A mondat szintje

’az út mentén lakik egy kisegér’; ńejiźe ŕiveźeńt čejeŕńeś / ńäjäźä kelaźt šejä r-ńäś ’meglátta a rókát a kisegér’.

Az ágens. Az ágenst, általában élő, emberi cselekvő személyt leggyakrab-ban az alanyeset fejezi ki, ekkor a grammatikai alany és az ágens alakilag egybeesik.

Az ágens kifejezhető más esetragokkal is, pl. a necesszív szerkezetben az ágens, azaz a logikai alany dativus-allativusban áll: E mońeń eŕavi molems

’nekem el kell menni’. A moksában a necesszív szerkezet személyes: eŕavan putoms bolńićav ’kórházba kell vinni engem’.

A mordvinban nincs passivum. A visszaható-mediális igealakok mellett is dativus-allativus használatos: piźoloś eź ńileve tenze ’a berkenyebogyót ő nem tudta lenyelni [= a berkenyebogyó nem nyelődött le neki]’; M ašäź ńiläv son ’[= nem nyelődött le] a bogyó’.

Az ágens háttérbe szorítása, eltüntetése (defokuszálása) tárgyas igéknél egy participium-gerundium alakkal történik: lejeń troks piks targaź ’a folyón át kötél (van) kihúzva [kötelet húztak ki]’; M vaga targaź ujńäńga ’még az agyvelőm is kifolyva [= kihúzva]’ (folklór); M moń uli utämäźä, kolmägemäń pańžä masä päkstaf ’van egy hombárom, harminc lakattal (van) bezárva’

(találós kérdés).

5.2.1.2. Tárgyas szerkezet

A tárgy. A tárgy a mordvinban lehet határozatlan és határozott. Határo-zatlan tárgyat a főnév nominativusa vagy infinitivus fejezhet ki, pl. son olgo poŕńi / son šužäŕńä poŕi ’(a kisegér) szalmaszálat rágcsál’; śiśemeće morot mori ’a hetedik énekeket énekel’.

Anyagnév esetén határozatlan tárgyat ablativusszal lehet kifejezni: śiman lovsodo / śiman lofctä ’tejet iszom’.

Névmási tárgy inessivusszal is kifejezhető: ton meks pelńat ejsen? / ton mes taftä śalgändat esän? ’miért ijesztgetsz engem?’. A határozói tárgy mel-lett az ige mindenképpen indeterminatív ragozásban használatos.

A határozott tárgy genitivus-accusativusban áll: ńejiźe ŕiveźeńt čejeŕńeś / ńäjäźä kelaźt šejärńäś ’meglátta a rókát a kisegér’; E veśe karmaśt pačalśet-ńeń ojse vadńeme ’mindnyájan elkezdték a lepény(eke)t vajjal megkenni’. A határozott tárgy alakja tehát általában determinatív ragozású, az erzában azonban személynév vagy személynév értékű főnév állhat a határozatlan ra-gozás genitivus-accusativusában is: ašo utkińeń ružejńik čaviźe ’a fehér récét a vadász megölte’.

5.2.1.3. A szintaktikai viszonyok szerveződése

Az egyeztetés (kongruencia). Az alany és az állítmány számban és sze-mélyben megegyezik. A névszói állítmányok közül a 3. személyű számban egyezik az alannyal: pilińest pštit, pilgińest viškińet / piläńasnä śiń oržańat, pilgäńasnä jomlańat ’fülecskéik hegyesek, lábacskáik kicsinyek’. Összefog-laló értelmű (kopulatív) szavaknál az állítmány többes száma az alanyra is át-terjed: eŕit aštit atat-babat kavtońest / eräśt aščäśt atat babat ’él(t) egy öreg-apó és egy öreganyó’.

Az alany és a tárgy egyeztetése határozott ragozású igealakokkal történik.

A határozott tárgyra determinatív igealakok is utalhatnak, amelyek a tárgy személyén (engem, téged, őt stb.) kívül a tárgy számára is rámutathatnak (őt – őket). A determinatív igealakok általában anaforikusan fejezik ki a tárgyat:

pilgenze alov pongś lovaža, ŕiveźeś sajiźe, pejsenze kemeste suskiźe, di kan-diźe pizezenze / soń pilgänzän alu povś pakaŕ, kelaźś śäväźä son, pejsänzä ke-mästä suskäźä i kandäźä eś pizäzänzä ’a lába alá került egy csont, a róka föl-vette, fogaival keményen megrágta, és hazavitte a kotorékába’; mon a sevdan / mon toń a śivtä ’én nem fallak fel’. A tárgyra utaló determinatív igealakok körében – főleg a többes számban – számos átfedés (szinkretizmus) található, a kongruencia tehát nem következetes. Ilyenkor a megfelelő névmások kitétele kötelező. Az 1. és a 2. személyű névmásokat egyébként is gyakran kiteszik a határozott alakok mellett: ton moń sevevlimik čeŕńek-veŕńek / ton śivälämajt ba šäjäŕńäk i verńäk ’te engem felfalnál szőröstül-bőröstül’. A határozott tárgyat jelölheti az infinitivuson megfelelő személyű birtokos személyrag is: kaŕmi sajemet / karmaj śävämät ’majd megfog téged’.

A szórend. A mordvinban a mondatrészek sorrendje meglehetősen sza-bad. Az egyszerű mondat szórendje a szavak logikai súlyának, tehát fókuszá-lásának függvénye. A mondatszerkezetekben a szavak elrendezése a követ-kező: az állítmány rendszerint az alany után áll, a tárgy az állítmányt követi, a határozók egyaránt állhatnak az állítmány előtt és után, a jelző pedig meg-előzi a jelzett szót: avaś śtaś, noldštińźe veśe ńileńest čovińka kelsenze pŕa kunškas, di liśś pizesteńt / tädasnä śiń śtäś, nolaźäń śembä ńiläkstnän eś šuva-ńäńä kälsänzä pŕä kučkas, i liśś pizästänzä ’az anyjuk fölkelt, megnyalta mind a négyet vékonyka nyelvével a fejük búbján, és távozott a vackából’. A kiemeléshez fordított szórendet is használnak: di tuś ŕiveźeś / i tuś kelaźś ’és ment a róka’.

Irodalom: MdChr1990: 77–78; Alhoniemi 1996: 68–71; Zaicz 2001: 119–124.

5.2.2. Az igeneves szerkezetek

Az igeneves szerkezetek a több állítmányos komplex mondatok felépíté-sében játszanak szerepet. Az igenevek a mondatba ágyazva sokszor alárende-lő mellékmondatokat pótolnak. Az igenévnek az igei állítmányhoz hasonló bővítményei lehetnek. Legfontosabb típusaik a következők:

Infinitivus. Helyettesíthet tárgyi mellékmondatot: di aŕśeś ŕiveźeś veśe vi-ŕeń di pakśań eŕićatńeńeń levkskenze ńevtemest / i arśäś kelazś ńäftäms eś idänzän pakśäń i viŕäń eräjtńäńdi ’a róka elhatározta, hogy az erdő-mező összes lakójának megmutatja [= megmutatni] a kölykeit’. A vezérige határo-zott tárgy esetén is indeterminatív alakban áll, a tárgy határohatáro-zottságára meg-felelő személyű birtokos személyrag utal az infinitivuson. A körülírásos jövő időt is hasonló módon fejezik ki (ld. fentebb). – Lehet célhatározó is: ton ma-dat udomo / ton mama-dat udämä ’te lefekszel aludni’.

Participium. Jelzői mellékmondatok rövidítésére szolgál: jortińźe kado-vikstneń moda langs / jordaźäń ladikstńäń modati ’ami megmaradt, a földre dobta [= a megmaradottakat]’, E žalit veŕej kasikstneń, vijńes, valnes sovikst-neń ’szánd meg azokat, akik felnőnek, akik erőre, szóra kapnak [= a felnö-vőket, ... a lépőket]’, molmadot ikele kuli sajeń polińet ’hazatérésed előtt meghal feleséged, akit elvettél [= az elvett feleséged]’, kandstkeńek sajik

’amit hoztunk [= a hoztunkat], fogadd el!’, ata sajińźe sodaviks tarkastońt odiŕvańt joravt kaŕśemapelenze ’az öreg elővette az ismert helyről a menye által odakészített lábbelit’. M I narmäń paćästä praf tolgaks soń varmaś kań-ńäźä širgä. (A. Mal’kin) ’És a madár szárnyából kihullott tollként [= amelyek kihullottak] hordta őt a szél szerteszét.’

Gerundium. Határozói mellékmondatot rövidíthet. Gyakran módhatáro-zó: di tuś ardoź / i tuś ardäź ’és futva távozott’, Vdrug Mälka lotkaś i ušädś perfpälgä tolmaskäčńäź vanändäma. (T. Kirdjaskin) ’M. hirtelen megállt és nyugtalankodva kezdett körülnézni.’ E viŕev apak mole čuvto a keŕat ’nem tudsz fát vágni anélkül, hogy be ne mennél az erdőbe [= be nem menve]’, son apak strojak strojati ’az (a város) épül anélkül, hogy építenék [= nem építve]’. M Apak učśäk, śeńäm jondäl jafädś, viškä atam toraźävś, zärnaź. (A.

Mal’kin) ’Váratlanul [= nem várva] egy kék villám csapott le, és erős mennydörgés hangzott fel, csattanva.’ Lehet időhatározó is: E tuva jakamsto, urneńt vešńemste, ńejeś od tejteŕt son ’miközben arra járt [járva], amint mó-kusra vadászott [vadászva], meglátott egy fiatal lányt’; M molämäk kudt vakska, son moraś ’a ház mellett elhaladva énekelt’.

Irodalom: Grammatika 1962: 320–326; Grammatika 1980: 344–

362; MdChr 1990: 78; R. Bartens 1999: 144–157; EK 2000:

216–227; MK 2000: 177–181.

5.2.3. Az összetett mondat

Mellérendelés. A mellérendelő összetett mondatok kapcsolódhatnak kö-tőszó nélkül vagy kötőszóval: sajiźe vejkeńt kurgozonzo, suskiźe, di eź ńileve tenze: iśtamo čapamo ulńeś piźoloś / śäväźä fkät kurgäzänzä, suskäźä, i ašäź niläv son, taftämä šapamäl piźälńäś ’bevette az egyiket a szájába, megrágta, de nem tudta lenyelni, (ugyanis) olyan savanyú volt a berkenye’. A melléren-delő kötőszók nagy része idegen, főleg orosz eredetű: E di, da, M i ’és’, E eli / M ili ’vagy’stb.

Alárendelés. Az alárendelő mellékmondatok helyett sokszor igeneves szerkezetek használatosak (ld. fent), de kötőszókkal is kapcsolódhatnak egy-máshoz tagmondatok. A kérdő névmásokból alakult kötőszók vonatkozó és tárgyi mellékmondatok bevezetésére alkalmasak: seŕej kuz-čuvto pŕasto ńeji-źe urneńt, konaś teleńeń pangt anokstaś / śeŕi kuzt pŕastä ńäjś urńä, kona ta-läńdi anäklaś pangt ’egy magas fenyő tetején meglátott egy mókust, aki télire gombát tett el’, mon a sodan, źardo vandiś kaŕmi uleme / mon af sodasa, mä -źardä vandiś uli ’nem tudom, (hogy) mikor lesz reggel’. Az alárendelő kötő -szók egy része is orosz jövevényszó: što ’hogy’, štobu / štoba ’hogy’, buto / päta, b- ’mintha’ stb.

Irodalom: Grammatika 1980: 391–401; EK 2000: 255–260; MK 2000: 201–207.

6. A szókincs rétegződése és eredete

A mordvin népcsoportok megnevezéseinek etimológiája több kérdést nyitva hagy, de azért tanulságos az etnikai kapcsolatok szempontjából. A mordvin ún. külső elnevezés. Először gót forrásokban marad fent latinos végződéssel (mord-ens), majd orosz közvetítéssel – v betoldással – jutott el más nyelvekbe is. A finnugor népek nevének jelentése sokszor ’férfi, ember’.

A mordvinban van is egy ősiráni eredetű mirde / mirdä ’férfi; férj’ (< *mer-tä) jelentésű szó, ez azonban a hangalakja miatt nem egyeztethető biztosan a mordvin népnévvel, bár nem zárható ki, hogy mégis valamelyik árja nyelv a szó végső forrása (< *morta ’halandó, ember’; vö. fi marras, martaa- ’ha-lott’). További nehézséget jelent, hogy ez a népnévtípus kizárólag az egyes finnugor népek belső elnevezéseként használatos. Maguk a mordvinok pejo-ratív jelentése miatt nem szeretik, és a két fő csoportjuk szerint vagy erzának (erźa / erźä, erÇä) vagy moksának (mokšo / mokša) hívják magukat. Az előb-bi szó eredete tisztázatlan, bár feltehetően jövevényelem, az utóbelőb-bi pedig a Mokša folyó nevével egyezik. Nem tudni, hogy vajon a nép kapta-e nevét a folyóról, vagy pedig fordítva történt. A mordvinban mesterséges névalkotás-ként az irodalomban és a hivatalos használatban előfordul a kontaminációval keletkezett mokšerźa ’mordvin’ megnevezés is.