több szomorú történetet tudnának még a régi időből elmesélni. Csak a lábaim alatt csikorgó hó emlékeztetett, hogy hideg van, s dideregve siettem szállásomra.
Sokáig nem bírtam elaludni. A szegény
Luiza untalan foglalatoskodtatá elmémet. —
Istenem, ez a szegény emberi
s z ívmily melegen
buzog minden jóért és nemesért, s bízik teljes
odaadásig, mert mindenkiről csak jót hisz ; aztán
5 5
m eg csalatik , és m egszakad, m int a szegény Euizáé, m ielőtt szép tu la jd o n a i teljesen k ifejlőd
te k v o l n a ; v é g re elzárkózik, m ert senkisem is
m eri, senkisem é rti őt, s m ag áv al hordozza a sebet, m elyet senkisem a k a r látni, s m elybe senkisem önt balzsam ot, m ig az isten azt meg·
nem g y ó g y ítja !
VI.
1855-dik évi d eczem b er v é g én á llíto ttá k föl B é c sb e n a m a g y a r leg fő b b ú rb é ri tö rv én y szék et, élén g ró f N á d a s d y F e r e n c z c z e l , a p esti fő
tö rv é n y sz ék elnökével. A z elő ad ó k k o n tin g e n sé t a b e lü g y i m inisztérium s a leg fő b b tö rv én y szék k ev ésb é e lfo g lalt ta n á c so sa i k é p e zté k . E ln ö k i titk á rn a k é n lettem kinev ezv e. M ik o r K ra u sz a lá írta kinevezési okm ányom at, a z t m o n d ta B e k é n e k : „no, ez e g y szer tá n m eg lesz velem elég ed ve !“ M ézesm adzag a k a rt len n i g y a k o ri m e llő z te té se m é rt!
A „M atsch ak erh o f“ e g y ik szo b ájáb an ták o l- tu k öszsze új főnököm m el a m eg n yitó elnöki b e szédet m a g y a r u l , s m ég az n ap este jö tt az viszsza tetem es ja v ítá so k - és k ih a g y á s o k k a l B ach és K ra u sz m iniszterek revíziójából — n é m e t ü l . E zt k e lle tt aztán N á d a sd y n a k m ásn ap az első ülésen fölolvasni. Ú gy p a ra n c s o ltá k r á ; de azt m eg S z é l i I m r e ta n á c so s ú rn a k sen k isem p aran cso lta, ho g y ném etül feleljen rá. M e g te h e tte voln a ezt m agy aru l is, leg a láb b nem ficzam ította volna ki három h é tre a ny elv ét. —
Jó id eig p a u z áltu n k , m íg a m eg in d íto tt p e re k az alsó bb fórum októl fö lü lv izsg álatra ide
fö lérk eztek . A z ü res ó rá k a t a b ü ró b an azzal tö l
tö ttü k , h o g y én — n o v e llá k a t írtam , főnököm m eg azt n ézte a ré g i schem átizm u sokban (meg
v o lt n e k i 1790-től fo g v a valam ennyi), ho nnan fújta öszsze a szél (vagy m icsoda ?) azt a sok m indenféle ra n g ú és re n d ű ú ri e g y én t, a k ik e t az ab szo lu tisztik u s ném et k o rm á n y M a g y a ro rsz á g b a d e k re tá lt n a g y ság o s és m éltóságos u ra k n a k ? Ig e n sokszor nem titk o lh a to tt el e g y m alicziosus m osolyt, m időn rá m u ta to tt azon „ k e d ély e s“ nép- k u p acz em bereire, a kik , m int A en eas tá rs a i, m in
d en p erc z b e n k é sze k családjuk- és h á z iiste n e ik k e l e lh a g y n i h a záju k at, m ely nem is a n n y ira hazá
juk , m int fészkük, s n em csak a T isza v irá g o s p a rtja ira , hanem a p o k o lb a is elm ennek, h a ott az ö rd ö g k o n tó já ra p ö rk ö lte k eh etn ek .
A p e s ti és pozson y i fő tö rv é n y sz é k elnökei, U m l a u f (nomen e t omen) és S t r e i t u ra k k ö zül az e g y ik S alzb u rg b ó l, a m ásik m eg m ár nem tudom m ely ik K reisz- v a g y B ezirk szg erich tő l sza
k a d t le m int a jégeső a n ev ezett m a g y a r v á ro so k b a ; a le g tö b b n e k n e v é t p e d ig é p p ’ oly h iá b a n k e re s tü k a schem átizm usban, m int n ém ely n a g y ú rn a k a p já é t a g ó th ai k alen d ário m b an . — A z tény, h o g y a m ikor a császár az ö tv en es években b e u taz ta M agy ar- és E rd é ly o rs z á g n a k e g y részét, e g y alföldi já rá s b iró a fejedelem k ísé re té b e n volt K ozm a ta n á c so sn a k m a g á t m in t b á ró Jó sik a S am u e g y k o ri — „ B ü c h se n sp a n n e r“-jét m u ta tta b e, s a tan á c so s, ki a k a n c ze llá rn ak g y ak o ri a sz ta lv e n d é g e volt, c sa k u g y a n rá ism e rt h ajdani
— tá n y é rv á ltó já ra !
5 7
Ily elem ekb ő l á llo tt a „ B a c h -á rm á d ia,“ m ely
n e k k e d v é é rt k én y szerítő k a m a g y a r em b ert a sto c k e rau i teu to n o k zeng zetes n y e lv é t m egtanulni, h o g y m eg é rtse édes, az az é h e s v en d ég eit, ha zsan d á rto lm á c so k nélkül k é rté k (?) tőle utolsó falatját. A linczi, m arb u rg i, csaszlaui s trop- p a u i k ö v e z ete i falk á stó l tip o rtá k a m a g y a r m eg y e
főnöki k a n d id á tu so k , s m inden ném et, m or\m és cseh a n y a m ár m éhében h o rd ta a szolgabirói e m b r y o k a t! *)
A b e á llo tt m un k a u tá n m eg sz a k a d ta k épü letes tan u lm á n y a in k . — E leg fő b b tö rv é n y sz é k nél is ú g y m int a m ásik n ál az e lő a d á so k n é m e t nyelven folytak . A z íté le te k a m ag y a ro rsz á g i p e re k b e n m ag y a ru l és ném etü l (ez u tó b b i te k in tetv é n a h i t e l e s szövegnek), a h o rv át, szerb- vojvodinai és e rd é ly i ü g y e k b e n c su p án n é m e t ü l
*) E gyönyörűséges állapotot híven aposztrofálta egy Kemenesaljái barátom a következő rigmusokban, melyeket a
„Bolond Miska albuma'1-ban kiadtam : Akkor még nem kopott úgy meg A világ vén tengelye ;
De most régi járásának Már se nyoma, se helye.
Hja, akkor még házától élt, Űr volt a m e g y e i t i s z t , Nem piaczról került akkor Bor, szalonna, búza, liszt.
Harmincz negyven vendége volt Az asztalnál rendiben,
S nem keresett ennivalót Ebédkor a „pinklk-ben.
*
e x p e d iá lta k ; rek u rsz u ális s fölfolyam odványi t á r g y a k ném et „B esch eid “-dal d ö n te tte k el, a m ely et a z tá n a Csanádi v a g y szabolcsi p e re sfele k o ttho n a p á lin k á s zsidó á lta l m a g y a rá z ta th a tta k m eg m ag u k n ak . E leinte ezek a h a tá ro za to k is k é t nyelven a d a tta k ki, m ígnem a m inisztérium az eg y ed ü l üdvözítő n é m e t e t p ra e sk rib á lta . De a z ért elcsúszott tö b b sz ö r a m a g y a r is, h a R e i c h e n s t e i n b á ró revíziója alá nem került, a ki a m a g y a r szö v eg et „vo rsch riftsm äszszig “ k i
tö rü lte . K itö rü lte v o ln a e d e ré k szász atyafi az egész m a g y a r nem zetet is az élők sorából, ha ezt e g y tollvonással m e g te h e tte volna. D ühösebb m ag y arfaló t, m int ő és F rie d e n fels b a rá tja (szinte szász em ber) volt, a lig le h e te tt képzelni, s m ert m ind a k e tte n egyszersm ind B a c h n a k intim usai v o ltak , N á d a s d y t is te rro riz á ltá k . — A b á ró úr re v id e á lta a m a g y a r tud o m ány o s ak ad ém ia a la p sz ab á ly ait is, s azok első § -áb ó l e k é t szót
„ m a g y a r n y e l v e n “ , m ely a n n a k a tu d o m á
n y o k te rje sz té sé re v o n atko zó té te lé b e n előfordul,
Még akkor a rósz utón is Ót lovat elvágtatott,
S „Habschaff'-jának gyertyás „Fersclilag Garderobot nem adott.
Kinek akkor az útfélen Egy rósz krajczárt vetettem, Most már azt kell süvegelnem, Mert ő ítél felettem.
A ki akkor nyakán hordott Kéregető tarisznyát, Most egyiránt kivagdossa A „ZrinyE-t vagy harisnyát.
5 9