minden második hétben került egyikünkre a sor, hónapokig élvezhettük szabadságunkat, a nélkül hogy erre különös engedelmet kellett volna kér
nünk. Úgy gondolom, nem bánták volna, ha valamennyien elmaradunk, s részünkről szívesen megtettük volna nekik ezt az örömet, csak ne szorultunk volna ide, mint — Saul a próféták közé!
A d olgok ily állásánál fo g v a öröm est e n gedtem F r a n k M árto n üg yvéd-ism erősöm m eg hív ásán ak , s lerán d u ltam n éh án y n a p ra S o p ro n b a . A ttó l az időtől fogva, m időn a n a g y b á ty á m tó l ö rö k lö tt n éh án y ezer fo rin tta l C zenkről S o p ro n b a költöztem , s itt a d d ig m arad tam , m íg p énzem et az utolsó fillérig elk ö ltö ttem , e v á ro sb an , kivéve az éjjeli lá to g a tá s t 1848-ban, m elyről „É lm ényeim “ első k ö te té b e n m egem lékeztem , m eg nem fo rd u l
tam. A n n a k p e d ig épen h u szo n n ég y éve volt, s nyolcznapi itt m ulatásom a la tt azt tap asztaltam , ho g y k e d v e s szülővárosom azó ta k e v e se t v á lto zott, s jelleg e csak oly m erev és unalm as volt, a m ilyen m inden kiseb b v á ro so k é közönség esen len n i szokott. S e jelleg ét, b á r lak o sa in ak szám a tetem esen szap o ro dott, s a n y á rsp o lg á ri „kaszta- szellem “ elég lassa n u g y an , de fo ly to n o san apad, n a g y ré s z t m áig is fö n ta rto tta .
A zonban nagyon ig a z sá g ta lan volnék, ha á llítá so m a t a váro s általán o s jelleg érő l annak m ag án k ö re ire is kiterjeszteném . V a n n a k itt sok k edves, szeretetrem éltó családok, s nekem , a ki tizen háro m év óta azok k ö zt g y a k ra b b a n m eg
fordulok, leg k e v e seb b okom v a n azok feszessége s id eg e n k e d é se ellen panaszk o dn i.
M ásrészt m eg az is igaz, h o g y a sop ro niak érzék e a háziasság irá n t m in d in k áb b fo gy ni kezd, s a m u la tsá g o t és szó rak o zást le g tö b b e n m ár nem n é g y falaik k ö zt, hanem a házo n kívül k eresik.
— L á to g a tó b a c sak a n ő k m en n ek egym áshoz e g y csésze — em b erszó lásra; a férfiak a k á v é h ázak b an , a k a szin ó b a n s a „ tá rsas k ö r “-ben ta lálk o zn ak .
H a jd a n ta ez m á s k é p ’ volt. A so p ro n iak igen v e n d é g sz e rető k v o lta k , szívesen lá tta k m inden m üveit és tisz te ssé g es em bert, a ki házu k n ál m egfordult, h a en n e k nem zetségi fája nem te rje d t is Á d ám a p á n k ig , v a g y g y a p ju z sá k ja it és czukor- sü v eg eit nem szám ítá is ezerév el a ra k tá ra k b a n . F o ly to n o s é rin tk e z é sü k a vidékiek k el, a mi on
nan e re d t, h o g y fi- v ag y leá n y g y e rm e k e ik e t a m a g y a r v a g y ném et ny elv m e g ta n u lá sá ra cserébe a d tá k egym áshoz, ism e re ttsé g ü k k ö ré t a vidéken is a n n y ira m egszaporítá, h o g y k iv áló b b ünn ep é
ly e k alkalm ával, k iv á lt fa rsa n g k o r, a házn ak he
ly iség ei szü k ek n ek m u ta tk o z ta k a m eghívandó v e n d é g e k b e fo g a d á sá ra , s a z é rt a k isz o ru lta k k e d v é é rt a m u latság o t másod- v ag y h a rm a d n ap ism ételni k ellett.
E p á triá rc h á lis élet ak k o r, m időn, m int
fö-3 9
leb b emlftém, ö rö k sé g e m n ek m ielőbbi n y a k ra - h á g á sa v é g e tt S o p ro n b a n m ulattam , m ég javában ta rto tt. O ttlétem a la tt sok p o lg ári házhoz voltam hivatalos, s m in d eg y ik b en ig'en o tth o n o sn a k ére z tem m agam at. E gész farsan g o n á t le voltam ú gy m o n d v án fo glalv a a h á z ik ö rö k különféle esté
lyeire, m elyeken sz e re tté k a v e n d é g e k k e l l á t ta t n i , m it k ép es a háziúr erszénye és ízlése elő terem teni, s — m e g b i r n i ?
A város, k iv ált a b e l v á r o s ré g i h ázaib an , m elyek m ég nem k e rü lte k valam i „zseniális“ é p ítő m este r re s tá u rá to ri kezébe, s m ég nem n ő tté k k i m a g u k a t oly „m o n um en tális“ szörnynyé, m int újabb időben az ú g y n e v e ze tt „kaszinóépület,“ m a is látn i tö b b eg ym ásban y iló te re m n a g y sá g u szobákat, m e
ly ek hajd an táncz- és é tte rm e k k é szo lg áltak , s az ú g y n ev ezett „p o lg ári c ré m e “ g y ü lh ely ei vo l
tak . D icső faj volt ez a p á tricz iu s k o t te r ia ! M a
g á tó l fejlődött, nőtt és szap o rod o tt. A szép jö vedelem m el és kevés m u nkával járó m ag asab b h i
v a ta lo k a t e g y m ás k ö zt „aty afiság o san “ m egosztá:
s így m indig a b b a n a k ellem es h ely zetb en volt, h o g y d ologüres ó ráiban , m ely ek ren d esen három n e g y e d é t fo g la ltá k el az iste n a d ta n ap n ak , tö b b p én zt is k ö lth e te tt szó rak o zására, m int e „ z árt
k ö rö n “ kívül álló ipar- és kézm űves osztály. — H o g y m ennyit k ö ltö tt és k ö l t h e t e t t , a nélkül h o g y a m á s zsebéb e k e lle tt nyúlnia, errő l egy kezem be k e rü lt rég i je g y z e t tan ú sk o d ik , m ely egy a k k o ri „házi m u la tsá g “ k ö ltsé g e it, a pincze- és csem egebo ron kívül, n e tto ötszáz b a n k ó fo rin tra szám ítja; oly összeg, m ely az a k k o ri id ő k et t e
k in tv e fö lér e g y m ostani b áli ru h a árá v a l, m elyet a g á lá n t férj hatszáz fo rin t évi fizetéséből (vagy m iből?) szere te tre m éltó neje szám ára „k ite re m t.“
— A mi p e d ig a d o lo g üres ó rá k m iv o ltát illeti, a rr a nézve az a k k o ri tanácsü lési jeg y ző k ö n y v ek bő fö lv ilág o sítást n y ú jth a tn á n a k , h a v a la k i azok á tla p o z á s á ra fá ra d s á g á t nem sajn áln á. M ily hi
h e te tle n rövid idő a la tt v ég ezték el ab b a n a pátri- árch ális k o rsz a k b a n a leg b o n y o lu lta b b ü g y e k e t, m ely e k m ost é v e k e t ig én y eln én ek , s le g a lá b b is k é t rizsm a „stem p lis“ p a p iro sb a k e r ü ln é n e k ! A p e re k e t tö b b n y ire szóbeli tá rg y a lá s utján in téz
té k el, s a „ H e rr S ta d tr ic h te r “ nem ritk á n m ég k r i m i n á l i s e se te k b e n is az „ ám ik á“-t szokta m eg p ró b áln i. E n n e k a ztán a sok á rn y o ld a l m el
le tt m eg v olt az a jó old ala is, h o g y azon h iv a ta l
n o k o k n a k , k ik T hem isz asszo n y ság m ellett a mú
z sá k a t is k e d v e lték , m indig elég ideje m arad t szépiro dalm i v a g y tu d o m án y o s fo g la lk o z á s ra , m ely n ek nyom ai nem csak a ré g i lev éltárb an , hol m ah oln ap a m olyok áld ozativ á lesznek, hanem le g in k á b b az eg y e s családok rok o ko-szekrényei- b e n fö lta lá lh a to k lennének, s a k u ta tá s t m inden
e setre jo b b an m eg érd em eln ék , m int az a sok, n em csak általán o s, de m ég h ely i é rd e k k e l sem b iró „lim lo m ,“ m elyet a v a ta tla n k ezek a p e n é szes csom agokból talá lo m ra k ik o to rázn ak , s a szedődíj és n y o m d afesték élh etetlen p az arlá sá v a l n a p v ilá g ra sik k asztan ak . —
A m int szives házigazdám m al az u tczák at b e b a ra n g o lta m , szemeim ö n k é n y te len ü l m e g a k a d ta k e g y ré g i p átricziu si házon nem m essze az
4 i
ap á cz á k tem plom ától a b elv áro sb an . E g y sziv- rázó tö rté n e t volt ahhoz fűzve ifjúsági éveim ből, m ely an n a k lá tá s á n á l ú jra fö lm erü lt em lékeze
tem ben. E lm ondtam azt m en etk ö zb en k ísérő m nek, a k it az n a g y o n érd e k e ln i lá tsz o tt ; s leg y e n szabad ezt a nyájas olvasó jó és k ö n y ö rü le tes szivéről is föltennem , m időn azt ú jra elm ondom .
Az 1833-iki farsa n g o n eg y „kis tán czv ig a- lo m ra “ voltam ide m eghiva. A házi család szá
mos tagbó l, s m ég tö b b atyafiból á llo tt, a k ik a v en d é g ek nélkül: is te k in té ly e s b á li k o n tin g e n st k é p e zte k . M inél ritk á b b a n lá to g a ttá k m eg a k k o r a ny ilván os tá n c z v ig a lm a k a t (a kaszinói szerdai b á lo k n a k csak eg y szer-k étszer v o lt n ag y o b b közönsége), a n n á l tö b b ré sz v é tre sz á m íth a tta k az ú g y n ev ezett „H au sz -K rä n z c h en “-ek és „batyu- b á l“-ok, hol tán cz és já té k , s a dúsan te r íte tt asztal élvei m ellett m ind élén k eb b en kifejlett a jó kedv, s ta r to tta v ilá g o s-v irad tig éb ren a k e d é ly ek e t.
Az öszszejövetel ideje esti h é t ó rá ra v o lt kitűzve. T áncz elő tt, jó ré g i szokás szerint, ozsonnához ültünk. A m ostani lan g y os th ea, v é
kon y só d ar-szeletek s czu k ro s n y a lá n k s á g o k h e ly e tt jó te je sk á v é t ittu n k , s o tth o n k észü lt ízletes sü tem én y ek et a p ríto ttu n k bele. H ázi aszszonya- ink a k k o r m ég r á é r te k a főzésre és sü tésre, s ez alkalom m al különös k e g y b e n ré sz e sü lte k a széles tá la k o n fölkúpozott farsa n g i fán k o k , ezen göm bölyű, apró, szellős jószágok, m elyek, m ielőtt a gyom or m élyébe tű n tek , oly k á p rá z ta tó s in gerlő lá tv á n y t n y ú jto tta k a szem nek, s a m elyekhez
h a so n ló k a t c sak a leg újabb idő b en ettem egyszer e g y itten i úriháznál. A házi úrnő azok készítési m e ste rsé g é t anyjátó l örökölte.
Ö reg e ifja d e re k a sa n h o z z álá to tt a falato zás
hoz ; öröm v o lt a sok egészséges g y o m ro t látni, m ely et a franczia ko n yh a, m eg a ren d e tle n é le t
m ód m eg nem ro n to tt, s a m ely a m ai időben m ajdnem a ritk a s á g o k közé tarto zik . E m ellett v íg an fo lyt a tá rs a lg á s ; s b á r az a k k o ri ap ró n a p i e se m é n y e k k ev ésb é p ik á n s th em á t n y ú jto t
ta k a k isv á ro si „m edisance“-ra (m agyarán m ondva ,,tra tsc h a-ra), m int ma, hol a m indent nivelláló korszellem az enyim és tied, a férj és h á z ib a rá t k ö z ti k ü lö n b sé g e t eltö rö lte : m ég sem h ián y zo ttak a tá rs a sé le tb e n m ozzanatok, m elyek lem orzsolá- sához, éppen egy szerű m ivo ltu kn ál fogva, so k k al tö b b él és e le v e n sé g k iv á n ta to tt, m int am ennyivel a m ai b laz irt, unalom m al szátu rált, szellem üres k ö re in k ren d e lk ez n e k , h a a tá rsa lg ó tú lterjed a m in d en n ap i p le ty k a h a tá ra in . S m ert a fiatal e m b e rt a k k o r nem csu p án a z ért h ív tá k m eg a b á lb a , h o g y tánczoljon, a kisaszszo ny t m eg azért, h o g y szüntelen m osolyogjon, a h o g y ’ a r r a a nö- v eld éb en ta n íto ttá k , a táncz csak kellem es fél- b en szakasztása volt a szellem i m u la tsá g n a k , s a z ért való ság o s k e d v t e l é s volt, m időn mai di
v ato s e s té ly e in k n é l azt nem leh e t e g y éb n ek , m int eg y finom abb fajú ro b o tn a k nevezni. —
A v ig alo m b an jelen volt W i g a n d O t t ó k ö n y v á ru s is, a lipcsei jó h irü firm án ak nem é p p e n leg é rd em e seb b tá rsa . E leven a p ró em berke, k i tizen öt évvel ezután, m int teliv érü „G
utgesinn-4 3
te r “ m ajdnem m ind en nap m egfo rd ult a h atalm as váro si p aran csn o k , K u d riá v sz k y tá b o rn o k elő
szobájában, élvén az alkalom m al, a m a g y a r v e n dég szeretet ro v ásá n n a g y ra n ő tt a d ó s sá g a it am úgy ném etesen leróhatni. E lh o zo tt m a g á v a l e g y ép pen a k k o r L ip csében m egjelent rö p ira to t, m ely
ben e g y féleszű ném et d o k to r b e b izo n y ítan i ig y e k ezett, h o g y „a n ő k nem férfiak !“ — A jele n v o lt h ö lg y e k a k ö n y v á ru s ta p in ta tla n s á g a m iatt m éltán m eg bo szan k o d tak , s m ég in k áb b b á n to tta ő k e t egy fan y a rk é p ü bécsi H o frath n a k , k i a háziúr só g o ra volt, s nejével lá to g a tó b a jö tt p á r n a p ra rokonaihoz, az az in d isk rét eljárása, h o g y a gúny- ira tb ó l n é h á n y csípős m o n d ato t k ib öngészvén, azok at saját szark asztik u s jeg y z e te iv e l m eg to l
d otta, íg y k ív án v á n ezt h ih ető le g a b écsi finom tó nu s, s a tulajdon neje irán ti g y ö n g éd ség . L e g in k áb b fö lin g erü ltn ek lá tsz o tt e m iatt a háziasz- szony, eg y ig en eleven, jószivü terem tés, tüzes szem m el s hó feh ér v állak k al. A zzal ip ark o d tam őt m egny ug tatni, h o g y a szerző, m időn azt állítá, hogy a nők nem e m b e r e k , ezzel bizonyosan azt a k a rta m ondani, h o g y — a n g y a l o k , s ezt csak ügyetlenségbőljfelejté m egem líteni, föltevén m inden m üveit olvasóról, ho gy ezt a k ö v e tk e z te té st az előzm ényekből am úgyis levonni fogja. E g á lá n t m egjegyzésem m el W ig a n d és a H o fra th ú rn á l csak olajat ö ntöttem a tűzre, k ü lönösen az elsőnél, a ki o trom ba kifak ad ásai á lta l h ih ető le g revanzsí- rozni a k a rta m ag át a h ö lg y ek en , h o g y gnom szerü alak ja irá n t em beri érzelm ek et nem táp lá ln a k . Az id étle n szó vitát L eitn er v áro sb iró , e g y so k
o lv aso ttsá g ú s finom m űveltségű férfiú azzal sza- k ítá félbe, h o g y a k é rd é se s pám flet e re d e te igen régi, s szerzője azt csak a z é rt írh a tta , ho g y a szocziniánusok tév e d é seit h ely reig azítsa, a k ik n ek érvelési m ódja m ellett m ég azt is be leh etne b i
zonyítani, h o g y a n ő k n e m e m b e r e k ! — E szellem es in te rp re tá c z ió c sak félig tu d ta a fölin
g e re lt k e d é ly e k e t lecsillap ítani, s h a e perczben m eg nem zendülnek K u rzw eil u ram n a k tánczra hivó zon g orah an gjai a m ellékszobában, szóval sem m ondom , h o g y a közneheztelés nem k é szít é rd e m le tt „ a u to d a fé “-t a k á rh o z a to s rö p ira t szám ára.
D e a zene, a békítő , a búoszlató m egszólalt, s az egész tá rs a sá g a szom széd sz o b ák b a vonult, hol a fiatalság tá n c z ra k e re k e d e tt, a k o ro sa b b a k e g y kis d a ro k k ra v a g y p re fe rá n c z ra a já té k asztalhoz ü ltek, a „juste m ilieu“-höz tarto zó k p ed ig az a b la k fü lk é k b e s sz o b asa rk o k b a h ú zó d tak visz- sza, onnan m u strálv á n a tánczosokat, s cserélvén k i ezek fölött kedvező v a g y ellenkező észrevé
tele ik e t.
M agam is az u tó b b ia k közé tarto zv á n , úgy vettem észre, h o g y a v e n d é g ek szem ei g y a k ra n az ajtó felé v o lta k irányozva, s hallottam , hogy n y u g tala n k o d v a k é rd e z té k e g y m á s t: „m ég m ost sem jön ? ug y an so k á ig v á ra k o z ta t m a g á ra !“ — K ív á n c sia n fordultam szom szédom hoz s k é rd e z tem , k ire v á rn a k ?
— M ondják, h o g y W in te rn é aszszonyság m a s z k b a n fog m egjelenni.
— W in te rn é ? sohse’ h a llo tta m felőle.
4 5
— N em is fordul m eg s o k a t az e m b e rek közt. Jó b a rá tn é ja a házi asszonynak, k iv el e g y ü tt n ö v e k e d e tt eg y bécsi in tézetb en . .Sok k eserű ség e le h e te tt az életb en, s a z é rt k e rü li az em b erek et.
V an n ak, a k ik ezt c s a k kü lö n czk ö d ésn ek tartjá k . E p erczb en m eg n y ílik a középajtó, s k é t ál- arczos (férfi és nő) lép b e a terem b e.
— D e r H e rr A ehnel, d e r H e rr A ehnel!
han g zék m indenfelől.
— Á n ’ S zum per, á n ’ S z u m p e r! k iá lto tt k ó ru sb a n a vendégsereg.
A zene e lh a llg a to tt, a k é t m aszkot k ö rü l
fo g tá k ; n e v e tte k és ta p s o lta k az e re d e ti ötletnek.
Ez a „ H e rr A e h n e l“ (hiencz n y e lv e n : „ö re g a p ó “), a k it az e g y ik álczás csaló d ásig híven ábrázo lt, ig en ism eretes, n ép szerű eg y é n v o lt S opro nb an. O davaló v ag yo n o s p o lg ári családból szárm azott, s tö b b év e lő tt lak a to s m esterség e fo ly ta tá s á ra kü lfö ldre k ö ltö zö tt, honnan, e lle n k e zőleg a M a g y aro rsz á g b a b e v á n d o ro lt sógo ro któ l, a k ik itt rövid idő a la tt „ H a u sh e rr“-ek- és földes
u ra k k á lesznek, k o ld u sá n té r t viszsza. — E gész n a p ’ az útczán v o lt lá th a tó ; k ö zép term etű , vaskos, jók épű alak , elm eto m p u ltság ra m u tató arczvoná- sokkal, m ely ek re a nehéz g o n d o k el nem titk o l
h a tó b a rá z d á k a t húztak. Ig e n sz ere tte a g y e r m e k e k e t; m indenütt, a hol m egfordult, ez a p ró se re g tő l volt körülvév e, m ely nem ny u g o d o tt, m íg m in d eg y ik n ek ho m lo k ára nem tip e g e tt m u
tatóujjával, s nem dörzsölte m eg te n y e ré v e l hom lokát, mi k özben azt a m éhdongáshoz hasonló
„szum szum “-ot m orm ogá, a mi a g y e rm e k e k n e k
a n n y ira te ts z e tt (de mi nem tetszik ezeknek?), h o g y a hol c sa k m eg látták , o d a sza lad ta k hozzá s k é rté k a „szum -szum “-ot tőle. N éha az ö reg apó fu k a ra b b v o lt k eg y o szto g a tá sa iv a l, s csak azo k at részesíté azokban, a k ik szorgalm uk v a g y jó v iseletü k ju talm áu l k é k v a g y p iro s szalagon csüngő fényes érm et h o rd ta k n y ak u k o n , m ely- ly el az a k k o ri szokás sz erin t az elem i isk o lá k b a n a k iv áló b b tan o n c z o k a t e g y -eg y d é lu tá n ra föl- czifrázták. Ily e n k o r aztán szinte le le h e te tt ol
vasni a vidor g y e rm e k arc z o k ró l büszke örö m üket e k itü n te té s fölött, s h o g y ezt m ég az aranyos érem nél is tö b b re becsülik, m ert ösztönül szol
g á lt m ég az ö reg a p ó m eg elég ed ése. Boldog· g y e r
m e k e k ,^ k ik n e k hom lo kát m ég kem ény ebb „szum- p e r “-ek nem érin ték , m int azok v o ltak , m elyeket a „ H e rr A e h n e l“ o sz to g a to tt! M egesett, hogy ezüstgom bos n ád p álczáját — jobb idők e re k ly éjé t
— n éh a a to la k o d ó b b és pajzíinabb ficzkók ellen is k e lle tt használnia, de ez c sak ritk á n fordult elő, m iu tán a g y e rm e k e k a n n ál az ösztönszerü tisz te letn é l fogva, m elylyel az ö reg ek irá n t v isel
te tte k (ma m ár az ily h iáb a v a ló sá g ra sem otthon, sem az isk o lá b a n nem igen ta n ítjá k őket), az ilyen d é v a jk o d ó k a t k ita sz íto ttá k k ö rü k b ő l, s nem e n g e d té k az ö reg a p ó közeléb e jutni. — Nem tu dom, m iko r h a lt m eg ? c sa k a n n y it hallottam , h o g y k é ső b b a v á ro si ápoldábci k e r ü l t : le g a lá b b v é g n a p ja ira m entve v o lt az éh e n h alá s ellen.
A v ig alom b an résztv ev ő k közt, a tö rp e W i- g and ot, m eg a n a g y k é p ü Ilo fra th o t kivéve, nem volt, kin ek a le irt m aszknak lá tá sá n a g y e rm e k
4 7
világ rózsabim bó szaka e g y p á r p erezre ne ju to tt volna eszébe. K ö rü lv e ttü k m indnyájan a „H e rr A e h n e l“-t, m eg d ö rz sö ltettü k vele h o m lokunkat, nev ettü k m isztikus d o n g ását, s m ohón k a p k o d tu n k a m ézeslepények, m alozsaszőllők, ezukrosgeszte- n y ék s m on dolák után, m ely ek et az üdvös in té se k és ta n ítá so k k ísé re té b e n k ö ztü n k b ö k ezü leg k i
osztott.
A z első zaj lec sillap u lta u tán k iv á n c sia k le t
tünk, k i la p p a n g tu la jd o n k é p ’ az ö reg ap ó álezája a la tt? m iután azt, h o g y a m ásik m ászk, e g y női dominó a la tt W in te rn é asszo n y ság rejlik, k é ts é g te le n n e k ta rto ttu k . A m ellére tű zö tt fon n y ad t feh érró zsát, m eg ed digi n é m a sá g á t csak különcz- ködő szeszélyének tu lajd o n íto ttu k .
M ily n ag y v o lt te h á t m eg lep etésü n k , m időn éjfélkor a táncz bevégeztév el, k ik i p á rjá v a l az újra te r íte tt asztalhoz sietvén, o tt a „ H e rr A eh- n e l“ m ászkja alól — W in te rn é aszszo ny ság ot lá t
tuk kibontakozni. A „v iv á t“-ok és „ b rá v ó “-k újra k ezd ő dtek, s ezek m egszűntével a k ív án csi
sá g m ost m ár a feh ér dom inó felé fo rd u lt; de W in te rn é aszszonyság k ijelenté, h o g y társn ő je álezázo ttan k ív án m arad n i addig, m íg a m ászknak szellő ztetését alk alo m szerűn ek nem találja. K é p zelhetni, h o g y e n y ila tk o z a t az á lta lá n o s feszült
ség et m ég in k áb b növelte.
Az asztalnál az ism eretlen nő közelébe ju tottam , a ki W in te rn é aszszon y ság gal ép p e n szem közt ü lt az „udvari ta n á c so s“ ú rra l. A kö zfigye
lem m iatt, m elyet a rejtély e s dom inó felk ö ltö tt, m ég a d úsan te r íte tt asztal csem egéi is jóform án
érin tetlen ü l m ara d ta k , nem n a g y öröm ére a házi- aszszonynak. M inden o ld alró l k iv án csi és k érd ő te k in te te k irá n y u lta k a női p á r felé; m ígnem az első to asz to k elhang zása u tán , m elyek eg y ik e a
„ H e rr A e h n e l“ zseniális szem élyesítőjét éltette, W in te rn é aszszonyság a k itü n te té s t m egköszön
vén, e g y ú tta l eng ed elm et k é rt, ho g y a v en d ég ek tü relm ét eg y rövid, de épü letes beszélykével, m ely kom oly, de érd ek feszítő v o ltá n á l fogva, úg y hiszi, nem fogja az á ltalán o s v ig sá g o t m egzavarni, ig én y b e veszi. — S m időn e rre nézve h e ly e slé sü n k k e l találk o zo tt, beszédjét, m ely a la tt szem eit szüntelen a H o fra th ú rra szögzé, a mi en nek nem n a g y g y ö n y ö rű sé g e t lá tsz o tt okozni, e k k é p ’ fo ly ta tá :
— M indenki ism eri, ú g y hiszem, azt a sze
g é n y em bert, a k it m a önök hízelgő á llítá sa szerint, oly jól sik e rü lt ábrázolnom . V iszo n tag ság o s éle
térő l azonban eddig c sa k an n y it tu d tu n k , hogy a k ü lföld ről a leg m o sto h áb b á lla p o tb a n té r t visz- sza szülő v áro sába ; de h o g y e szerencsétlen em b e rn e k e g y n ő v é r e is van, a ki szegényül, el
h a g y a to tta n , tö rt szive fájd alm ával él e v á ro sb a n , azt m agam is csak v életlen ü l tu d ta m m eg e n a p o k b an , s ez az oka, h o g y ma, a háziaszszony eng edelm ével, e díszes tá rs a s á g b a n m egjelentem .
— E szegény le á n y t L u izán ak hívják. K ülföldön u ta z o tt b á ty ja e g y b écsi n ő ro k o n án á l h a g y ta , k i
n e k k e d v é t jóm ag av iselete á lta l a n n y ira m eg
n y e rte , ho g y m indenki a vagyo n os néne örö
k ö sé n ek tek in té őtet. — A b b a n az időben az én an y ám is já ra to s volt a házhoz, s v alah án y szo r
4 9
hazajött, nem g y ő z te e lé g g é dicsérni a szelidlelkü leán y t, a ki oly p é ld á s tü relem m el á p o lta b e te g nénjét. É n a k k o r m ég ig en kis leá n y voltam , de elev enen em lékezem a z é rt an y ám m inden sza
v ára. S a jn á la tá t fejezé ki sok szo r a fölött, h o g y a szeg ény L u iz án a k ifjú ság a teljes v irá g á b a n oly elszigelten k e ll élni a v ilág tó l, m iu tán az öreg- aszszony, e g y p á r a g g k o ru nőism erősén kívül, se n k it sem fo g ad h á z á n á l; s nem e g y sze r em líté, m ily sz ere n c sé tle n sé g voln a L u iz ára nézve, ha nagynénje nem g o n d o lk o d n ék idején jövőjéről, s ha a n n a k h alála u tán k ilő h e tn é k a n a g y v ilá g b a, m elyet a nag y n én e s en n e k öleb ecsk éje tá r s a s á g á b an ed dig m ég h íréb ő l is a lig ism ert. — E g y p á r év m úlva anyám eg y d élu tá n engem is e lv itt a néne házához. L uiza fö lsz ó lítá sá ra te tte , h o g y az u n a l
m as eg y fo rm asá g n y á ja sa b b k é p e t váltson. A k isaszszon y nekem azonnal m e g te tsz e tt; oly k e d ves volt, h o g y g yerm ekszívem a leg m eleg ebb ro k o n szen v et érezte irán ta, m ia la tt m o g o rv a és b a rá ts á g ta la n nén jétől m indig illő tá v o lsá g b a n
• m aradtam . — Nem s o k á ra a ztán új v en d ég é rk e
• m aradtam . — Nem s o k á ra a ztán új v en d ég é rk e