i .
A keletiek régóta részesülnek azon kiváltságos sorsban, hogy róluk egynehány általánosan jellemző phrázis fordul meg közszájon, melyeket elődeinktől örököltünk és melyek daczára annak, hogy a keletet és lakóit évről-évre jobban és behatóbban ismerjük mind eth-nographiai, mind irodalmi tekintetben, nem vesztik el szerepüket azon inventárban, melynek összlétét épen ezen általános jellemzésre czélzó phrázisok képezik.
Ez szokott lenni hibája minden oly törekvésnek, mely nagy cs magában véve a legkülönfélébb elemekből álló tömeget egy vonás-sal, egy összefoglaló eszmével akarja felkarolni. Ez sok előítéletnek és hamis nézetnek lett kútforrása. Pedig tagadhatatlan, hogy épen ezen g e n e r a l i z á t i ó a jellemzésben, egy kiváló tendentiája az emberi szellemnek. Föléje szeret-emelkedni a részletek kicsiszerüsé-gének és egy magas nézpontból felölelni az egész látkört. Ha uta-zunk, nemde jobban szeretjük egy hegy csúcsáról élvezni azon ösz-szes hatást, melyet egy ezerszínű kicsiségekből álló táj lelkünkre gyakorol, mint sem vesződni ezen kicsiségekkel egyenkint? Pedig ezen összhatás csak akkor fog értékkel bírni ismeretünk tágulására nézve, ha a részletek tanulmányozása előkészítette lelkünket annak befogadására.
Az összehasonlító ethnographia, vagy mint ú j a b b időben in-kább szeretik mondani a n é p p s y c h o l o g i a , m á r több ízberr ta-lált alkalmat az elhamarkodott általánosítások káros voltáról meg-győződni, bármiképen hízelegték be magukat ezen általános nagy-bani jellemzések találós, frappans voltuknál fogva a közönségnél.
Midőn példáúl R e n a n E r n ő , a genialis franczia akadémikus, kimondotta azon théziseit, melyekben a sémieknek és az árja fajnak általános jellemvonásait vélte összefog'alhatni és belőlük megmagya-rázhatni a sémiek és az árja népek egymástól eltérő világtörténeti mű-ködését és hivatását: első hallásra bámulta a világ ezen apodiktikus bizonyossággal és az általános érvény praetentiójával felállított kategóriákat. De alig kezdték a részletekre alkalmazni ezen « v u e g é
-164
n é r a l e « - t , azonnal kitűnt az, hogy R e n a n theziséből több a kivétel, mint azon esetek, melyeknek lényegét az említett általános jellemvonások tökéletesen födöznék.
Azért említettem meg mindezt, mert még mai napig sem szűnt meg a müveit közönség a j k á r ó l egy osztályzás, mely persze a tudo-mányból már körülbelül harmadfél század óta eltűnt. Szólnak t. i.
az emberek n y u g a t i nyelvekről és k e l e t i nyelvekről épen úgy, mint a hogy egymással ellentétbe helyezik a n y u g a t i és a k e l e t i embereket. Ezzel összeköttetésben aztán a k e l e t i e m b e r áldo-zatává lesz egy általános jellemzésnek, melyet reá alkalmaznak és melytől elválaszthatlannak tartják őt. Pedig hát ma könnyen ért-hető, hogy reá illik a n a g y keleti emberiség egy részére-az, a mi egy másik, tán nagyobb részlétetöl tökéletesen idegén. De azok, kik egy bizonyos válaszfalat mégis • felállítanak p. o. a chinai ember cs a perzsa ember között, legalább is a m u z u l m á n t szokták egy zsákba vetni és azt mondani, hogy a muzulmán embernek jelleméhez tartozik ez vagy amaz, á m b á r a muhammedán vallás az eddig felál-lított ethnographiai és nyelvészeti osztályok mindegyikében képvi-selve van egy jó contingens által.
Igy pl. akárhányszor olvashatunk a keleti ember kiváló tunya-ságáról, tompatunya-ságáról, temperamentumának phlegmájáról; arról hogy hiányzik belőle a szellem rugékonysága; azt, hogy lelkének iránya főképen subjectiv, hogy nincs meg benne az a fáradhatlan érdek a saját körén kivül eső iránt, a mely a müveit nyugati embert jellemzi és hogy ezen érdek, ha egyáltalán nyilvánul, legfeljebb gyermekies kíváncsisággal helyezhető egy vonalra; egészben véve pedig az a p á t h i a az, mely jelleme fölött uralkodik.
Persze a dohánytőzseink homlokán czégérül kiaggatott festett törökök, a mint puha pamlagra dűlve önmegelégedést kitejező arcz-czal és tömött szájjal eregetik a csibuk kéményéből feltolúló füstfel-legéket a Dorottya- és Váczi-útcza sétáló közönségére, tökéletesen megfelelnek ezen jellemzésnek.
Máskép mutatja m a g á t a keleti vagy közelebbről a muhamme-dán emberiség egy jókora része az életben, a históriában és az iro-dalomban.
Ha az volna czélom, hogy ezen tekintetben azon jeliemi féleségeket mutassam ki, melyek a muhammedánságot valló külön-féle fajok között észlelhetők és ki akarnék terjeszkedni azon részint physikai, részint lélektani okokra, melyek ezen jeliemi különféle-séget tényeszték és annak történeti fejlésésben irányt adnak, kétségtelenül érdekes és fölötte fontos dolgot végeznék. De engedjék
[108]
Goldziher Ignácz. lOf
bevallanom, hogy ezen feladatra nem vállalkozhatom, naert sokkal mélyebb tanulmányokat kíván, mint a melyeket végezni hatalmam-ban állott. A thémához, melyet ez úttal Önök előtt megpendítettem csak igen mellékes mozzanatához fogok most hozzászólani.
Van két dolog, a mit egy népről egy füst alatt lehetetlen el-mondanunk a nélkül, hogy ellenmondásról ne vádolhassanak. A z t tudniilik, hogy van nagy földrajzi eredeti irodalma, a melyet a nem-zet részvéttel fogadott és ápolt — és azt, hogy ugyanezen nemnem-zet apathicus érdekhiánynyal és egyoldalú subjectiv önmegkorlátolással viseltetik a világ mindazon részei iránt, melyek közvetlen látköréhcz nem tartoznak.
Pedig az arab nemzetnek igen nagy és sok tekintetben figye-lemre méltó földrajzi irodalma van. A földrajz theoreticus kérdéseire nézve ugyan m i n d m á i g nem haladták meg P t o l e m a c u s állás-pontját, a ki a földrajzi Íróknak csalhatatlan apostola, sőt némely tekintetben és pedig még hydrographicus kérdésekben is, a traditio legendaszerü alapján állanak. Különösen örökölték át magukat a legkésőbbi időig a h é t k l í m á r ó l (iklim) szóló mesék, melyeknek megőrzését és a nép tudatában való megerősítését nagyrészt a bőven képviselt k o s m o g r a p h i c u s irodalomnak kell rovására Írnunk.
Csak a legújabb időben kezdik megérteni az ö t v i l á g r é s z t és hogy mily sürgősen kapják fel az új dolgokat, ha egyébként vallási dogmáikkal nem ellenkeznek, arról e téren mindenki meggyőződhe-tik, ki a kegyes arab emberek fogadó szobáinak falait a korán ver-sekkel tele pingált táblák mellett, egészen az európai kartographia színvonalán álló mappákkal látja tele aggatva. Ezen mappák nagy-részt Piurópában készülnek, de Kairóban már rajzolnak földabroszt saját becsületükből is, természetesen egyelőre európai emberek út-mutatása mellett.
De a mennyire hátramaradt földrajzi irodalmuk az elméleti kérdéseket illetőleg, ép oly korán fejlődött ki náluk egy igen gazdag irodalom a topographicus földrajz körül. T u d j u k , hogy R i t t e r és K i e p e r t nem egyszer vonatkoznak az arab geographok adataira és különösen az utóbbi tudós csupa földrajzi érdekből érdemesnek t a r -totta az arab nyelv elsajátítását is, mert a legtöbb n é m e t arabistának még nincs annyi emberszeretete, hogy általánosabb érdekű szövege-ket, a mint a kéziratokból kiadják, egyszersmind m o d e r n fordítással kisérjék. A franczia tudósok már régóta belátták ennek szükségét.
Hogy mily korán kezdődött az araboknál a geographia művelése és hogy mily csodálatos tevékenység fejlődött ki köztük e téren, annak kimutatása egy külön munkát igényelne. Rei n a u d már 1848-ban
164 két munka az araboknak Indiáról szóló irodalmáról (mindkettő Paris 1845).
***) J a c u t s g e o g r a p h i s c h e s W ö r t e r b u c h auf Kosten der deutschen morgenländischen Gesellschaft, herausgegeben von F e r d i n a n d W ü s t e 11 f e l d 5 kötet (Leipzig 18fiG - 73) A négy első kötet tartalmazza a szöveget, az utolsó a kritikai és nyelvészeti jegyzeteket és a szükséges in-dexeket
[110]
Goldziher Ignácz. lOf
ismerni, a r r ó l , h o g y mily m a g a s l a t á n á l l o t t egy e g y s z e r ű a r a b t u d ó s a XII. s z á z a d b a n azon i r o d a l o m á g n a k , mely E u r ó p á b a n csak a X V I . században i n d u l t m e g . És m é g i s , mily sovány az első geographiai szótár, mely E u r ó p á b a n m e g j e l e n t , a belga O r t e l i u s : L e x i c o n g e o g r a p h i c u m a ( A n t v e r p e n 1578) a J á q ű t é m e l l e t t ! P e d i g J á q ú t nem volt a legeslegelsö képviselője ezen i r o d a l o m n a k az ara-bok k ö z ö t t ; m á r száz évvel ö előtte i n d u l t meg.*)
i i .
A f ö l d r a j z i i r o d a l m a t az a r a b o k k ö z ö t t egy igen f o n t o s mozza-nat segítette elő, és úgy g o n d o l o m m e g t e r e m t é s é b e n is legfőbb t é n y e z ő ü l s z e r e p e l t . E z e n m o z z a n a t , az a r a b n e m z e t n e k régi utazási k e d v e és i n g e r e . H a a keleti e m b e r e k közül ki a k a r n ó k választani azon fajokat, m e l y e k r e s e m m i esetre reá n e m illik az a jellemzés, m e l y e t b e v e z e t ő l e g mint k ö z s z á j o n f o r g ó i m e g e m l í t e t t ü n k , úgy bizo-n y o s a bizo-n az a r a b f a j t is ki kellebizo-ne v á l a s z t a bizo-n u bizo-n k .
Ezen f ü r g e , r u g é k o n y e l m é j ű , m i n d i g s ü r g ő f o r g ó e m b e r e k b e n m i n d e n m e g v a g y o n inkább m i n t az a n y u g a l m a s t a n y a s á g . Neki m i n d i g dolga v a n , ö folyton foglalkozik, m i n d e n érdekli öt, és i n k á b b v a n ú t k ö z b e n , m i n t csendes h á z t ü z e k ö r ü l . Innen van utazási kedve és ha utazik intelligentiával teszi a z t . N e m m o z o g n i , levegőt változ-t a változ-t n i , világláváltoz-tni a k a r c s u p á n , h a n e m változ-t a n u l n i , o k u l n i , i s m e r e változ-t e k b e n b ő v ü l n i . Jellemző e r r e nézve az, a m i t S y r i á b a n igen sokszor hallot-t a m arabok hallot-t á r s a s á g á b a n , h o g y egy k o r á n v e r s e hallot-t ö s s z e f ü g g é s é b ő l kiszakasztva, isteni p a r a n c s n a k nézik az u t a z á s t . » J á r j a t o k b e m i n d e n f ö l d e t « igy szól tudniillik a k o r á n . ( S u r a I X . v. 2.)
A m u h a m m e d á n szent t r a d i t i ó is melegen a j á n l j a az utazást a híveknek és a p r ó f é t á n a k e r r e v o n a t k o z ó m o n d á s a i t , h o g y nekik a n n á l több t e k i n t é l y t b i z t o s í t s o n , Mózesre vezeti vissza. E g y lipcsei k é z i r a t b a n , mely a J ó z s e f l e g e n d á t t á r g y a l j a (az e g y e t e m i k ö n y v t á r kéziratai S u p p 1 e m. N r . 7, Fol. 29. verso), a t r a d i t i ó b ó l a követ-kező m o n d á s e m l i t t e t i k : »Az u t a z á s n a k h á r o m s z o r o s h a s z n a v a g y o n ;
»először i s : u j élelmi f o r r á s o k a t nyit meg az e m b e r n e k a m i n t a
» T ő r á is m o n d j a : , S z o l g á m ! Vállalj m i n d i g u j u t a t és én u j élelmi
*) A b ú ' U b e i d a l - B e k r i ' (megh. 1094-ben) által (IC i t á b m u ' g a 111 111 a i s t a ' g a m). Nevezetes, hogy valamint az európai geogra-phiai szótárok A b b é B a u d r a n d második munkájáig ( D i c t i o n n a i r e g é o g r a p h i q u e e l h i s t o r i q u e 1705) csupán csak a classicai iroda-lomban előforduló földrajzi nevekkel foglalkoznak, úgy az arabok e legelső geographiai szótára a maga vészéről csak az arab költőkben előforduló föld-rajzi tulajdonnevekre terjeszkedik.
» f o r r á s o k a t nyitok m e g n e k e d . ' Második h a s z o n , mely az u t a z á s b ó l
»háramlik az e m b e r r e az, h o g y utazás alkalmával sok d o l g o k
tapasz-»talására nyilik alkalom, melyek például s z o l g á l h a t n a k ; az U r Isten
»Mózesnek a z t m o n d o t t a V é g y vasból való s a r u k a t és vasból v a l ó
»botot, és u t a z d be a v i l á g o t m i n d a d d i g , m i g saruid elkopnak és b o t o d
»széttörik.' A h a r m a d i k h a s z o n az, h o g y az e m b e r h a s z n o s d o l g o k a t
» t a n u l ; m e r t azt t a p a s z t a l h a t o d , hogy h a valaki ú t r a kel, ú t k ö z b e n
»szép alakú és nemes jellemű- e m b e r e k k e l találkozik.« A z é r t is az a r a b h i t t u d ó s o k és erkölcstanitók m u n k á i b a n n a g y szerepet játszik ez a f e j e z e t : »u t a z á s « ; és h a n e m félnék a t t ó l , h o g y a tisztelt h a l l g a t ó ságot ily fejezetből szedett m u t a t v á n y o k által nem igen b i r n á m h á -lára kötelezni, lettem volna oly b á t o r e p o n t n á l h o s s z a s a b b a n időzni. *) D e egy m o n d á s t , mely igen jellemző az Arabok világnézetére nézve, még sem m e l l ő z h e t e k h a l l g a t á s s a l : Ali k h a l i f á n a k t u l a j d o nított a z o n m o n d á s t , h o g y » a z u t a z á s a f é r f i a k m é r -l e g e . «
M i n t h o g y a m u h a m m e d á n e m b e r e k m i n d e n m o z d u l a t á t , a k á r a l e g p r i v á t a b b jellegűeket is, a codexek s z a b á l y o z z á k , igen t e r m é s z e -tes, hogy a theologiai m u n k á k b a n á l l a n d ó f e j e z e t : a z u t a z á s is.
De a költök sem m u l a s z t j á k el az u t a z g a t á s t a n e m z e t n e k szivére kötni. H a b i r n á m a m ú z s á k azon k e g y a d o m á n y á t , h o g y keleti költök g o n d o l a t g y ö n g y e i t költői a l a k b a n t o l m á c s o l h a t n á m elég hiven a n y a -n y e l v ü -n k ö -n , a-nélkül h o g y a z o -n költők jó h í r -n e v é -n e k á r t s a k , egy p á r példát ezen utazásra b u z d í t ó k ö l t e m é n y e k b ő l szívesen f o r d í t o t t a m volna le m á s k é p m i n t e g y s z e r ű p r ó z á b a n . D e mivel a m a szeszélyes istennők meg-vonták tőlem- azt, p r ó z a i f o r d í t á s o m ü g y e t l e n s é g e által a r a b k ö l t ő i m e t azon veszélynek kell k i t e n n e m , hogy tisztelt hallgatóim s z e m é b e n azoknak költői becsét nem igen e m e l e m .
E g y S z u r r u d u r r nevű költő igy s z ó l :
»Koptasd l á b a d s a r k á t a s i v a t a g o k b a n ,
»Es hagyd a p a l o t á k a t az énekes l e á n y o k n a k ;
»Mert a kik m i n d i g h o n n ü l d ö g é l n e k
»Olyanok m i n t azok, kik a föld alatt t e m e t v e n y u g s z a n a k .
»Ha m i n d i g e g y helyen m a r a d n á n a k a g y ö n g y ö k a t e n g e r fenekén, ki b e c s ü l h e t n é m e g azokat ?«
' O m a r i b n a I W a r d i' az a r a b o k k ö z ö t t hires t a n k ö l t e -m é n y é b e n , a vége felé e k k é p o k t a t j a o l v a s ó i t :
*) A legeslegérdekesebb ezen értekezések között a hires arab the-ologus a l - ' G a z á l i értekezése: „az u t a z á s e r k ö l c s e i r ő l " nagy munkájának (Ilijá) harmadik részében.
[112]
Goldziher Ignácz. 9 7
»Hogy hazádon függsz, nyilvános gyöngeség,
»Menj inkább idegen helyekre, hogy változatosságot lelj az emberekben,
»A víz, mely mindig egy helyen áll, büdössé lesz
»Mig a hold vándorlásai között lesz tökéletessé.«
Ks egy m á s i k :
»Fel, fel! járj be idegen földeket fáradhatlanul
»Mert megvetendő az, ki folyton országában henyél
»Hiszen a p a r a s z t sem emelkednék ki (a sakkjátékban) megvetett rangjából,
»Mig ha indul, még k i r á l y n é is lehet belőle.«
Az arabok legnagyobb nyelvmüvésze, az eléggé ismert H a r i r i is megpróbálta az utazgatás ajánlását, feldicsérését. A XXXI. makáma eleje ezen thémával foglalkozik. De ennek fordítását már meg sem a k a r o m kisérteni; mert H a r i r i csupa prózai áttételét bűnnek te-kinteném a nagy mester szelleme ellen.
A keleti és különösen a m u h a m m e d á n világ régi idő óta több-féle körülmény által volt utalva nagy utak megtevésére. Különösen négyféle mozzanatra, melyek közül a három utolsó szorosan össze-f ü g g a m u h a m m e d á n vallási és társadalmi élet sajátszerűségeivel, lehet visszavezetni az utazásnak szükségét.
Először, és ez a régi őskorban gyökerezik, a kereskedelemnek sajátságos módszere utalta őket olyféle utazásokra, melyeket mi már valóságos expeditiónak nevezünk. Mindenki által ismerve van a k a r a v á n o k intézménye és az, hogy mily nagy szerepet játszottak és játszanak azok az arab kereskedelem és az ázsiai, sőt m o n d h a t n á m a világkereskedelem történetében általában. A a r a b karaván, mely Syriából Egyptomba kereskedelmének illatos áruezikkeit szállitván, útközben a szép ifjúval JózsefTel bövitette raktárát, a világkereske-delem történetében mint még soká fennmaradt tényező szerepel, melynek fontosságát és kizárólagosságát csak a hajózásnak finomult kifejlése csökkentette és egészen talán csak azon ázsiai vasúti hálózat lógja megszüntetni, melyet rosz speculánsok egy pár év óta építenek agyvelejükben. A karaván a kereskedelemnek — a műveltség tényezői között a legprózaiabbnak — poezisa, természetesen nem annak szá-mára, a ki benne részt vesz, hanem a néző számára. Épen midőn Smyrnában partra keltém, száz m e g száz többnyire jól megrakott teve már félig nyögve és kiesve ama béketűrő phlegmából, mely ezen jó állatot jellemzi, érkezett meg Kisázsia és Kurdistán legtávolibb pontjairól cs átkelt amaz ismeretes hidon, melyet az utazási
kézi-könyvekben ez oknál fogva á » K a r a v á n h í d j á n a k « keresztel-tek el. Nyakukat büszkén és, mondanám, öntudatteljcsen nyújtogat-ták, mintha tudnák, hogy ők e pillanatban íactorai egy művelődési emeltyűnek, mely az egész világot egy érdekben egyesiti; de mégis elég melancholiával, semhogy a szemlélő azon reflexióra ne csábit-tassék : »Szivesebben h o r d o d hátadon a puszták hős fiát, a csilla-pithatlan beduint, midőn czéltalan kalandjaira indul társaival, hogy dicsőséget keressen; szivesebben 'Antarát, midőn bebarangolja a vég-telen pusztát, hogy a kard élével és emberek vérével mossa le arczárói azt a piszkot, melyet törzstársai reá szórtak, hogy véres verejtékével kiérdemelje szive királynéját, az asszonyok gyöngyét, A6Iát!«
És valóban bámulatos, mily nagy összeköttetést létesített a karavánok intézménye a kelet mindenféle vidékei között. Ázsia, neve-zetesebb városaiban, mint a régi Írókból t u d j u k , már régi időben képviselve voltak a kelet mindenféle nemzetiségei, és kétségtelen, hogy őket csupán kereskedelmi érdekek birták ily nagy utak elválla-lására, hogy H o r a t i u s szavait használjam:
„ I m p i g e r e x t r e m o s c u r r i t m e r c a t o r a d I n d o s P e r m a r e p a u p e r i e m f o g i e n s , p e r s a x a p e r ignes."
A B e l u s ünnepén Babylonban 600 mázsa t ö m j é n t fogyasz-tottak, a melyet csak Délarabiából h o z h a t t a k ; Délarabiában a baby-loni talentum volt az érvényes pénznem. A délarabiai kereskedők eképen élénk kereskedelmi összeköttetést folytattak Babylonnal;
épen úgy voltak E g y p t o m m a l , Afrika keleti partjával sőt Indiá-val is. *)
H o g y mily szoros Összefüggésbe helyezték a régiek a kereske-delem fogalmát a nagy utazásokkal, azt abból is láthatjuk, hogy a héber nyelv a kereskedőt s z ő c h c r-nek nevezi, a mi annyit jelent:
u t a z ó (különösen csak s z á r a z f ö l d ö n u t a z ó ; a görögök kiknek kereskedelme tengeri út közvetítése által történt, a kereskedőt
»/.nropog-nak nevezi v. ö. TIÍÍQM t r a n s e o , t r a j i c i o). A kara-vánok a keleten, a m e n n y i r e európai befolyás nem hozott oda divatosabb közlekedési m ó d o t , mind mai napig virágoznak.
Rendesen a partvárosok képezik g y ú p o n t j á t ; de fontosak épen úgy egyes csomópontok, melyek a partvárosok piaczát képezik, mint pl. azelőtt K a i r ó Alexandriáét, D a m a s z k u s Beirutét, A l e p p o
*) Ijásd D u 11 c k e r , G e s c h i c h t e d e s A 11 h e r t U u 111 s IV.
k i a d á s (1874.) I. k ö t e t , p. 2 3 4 - 6 . [114]
G o l d z i h e r Ignácz. lOf
Iskendcrúnét, M e k k a Dzsidaét stb. A M e k k a említése a z o n n a l rcávezet a keletiek utazási i n d o k a i n a k , m á s o d i k á r a .
Mig a k a r a v á n o k által eszközölt kereskedelem nem szorítkozik bizonyos felekezetre, addig a következő három p o n t már szorosan összefügg a m u h a m m e d á n élettel és az iszlámmal. T u d j u k , hogy az iszlámmal járó öt fökötelességeknek egyike »el - h a g g« a Mekkába való zarándoklás, mely kötelességnek minden m u h a m m e d á n legalább is egyszer köteles megfelelni és p e d i g s z e m é l y c s e n . A helyette-sítés csak kivételesen van m e g e n g e d v e és nem is valamennyi h i t t a n á r (imám) által. Minden igaz m u h a m m c d á n n a k , ki e kötelességnek még eleget nem tett, legfőbb óhaja, felkereshetni a szent helyeket, M e k k á t hol a próphéta született és hol a szent Kába é p ü l t , Medinát hol a p r ó p h é t a tanitott, az Arafát h e g y é t , melynek legendája visszanyúl a legelső emberpár történetére. E kötelesség alól fel nem menti s e n k i t , sem az út távolsága, sem uti költség hiánya, sem az út bizonytalansága. Zarándoklás közben m e g h a l n i fényesebb helyet biztosit a p a r a -dicsomban és az élve hazatérőt egy tiszteletteljes czim kiséri az éle-len keresztül a h á g i-é. Igaz, h o g y e czimet m á r útközben szokták felvenni a kegyes zarándokok. M i d ő n rnult őszszel valami 60 rumiliai z a r á n d o k candidatus társaságában éltem át Konstantinápoly előtt a q u a r a n t a i n e s a n y a r ú napjait, z a r á n d o k b a r á t a i m mindegyike m á r is háginak m u t a t t a be magát n e k e m , á m b á r csak két napnyira voltak távol hazájuktól. A r r a emlékeztetett ezen anticipált hágiczim, m i n t a fiatal rigorosansnak már per H e r r Doktor N. czimezi a szabó és czipész a számlát.
Az utazás tehát a m u h a m m e d á n n á l v a l l á s i k ö t e l e s s é g és n e m fogjuk feltűnőnek találni, ha épen ezen utazási kötelesség, mely egy évezred óta évenkint százezreket g y ű j t Mekka köré, az a r a b o k geographiai irodalmának egy előkelő tényezője volt. Igen sok utazási munka ezen zarándokiásnak köszöni e r e d e t é t ; többek k ö z ö t t egy, melyet bátran m o n d h a t u n k az a r a b utazási irodalom g y ö n g y é -nek : I b n B a t ű t a utazási m u n k á j a . Ezen tehetséges és vállalkozó e m b e r Éjszakafrikából való volt ( T a n g e r b e n született), és a h i g r a VIII. századában élt (megh. 779). Mekkába való zarándoklását leg-j o b b a n úgy vélte felhasználhatni, ha egyúttal megnézi a világ leg-jó nagy részét. Be is járta Középázsiát, Indiát, a szigeteket, hosszú ideig tartózkodott Sumatrában és Jávában, B o r n e ó b a n és Ceylonban, volt Chinában. nem is említve Elöázsiát. Útközben hittársai k ö z ö t t nagy szelleme és t u d o m á n y a által mindenütt feltűnést okozott és többek között D e l h i b a n a M a l d i v udvarában mint Kádi is m ű k ö d ö t t . Hosszú u j á t , mely sok évet vett igénybe, meg is irta egy
nagy m u n k á b a n , * ) m e l y n e k m i n d e n egyes l a p j a a tárgy
G o l d z i h e r Ignácz. l O f
fogva a légben lebeg, a maga részéről annyiban véve is nagy m á g n e s sok jámbor muszlimra nézve, a mennyiben van elég eszük, hogy t u d j á k , miszerint pl. Bag'dád és Mekka között, oly nagy e m b e r t ö m e g összecsödülése alkalmával van alkalom elég a »gschiiftelésre« is. *)
«Ezért sokan syriai, aegyptomi, persai s ő t - m é g európai t e r m é k e k e t is, nevezetesen Algierböl és A e g y p t o m b ó l , magukkal visznek az ú t r a , és Arabiából viszont mokkakávét, strucztollakat, datolyákat, illat- és kenöszereket, indiai selyemnemüeket és musselincokat hoznak haza.
Ú t k ö z b e n a beduinoknak eladnak p a m u t b ó l való k a f t á n o k a i , vászon-ingeket,övöket, köpenyegeket, kuffiákat (a napheve ellen használt fejre valók ; különösen a higáziakat becsülik nagyra), ollókat, késeket, d o h á n y t vagy cserébe vesznek tőlük abrakot a tevék számára, g y ü -mölcsöt, m a r h á k a t , tojást és baromfit.«
És a mint ezen kereskedő s z e n t e k e dolgokban a legegyszerűbb nemzetgazdasági törvények szolgálatában állnak, úgy másrészről m e g v a n históriai folytonossága is a kereskedelemnek.ez alkalommal.
Mert hiszen a mekkai zarándoklás legösiebb alakja az volt, hogv az a r a b félsziget lakói törzskülönbség nélkül az év bizonyos szakában oda gyűltek nem csupán imádságra, végtelen processiókra és e g y é b ceremóniákra, h a n e m azért, mert akkor volt a n a g y mekkai o r s z á -g o s v á s á r .
L á t j u k , hogy mily mérvben mozdította elő és tette szükségessé ezen második m o z z a n a t az utazást a keletiek k ö z ö t t . Sőt még azok is, kik a szent helyek közvetlen közelében laknak, is útra, hosszú ú t r a indíttatnak a zarándoklás idejének közeledtével.
Nem mindenki tudós és t h e o l o g u s , sem pedig próbált p r a c t i évenkint végezvén, gyakorlatból igen jól ismerik kisszerű detailjait.
De ezek az urak nem várnak, m í g az ember oda jő. Már Aegyptom-ban találjuk őket nagy számmal, egymásnak concurrentiát csinálván a minél correctebb módon ü d v ö z ö l n i akaró igazhitűek kizsarolá-sában.
„M u t v a f f i"-nak hiják e szent hivatalt. A ki megakarja is-merni ez urak telhetetlen kapzsisáságát, alávaló jellemét és
istente-*) L á s d : S t e f a n H e n r i k k ö n y v e t : I) a s h e u t i g e A e g y p t e n . ( L i p c s e , 1S72.) p . 352.
lenségét, azt most legjobban utalhatom M a 1 t z a n báró előadására*), ki maga is 1860ban, harmadik az európaiak között (előtte: B u r k -h a r d t és B u r t o n ) mint muszlint zarándok látogatta meg az isz-lám legszentebb helyeit.
Csak azért hoztam fel a m u t v a f f i k a t , hogy reá mutassak arra, miszerint a mekkaiakat is útra indítja a hazájuk felé irányuló zarándoklás.
Muhammedán utazókról.
II.
Mint h a r m a d i k t é n y e z ő j é t a keletiek sok utazgatásának a d e r v i s - intézményt említem.
Itt a dervis szót tágasabb értelemben veszent és nem csak azon kószáló s különben tudatlan koldusnépet értem, mely a mint az egyes keleti városok útezáin rongyos öltözetökben (néha m e g a nél-kül is) félőrülten kóboról, úgy szintén városból városba, országból-országba vándorol mindig valami szent ü r ü g y alatt (többnyire z i á r a ) , hanem bele foglalom (ökepen azon emelkedett szellemű de többnyire cynicus jellemű bölcseket, kik a vallásos gondolkodásban a pantbeisticus theosophiához tartoznak és az iszlámban nem annyira a törvényszerű rituális életmódot keresik, h a n e m valami sublimált vallásrendszert, a miért is az orthodox iszlám mindig eretnekségnek tekintette, á m b á r közülük is sok jeles férfiú vallotta, bár mértékeivé egy kissé, a szüfismus tanait.
E szüfik egy nagy részét folytonos utazás között találjuk.
Czcltalanül, terv nélkül kelnek útra, és évtizedeken keresztül nem térnek vissza hazájukba, megismerni akarják az embereket cs gyen-geségeiket. ' A l i a l - C h a u v á s z , egy híres szűfiról azt beszélik, hogy soha n e g y v e n napnál többet e g y városban nem töltött.
Ilyen volt némi tekintetben a híres tanköltő S z a ' d i is, kiről egy élctirója — G a r c i n d e T a s s y — azt m o n d j a , hogy utazásai öt oly nagy nyelvismerettel gazdagíták, miszerint még a latin nyelvet is ismerte. Sokan legalább soká azt akarták állítani, hogy a híres
„G u 1 i s z t á n " ban sok van kölcsönözve Senecából; én nem igen hiszem.
Magában e munkában is igen sokszor vonatkozik megtett uta-zásaira és még kiadatlan divánja egy nagyobb költeményt tartalmaz, -melyben körülbelül 20 nyelvre vonatkozik. Legnevezetesebb példa a szüfik óriási utazásaira nézve valami H a s z a n a l 'I r á k i , ki 20 éves korában hagyta el szülőföldjét cs m i u t á n ötven éven át Indiát, Pcrsiát, Chinát, Afrikát, az európai törökseget bejárta, m i n t 70 eves
*) R e i s e n a c h S ü d a r a h i e n e t c v o n H e i n r i c h F r e i h e r r n von M a l t z a n ( B r a u n s c h w e i g 1873) 33—45. l a p o n .
G o l d z i h e r I g n á c z . lOf
aggastyán t é r t ismét vissza hazájába*). A svúfik ezen nagv kiterje-désű utazásai sem maradtak terméktelenek az arab utazási iroda-lomra nézve, de azon ábrándos, exaltált lélekállapot, mely az embe-reket jellemzi, legtöbb esetben elvonja őket a közvetlen világtapasz-talatoktól és transcendentális irányt ad minden körülmény közt ira-taiknak.
Ezelőtt vagy négy évvel itt B u d a p e s t e n egy persa ember jelent meg, ki h a z á j á b a n szintén a szúfismus emlőjén nevelkedett. Utazási ingere öt is elvoná szülőföldjétől. A mekkai zarándoklás után, me-lyet megtett, beutazta E u r ó p a egy nagy részét, mindenütt
Ezelőtt vagy négy évvel itt B u d a p e s t e n egy persa ember jelent meg, ki h a z á j á b a n szintén a szúfismus emlőjén nevelkedett. Utazási ingere öt is elvoná szülőföldjétől. A mekkai zarándoklás után, me-lyet megtett, beutazta E u r ó p a egy nagy részét, mindenütt