Midőn Sabathut elhagytam, június 6-án nem voltam még elhatározva, a két út közül melyiket válaszszam, tudniillik a

Kulu-nak vagy a BusahirKulu-nak*) vezetőt-e, önnek szívessége ellátott mind-két esetre ajánló útlevelekkel. Miután úgy értesültem, hogy felsfr Busahirban léteznek helységek, a hol tibetül beszélnek, s hogy talál-tatnak ott zárdák is, remény lettem, hogy tervem kivitelére egy értel-mes egyénre találhatni nem lesz nehéz azon tartományban; elhatá-roztam tehát Eotgharban létemkor, hogy utamat a Sutlegde**) fo-lyam partján Busahir felé fogom megtenni.

3. Dr. Gerard volt kegyes ajánló levelet adni a busahiri Baja udvari tisztjeihez,?hogy az országának felföldjén lakó tibetiek közül válaszszanak számomra három egyént, kik podgyászomat s köny-veimet rendes fizetésért tovább szállítsák s velem Zangskárig utaz-zanak. A tisztek adtak egy embert írott rendelettel a kanumi basuntramhoz,***) hogy szükségeimnek a lehetőségig eleget tegyen a hordárok kérdésében. Találkoztam vele Nahoban, de ő nem tu-dott hordárokat szerezni és levele a Piti-ben lakó kharponhoz +) szinte eredmény nélkül maradt. Ez volt oka, hogy oly lassan halad-tam előre.

4. A nahoi basuntram, kérelmem következtében, útitársamul egy öreg embert jelölt ki; hangi születésű, neve Padma. Ezen ember június 26-tól maiglan nálam maradt, s fizettem nékie ellátáson kívül tizenkét rúpiát. Ha valami fontos közleni valója lenne Önnek a

kor-*) Ezen tartomány neve többfélekép íratik: Besahr, Busahir, Bus-saber, Besaher.

**) Máskép Sutlej.

***) Basuntram = kormánytisztviselő.

mánytól vagy az Asiatic Society részéről, azon esetben ezen hangi lakos Padma kész visszatérni, vagy ha nem, a télen át velem maradni.

5. Busahir területén nem találok semmi nehézséget utániban, ládáim kevés fizetésért tovább szállíttatnak oly sebesen, a mint óhaj-tom. De az út arra Zangskar felé nagyon tekervényes. A legegyene-sebb út Kulún és Lahul-on visz keresztül. Pukdal, a hol most vagyok, négy napi út Lahul felső részétől.

6. Kamimban — felső Busahirban — megérkeztemkor úgy értesültem, hogy egyéb tibeti könyveken kívül meg van ott egy nyom-tatott példánya a Kah-Gyur- és a Stan-Gyurnak; erről már másutt jelentést tettem; megnéztem e müveket; le vannak ezek rakva egy szobában, Béli Rám házában; azt mondják, hogy nagyatyja szerezte azokat, Teshi lhunpo vidékén. A vallás szolgái Kanum- és Sungnámban fél-hindúk; ők a tibetieket utálják és gyűlölik, mivel ezek marhahússal élnek. Általában véve nagyon tudatlanok s nem beszélik jól a tibeti nyelvet sem.

7. Mitnhogy nem valék képes azon országban eléggé értelmes emberre akadni, a ki a tibeti nyelvet jól tudja, sem pedig szert tenni azon nyelvtani könyvekre, melyek az én nyelvtanomnak és szótárom-nak alapúi szolgálszótárom-nak: ott hagyám Busahirt s Pitin és Lahulon át Zangskarba utaztam. Ez országokban akadályokra akadtam az esős időszak és a hordárok hiánya miatt; különben egész utamban semmi más hátrányt vagy kellemetlenséget nem tapasztaltam, kivéve hogy hordárokra nem valék képes oly könnyen és oly hamar szert tenni, a mint óhajtottam volna.

8. Megérkeztem Teeshaban, Zangskarban, a Láma falujában augusztus 12-én. Ő akkor távol volt üzleti ügyekben, Tibet pusztáin.

Vártam mindennap visszatértét, s meg is jött szeptember 26-án.

Most már megkötöttem vele a szerződést tervezett munkám bevég-zésére. Lekötötte magát, hogy itt marad és dolgozik november 10-től kezdve a jövő év nyári solstitiumáig, velem lakván a pukdali zárdában, családja birtokához tartozó egyik szobában.

9. Felszámítottam jövendőbeli kiadásaimat. A kezem közt lévő pénzösszeg elégséges fog lenni, a míg Sabathuba visszatérek, a mit jövöl826-ki év októberére tervezek s miután a Láma óhajtása, hogy odáig elkisér, Ígéretet tettem neki, hogy ráadok még a fizetéséhez, na szorgalmas lesz tanulmányaim elősegítésében. Engedélyt kérek

tehát ezennel, hogy őt magammal vihessem. Pitiből a legrövidebb ut visz le Busahirban fekvő Sran hegységbe.

10. Mindennap megfordul lelkemben azon nagy lekötelezettség, mely alá engemet a calcuttai kormány, Willock őrnagy és testvére, Mr. Moorcroít, kegyed, dr. Gerard, Nicholson adjutáns és mások helyeztek. Ezen urakat volt szerencsém személyesen megismerni, óhajtásom ez alkalommal kifejezni nekik legmélyebb tiszteletemet és hálámat. Folytassák kérem, Uraim, jó akaratjukat egy idegennek irányában a jövőben is, kinek legfőbb óhajtása az, hogy kegyeiket megérdemelje és hirdettesse szívességüket.))

Ezen közleményt Kennedy százados elküldötte Calcuttába a kormányhoz s az a külügyi ministerium levéltárában feltalálható.

Az erre következő levele Csornának 1826-ki augusztusban kelt s az Asiatic Society titkárához szól. Ez is Kennedy százados közve-títése folytán került dr. Wilson kezében, s a Society levéltárában létezik.

A százados így írt ez alkalommal:

Kennedy százados levele

Dr. WÜRonhoz az Asiatic Society titkárához.

Kelt Sabathuban 1826 szept. 5-én.

«Örömmel küldöm a levelet, melyet Önhöz czímezve tegnap vettem azon magyar úri embertől, a ki most Zangskar tartományban él, s a kinek megérkeztét itt a jövő novemberre várom a pukdari zárdának Lámájával. En úgy hiszem, hogy óhajtása lenne Calcut-tába utazni, ha a megkívántató úti költséget előlegeznék számára.

0 jelenleg egyedül barátjainak kegyadományára van utalva minden-napi szükségeinek fedezésében *) és ha Ön szert tehetne néhány száz rúpiára, akár az Asiatic Society, akár a kormány részéről, meg vagyok győződve, hogy a pénzt nem lehetne tiszteletreméltóbb egyénre és jobb czélra fordítani.

Szerencsésnek fogom magamat érezni, ha közvetítő lehetek a vele való érintkezésben* stb.

*) Ezt tévedésből írta így Kennedy, a mint a következő saját levele tanúsítja, 1827-diki január 17-dikóről keltezve.

Hasonló szívességgel írt Kennedy százados főnökéhez Umbal-1825. év november 16-én.

Az imént említett levél Csornától az Asiatic Society titkárához apukdali zárdából 1826-án augusztus 21-ről így szól:

«Sir!

Van szerencsém elismerni múlt évi augusztus 10-kéről kelt levelét egy röpirat kíséretében, mely érdekes tárgyakat tartalmaz ugyanazon tanulmányok felől, a melyekkel én most foglalkozom.

De minthogy az nagyon későn érkezett kezeimbe, tudniillik csak ez évi június 26-án, azon egyén, aki idehozta, nagyon henye és kóborló ember volt, annálfogva nem mertem reá bízni válaszomat; bocsánatot kell tehát kérnem, hogy feleletemet elhalasztottam.

Nem voltam oly szerencsés ideérkeztemkor, a mint Sabathuból történt elutazásom alkalmával reménylettem. A Láma igen hanyag volt a tanításban fe csak rövid ideig maradt velem. Azóta nem valék képes más egyént találni, a ki czélomhoz segítsen. Bizonytalanságban vagyok tehát, hogy müveim hogyan fognak sikerülni, s mennyire lesz képességem azokat kidolgozni úgy, a mint Ígértem. Ha ezen körülmények között kötelezettségeimet minden tekintetben be nem válthatnám, biztosítom Önt, hogy készen lesz, ha nem is mind az, a mit terveztem, legalább a nyelvtan, oly mutatványok hozzáadásá-val a tibeti nyelvből és literaturából, melyek elégségesek leendenek arra, hogy ösztönözzék a jövőkor tudósait, belebocsátkozni az ázsiai irodalom ez ágának tanulmányozásába.

Nagyon lekötelezett Ön leveleimnek ismertetése- és azon meg-jegyzéseivel, melyeket rólok kifejezni szíveskedett. Mindaz, a mit a tibeti nyelv felől a «Quarterly)) folyóiratban találtam, nagyon hibás volt. Nem fogom ez alkalommal a helytelenségeket elöszámlálni ; remélem, hogy idővel képes leendek, kétségtelen tekintélyek nyomán, megjelezni biztos alapját ezen érdekes nyelvnek.

Engedelmet kérek feleletem elkésése és rövid volta miatt. Visz-szatértem után szerencsésnek fogom magamat tartani, ha mind azt, a mit megtanultam, Önnek rendelkezésére bocsáthatom.»

Egyébiránt stb.

Hazánkfia második zangskari útjából 1827. évi január elején

Kiiröti C*. Sándor m. 5

tért vissza, megrakva ugyan irodalmi kincsekkel, de elégedetlenül, a mint látjuk, mert Láma oktatójában csalatkozott, mi érzékeny és lelkesült valóját mélyen érintette és lehangolta.