Mutatók (Indikátorok)

Minden pályázat sarkalatos pontja a mutatók, indikátorok pontos meghatározása. Miért ennyire kiemelt terület ez akár önkormányzati pályázatokról akár a magánszférához tartozó projektekről van szó?

A legfontosabb válasz természetesen az, hogy a mutatók mentén pontosan megfogalmazható, kimutatható és számonkérhető a pályázat eredményessége, hatásossága.

Számokról van szó, amelyek egyértelműen kifejezik a szándékolt célt.

Pályázatunk során különböző indikátorokkal találkozunk, amelyek a logikai keretmátrixban is ismertetett időtávokban jól elkülöníthetőek. A rövid távon, tehát közvetlenül a projektünk eredményeinek köszönhetően határozódnak meg az output indikátorok. Ehhez szorosan kapcsolódnak a konkrétan vállalt célok elérésében közreműködő eredmény indikátorok. A hosszú távon megmutatkozó mutatókat hívjuk hatásindikátoroknak.

AJÁNLÁS: probléma lehet megkülönböztetni az output indikátorokat az eredmény indikátoroktól, hiszen mindkettő ugyanarra az időtávra vonatkozik. A keveredés elkerülése végett célszerű az output mutatókat a közvetlenül elért fizikai eredményekre vonatkoztatni, vagyis például egy önkormányzati projektnél ez lehet a létrejövő új hivatali kiszolgáló egység, vagy a hozzá beszerzett számítógépek illetve minden szoftver, hardver, de megemlíthetjük az épített utak hosszát, terek nagyságát is.

Ezzel szemben az eredmény indikátorok inkább a közvetlen hatásokra figyelnek. Itt elsősorban személyekre vagy financiális eredményekre kell gondolni. Tehát, ha egy település nyer a megújuló energiafelhasználást támogató pályázaton, akkor eredmény indikátorok közé soroljuk a megújuló energiából fakadó fosszilis energia felhasználás csökkenést és ide tartozik a például a kombinált napkollektor – szélkerék karbantartását végző foglalkoztatottunk is.

Ugyanakkor az output mutatóknál tüntetjük fel a megépített megújuló-energiaforrás központot (vagyis kombinált napkollektor – szélkereket).

Mit várunk el az indikátoroktól, illetve mit vár el a projektgazda és a pályázati bíráló bizottság?

Az indikátorok legyenek használhatóak. Vagyis olyan mértékegységekben és olyan információkat tudjunk velük kifejezni, amire találunk forrást. Ez lehet elsődleges forrás, vagyis mi készítünk felmérést, és az ebből fakadó igényeket fejezzük ki vele.

Az indikátorok legyenek relevánsak. Olyan információt mutassunk be, amelynek valóban van köze, kapcsolata a pályázati kiíráshoz és a pályázati illetve az operatív programban rögzített célokhoz. Ezzel kapcsolatban használhatunk egy másik szót is: a mutatók legyenek specifikusak, ami szintén nagyon hasonló módon azt jelenti, hogy azokat a jellemzőket fejezzék ki, amelyekre a pályázat vonatkozik. Vagyis azt a célt támasszák alá, amelyet elérni kívánunk.

Mi sem természetesebb, mint hogy az indikátor legyen mérhető. Ahogyan ennek az alfejezetnek az elején is hangsúlyoztuk, a mutatók lényege a számszerűen bemutatott célrendszer, amit elérni kívánunk.

A szakirodalom megemlíti, hogy az indikátor legyen megbízható és tényeken alapuló.

Csak ebben az esetben képes a projektmenedzsment és a döntő bizottság, illetve a monitoring bizottság használni a mutatókat és tartani magát a vállalásokhoz.

AJÁNLÁS: az indikátorok sokszor nehezen kiszámíthatóak, mivel a jövőre vonatkoznak. Ezért is hasznos, ha alaposan átgondoljuk a logikai keretmátrixon belül őket.

Ráadásul előfordulhatnak olyan esetek is, amelyek nem egyszerűen matematikai, pénzügyi ismereteinket kívánják meg, hanem például kémiai tudásunkat is. Ilyen lehet az, amikor be kell mutatni és számszerűen le kell írni, hogy mennyi szén-dioxidot bocsátunk ki, illetve mennyi dioxid kibocsátás csökkenést vállalunk. Ilyenkor ne felejtsük el, hogy a szén-dioxid keletkezése felírható a metán gázvegyület és az oxigén kémiai reakciójaként. A felhasznált metán mennyiségét pedig megkapjuk, ha megnézzük, hogy mennyi volt az elmúlt évben intézményünk teljes gáz felhasználása.

Az indikátoroknál maradva nagyon fontos az is, hogy az első – „nyers” mátrix elkészítése után feltétlenül egyeztessünk a projektgazdával, esetünkben az önkormányzattal, hogy tudja-e majd a jövőben vállalni azokat az eredményeket, amelyeket a mutatók rögzítenek. Érdemes akár több alternatívával készülni és tárgyalásra menni, hogy amennyiben nem támogatják az elképzelésünket, gyorsan tudjunk más javaslatot tenni.

Még egy kiemelten kezelendő problémára kell felhívni figyelmet. A pályázatban az indikátorok között minden esetben találni olyant, amely a pénzügyi eredményekre kérdez rá.

Ebből a szempontból sokkal könnyebb dolga van annak, aki a magánszektor számára segít összeállítani pályázatot: ott ugyanis pozitív eredményt kell elérni, pozitív nettó jelenértéket kell produkálnia a pályázónak a beruházás befejezését követően. Ezért csak 20-60 százalékos támogatási intenzitású projekteket találunk ebben a szektorban tevékenykedők számára.

Ezzel szemben az önkormányzati pályázatokat jellemzően 85-100 százalékos támogatási intenzitással írják ki (ez igaz még azokra a pályázatokra is, amelyeket nem a profit termelés, gyártási hatékonyság, mint közvetlen cél érdekében hirdetnek meg). Ugyanakkor ennek egyenes következménye, amit feljebb már érintettünk, hogy ilyen esetekben nagyon nehéz, sokszor nem is lehetséges pozitív nettó jelenértéket kimutatni, mint a pénzügyi, gazdasági fenntarthatósággal kapcsolatos alap kritériumot. Ilyen esetekben törekedni kell arra, hogy minél kisebb negatív nettó jelenérték jellemezze a beruházást. Azt ugyanis figyelembe kell venni, hogy a többi pályázó is hasonló problémákkal fogja szembe találni magát. Ha sikerül kicsi, lehetőség szerinti legkisebb negatív nettó jelenértéket (sőt, nullszaldót) bemutatni a pályázat megírása során, akkor feltehetően lépéselőnybe kerülünk a többi versenytárssal szemben.