Hegedűs László Dávid1 – Pénzes János2 – Apáti Norbert3
1 doktorjelölt, DE TTK Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék, laccyrac16@gmail.com
2 egyetemi docens, DE TTK Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék, penzes.janos@science.unideb.hu
3 PhD-hallgató, DE TTK Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék, norbertszatmarcseke@gmail.com
Bevezetés
Tanulmányunkban arra vállalkoztunk, hogy egy meghatározó területi társadalmi folyamat térinformatikai vizsgálatának kérdéskörét járjuk körbe.
A szuburbanizáció az 1990-es évektől kezdve az egyik legmeghatározóbb folyamattá vált a közép-európai és hazai településfejlődésben is (Timár 1999;
Enyedi 2011). Magyarországon a szuburbanizáció Nyugat-Európához – és különösképp Észak-Amerikához – képest megkésve jelentkezik, legmarkánsabban és legkiterjedtebben Budapest körül, így a kutatások zöme is a Budapest-környéki folyamatokat vizsgálja (Dövényi – Kovács 1999; Timár – Váradi 2000; Kovács et al. 2019). Ennek ellenére részletes elemzések születtek több hazai vidéki nagyvárosra vonatkozóan is (Timár 1993a; Bajmócy 1999; Kókai 2011; Kristóf 2018). A települések népességszámának alakulásán túl a folyamat a helyi társadalom átalakulására (Ladányi – Szelényi 1997; Csanádi – Csizmady 2002; Vasárus 2016), a fejlettségi térszerkezetre (Pénzes 2011), a közlekedésre (Hardi – Nárai 2005; Szalkai 2010) és környezetre (Kovács et al. 2019) gyakorolt hatása is a vizsgálatok alapját jelentette.
Az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet kapott a szuburbanizációs folyamatokon belül a nagyvárosok közigazgatási határán belüli lakossági széttelepülés kérdése. A közigazgatási határokat át nem lépő szuburbanizációt a szakirodalomban belső (Bajmócy 2014) vagy külterületi szuburbanizációnak (Vasárus 2016) nevezik.
Ugyanakkor a nagyvárosok központi belterületével érintkező övezetbe (ki)költöző
Absztrakt: A szuburbanizáció az egyik legmeghatározóbb társadalmi térfolyamatként jelent meg hazánkban is, különösen az 1990-es évektől kezdve. Ezen belül is kiemelten fontos a szerepe a nagyvárosok belső szuburbanizációjának, amely a közigazgatási területen belül zajlik, emiatt nehezebb is a detektálása. Tanulmányunkban Debrecen példáján keresztül mutatjuk be azokat a téradatforrásokat, amelyek a jelenség elemzésére alkalmasak lehetnek, ugyanakkor egy részük vizsgálatunk szempontjából nem volt megfelelő. Két időmetszetben – 2000-re és 2020-ra vonatkozóan – elkészült adatbázisunk kiértékelésének előzetes eredményei jelzik a belső szuburbanizáció főbb irányait és mértékét.
lakosság átalakítja az ún. város-vidék (Timár 1993b; Timár – Baukó 1999; Vasárus et al. 2018), vagy urbánus-rurális perem-, más néven peri-urbán zónát (Pócsi 2011), amely mellett a nagyvárosok – központi belterületen kívüli – egyéb belterületei (és külterületei) is érintettek lehetnek ebben a folyamatban.
Jelen tanulmányban Debrecen központi belterületén kívüli területeit vizsgáljuk meg, amelyet megerősít az a tény, hogy az 1990–2011 között legnagyobb népességnövekedést bemutató vidéki településrészek közül három debreceni egyéb belterület (Józsa) és külterület (a Biczó István-kert és a Bayk András-kert) szerepelt az első tízben (Bajmócy 2014, 9. táblázat).
A Debrecen környéki szuburbanizáció természetesen nem korlátozódik a megyeszékhelyre, hanem a környező települések is jelentős népességnövekedést könyveltek el (Süli-Zakar 1996), különösen az 1990-es évek közepétől (Bajmócy 2014), de a folyamat már a ’80-as években megindult (Süli-Zakar 1994). Debrecen nagy kiterjedésű közigazgatási területe ugyanakkor azt eredményezte, hogy a város határain belül is végbemehettek a szuburbanizációs folyamatok anélkül, hogy a város népességszáma csökkent volna (Süli-Zakar 1994).
A központi belterület jellemző népességnövekedése 1990 után megtorpant, azonban az egyéb belterületek (különösen a közigazgatásilag 1981-ben Debrecenhez csatolt Józsa) lakosságszáma is gyarapodott az 1990-es évtizedben is (Ekéné 1994).
Debrecen külterületeinek népessége ezzel szemben az 1980-as évek során csökkent és csak ezután indult növekedésnek. A 2000-es években a folyamat még egyértelműbbé vált, amikor a központi belterület népességszáma csökkent, miközben az egyéb belterületek és külterületek látványosan növekedtek (1. táblázat).
Anyag és módszer
Debrecen központi belterületen kívüli területeinek vizsgálata céljából áttekintettük a rendelkezésre álló téradat- és térképi adatbázisokat, légi- és műholdfelvételeket. A rendelkezésünkre álló téradatbázisok – városrészi népességadatok, a GeoX Kft. 100*100 méteres rácshálózathoz rendelt lakosságszámadatai (Csomós et al. 2020), valamint a különböző idősíkokban készült CORINE és az Urban Atlas adatbázisok (Lennert et al. 2020) – nem voltak
Területek 1980 1990 2001 2011
központi belterület 180.372 195.414 188.924 181.859
egyéb belterület 9.606 10.362 13.745 15.137
ebből Józsa 6.701 7.293 9.541 10.944
külterület 8.217 6.459 7.686 14.127
Debrecen összesen 198.195 212.235 210.355 211.320 1. táblázat Debrecen területeinek népességszáma 1980–2011 között, fő.
Forrás: KSH népszámlálási kötetei, Kozma 2016
elégségesek ahhoz, hogy a Debrecen közigazgatási területén belüli szuburbanizációs folyamatot kellő mélységében és megfelelő időtávban elemezni tudjuk.
A műholdfelvételek és ortofotóállományok kapcsán pedig érdemes megjegyezni, hogy azok térinformatikai feldolgozására és vektoros állománnyá alakítására ígéretes lehetőségként lehet tekinteni (Schlosser et al. 2020), azonban módszertani megközelítésünkhöz ez sem volt megfelelő.
Mindezek alapján úgy döntöttünk, hogy a vizsgálatot három időmetszet alapján végezzük el, amelyekhez a Google Satellite Hybrid aktuális – 2019–2020-as állapotot tükröző – alaptérkép rétegeit hívtuk be a Quantum GIS 3.10 „A Coruña” verziójában (a validáláshoz Debrecen MJV szabályozási tervét használtuk, melyet az ERDA Kft.
üzemeltet). A 2000-es időszakra vonatkozóan a FÖMI 2000-es ortofotó állományát hívtuk be a QGIS szoftver QMS moduljának/bővítményének alkalmazásával.
További tervünk között szerepel az 1980-as időszakra az 1:10.000-es topográfiai térképállomány feldolgozása, amelynek validálását az 1:4000-es kataszteri térképek segítségével kívánjuk végrehajtani.
Elemzésünk jelenlegi fázisa a közösségi közlekedési rendszer komplex vizsgálatának előkészítését is jelenti. A formálódó téradatbázis célja, hogy a beépített területek változását pontobjektumok segítségével gyakorlatilag földrészlet szinten tudjuk detektálni. Ennek kialakítása során a szempont nem a beépített földrészletek kiterjedésének pontos felmérése volt, hanem gyakorlatilag a beépített földrészleteket azonosítottuk egy ponttal a rétegeken. Emiatt nem volt alkalmas módszer a műholdkép-, illetve ortofotó alapú automatizált kiértékelés, mivel a több épületet, vagy építményt tartalmazó földrészletek esetében is mindössze egyetlen pontot rögzítettünk. A művelet során tehát a földrészletek elkülönítésére is szükség volt, amelyet a Debrecen szabályozási terve segítségével validáltunk. Az objektumokat nem különítettük el funkció szerint, így egy adott pont lakóingatlant, intézményt, kereskedelmi egységet, vagy éppen mezőgazdasági létesítményt is jelölhet (földrészletenként egyet). Ezt terepi felméréssel, vagy önkormányzati forrásokkal akár el is különíthettük volna az aktuális állapotra vonatkozóan, azonban a korábbi időszakokra szinte megoldhatatlan lett volna ez a művelet, így kénytelenek voltunk eltekinteni tőle. Hasonlóképpen azokat az építményeket vettük figyelembe, amelyek az ortofotó, illetve műholdfelvétel alapján szerkezetkésznek tekinthető, azaz látható a kész tetőszerkezet (emiatt nincsen teljes egyezés a szabályozási terv és a műholdfelvételek között sem, mivel előbbiben a használatbavételi engedéllyel szereplő ingatlanok szerepelnek).
Debrecen 1980-as központi belterületi határán kívül eső objektumokat detektáltuk, ezáltal is igyekeztünk lekövetni az azóta bekövetkezett változásokat (beleértve a város peremterületének fejlődését is, amely együtt járt a belterület határának kitolódásával – 4553 hektárról 4975 hektárra bővült a négy évtized alatt).
A pontállomány létrehozása során az aktuális állapot rögzítése után retrográd módon visszavezettük a változásokat a 2000-es ortofotó állomány alapján is, amely során elsősorban a pontok törlésére volt szükség. Az 1980-as pontállomány kialakítása jelenleg is zajlik, így ennek kiértékelése még várat magára.
Eredmények
A 2020-as állapotra vonatkozóan több mint 18.100 pontot rögzítettünk a Debrecen 1980-as központi belterületén kívül eső térrészen. Ez az érték több mint 2000-rel több objektumot jelentett a 2000-es viszonyokat tükröző 16.100 objektumhoz képest.
A változás – nem pusztán növekedésről van szó, mivel néhány területen egyértelmű területhasználati változás következményeként például egykori mezőgazdasági ingatlanok tűntek el és helyüket más funkció vette át – nem homogén módon következett be. A mellékelt térképi részlet is mutatja, hogy az egyéb belterületnek minősülő Józsa településrész keleti felén (Alsójózsa) mind a lakott területek peremének kitolódása, mind pedig besűrűsödése lezajlott (új utcák nyitásával, valamint foghíjtelkek beépülésével).
A városközponttól koncentrikusan kialakított szektorokra (ehhez hasonló kiértékelést ad Verma et al. 2017 munkája) vonatkozó eredményeink jelzik a 2000 után bekövetkezett változásokat (1. ábra). Ezek alapján jól körvonalazódik az a tendencia, hogy Debrecen központi belterületének délkeleti pereme jelez intenzívebb növekedést, míg a keleti külterületi kertségi zónák nagyobb kiterjedésű szerényebb sűrűsödést mutatnak. Az egyéb belterületek közül messze kiemelkedik Józsa keleti része és Pallag is.
Vizsgálatunk véleményünk szerint jelentős elemzési potenciált rejt még magában, amelyet az 1980-as időszakra való kiterjesztéssel tovább lehet növelni.
1. ábra Debrecen északi részén fekvő Józsa településrész vizsgált objektumainak elhelyezkedése 2000-ben és 2020-ban (saját szerkesztés a Google Satellite Hybrid, a FÖMI
ortofotó állománya, valamint az OpenStreetMap rétegei alapján)
Az elemzés fontos adalékokat jelent(het) a belső szuburbanizáció térbeli trendjeinek részletes feltárásához.
Köszönetnyilvánítás
A kutatást az EFOP-3.6.1-16-2016-00022 számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
Felhasznált irodalom
Bajmócy P. (1999): A szuburbanizáció sajátosságai Pécs környékén. Földrajzi Értesítő, 48(1–
2), pp. 127–138.
Bajmócy P. (2014): A szuburbanizáció két évtizede Magyarországon. Észak-magyarországi Stratégiai Füzetek, 11(2), pp. 6–17.
Csanádi G. – Csizmady A. (2002): Szuburbanizáció és társadalom. Tér és Társadalom, 16(3), pp. 27–55.
Csomós, G. – Farkas, J. Z. – Kovács Z. (2020): Access to urban green spaces and environmental inequality in post-socialist cities. Hungarian Geographical Bulletin, 69(29), pp. 191–
207. DOI: 10.15201/hungeobull.69.2.7
Dövényi Z. – Kovács Z. (1999): A szuburbanizáció térbeni-társadalmi jellemzői Budapest környékén. Földrajzi Értesítő, 48(1–2), pp. 33–57.
Eke P-né. (1994): Debrecen népességföldrajzi jellemzői. In: Süli-Zakar I. (szerk.) Tanulmányok Debrecen városföldrajzából I., Kossuth Lajos Tudományegyetem Társadalomföldrajzi Tanszék, Debrecen, pp. 73–82.
Enyedi Gy. (2011): A városnövekedés szakaszai – újragondolva. Tér és Társadalom, 25(1), pp. 5–19.
Hardi T. – Nárai M. (2005): Szuburbanizáció és közlekedés a győri agglomerációban. Tér és Társadalom, 19(1), pp. 81–101.
Kókai S. (2011): A szuburbanizáció néhány sajátossága Nyíregyházán. In: Csapó T. – Kocsis Zs. (szerk.) Az 1971. évi OTK és hatása a hazai településrendszerre, Savaria University Press, Szombathely, pp. 166–180.
Kovács, Z. – Farkas, J. Zs. – Egedy, T. – Kondor, A. Cs. – Szabó, B. - Lennert, J. – Baka, D. – Kohán, B. (2019): Urban sprawl and land conversion in post-socialist cities: The case of metropolitan Budapest. Cities, 92(9), pp. 71–81. DOI: 10.1016/j.
cities.2019.03.018
Kozma G. (1994): Lakóterület és népességszám-változások Debrecenben az 1930-as évek vége és 1990 között. In: Süli-Zakar I. (szerk.) Tanulmányok Debrecen városföldrajzából I., Kossuth Lajos Tudományegyetem Társadalomföldrajzi Tanszék, Debrecen, pp. 83–
102.
Kozma G. (2016): A debreceni lakóterületek II. világháború utáni fejlődésének társadalomföldrajzi vizsgálata. Didakt Kiadó, Debrecen.
Kristóf A. (2018): The impact of suburbanization on social differentiation in Hungary: a case study of the Miskolc agglomeration. Geographica Pannonica, 22(3), pp. 176-188.
DOI: 10.5937/gp22-17081.
Ladányi J. – Szelényi I. (1997): Szuburbanizáció és gettósodás – Szociális, etnikai és térszerkezeti változások az ezredforduló Magyarországán és Budapestjén. Kritika, 26(7), pp. 4–11.
Lennert, J. – Farkas, J. Z. – Kovács, A. D. – Molnár, A. – Módos, R. – Baka, D. - Kovács, Z. (2020): Measuring and Predicting Long-Term Land Cover Changes in the Functional Urban Area of Budapest. Sustainability, 12(3331), pp. 1–20. DOI: 10.3390/
su12083331
Pénzes J. (2011): Északkelet-Magyarország jövedelmi térszerkezetének változásai a rendszerváltás után. Területi Statisztika, 14(51)(2), pp. 181–197.
Pócsi, G. (2011): Land Use Change of the ‘Small Hobby Gardens’ in the Peri-Urban Area of Szeged, Hungary. Forum geografic, 10(2), pp. 312–321.
Schlosser, A. – Szabó, G. – Bertalan, L. – Varga, Z. – Enyedi, P. – Szabó, S. (2020):
Building Extraction Using Orthophotos and Dense Point Cloud Derived from Visual Band Aerial Imagery Based on Machine Learning and Segmentation. Remote Sensing, 12(15), pp. 1–28. DOI: 10.3390/rs12152397
Süli-Zakar I. (1994): Debrecen és Kelet-Magyarország. In: Süli-Zakar I. (szerk.) Tanulmányok Debrecen városföldrajzából. Kossuth Lajos Tudományegyetem Társadalomföldrajzi Tanszék, Debrecen, pp. 7–72.
Süli-Zakar I. (1996): Debrecen gazdaságának és településszerkezetének történeti-földrajza.
In: Süli-Zakar I. (szerk.) Tanulmányok Debrecen városföldrajzából II., Kossuth Lajos Tudományegyetem Társadalomföldrajzi Tanszék, Debrecen, pp. 149–267.
Szalkai G. (2010): Várostérségek lehatárolása a közúti forgalom nagysága alapján a magyar határok mentén. Tér és Társadalom, 24(4), pp. 161–184.
Timár J. (1993a): Az alföldi szuburbanizáció néhány sajátossága. Alföldi Tanulmányok, 15, pp. 217–232.
Timár J. (1993b): A városok körüli rurális peremzóna átalakulásának néhány sajátossága az alföldön. In: Kovács T. (szerk.) Kiút a válságból II. falukonferencia, MTA RKK, Pécs, pp. 303–308.
Timár J. (1999): Elméleti kérdések a szuburbanizációról. Földrajzi Értesítő, 48(1–2), pp.
7–32.
Timár J. – Baukó T. (1999): A „város-vidék peremzóna” néhány sajátossága és szerepe az alföldi városok átalakulásában. Alföldi Tanulmányok, 1998/99, pp. 94–111.
Timár J. – Váradi M. (2000): A szuburbanizáció egyenlőtlen fejlődése az 1990-es évek Magyarországán. In: Horváth Gy. – Rechnitzer J. (szerk.) Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón, MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs, pp. 153–175.
Vasárus G. (2016): Külterületi szuburbanizáció és szegregáció (példák vidéki agglomerációk konfliktusaira). Településföldrajzi Tanulmányok, 5(1), pp. 84–94.
Vasárus, G. – Bajmócy, P. – Lennert, J. (2018): In the shadow of the city: demographic processes and emerging conflicts in the rural-urban fringe of the Hungarian agglomerations. Geographica Pannonica, 22(1), pp. 14–29.
Verma, S. – Chatterjee, A. – Mandal, N.R. (2017): Analysing Urban Sprawl and Shifting of Urban Growth Centre of Bengaluru City, India Using Shannon’s Entropy Method.
Journal of Settlements and Spatial Planning, 8(2), pp. 89–98. DOI: 10.24193/
JSSP.2017.2.02