Bekövetkezhető halálom esetére, vagy ha e küldöttség útjába valami akadály gördíttetik és itt kellene vesztegelnünk azon a

határnapon túl, melyet én Csornának említettem: akkor a kormány indíttatva erezhetné magát arra, hogy Csornának jelenlétét Calcut-tában szükségesnek tartsa: ily esetben személyem iránt különös kegynek venném, ha Csornát kétszáz rúpiára (kétszáz ezüst forint) menő összeggel ellátni méltóztatik. Ezen összeg födözésére Calcut-tára szóló utalványomat ezennel ide zárom.

Egyébiránt stb.»

E levél fontos értesítést ád a Mr. Moorcroft és honfitársunk között kifejlett viszonyról, melyet kellőleg méltányolva, szükséges, hogy itt különösen kiemeljünk. Első találkozásukról Csoma említést

Köröit C$. Sándor m. 3

tesz fenközlött levelének 10-ik pontjában; Moorcroft naplójában — melyet ez utazó halála után dr. H.H. Wilson kiadott— e találkozásra nézve a következő sorok vannak följegyezve az L kötet 338. lapján :

«Dras felé vezető utamban Alexander Csoma de Körössel találkoztam, egy európai emberrel örmény viseletben, a ki Magyar-országból Tibetig utazott szárazföldön. Velem maradt több ideig s miután Ladakot elhagytam, a kbaluntól (minisztertől) engedelmet nyertem számára, hogy Zanskar tartományban fekvő Yangla nevű zárdában maradhasson a tibeti nyelvnek megtanulása végett. Mívelt-ségétől és tudományosságától elvárhatni, hogy e tárgyakra nézve helyes értesítést fogunk tőle kapni.»

E két levél tisztába hozza ama fontos körülményeket Csoma életében, melyek felől eddig annyi balfogalom terjesztetett.

Utazónk eredeti terve kétségkívül az volt, hogy Közép-Ázsiának éj szaki részei felé tartson, a mint Hegedűs mondja «ha valahogy behatolhatna China éjszaki tájához* és valóban látjuk is Csoma sza-vaiból, hogy ő határozottan Teheran-, Khorassán- és Bokharának ment, s onnan folytatva életveszélyes útját tántoríthatlanul, Balkh-, Kulum- és Bamianon, Hindu Kush hegylánczon keresztül, 1822. évi január 6-án elérte Kabult, Afghanistan fővárosát. Innen útját Lahor felé vette azért, hogy Kasmírba hatoljon, a hova 1822. évi ápril 14-én csakugyan meg is érkezett. China éjszaki tájaihoz útja Yarkandnak vezetett volna; el is ment ő Lehig, de itt azt tapasztalta, «hogy az út költséges és keresztény emberre veszélyes», mivel Csoma álruhába soha sem öltözködött. Több napi veszteglés után tehát elhatározá, hogy Lahorba visszatér. Ez útjában, a mint már említve volt, Moorcrofttal találkozik véletlenül, ki szívesen fogadta a magyar utazót és Csoma nála maradt hónapokig. Moorcroft ez alatt Csoma kezébe adja Páter Giorgi Alphabetum TibetanuméX, mit hazánkfia áttanulmányozott s ebből kedve jött megtanulni a tibeti nyelvet ama föltétel alatt, nha mindennapi szükségeit ellátják*. A képzelt ok tehát, mintha a magyar és a tibeti nyelv között előtte feltűnt hason-latosság miatt adta volna magát Csoma a tibeti nyelv mívelésére, sem itt, sem másutt adataink között megpendítve — nincsen!

Az angol hatalom az időtájban terjeszkedett minden irány felé Közép-Ázsiában; kétségkívül előnyt láttak az angol kormány tisztjei abban, ha a tibeti nyelvvel, mely oly terjedelmes, de akkoron európai ember előtt mondhatni egészen terra incognita volt,

megismerked-hétnek, azon czélból, a mint dr. H. H. Wilson találóan megjegyezte imént idézett munkájában,*) «hogy a körülöttünk lakó népeket helyesebben megismerjük és barátságos közlekedést tartsunk fenn közöttük és magunk között, nemcsak üzleti és politikai előhaladás szempontjából Nagy-Brittannia keleti birodalmát illetőleg: de azért is, hogy viszonyunk eszközlője legyen egy sokkal fontosabb ered-ménynek, tudniillik hogy megismertessük a még félig barbár népe-ket a szorgalom, és polgárosodás áldásaival.»

Csoma késznek nyilatkozott ily messzeható czélra úttörővé lenni. Erre Moorcroft és Csoma között megtörtént az egyesség.

Az előbbi ellátta honfitársunkat költséggel, melyet kormányának betudott,**) Csoma pedig a maga részéről saját keze irásávalmeg-igérte, hogy «hű leszek Ígéreteimhez*.***)

Hiteles kútforrás nyomán nem lehet tehát állítani azt, hogy Moorcrofttftl való találkozása előtt Csoma a tibeti nyelvre, mint kiváló tanulmányainak tárgyára, valaha gondolt volna. Annak nyo-mára sem tudunk akadni sehol, mintha Csoma azt állította volna, hogy a magyar nyelv a tibeti nyelvvel valamely közeli rokonságban állana. Erre még alább visszatérünk.

Csoma levelének utolsó pontja, hol érzékeny aggodalmak közt várja hányatott sorsának eldöntését a calcuttai kormány által, rész-vevő rokonszenvet fog gerjeszteni még ma ÍB az olvasóban. Az ango-lok hatalma akkor még sok küzdelemnek nézett eleibe. RanjitSing még hatalmas uralkodó volt az öt folyam partjain, a Panjab-ban, mely csak véres csaták után lett angol tartománnyá. Nem csoda tehát, ha az idegen európai emberre gyakran mint egy ellenséges hatalom imissariusára tekintettek és valóban nem ok nélkül oly bizonyíté-kokkal szemben, mint például azok voltak, melyek az orosz kormány által kiküldött Aga Mahdi Rafael zsidó származású emberre vonat-koztak.!)

*) Moorcroft's Travels. Edited by H. H. Wilson.

**) Lásd Frinsep levelét a kormány titkárához a IX-dik szakaszban.

1834-dik óv január 5-dikóről.

***) Lásd a Kennedy századoshoz fent közlött levelének 17. pontját.

f) Lásd Moorcroft's Travels: vol II. p. 383. A hol a következő jegyzetét találjuk Moorcroftnak:

«A levél Nesselrode által volt aláírva és szerkesztve Sándor czár parancsára, Aga Mahdi Rafael abban úgy mutattatik be, mint kereskedő

«s udvari tanácsos (Aulic Councillor) s Banjit Singnek volt ajánlva, mint 3*

Bizonytalan helyzetében három hónapig kellé várakoznia a válaszra; a mint azt a következő második leveléből megtudjuk*

Ez, valamint az első levele Csornának, most lát először napvilágot egész terjedelmében.