könyve XII-ik czikkének néhány lapja felől, a nélkül, hogy a ma- ma-gasabb epeculatiók tárgyait érintettem volna
KILENCZEDIK SZAKASZ
17. Mindezen részletek kivitele végett bátorkodom az Asiatic Society részéről szolgálatimat felajánlani, szerencsésnek érezvén
magamat máris, hogy képes valék segédkezét nyújtani oly müvek közzétételére, melyekről bizton hiszem, hogy becsületére fognak válni a szerzőnek úgy mint az indiai kormánynak, mely őt párt-fogolta.
Egyébiránt stb.»
Munkatársai, a bengali Asiatic Society, Csoma sírkövére e szavakat vésették, tibeti szótára- és nyelvtanára vonatkozólag:
«ezek legszebb és legvalódibb emlékei.*
A mint Prinsepnek föntebbi leveléből olvassuk, e művek az 1834-dik évben kerültek ki sajtó alól; először a szótár és utána a nyelvtan. Az előbbi 345, az utóbbi 204 nyomtatott negyedrét lapból áll, negyven lapnyi lithographirozott melléklettel. A ki át-lapozza s reá gondol a hosszú fáradalma s munkára, melynek ezek gyümölcse: lehetetlen, hogy bámulatra ne gerjedjen. Jaschke, a hernhuti «Moravian Brethren*) felekezet missionariusa, ki mint térítő, évek hosszáig működött Lahoulban, északnyugati Tibetben, egy újabb tibeti szótárt adott ki 1884-ben, szintén az angol kor-mány pártfogása alatt. Jaschke előszavában így szól: «Csoma munkája minden dicséretre érdemes, ő eredeti nyomozó volt s gyümölcse ez majdnem példa nélküli elhatározásának és türel-mének.**) A pétervári professor J. J. Schmidt is, ki szintén kiadott egy tibeti lexicont, de mint szaktudós nem áll azon polczon, mint Jaschke, jóllehet mint kritikus túlságosan sokat tart munkájáról, Csoma könyveiről hasonlóképen nagy dicsérettel szól.
Prinsep kitűnő méltánylattal említé a Csoma által írt Elő-szót lexiconjához, mely érdekes okmány. Előre bocsátván az an-gol czímlapot és magyar fordítását:
így hangzik a czímlap :
*) Almost miparallelled determination and patience.
Essay towards a Dictionary Tibetan and English
prepared with the assistame
of
Bandé Sans-RGyas Phun-tshogs a learned Lama of Zangskár
by
Alexander Csoma de Körös Siculo Hungarian of Transylvania
during a residence at Kanam in the Himalaya mountains on the confines of India & Tibet
1827—1830.
Calcutta
Printed at the Baptist mission Press. Circular Road.
1834.
Kísérlet egy tibeti és angol Szótárhoz
Bandé SangB-RGyas Phun-tsogs zangskári zárdához tartozó tudós Láma
segítségével
elkészítette Körösi Csoma Sándor székely-magyar Erdélyországból
Kamimban a Himaláyák hegyei között történt tartózkodása alatt, India és Tibet határán.
1847—1830 években.
Calcutta
Nyomtattatott a baptista missio nyomdájában.
1834.
Előszó.
A tibeti szótár megjelenéséért ezen alakban, a tudós világ elisméréssel tartozik a brit keletindiai kormány bőkezűségének és
8*
pártfogásának, melyben két főkormányzó, tudniillik Lord Amherst és Lord William Cavendish Bentinck kormányai a szerzőt tanul-mányainak ideje alatt részesítették. Legmélyebb tisztelettel ajánlja-tehát Ő e munkáját, mint csekély elismerését a kormány irántr azon segélyért, melyet élvezett és különösen múlt évi magas elha-tározásért, melynek értelmében a Tibeti Nyelvtan és Szótár köz-költségen kiadatni rendeltetett. Ily módon ezen elemi müvek, me-lyek okvetetlenül szükségesek a tibeti nyelvnek alapos megtanu-lására, biztosíttattak mindazon egyének számára, a kiknek érde-kében fog lenni ar tibeti irodalom tanulmányozása.
A brit kormánynak általános pártfogásán kívül a szerző elis-meri lekötelezettségét az angol nemzet több fiának istápolásáért és szívességéért s ezen kegyeikért ezennel tiszteletteljesen nyilvá-nos hálát fejez ki. A közönséget pedig értesíteni óhajtja a szerző az iránt, hogy ő nem küldöttje semmi kormánynak s politikai czél-jai nincsenek. Nem is tartozik azon gazdag urak sorába, a kik sa-ját költségükön utaznak, élvezetkeresés végett avagy kíváncsiságból, o csupán egy szegény tanuló, a kinek óhajtása volt látni Ázsiának különféle országait, az őskor annyi eseményeinek színpadát; meg-figyelni a különféle népek szokásait s megtanulni nyelvüket, azon reményben, hogy eredményének hasznát a világ egykoron majd be-fogja látni. Ilyen volt tehát azon férfi a ki zarándokút]ában mások kegyeitől függött, hogy megélhessen.
«Apersa földön, Teheránban léte alatt különösen le volt kö-telezve Henry és George Willock uraknak és Dr. Richard követ-ségi orvos úrnak, Ladák és Kasmírban a boldogult Mr. William Moorcroft- és társai Mr. George Trebeck- és Meer Izzet Ullahnak;.
Saba'thuban pedig C. P. Kennedy százados és Dr. J. Gerard urak-nak, az előbbitől kormányi pártfogásban és pénzbeli segítségben részesült, míg az utóbbi hasznos könyvekkel látta eh
Calcuttába megérkezvén, az Asiatic Society akttori titkára a később a Sanskrit nyelv tanára az oxfordi egyetemen, Dr. H . H.
Wilson nagyon lekötelezte a szerzőt azon kegyessége által, hogy tibeti irományaiból szemelvényeket választott és azokat kinyo-matta. Végre hálásan elismeri a szerző Mr. J. Prinsep, az Asiatic Society jelenlegi titkárának szívességét, hogy munkáinak a n g o l szövegét kisimítva és kijavítva sajtó alá bocsátja.
«Az angolok által nyújtott segedelmen kívül hálával
elis-meri szerző azon kegyes és nagylelkű bánásmódot, melyet uta-zása közben Allard és Ventura, két franczia tiszt réezéről tapasz-talt; ők utóbb Maharaja Ban jit Sing szolgálatában Laborban magas rangra jutottak; azt tapasztalt Pöhle Ignácz úr, egy cseh-országi születésű kereskedő részéről is Aleppóban, s az ő ajánlatára Magyarországból származó Swoboda Antal úrtól, ki ügynöke volt Bagdadban; a*Bécsből való Bellino úrtól, ki Bich úrnak, az angol politikai ügyvivőnek Bagdadban titkára volt; és végre egy jószívű embertől, a tiroli születésű Scháfer Józseftől, ki kovács-mesterséget űzött Egyiptomban, Alexandriában.
Ez a nyilvános és hálás elismerése azon kegynek és jó szol-gálatoknak, melyekben a szerző részesíttetett.»
«Most a munkáról.
•Jóllehet a tibeti nyelvnek tanulmányozása nem állott eleinte a szerző tervében; és csak miután a gondviselés őt Tibetbe kisérte is a boldogult Moorcroft bőkezű támogatása folytán kedvező al-kalma nyilt megismerni, hogy minemü és mi eredetű a tibeti irodalom, szánta reá magát örömest, hogy avval alaposan megis-merkedjék, azon reményben, hogy ez eszközül fog szolgálni köz-vetlen tervének megvalósításában, tudniillik a magyarok nyelve -és eredete körüli kutatásaiban. Szerző tanulmányainak eredménye pedig az, hogy Tibetnek irodalma egyáltalában Indiából szárma-zott. A tudománynak különféle ágaira vonatkozó roppant kötetek nem egyebek, mint tökéletes és hű fordítások a sanskritból, még pe-dig Bengal, Magadha, a gangesi vagy Közép-India, Kasmir- és
Nepal-•országokból eredő munkákból; a fordítások Krisztus után a hete-dik században kezdődtek. A most említett munkáknak nagy része pedig a tibetiből mongol, mantsu és chinai nyelvekbe plántálta-tott, ennél fogva a chinai Tatárországban a tibeti nyelv a tudósok nyelvévé lett, úgy mint Európában a latin.
• Miután a tibeti nyelv segítségével a szerző megismerkedett a buddhista vallási rendszer műszavaival, szellemével s általános tartalmával is, szerencsésnek érezte magát, hogy így könnyű esz-közre tett szert, a Sanskrit irodalom tárházához eljuthatni, mely az utóbbi időben a tanult Európának oly kedvencz tanulmányává lett. Saját nemzetének pedig a szerző büszkeséggel jelent-heti, hogy a Sanskrit tanulmányozása sokkal hasznosabb a magyarokra, mint bármely más európai nemzetre nézve.
A magyarok dús aknát találandnak tanulmányozásában, szem előtt tartván nemzeti eredetük, szokásaik, viseletük és nyelvük érdekeit, meg pedig azért, mivel a Sanskrit nyelv-nek alkotása, valamint több indiai nyelveké is, nagyon pár-huzamos a magyarokéval, mely különben eltér a nyugati Európa nyelveitől. E párhuzamosságnak feltűnő bizonyságául álljon a kö-vetkező példa. A magyarban előragok helyett utóragokat találunk kivétel nélkül, kivévén a személyes névmások esetét; és az igegyök-ből segédige nélkül s csupán egy szótagnak egyszerű hozzáadá-*
sával többféle igealakokat formálhatunk: tudniillik cselekvő, szen-vedő, óhajtó, gyakorító, visszaható formákat; így van ez. úgy a magyarban mint a sanskritban s nincs szükség gem itt, sem ott a segítő igére az összetett múlt vagy a jövő idők formulázásában, a hogy az okvetetlen megkivántatik az európai nyelvekben. De ninc&
itt helyén oly elemezésbe ereszkedni, mely iránt különben a leg-nagyobb érdekkel viseltetik a szerző hazafiui úgy mint nyelvészeti előszeretetnél fogva.
«A szótárt és a nyelvtant illetőleg, mely a kormány bőkezűsége folytán közzététetik, szabadságot vesz értesíteni a közönséget, hogy mindkettő hiteles kútforrásokból állíttatott össze, miután a szerző a tibeti nyelvvel eléggé megismerkedett, egy értelmes Láma pap-nak oktatása folytán, a kinek neve tiszteletteljesen meg van em-lítve a czímlapon; az ő értelmi tehetségében a szerzőnek teljes bizalma volt, a szerző őt az általános buddhista irodalomban tel-jesen jártasnak találta, és a kellő ismeretekkel bírónak a tudomá-nyok azon ágaiban, melyek egy szótár megírásában nélkülözhe-tetlenek, különben is minden tekintetben képesítve volt mint uri egyén, naponta közlekedni hazájának legmagasb polczon álló embereivel; mivel pedig Tibetnek legnagyobb részét beutazta, jól ismeri az udvariasság és a finom nyelv kifejezéseit. Ily kifejezések-nek gyakori használata a tibeti nyelv sajátságaihoz tartozik, és jóllehet azok a tibetiben közönséges beszédmód gyanánt veendők : mégis mintegy költőivé teszik a nyelvet s rendesen használtatnak az irodalomban úgy, mint a míveltebb osztályok társalgásában, különösen a főrangúaknái.
«Sanskrit kifejezések csak ritkán fordulnak elő a tibeti könyvekben, kivévén egy néhány főnevet: személyeket, helyeket, drágaköveket, virágokat és növényeket jelezve, ha tudniillik a
fordítók nem voltak képesek meghatározni a megfelelő tibeti szót.
Meg kell itt jegyezni, hogy minden tudományos Sanskrit műszó szótagról szótagra van a tibetire lefordítva; ez eltér azon szokás-tól, a mely Európában divatos, ha a görög vagy latin nyelvből for-dítunk. Minden tibeti fordítás tehát azon minta szerint történik, melyet az első fordítást eszközlő Panditok specialiter megállapí-tottak. Tapasztaljuk ezt több meglevő Sanskrit és tibeti szógyűjte-ménynél, melyeknek egyik terjedelmesb példányát a szerző maga fordított angol nyelvre és az Asiatic Societynek fölajánlott.*) Eé-musat Abel ugyané müvet már régebben közlötte Európa tudó-saival, erről azonban a szerzőnek tudomása nem volt.
«A tibeti nyelv alkata nagyon egyszerű. A declinatiónak csak egy formája van. Az igékben személy vagy szám változást heru tesz és csak a névnek vagy névmásnak egyes vagy többes számá-ból lehet következtetni arra, hogy az igeszó melyik számban áll ? Ha a kezdő a segítő igéket betanulta és megismerkedett a parti-culákkal, melyek a modust és a tempust alakítják: minden igtt képes lesz conjugálni. Vannak bizonyos rendhagyó igék is, ezek-nek prsBsensét, prseteritumát és a parancsoló módját kell megta-nulnunk ; azonban csak egy kivételes osztályát képezik ezek az összetett igéknek és részletezve vannak a nyelvtanban és a szótár-ban. Az egész Tibetben az orthographia ugyanaz, de az orthoépia különbözik az egymástól távol eső tartományokban, különösen az összetett mássalhangzóknál.
«Hogy e munka lehető szoros határok között maradjon, csak kevés Sanskrit szó és főnév (nomen proprium) fordul elő ezen ki-adásban. De ha idővel több érdek fog mutatkozni a buddhismus iránt, mely annyi hasonlatosságot tanúsít a kereszténység igazi szelleméhez; és ha tán ösztön támad a keresztény és az európai iníveltségnek Ázsia legkeletibb részeibe terjesztésére: akkor ezen tibeti szótár sok tekintetben kijavítható, megbővíthető és sanskrit kifejezésekkel pótolható leszen.**)
«Tibeti tanulmányainak első éveiben, szükségképen sok ne-hézséggel kellett küzdenie a szerzőnek; mivel tolmács nem volt
*) Ugyanaz, mely a XIX-dik közleményben ismertetve van.
**) Ez csakugyan be is teljesedett. Jascbke, a hemhuti missionarius Lahoulban, Csoma lexiconja alapján egy új szótárt szerkesztett. Kiadta a kormány költségén Trübner et Comp. London 1882.
közötte és a Láma között, ki saját nyelvén kívül mást nem igen értett. Nem is állott semmi elementáris munka rendelkezésére, ki-vévén páter Giorgi Alphabetum Tibetanumát. Mr. Marshmannak,
1826-ban Seramporeban kiadott tibeti szógyűjteményét csak Cal-cuttában való megérkezte után, 1831-ben látta először a szerző, a midőn az hasznára már nem lehetett, mivel a jelen munka már jóval annak előtte, jelen alakjában és kiterjedésében készen volt.
Ennél fogva a tudományos világ elnézését kéri a szerző azon számos fogyatkozásért, melyet a tapasztalt szem kétség kívül ha-mar föl fog fedezni a Tibeti Szótárnak ezen első kísérletében.
Kelt Calcuttában 1834 dik év február havában.»
A szótár után nem sokára megjelent a nyelvtan is, melynek czímlapja és előszava itt következik :
A Grammar of the Tibetan Language in English
Prepared under the Patronage of the Government and the auspices of the Asiatice Society of Bengal
Alexander Csoma de Körösby Siculo-Hungarian.
Calcutta 1834.
T i b e t i n y e l v t a n angol nyelven.
A kormány pártfogása és a bengali Asiatic Society felügyelete alatt készítette
Körösi Csoma Sándor t . székely-magyar.
Calcutta 1834.
Előszó.
«Buddha vallásának széles elterjedése Ázsiának keleti részei-ben, az utolsó időkben nagy figyelmet gerjesztett az európai tudó-sok között. Kitűnő orientalisták fölfedezték, hogy azon vallás, mely a távol kelet oly különböző országaiban annyi milliók által elfogadtatott, a gangesi vagyis Közép-Indiában vette eredetét:
ennél fogva reményünk lehet, hogy a mívelt közönség kegytelje-sen fogja fogadni a tibeti nyelv szótárát és nyelvtanát. Tibet-ország a jelenkorban a buddhismus gyúpontjának tekintetik.
Ezen elementáris művek tehát kulcs gyanánt szolgálhatnak meg-nyitására azon óriási köteteknek (ezek a Sanskrit hű fordításai), melyek még mindig föltalálhatók azon országban. Ezek kimerítő értesítést foglalnak magukban Ázsia terjedelmes részében, kü-lönösen pedig az Őskori Indiában lakozott népek erkölcse, viselete, véleménye, tudománya, tudatlansága, babonahite, reménye és fé-lelme felől.
Földünkön a jelen korban három uralkodó vallás létezik;
mindegyike számos követőket számlál s mindegyike sajátszertt irodalommal bír, tudniillik: a keresztény, a mahomedán és a buddhista vallás. Érdekes azon körülmény, hogy évszámításunk VIII- és IX-dik századában bizonyos uralkodók komolyan azon igyekeztek, hogy ezen három vallásnak irodalmát illető országaik-ban megállapítsák, még pedig latin, arab és Sanskrit nyelven, neve-tésen Nagy Károly és utódai Némethonban és Francziaországban, Al-Mansur, Harun-al-Reshid és Al-Mamun khalifák Baghdadban, Magadha királyai Indiákon, Khrisrong De'Hu Tsan, KHri De'srong Tsan és Kal-Pachen Tibetországban. Chinában pedig, az akkor uralkodó Thang dynastiából származott császárok. A kereszténység-nek dicsőségére válik megemlítenünk, hogy ax midőn a tudomá-nyosság folytonosan hanyatlott a mahomedánok és a buddhisták között: a kereszténység nemcsak hogy magas fokig fejlesztette saját irodalmát és a tudományt, de követve a szabadéivűség és a valódi tudomány elveit, a jelen korban azon fáradozik, hogy ala-pos ismereteket szerezzen a vele versenyző két vallás alapelveiről, még pedig saját nyelvükben. Innen van az, hogy Európa észak-nyugati részeiben, Angol-, Franczia- és Némethonban, a hol ezer év előtt csak a latin nyelv volt mívelve a tudomány emberei által, ott jelenben az arabs és Sanskrit irodalomnak számos gyúpont-jai találhatók.
Ennek köszönhető az «Oriental Translation Committee*) (ke-leti irodalmi fordító választmány) megalapítása, melynek tagjai Európának legkitűnőbb orientalistái, kiknek munkálódásaiból máris oly sokat nyertünk és a jövőben még többet remélünk. Tibeti szak-emberek, ha ugyan találkoztak e választmányban, nagyon kevesen
lehettek. Elszigetelve hozzáférhetetlen hegysorok által, Tibetnek zárdái figyelem nélkül maradtak; tudós vagy utazó alig kereste föl valaha és a közelmúlt időkig alig gyanította valaki, hogy azon világrész meg'nem háborított menhelyének oltalma alatt, oly ég-hajlatban , a hol a forró égövi lapályoknak mindent megrontó befolyása ki van zárva, tökéletes épségben föltalálhatók a buddhista hit könyvei, eredeti Sanskrit szövegben és hű fordításban, mit az indiai continensen most hiába keresnénk. Remélem, hogy tartózko-dásom ideje azon kietlen országban, oly czélból, hogy elsajátítsam a nyelvét és megvizsgáljam irodalmi tárházait, nem volt eredmény-telen, de hogy ezen nyelvtan és szótár bizonyságául fog szolgálni fá-radozásaim őszinteségének, melylyel föladatomat elérni törekedtem.
((Szótáramnak előszavában kifejeztem tiszteletteljes köszö-netemet az indiai brit kormánynak, tibeti tanulmányaim ideje alatt élvezett pártfogásáért, előszámlálám egyszersmind azon szívessége-ket és jó szolgálatokat, melyekben több uri egyéntől részesültem;
fölösleges lenne tehát hálámat itt ismételni. Azon körülmény, hogy az angol nyelvet választám közegül munkálataim nyilvá-nossá tételére, bizonyságul fog szolgálni Európa tudósai előtt, hogy mennyire erezem kötelezettségeimet az angol nemzet irányában.
«A munkát magát illetőleg, hogy azt lehetőképen rövidre vonjam, csak oly pontok tárgyalásába ereszkedtem, melyeket múl-hatatlanul szükségeseknek tartottam ezen eddig ismeretlen nyelv-nek alapos megismerésére. Tárgyaltam a beszédnyelv-nek minden részét sa mennyire tőlem telt, teljes jegyzeteket adtam minden fejezetnél, megemlítvén a szavak származását s változékonyságát, hogy ily mó-don a kezdő azonnal beláthassa és megértse a tibeti nyelv részeit.
Az orthographia képezi a főnehézséget e nyelvben, mit én úgy a szótagi rendszer ismertetésében mint a lexiconban szabály-szerííleg megállapítani igyekeztem hiteles grammatikai kútfők után. A nevek hajlítása és az igék conjugatiója itt, úg}r mint az indiai dialektusokban,nagyon egyszerű. Egy jól rendezett szótár s rövid bevezetés a declinatio és conjugatio formáiba elég lesz arra, hogy a tanulót bevezesse a nyelv ismeretébe.
A. Csoma de Körös.
Calcutta, deczember 1834.
Még két levelünk van az 1835-dik évről, melyet itt közleni
kívánunk. Sajnálnunk kell, hogy a hazából Csornához intézett egyéb levelek nyomára sehol sem akadhatunk.
Az egyik levél az ausztriai nagykövet herczeg Eszterházytól Mr. Prinsephez szól. Kelte London, augusztus 4-dike 1835. Tar-talma ez:
Sir!
Feleletül becses levelére, melyet Ön múlt január 25-dikén>
intézett hozzám, van szerencsém tudtára adni a két láda megér-keztét : mindegyike tartalmazván huszonöt példányt a tibeti szó-tár és nyelvtanból, mely müveket a magyar utazó Körösi Csoma-Sándor készített s az Asiatic Society felügyelete alatt a brit-indiai kormány tett közzé.
Ezen ötven példány Körösi úr által arra lévén szánva, hogy ő császári fölsége birodalmának intézetei között elosztassék: nem késedelmezem Önt biztosítani arról, hogy a tudós szerző óhajtása híven fog teljesíttetni.
A mellékelt levelek és orientalis munkák, melyeket Ön von-Hammer udvari tanácsos számára küldött, szinte rendeltetésök helyére jutottak.
Nem mulasztottam el értesíteni kormányomat azon bőkezű-ségről, melylyel az indiai kormány kipótolta a háromszáz aranyra rugó összeget, mely Csoma úr számára ezen követség útján Indiába küldetett, a mely összeg azonban az Alexander és Társa czégnek megbukása következtében elveszett. Kormányomnak intentióit megelőzőleg, nagy örömmel megragadom ez alkalmat, hogy kije-lentsem Önnek s Ön által az indiai kormánynak és az Asiatic So-cietynak mélyen érzett méltánylatomat azon kegyes pártfogásért, mely tudós honfitársamnak osztályrészül jutott ő britanniai föl-ségének indiai birodalmában.
Engedje meg, hogy legőszintébb köszönetemet kifejezhessem ezen nagylelkűségért.
Egyébiránt maradtam
legalázatosabb szolgája
Eszterházy a. k.»
A másik levél szinte Mr. Prinsephez van intézve, írója Döb-rentei Gábor, budai kerületi királyi biztos — barátilag. Kelt Pes-ten, szeptember 30-dikán 1835.
«Sir!
A magyar társaság VI-dik nagygyűlésén a legnagyobb érde-keltség tárgya volt azon körülmény, a mit említettem, hogy Öntől, mint biztos kútforráétól kezemhez érkezett a hír Körösi Csoma Sándor felől. S a mint Ön levelének elolvasását magyar fordítás-ban elvégeztem, az általános óhajtás az volt, hogy én írjam meg Önnek a társaság nevében a legszivélyesebb köszönetünket. Any-nyira óhajtottuk már hirét hallani Körösinek és annyi idő óta, de mivel az elmaradt, azt hittük, hogy ő már el is hagyta az élők sorát.
Önnek levele a társaság naplójában, a Tudománytárban is közzé fog tétetni és én nem kételkedem, hogy az egész nemzet há-lás leszen Önnek ez ügyben való közbenjárásaért.
Én magam ezennel kérem magát Körösit is, hogy tegye
Én magam ezennel kérem magát Körösit is, hogy tegye