bölcsészképzés társadalom- történetéhez
4.2. a német nyelv és irodalom helye a középiskolai tárgyak között
Mielőtt rátérnénk e fő fejezet legfontosabb témájára, hogy az 1873 és 1945 kö-zött végzett bölcsészdiplomások milyen eséllyel és stratégiák segítségével épít-hették középiskolai tanári karrierjüket, ki kell térnünk röviden arra is, milyen helyet töltött be a német nyelv és irodalom tárgy a középfokú képzés egészé-ben. Amire e műben vállalkozhatom, az mindössze egy rendszerező áttekintés a hivatalos statisztikák és a tantervi előírások tükrében a dualista, illetve a Tria-non utáni Magyarország középfokú intézményeiben folyó idegen nyelvi okta-tásról, s ezen belül a német nyelv súlyáról.
Közismert, hogy a német nyelv Magyarországon a 18. század közepe óta megkülönböztetett szerepet játszott a polgárosodás folyamatában, s így a ma-gyar oktatási rendszer kiépülésében is. Ha néhány pontban össze szeretnénk foglalni a német nyelv társadalom- és művelődéstörténeti jelentőségét, ezek a következők lennének:
• Ez volt az az élő nyelv, amely Magyarországon a felső-, majd a középfokú oktatásban kiszorította a latint mint tannyelvet, és idegen nyelvként is a latin legfontosabb vetélytársa lett.
• A német számított az egyik legjelentősebb kisebbségi nyelvnek: svábok, szászok, zsidók, osztrák és csehországi bevándorlók nevezték meg e nyel-vet a népszámlálások során anyanyelvükként.
• Ausztria, Németország és Svájc erős polgárosodottsága révén a német volt a legfontosabb közvetítője valamennyi polgári típusú ismeretnek. Magyar-országon a 20. század közepéig a nyugati kultúrával való érintkezés pri-mer formája a német nyelvű szakirodalom és szépirodalom olvasása volt.
• A magyar kereskedelmi és műszaki szaknyelv jelentős számban vett át né-met lexikai elemeket, ami a modern technológiák, szakmai ismeretek imp-lementációját nagymértékben elősegítette.
• A görögkeleti egyházon kívül a német volt a legfontosabb élő háttérnyelve valamennyi nagyobb magyarországi felekezetnek.
• Bármilyen „osztrák–magyar” karrier – különösen a hadseregen belüli – csak német nyelvtudással volt megvalósítható.
A német nyelv ismerete tehát a 20. század első felének Magyarországán lényegében minden, a felsőbb iskolázásban érintett társadalmi csoport számára releváns, ha tu-dástőke-felhalmozásról101 vagy társadalmi érvényesülésről van szó, ami a többi tanult idegen nyelvvel (elsősorban a latinnal vagy a franciával) való összehasonlításban is kiemelt helyet biztosít számára. Nem véletlen, hogy a magyar középfokú oktatási intéz-ményekben a német számított a legfontosabb idegen nyelvnek – már amennyiben ezt a kötelező vagy választható tantárgyak rendszerében vizsgáljuk.
Ennek szemléltetésére szolgálnak az 9. és 11. számú táblázatok, melyekben feltüntettem minden olyan középfokú intézményt, amelyben legalább egy ide-gen nyelv tanítása szervezetten megvalósult. Készítettem továbbá még három adattáblát a középiskolákban rendes tárgyként tanított nyelvekről (10., 12. és 13.
táblázatok), melyek két fontos információval egészítik ki 9. és 11. táblázatok ada-tait: a nyelvtanulás időtartamával (vagyis, hogy mely évfolyamon kezdődött az adott nyelv tanulása/tanítása), valamint a tanításra fordított idővel (átlagos heti óraszám). A továbbiakban ezen öt táblázat összehasonlító – szinkrón és diakrón – elemzését szeretném ismertetni, a szinkrón jelenségekkel kezdve a sort.
9. táblázat. Az idegen nyelvek helye a középfokú iskolák tanrendjében a 20. század elején
Tanrendi státusz Kisdedóvó- Képző ipari iskola Népiskolai tanítóképző polgári iskola Felső- kereskedelmi iskola Felső leányiskola leány- gimnázium reáliskola Gimnázium
rendes tárgy
Latin X
Görög vagy
görög-pótló
Német X X X X X X X
Francia X X X X
rendkívüli tárgy
Latin X X X
Görög X
Francia X
101 A „tudástőke” itt és minden más helyen a későbbiekben a bourdieu-i értelemben vett „inkorporált kulturális tőke” egyik speciális típusát jelenti. Lásd in Bourdieu 1999.
Tanrendi státusz Kisdedóvó- Képző ipari iskola Népiskolai tanítóképző polgári iskola Felső- kereskedelmi iskola Felső leányiskola leány- gimnázium reáliskola Gimnázium
Mindkét korszakra érvényes, hogy a tudományegyetemeken csak latin és né-met nyelvtudással lehetett diplomához jutni. A néné-met elsődlegessége az élő nyelvek között elsősorban tudásközvetítő szerepének tudható be; a latin isme-rete pedig – túl azon, hogy a szellemi és politikai elit megkülönböztető mű-veltségi jegye évszázadokon át – gyakorlati szempontból is nélkülözhetetlen (elsősorban a jogi, az orvosi és a teológiai stúdiumok igénylik ezt). E két nyelv, a német és a latin ezért talán a legfontosabb jelzései annak, milyen helyet foglalnak el a különböző középfokú iskolák a magyarországi elitképzés intézményrendszerében.
Vannak az elitképzésre „kijelölt” iskolák – ez hagyományosan a gimnázium, majd sorra jönnek az újabb típusok, a reáliskola, a reálgimnázium, a leánygimnázium és a leánylíceum. Bennük az a közös, hogy – amennyiben ki akarják elégíteni az elitbe tartó társadalmi rétegek igényeit – fel kell kínálniuk az egyetemek által elvárt nyel-vi minimumot, ami a német és a latin nyelv tanítását jelenti. Ezért még a „moder-nebb”, azaz két élő nyelv oktatására szakosodott iskolatípusok tantervében is legalább rendkívüli tárgyként ott szerepel a latin.
10. táblázat. A rendes tárgyként tanult idegen nyelvek kezdési éve és a nyelvtanulás intenzitása Magyarország középiskoláiban a 20. század elején
A tanterv szerint rendes tantárgyként tanított idegen nyelvek
Kezdés éve Átlagos heti óraszám
Görög* Latin Német Francia Görög* Latin Német Francia
Reáliskola – – I. III. – – 3,1 4
Gimnázium v. I. III. – 3,8 5,5 3,2 –
Forrás: A középiskolai tanítás tervei. Kiadattak a vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministernek 1899. évi 32.818. sz rendeletével. Budapest, Franklin-Társulat, 1899.
* Az 1890:30. tc. értelmében a görög nyelv helyett magyar nyelvű görögpótló tárgyat (görög iro-dalmat vagy művészettörténetet) is fel lehetett venni.
A polgári iskola mindkét korszakban a kispolgári rétegekből érkező tanulókért szállt versenybe a középiskolák alsó tagozatával, ami – többek között – abban is megnyilvánult, hogy a polgári iskolai németoktatás tantervi-tartalmi elemeiben erősen igazodni próbált a középiskolák követelményeihez. Ez a fiúiskoláknál még a két világháború között is nyomon követhető, a leányiskolákra viszont soha nem volt iga-zán jellemző. A rendkívüli tárgyak között meghirdetett latinnal a polgári iskola az elitképzés folyamatában is részt vállal, amennyiben lehetőséget biztosít az alsóbb társadalmi csoportokból jött tehetségesebb tanulók számára, hogy a kö-zépiskolák felső tagozatába léphessenek. A középfokú iskolák közötti „átjárás”
azonban az 1930-as évektől egyre kevésbé lesz megvalósítható.
A középiskolákkal nem egyenrangú, mert latin nélküli, de bizonyos szakirányokban továbbtanulást biztosító iskolák a felső kereskedelmik, valamint a népiskolai tanító/nő-képzők. Az ő helyük a képzési rendszerben a felsőbb szakiskolák között van, célirányos, gyakorlatorientált képzést nyújtanak, egy viszonylag kiszámítható munkaerő-piaci kereslettel a háttérben. Általában nem konkurálnak a közép-iskolákkal, a nyelvi kínálatot legfeljebb a hazai beszélt nyelvek felé bővítik.
(A felső kereskedelmik, ezenfelül, rendes tárgyként egy másik élő nyelvet is tanítanak.) A németoktatáshoz való viszonyuk pragmatikus, vagyis a felső kereske-delmi iskoláknál a szakmai nyelvhasználat tanításában (ami főként kereskekereske-delmi levelezést jelent), a tanítóképzőknél a pedagógiai szakirodalom megértésében merül ki (utóbbi csak szótár használatával elvárt). E pragmatizmus tükröződik ab-ban is, hogy – mihelyst a tanítójelölteknek szánt szakirodalom már magyarul is hozzáférhető – a tanítóképző intézeti tanárok egy része harcot indít a kötelező németoktatás eltörléséért.102 1938-ra ezt azon a módon el is érik, hogy a líceu-mok számára megalkotott tantervben már csak kötelezően választható nyelv-ként szerepel a német.
102 E témához lásd vincze Tamás tanulmányát: vincze 2003.
A középiskoláktól, illetve az elitképzéstől azok az iskolák állnak a legtávolabb, ame-lyek még a németet sem tanítják kötelező jelleggel. Ezek az ipari és mezőgazdasági kö-zépiskolák, illetve az óvónőképzők. Miután a felső szakiskolák átalakultak érettsé-git adó középiskolákká, őket is „be kellett kapcsolni” az elitképzés áramába, ezért a német nyelvet (vagy legalább a német társalgást) tanítaniuk kellett sza-badon választható formában. A német (vagy egy másik kultúrnyelv) ismerete így alapelvárás lett az ipari és a mezőgazdasági szakképzés területén is. Mind-ehhez azonban kellettek ösztönzők, mint amilyen az egyetemi szaktanárképzés 1936-os vizsgaszabályzata volt, mely előírta, hogy a közgazdászi, mérnöki stb.
oklevéllel jelentkezők számára – nem a szaktanári diploma megszerzésekor, mint a középiskolai tanárképzésben, hanem – a felvételin kell készségellenőrző vizsgát szervezni, ami nemcsak a magyar nyelvhelyességet érintette, hanem az idegen nyelvi tudást is.103
A diakrón folyamatok közül a következőket emelném ki:
A humanista műveltségeszmény hívei a 19. század végén válaszút elé kerül-tek: amennyiben nem akarták aláásni a gimnáziumok népszerűségét, a klasz-szikus tudásanyagból valamit fel kellett áldozniuk, ami végül a görög nyelv kötelező oktatása lett. Bár Klebelsberg az 1924-es középiskolai törvénnyel „új-raéleszti” a humángimnáziumot, rendes tárgyként helyezve el a tanrendjében a görög nyelv és irodalmat, intézkedése néhány év alatt kis híján válságba so-dorja az iskolatípust, így a kultuszminiszternek 1931-ben rendelkeznie kell ar-ról, hogy az ógörög helyett egy második idegen nyelv tanulására is lehetőség nyíljon. A gyors adminisztratív beavatkozást később az 1934-es középiskolai törvény „szentesíti”.104
103 1936. évi 25.429. sz. vKM rendelet, lásd in Somogyi 1942: 243–244.
104 vö. Nagy 2002: 138–143. és Nagy 2000b.
11. táblázat. Az idegen nyelvek helye a középfokú iskolák tanrendjében (1920–1942) Tanrendi státusz
Kisded- óvó- képző
ipari iskola Mezőg. iskola Népisk. tanítókép.
polgári iskola Keresk. iskola leány- koll.
leány- líceum leány- gimn.
reál- iskolareál- gimn.
Humán- gimn.
rendes tárgy LatinXXX Görög X 1931-ig NémetXXXXXXXXX Francia Kötelezően választható Első élő ide- gen nyelvlíceumban
Második élő idegen ny
elvX*XXXXXX 1931- től rendkívüli tárgy LatinXXX GörögXX NémettársalgásXtársalgástársalgástársalgástársalgás Francia
Tanrendi státusz
szabadon választható Első élő ide- gen nyelvXlíceumban
Második/ harmadik idegen ny
elv
Forrás: Somogyi 1942. * Olasz, szlovák, rutén, angol vagy francia volt választható, avagy a német nyelvet kellett tanulni heti 5 órában.
Az is már csak idő kérdése volt, hogy a görög után a latin is elveszítse az elit-képzésben évszázadokon át betöltött kitüntetett szerepét. Ennek jelei az 1930-as években már megmutatkoztak. Pl.:
• a latin nyelvre fordított évek, illetve óraszám csökkentése a német javára (lásd a 12. táblázatban);
• az 1934-es középiskolai törvény azon rendelkezése, miszerint a felső tago-zaton a latin órakeretében ábrázoló mértan és vegytan is tanítható;
• az a tény, hogy az 1940-es évektől olyan középiskolák is kiadhattak a gim-náziumi érettségivel egyenértékű bizonyítványokat, amelyekben nem volt latinoktatás, de még fakultatívan sem (gyakorlati középiskolák). (vö. a 11.
táblázat adataival.)
12. táblázat. A rendes tárgyként tanult idegen nyelvek kezdési éve és a nyelvtanulás intenzitása (1926–1945)
A tanterv szerint rendes tantárgyként tanított idegen nyelvek
Kezdés éve átlagos heti óraszám Görög* latin Német Francia Görög latin Német Francia Alsóközépfok
Források: Pintér 1926; Tanterv a középiskolák (gimnáziumok, reálgimnáziumok, reáliskolák) számára 1926; Tanterv a leánygimnáziumok, leánylíceumok és leánykollégiumok számára 1927.
* A görög nyelv helyett az 1890:30. tc. értelmében magyar nyelvű görögpótló tárgyat (görög iro-dalmat vagy művészettörténetet) is fel lehetett venni.
** Franciául, angolul vagy olaszul tanulhattak, a nyelv meghatározása a fenntartó hatóságok jogköre volt.
*** A tanrend módosítása 1930-ban.
A másik fontos diakrón jelenség az ország megváltozott gazdasági és külpoliti-kai irányultságával függ össze. Trianon után világossá vált, hogy Magyarország számára kulcskérdés, milyen gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatokat alakít ki Európa nagyhatalmaival, vagyis a korábban egyirányú osztrák/német orientációval szemben egy többirányú politikai orientációt kellett
megvalósíta-nia. Ennek közvetlen hatása volt az iskolai nyelvoktatásra is. Míg a dualizmus idején két kultúrnyelv játszott csak szerepet, a német és a francia, melyek közül a német elsődlegessége nem volt megkérdőjelezhető, addig a két világháború között – ha fokozatosan is, de – bővült a modern nyelvi paletta, miközben a né-met primátusa is megingott.
• Ennek a folyamatnak az egyik legfontosabb jele, hogy a két világháború között a második idegen nyelv minden középiskolában kötelezően vá-lasztható, ami többnyire azt jelentette, hogy a francia alternatívájaként megjelenhetett az olasz vagy az angol is. (Hogy mely nyelvet választhatták az iskolák e három közül, azt a kultuszminiszter vagy a fenntartó egyházi hatóság döntötte el.)
• Az ipari középiskolákban, illetve a líceumokban, ahol csak egy idegen nyelv volt kötelező, ez az élő nyelv a német mellett lehetett az előbb em-lített modern nyelvek bármelyike vagy akár valamely más hazai beszélt nyelv is.
13. táblázat. A rendes tárgyként tanult idegen nyelvek kezdési éve és a nyelvtanulás intenzitása az egységes középiskolákban
A tanterv szerint rendes tantárgyként tanított idegen nyelvek Kezdés éve átlagos heti óraszám
Forrás: Tanterv a gimnázium és leánygimnázium számára 1938.
* A középiskoláról szóló 1934. évi XI. tc. 22. §-ának 2. bekezdése alapján a vallás- és közoktatásügyi miniszter a helyi pedagógiai program és az iskola feltételeinek a figyelembevételével felmentést adhatott a görög nyelv tanítási kötelezettsége alól.
A harmadik jelentős változás a nyelvek tanításának tartalmi elemeiben mu-tatkozik meg. A természetes nyelvelsajátítás törvényszerűségeiből kiinduló
„direkt módszer” elsősorban a hétköznapi tárgykörökben elvégzett szókincs-fejlesztések és beszédgyakorlatok alkalmazásában öltött testet. A kezdő sza-kaszban alkalmazandó eljárások között a beszédgyakorlatok már a középisko-lák 19. század végi tanterveiben is szerepeltek. Ami az újdonság ehhez képest, hogy az 1930-as évektől a beszédoktatás már nemcsak a kezdő szakaszt jelle-mezte, hanem az irodalomtörténeti, irodalomelméleti, országismereti és egyéb műveltséganyag közvetítésével párhuzamosan is tovább folyt. A „gyakorla-ti cél”, vagyis a beszédoktatás, csak az 1938-as középiskolai tantervvel nyert polgárjogot a középiskolákban – ennek kísérő jelenségeként azonban a német nyelvi társalgás egyre gyakrabban szerepelt szabadon választható tárgyként a középiskolai tanrendekben.
végezetül, meg kell említenünk a diakrón jelenségek között azt a társadalmi és kulturális átalakulást, ami a Trianon utáni Magyarországon végbement, s minek a németoktatással, illetve a némettanárok rekrutációjával kapcsolatban is mélyreható következményei voltak. 1919 után egy többnyelvű ország csak-nem egynyelvűvé vált – egyetlen jelentősebb csak-nemzeti kisebbséggel, a német ajkú svábokkal (lásd a 13. táblázatban), akik a magyarországi német szakos bölcsészek és némettanárok egyik jellemző csoportját alkották.
13. táblázat. Magyarország lakosságának megoszlása anyanyelv szerint Trianon előtt és után (népszámlálási statisztika)
1910 1920
Magyar 54,5% 89,6%
Német 10,4% 6,9%
Szlovák 10,7% 1,8%
Román 16,1% 0,3%
Szerb és horvát 3,6% 0,7%
Rutén 2,5% 0,0%
Egyéb 2,2% 0,7%
Összesen 100% 100%
N = 18 264 533 7 606 971
Források: Magyar Statisztikai Közlemények 1910, I. rész, 6. o.;
Magyar Statisztikai Közlemények 1920, I. rész, 4., 10. o.
Az itt felsorolt tényezők mind befolyást gyakoroltak arra, mennyit ért a német-szakos diploma, de erről szólnak majd a következő fejezetek.