), viszont náluk – logikusan – a német nyelvi közeg sem kontraproduktív (1,1-es felülreprezentáció). A szerb–horvát név-jellegűeknél mind a magyar, mind a szerb–horvát környezet visszafogóan hat (0,3-as, illetve 0,5-ös reprezentációs érték), de a román vagy német többségű települések illetve a vegyes etnikumú területek⁷⁵ pozitívan befolyásolják a németszak-választást.

75  Ez azt jelenti, hogy egyik nemzetiségi csoport sem éri külön-külön az 50%-ot.

Az ebből a régióból származó román névjellegűek között nem volt német sza-kos diplomázó.

Az eddigi elemzések tehát arra engednek következtetni, hogy a németszak-választás a kisebbségben élők egyik jellemző tanulmányi stratégiája volt. A német kultúrához való közeledésükkel egy olyan szimbolikus térben helyezhették el magukat, amely a hely-ben domináns nemzetiségek felett állt. Ez nem feltétlenül jelentett politikai vagy ideológiai elhatárolódást, itt előtérbe kerülhettek a szakválasztás pragmatikus szempontjai is. A német szakos diploma a kisebbségi helyzetben lévők alkal-mazását jelentősen megkönnyítette: a német nyelv és irodalom egyike volt a középfokú oktatásban kiemelt helyen szereplő műveltségi területeknek, bár-mely iskolatípusban (kivéve a német tannyelvű iskolákat) hasonlóan magas óraszám kapcsolódott hozzá, ugyanakkor nem állítottak olyan speciális elvá-rásokat a némettanárokkal szemben, mint ami a politikai szempontból kulcs-tárgyként kezelt, s ennélfogva ideológiai tartalmakkal terhelt magyar, történe-lem, földrajz esetében érzékelhető volt.

Az, hogy a német szakosok szocializációs közegében három tényezőnek – a német anyanyelvűek, az evangélikusok és a külföldiek jelenlétének – meghatá-rozó szerepe van, a dualizmus korához tartozó utolsó táblánkkal is igazolható (XvI. tábla a mellékletben). A diplomások születési helyének lakossági jellem-zői közül elsősorban e három kategóriában jelennek meg különbségek német szakosok és nem német szakosok között. A zsidók jelenléte a születés helyén ilyen hatással nincsen, ami egyáltalán nem mond ellent annak, amit a külön-böző névjellegű zsidó csoportokról eddig állítottunk: ha a német szak iránti nyitottságot az asszimiláció útján járó zsidókra tartjuk jellemzőbbnek, a szüle-tés helyén nem várhatunk erős zsidó lakossági hányadot, avagy nem számítha-tunk arra, hogy ennek komoly befolyása lehet a zsidók németes orientációjára.

3.2.2. A NÉMET SZAKON DIPLOMÁZóK TÁRSADALMI JELLEMZőI A HORTHy-korszakbaN

A két világháború között a német szakos diplomás adatokat mind a teljes böl-csésznépesség, mind a humánbölcsész-népesség adataival szembeállítjuk, így lehetőségünk lesz arra, hogy az egész bölcsészkar társadalmi összetételéről is tájékozódjunk, miközben a dualizmuskori és a Trianon utáni német szakos

A két világháború között a német szakos diplomás adatokat mind a teljes böl-csésznépesség, mind a humánbölcsész-népesség adataival szembeállítjuk, így lehetőségünk lesz arra, hogy az egész bölcsészkar társadalmi összetételéről is tájékozódjunk, miközben a dualizmuskori és a Trianon utáni német szakos