Kóti Tibor
PhD hallgató, DE TTK Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék, tiborkoti7@gmail.com
Bevezetés
A munkarő-piaci folyamatok alakulását – ahogyan a legtöbb társadalmi, gazdasági, és természeti folyamatot – nagymértékben meghatározzák a különböző mértékű távolság faktorok. Különösen igaz ez a foglalkoztatottsági-munkanélküliségi dichotómia hazai alakulásában. Ahol e két mutató kisebb-nagyobb fluktuálódása mellett egyfajta területi koncentrálódás megy végbe. Azaz, a centrum, illetve a periférikus térségek és települések földrajzilag markáns homogenitást mutatnak.
Mindezen területi „megmerevedés” a regionális kutatások műhelyében gyakorta visszatérő kérdéseket vet fel.
Ezen írás, a foglalkoztatottság térerősségének, potenciáljának vizsgálatát tűzte ki legfontosabb céljául, mindezt egy olyan regionális, térparaméteres elemzési eszköz segítségével, ami által egzakt módon (a távolság és tömeg szinergikus figyelembevételével) lokalizálhatóvá válnak a magasabb, illetve alacsonyabb foglalkoztatási potenciállal rendelkező települések.
Anyag és Módszer
Jelen tanulmány vizsgált földrajzi térsége Északkelet-Magyarország 6 megyéje: Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, és Nógrád megye. A vizsgált térség munkaerő-piaci
Absztrakt: Jelen vizsgálat a munkaerő-piaci folyamatokat, a foglalkoztatottság térerősségének feltárásával kívánja interpretálni. A vizsgálat területi egységét Északkelet-Magyarország képezi, amely hazánk egyik legkarakteresebben kirajzolódó depresszív munkarő-piaci tüneteit produkálja. Ennek tükrében nem elvetendő a legjelentősebb foglalkoztatási erőterek analizálása. A vizsgálat módszerét a potenciál modell adja, amely a tömeg és a távolság ismeretében képes kirajzolni a térben magasabb, illetve alacsonyabb potenciállal rendelkező elemeket (településeket). A vizsgált téregység legmagasabb potenciálú településegyüttesei a nagyvárosok közvetlen szuburbán zónájában koncentrálódnak. A vizsgálat másik pólusát a legalacsonyabb foglalkoztatottsági potenciállal bíró térségek adják, amelyek magas korrelációt mutatnak a mindenkori markáns munkaerő-piaci fragilitással jellemezhető térségekkel.
sérülékenységét jól jelzi, hogy számos olyan településsel találkozhatunk, ahol a munkanélküliségi ráta jelentősen meghaladja az országos átlagot (Internet1).
Mindezt tovább tetézi, hogy a vizsgálandó térség hazánk egyik legperiférikusabb településeit koncentrálja, ahol a települések jelentős része elmaradottnak minősült a legutóbbi kormányzati területi lehatárolások következtében (Internet2).
Jelen kutatás módszerét a regionális elemzésekben gyakorta alkalmazott potenciál modell adja. A potenciál modell erénye, hogy a tömeg (a vizsgált jelenség értéke) és a távolság függvényében, képes kirajzolni a különböző tér potenciálokat, a társadalmi, gazdasági kapcsolatrendszerek földrajzi térben való magasabb, illetve alacsonyabb koncentráltságát. Fizikai analógián alapulva született meg az az elképzelés (szociálfizikai), hogy a társadalom elemeit tömegszerű testekként kívánták leírni a Newton-féle gravitációs törvényen alapulva. Miszerint bármely két pontszerű test kölcsönösen vonzza egymást olyan erővel, amelynek nagysága a testek tömegének szorzatával egyenesen és a távolságnak négyzetével fordítottan arányos (Dusek 2005; Tagai 2007; Kincses – Tóth 2011). Ennek értelmében a magasabb tömeggel rendelkező települések közelében magasabb, míg az alacsonyabb tömeggel rendelkező települések közelében alacsonyabb potenciál értékek mérhetőek.
A potenciál modell során lehetőségünk van egy adott térelem erősségét – az ún. saját potenciált – kifejezni egy téregységen belül. Másrészt a tömeg és a távolság ismeretével a téregységen belüli egymásrahatások – az ún. belső potenciál értékei – is feltárhatóvá válnak. A vizsgált térrészre, az azt körülvevő külső terek hatása révén – nem izolált rendszert feltételezve – lehetőség adódik az ún. külső potenciál számítására is. Végül a teljes potenciál tudja interpretálni az előző értékek összeadásával, a vizsgált téregység elemeinek erősségét és gyengeségét a teljesség igényére. A potenciál modell számítása a következőképpen alakul:
Ahol az Mi a saját tömeget fejezi ki (jelen kutatásban a foglalkoztatottak számát), a dii a téregységhez rendelt távolságadatot tükrözi, míg a b, a hatványkitevő, ami jelen esetben kettő (minél nagyobb kitevővel dolgozunk, annál távolságérzékenyebb lesz az adott területi interakció, s egyidejűleg kisebb lesz a tömeg átal gyakorolt hatás is).
A potenciál modell alkalmazási lehetőségei az utóbbi években jelentősen kiterjedtek: mindenekelőtt a népesség térbeli eloszlásának (Stewart 1942 – a módszer első földrajzi alkalmazója), az elérhetőség interakcióinak (Tóth 2013), illetve a gazdasági folyamatok (Tagai 2004; Nemes-Nagy – Tagai 2011; Pénzes 2012) modellezésére.
A potenciál modell kartografálására a Surfer 12 térinformatikai szoftver került alkalmazásra, amely által lehetőség adódik a tömeg és a távolság együtteséből származó potenciál értékek interpolálására (Kriging módszer alapján), izovonalas (azonos értékű pontokat összekötő vonal) formában. A vizsgálatban felhasznált foglalkoztatottsági adatbázist, a Magyar Államkincstár (MÁK) szolgáltatta, ahol a jelenlegi legfrissebb adatbázis (2018) került felhasználásra.
Eredmények
A vizsgálat első lépését a térelemek saját potenciál értékeinek meghatározása jelentette. A saját potenciál során az egyik jelentős dilemmát a távolság tényező pontos megragadása képezte. Ugyanis a települések egymástól való távolsága nulla, s ennek kiküszöbölésére – a nemzetközi kutatásokban is gyakorta alkalmazott – metódust vettem alapul. Minden egyes térelemnél, a saját területével megegyező kör, majd ennek a sugara került kiszámításra, ami a távolság adatot jelentette jelen esetben.
Éppen ezért, a saját potenciál vizsgálatában, a települések méretének függvényében került analizálásra a foglalkoztatottság térerőssége.
Az eredmények alapján jól kivehető, hogy a megyeszékhelyek (centrum települések) egyértelműen kiemelkednek térségükből, a magasabb foglalkoztatási potenciáljuknak köszönhetően (Nyíregyháza, Debrecen, Szolnok, Miskolc, Eger, Salgótarján), ami kevésbé hat(hat) újdonsággal. Ennek ellenére a legmagasabb saját potenciállal: sorrendben, Kazincbarcika (kiemelkedő foglalkoztatási potenciálja
1. ábra A foglalkoztatottság térerősségének alakulása Északkelet-Magyarországon, a saját potenciál alapján, saját szerkesztés a MÁK adatai alapján, 2018
elsősorban a BorsodChem Zrt. lokális foglalkoztató hatásának köszönhető), Záhony (kiemelkedő tercierizálódási, főként logisztikai foglalkoztató szerepkörének köszönhetően), Balassagyarmat (térségéből kiemelkedő vállalkozás sűrűsége révén: legjelentősebb foglalkoztató a Delphi Thermal Hungary Kft.) jellemezhető.
Ezt követik olyan kis városok, mint Kisvárda, Mátészalka, Tiszaújváros, Hatvan, Martfű, stb., amelyek kiemelkednek térségükből. Azonban jelentősen árnyalhatják a foglalkoztatottsági potenciált, amennyiben a téregység elemeinek egymáshoz való viszonya, azaz a foglalkoztatottság és a települések egymástól való távolságából fakadó potenciál értékek kerülnek feltárásra.
A vizsgálat következő lépését a belső potenciál meghatározása jelentette, ugyancsak minden térelemre vonatkozóan. A vizsgált téregységen belül minden település (999 db), minden településtől való távolságára szükség volt, mindez közel egymilló adatot jelentett. Ennek kinyerésére az ArcGIS 10.4.1 térinformatikai szoftver, Network Analyst rendkívül számításigényes eszköztára került felhasználásra, ahol az elérhetőség meghatározása, a KRESZ szabályainak figyelembevételével (pl.:
megengedett legnagyobb sebesség értékek validálása), a legrövidebb útvonalon, percben került meghatározásra.
A belső potenciál vonatkozásában nagyobb, összefüggő erőterek a megyeszékhelyek, és azok mikro körzetében kumulálódnak az eredmények alapján (2. ábra). A legnagyobb potenciálérték Nyíregyháza közvetlen szomszédságában fekvő Nyírpazony településén adódott, majd ezt követte Kazincbarcika közvetlen közelében fekvő Berente, Debrecen vonzáskörzetében fekvő Mikepércs, továbbá 2. ábra A foglalkoztatottság térerősségének alakulása Északkelet-Magyarországon, a belső
potenciál alapján, saját szerkesztés a MÁK adatai alapján, 2018
zömében Tiszaújváros foglalkoztató hatását (lásd. Jabil Circuit Magyarország Kft., MOL Petrolkémia Zrt.) „élvező” Sajószöged, stb. A legmagasabb foglalkoztatottsági erő, a centrum települések szuburbanizációjában koncentrálódik, amelyben jelentős szerepet játszik a napi rendszerességű munkaerő-piaci célú ingázás erőteljesebb vállalása.
Ahogyan már a fentiekben említésre került, a vizsgált téregységet nem izolált rendszerként értelmezve szükséges az adott téregységünkre gyakorolt külső hatásmechanizmusokat egyaránt feltárni. A nagyobb külső pontencállal (foglalkoztatotti létszámmal) rendelkező települések, a téregység határain belül markánsan befolyásolhatják a teljes térszerkezetet, a foglalkoztatottság térerősségének, potenciáljának alakulását. Jelen vizsgálatban a külső potenciálok figyelembevételekor, a szomszédos megyék (Pest, Bács-Kiskun, Csongrád, Békés megye) járásokra vonatkozó aggregált foglalkoztatottsági értékeket (tömeg), továbbá a távolságtényező meghatározásához a járásközpontokat (46 db) vettem számításba.
Jelen vizsgálat az országhatáron túli erőhatásokat figyelmen kívül hagyta.
A külső potenciál értékeinek téregységünkre gyakorolt legerősebb hatása – a minél nagyobb értékű tömegek, minél kisebb távolsággal párosuló elvnek megfelelően – a külső terekkel közvetlenül érintkező térségekben mutatkozott (3. ábra).
Ennek tükrében, a legerősebb értékek: sorrendben Kerekharaszton, Szendehelyen, Hatvanon adódtak. A legerősebb foglalkoztatottsági hatást egyértelműen Budapest gyakorolja Északkelet-Magyarországra. Mindez elsősorban Heves megye (főként nyugati térsége), illetve Nógrád megye dél-nyugati települései számára jelez egy
3. ábra A foglalkoztatottság térerősségének alakulása Északkelet-Magyarországon, a külső potenciál alapján, saját szerkesztés a MÁK adatai alapján, 2018
erőteljes(ebb) foglalkoztatási potenciált. Továbbá megállapítható, hogy a főváros foglalkoztatottsági térerőssége – a vizsgált téregységen belül – keleti irányban fokozatosan mérséklődik. Az országhatáron túli települések bevonásával, minden bizonnyal egy markánsabb erőhatás lett volna feltételezhető Losonc, Rimaszombat, Kassa, Ungvár, Beregszász, Szatmárnémeti, Nagykároly, illetve Nagyvárad vonzáskörzetébe eső, főként határmenti települések esetében. Ugyanakkor mindezt az egyéni preferenciák jelentős mértékben árnyalhatják: ugyanis a határon átnyúló munkaerő-piaci célú ingázás beágyazódása korántsem képez elsődleges „potenciált”
a vizsgálandó térségben (Kiss – Szalkai 2014; Pénzes et al. 2014; Egedy 2017). Azaz, az említett települések bevonásával keletkezett magasabb közvetlen foglalkoztatási potenciál révén sem mutatkozna érdemben pozitív irányú változás a határmenti külső perifériákon, a jelenlegi munkaerő-piaci folyamatokat alapul véve.
Végezetül az előző értékek (saját, belső, külső potenciál) összeadásával lehetőség adódik a teljes potenciál meghatározására (4. ábra). E tekintetben a legjelentősebb foglalkoztatottsági térerősség egyértelműen a megyeszékhelyeken és azok vonzásában koncentrálódik. A legmagasabb értékek: Nyírpazony, Kerekharaszt, Berente, Mikepércs, Sajószöged, Hatvan, és Mályi esetében volt mérhető. A foglalkoztatottság alakulását a központoktól való távolságtényezők tehát látszóan markánsan determinálják. A másik végletet a legalacsonyabb potenciállal bíró külső (határmenti térségek), illetve belső perifériákon (lásd. Közép-Tiszavidék) fekvő települések adják.
4. ábra A foglalkoztatottság térerősségének alakulása Északkelet-Magyarországon, a teljes potenciál alapján, saját szerkesztés a MÁK adatai alapján, 2018
Konklúziók
Jelen tanulmány a foglalkoztatottság térerősségének vizsgálatát tűzte ki célul egy olyan térségben, ahol a munkaerő-piaci sérülékenységgel sújtott települések aránya (magas arányú munkanélküliségi ráta, stb.) kiemelkedő hazánkban. A potenciál modell alkalmazásával lehetőség adódott a nagyobb foglalkoztatási erővel bíró térségek és települések feltárására, a foglalkoztatottság és a távolság ötvözésével. Ebből adódóan megállapítható (a téregységünk elemeinek saját, egymáshoz való, illetve kívülről érkező hatásmechanizmusainak feltérképezésével), hogy a legjelentősebb foglalkoztatottsági térerősség a centrum települések szuburbán zónájában adódott, amelyet elsősorban a közelség (nagyvárosokba irányuló napi rendszerességű munkaerő-piaci ingázás) eredményezett. Másrészt érdemes megemlíteni Budapest kiemelkedő szerepkörét, amely külső erőhatás révén jelentősen átrajzolta a foglalkoztatottsági térszerkezetet, jelentős pozitív foglalkoztatási potenciált generálva, főként a szomszédos megyék nyugati perem települései számára.
Összességében megállapítható, hogy jelen módszertani megközelítés hozzásegített minket a térben magasabb, illetve alacsonyabb foglalkoztatottsági potenciállal bíró térségek egzakt megítéléséhez, elsősorban az elérhetőségi faktor kiaknázásával, amely napjaink munkaerő-piaci folyamatait, a centrum és periférikus térségek körét leginkább alakítani képes.
Köszönetnyilvánítás
Az innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-19-3 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának szakmai támogatásával készült.
Felhasznált irodalom
Dusek T. (2005): Térbeli egymásra hatások, szociálfizikai modellek. In: (szerk. Nemes-Nagy József) Regionális elemzési módszerek, ELTE, Regionális Földrajzi Tanszék.
Egedy T. (2017): A külföldre ingázás statisztikai, demográfiai és területi jellemzői Magyarországon. Területi Statisztika, 57(4), pp. 385–405.
Kincses Á. – Tóth G. (2011): Potenciálmodellek geometriája. Területi Statisztika, 51 (1), pp.
23–37.
Kiss J.P. – Szalkai G. (2014): A foglalkoztatás területi koncentrációjának változásai Magyarországon a népszámlálások ingázási adatai alapján, 1990–2011. Területi Statisztika, 54(5), pp. 415–447.
Nemes Nagy J. – Tagai G. (2011): Regional inequalities and the determination of spatial structure. Regional Statistics 14. (51.) Special Issue (1/2011), pp. 15–28.
Pénzes J. – Molnár E. – Pálóczi G. (2014): Helyi munkaerő-piaci vonzáskörzetek az ezredforduló utáni Magyarországon. Területi Statisztika, 54(5), pp. 474–490.
Pénzes J. (2012): Changes in the Spatial Income Structure of North-eastern Hungary After the Change of Regime. Regional Statistics 2, pp. 90–107.
Stewart, J.Q. (1942): A Measure of the Influence of a Population at a Distance. Sociometry, 1, pp. 63–71.
Tagai G. (2004): Kelet-Közép-Európa gazdasági és népességi potenciáltere. In: MTA KKI Műhelytanulmányok, MT-DP, 2004/26.
Tagai G. (2007): A potenciál modell erényei és korlátai a társadalomkutatásban. Tér és Társadalom, 21(1), pp. 145–158.
Tóth G. (2013): Az elérhetőség és alkalmazása a regionális vizsgálatokban. Központi Statisztikai Hivatal.
Internetes források
Internet1 – Központi Statisztikai Hivatal (2019): Munkaerő-piaci folyamatok, 2018. I-IV.
negyedév. Statisztikai tükör.
Internet2 – A 105/2015 (IV.23.) Kormányrendelet – a kedvezményezett települések besorolásáról és a besorolás feltételrendszeréről.