Kikre bízzuk a gyermekek n evelését? — Minő módon oktassuk vallási tekintetben a gyerm ekeket ? — Ennek folytatása ifjú
korukban. — A kér. oktatásban való részvétel. — A mentségeké m elyek színe alatt ném elyek a hitoktatás alól magokat kivon
ják. — Az első gyónás. — A lelkiatya választása. — Miként kell a szt. m isét hallgatni ? — Az első áldozás. — Az első
szt. áldozás legyen ünnepélyes. — Bérmálás.
I.
Azon kérdés merül fel, mikép teljesíthetik a szülők legkönnyebben kötelességüket gyermekeik neve
lését illetőleg?
Némelyek az első legjobbhirű nevelőintézetet választják, melyben mindenre oktatják a gyermeket;
mások a szerzeteseknek nyújtanak előnyt, ezekre aztán minden, a gyermekük iránt való kötelességüket átruházzák. Ismét mások oly tanítókat választanak, kik iránt bizalommal viseltetnek és kikre a nevelés körüli kötelmeiket egészen átruházzák. Engedjék meg az ilyen atyák és anyák, hogy nekik három dolgot
ajánljak,
1. Olyan tanítóknak adják az elsőbbséget, kik a vallásoktatást és annak gyakorlati alkalmazását többre becsülik, mint azon ismereteket, melyek csak a gyer
mek eszét megnemesiteni vannak hivatva. Ha vala
mely atya vagy anya széleskörű ismereteiről hirnévre vergődött tanitónak adná az elsőséget, jóllehet az illető hit dolgában igen gyönge lábon áll, azon nagy veszélynek tenné ki magát, hogy későbben igen érzé
kenyen csalatkoznék. Bírjon bár az ilyen tanító minden kigondolható ismerettel, ha tanulását nem a hitnek szilárd alapjára építi, nem szabad őt válasz
tani ; mert a Sz. Lélek világosan mondja, hogy a tudomány, melyet isteni félelemmel szerzünk, minde
nek fölött áll. »Quam magnus, qui invenit sapientiam et scientiam, séd non est super timentem Dominum.*
Bármily nagy is, a ki bölcsességre és tudományra talált, nem haladja meg azt, a ki istenfélő. Jéz. Sir.
Fia. 25 r. 13 v.
Bizonyosan azt vetik ellen : Vájjon nincs-e a gyermekeknek külön hittanárjok? Mily korlátolt fel- fogásuak az ilyen szánandó szülők, kik azt hiszik, hogy hetenkint két félórai hitoktatás elég arra, hogy az ifjú szívbe a jámborság beoltassék. Hiszen manap már mit sem törődnek a keresztény neveléssel.
Épen azon nevelő-intézetek a legkedvesebbek és legkeresettebbek, hol semmi vagy csak igen kevés súlyt fektetnek a vallásra.
Az ifjak mindenesetre megtanulják mindazt, a mi szükséges, hogy a társaságokban mindjárt eleinte ügyesen mozoghassanak, finomul és Ízléssel öltöz
ködni is tanulnak, teljesen jártasak a pharaók, a
khánok, kalifák, Brahma és Lama történetében, de nem tudják, hogy a gyónás csak akkor érvényes, ha bánatot indítunk; továbbá sem az apostoli hitvallást, sem az Or imádságát nem tudják fejtegetni és értelmezni. És még panaszkodnak, hogy mindenütt az önzés uralkodik és a társadalmi kötelékek meg
lazulnak.
Másodszor azt ajánlom a szülőknek, hogy időn
ként igyekezzenek meggyőződést szerezni arról, vajon gyermekeik az erényben ép úgy előrehaladtak-e, mint a tudományokban. Ez semmi esetre sem nehéz;
mert az Üdvözítőnek mondásaként a fát gyümölcsei
ről ismerjük meg.
Ha tehát tapasztaljátok, hogy gyermekeitek kö
zönyösek Isten és az isteni dolgok, valamint az egy
ház és vallási kötelmeik irá n t; ha látjátok, hogy gyönyörködnek a világ hiúságaiban, azokban örömü
ket lelik, akkor és ezen nem is kételkedhettek, Istent rövid idő múlva egészen elfelejtik, hogy csak a vi
lágot, a kicsapongást és a nagyravágyást szeressék.
Ez esetben sietve vegyétek őket ki az ilyen intézet
ből, nehogy teljesen elromoljanak. Ha azonban oly szerencsések volnátok, hogy oly tanítóra akadtok, kiben teljesen megbízhattok, akkora körülményekhez képest legyetek segélyére fáradozásaiban, büntetvén, intvén, vagy jutalmazván.
Azonban az atyai kötelességet igen szűk körre szorítanátok, ha azt vélnétek, hogy kötelességteket teljesítettétek, mihelyt a gyermek nevelését jeles tanítókra bíztátok.
Azon szülőknek, kik gyermekeiket otthon tanít
tatják. vagy kiknek gyermekei sokkal fiatalabbak, sem hogy idegenek gondozására bizhatnák őket, mond
hatnám, egész sajátos tanitói tisztet kell betölteniök.
Lássuk ezt közelebbről.
A szülőknek és különösen a keresztény anyák
nak, mihelyt gyermekkel áldja meg őket az ég, ezeket a boldogságos Szűznek kezei által fel kellene aján- laniok az édes Üdvözítőnek, ki annyi jelét adta a gyermekekhez való gyengéd ragaszkodásának, a ki magához kivánta bocsájtatni őket, ki mindazokat szivesen fogadta, a kiket csak az anyák hozzá vittek és a ki oly szeretetre méltóan megáldotta őket. így ajánlta fel Mária egyetlen fiát a mennyei Atyának ; úgy tőnek a jámbor anyák a kereszténység első századaiban. Mindjárt születésekor fel kell a gyer
meket ajánlani.
Ismételjétek ezt a keresztelés napján; kérjétek Istent, hogy vegye ezen gyermeket különös ótalmába és kérve kérjétek, hogy mentse meg azon szeren
csétlenségtől, hogy a keresztségben nyert ártatlan
ságnak fehér ruháját bemocskolja.
Blanka királyné, sz. Lajos, Francziaország ki
rályának anyja, mély áhitattal arra kérte Istent, hogy inkább halljon meg fia, mintsem oly szerencsétlen legyen, hogy csak egy halálos bűnt is kövessen el;
és a történetírók szerint sz. Lajos haláláig sértet
lenül megőrizte a keresztségben nyert ártatlanságát.
Mihelyt dadogni kezd a gyermek, abba helyezze
II.
az anya büszkeségét, hogy gyermekeinek első szagai Jézus és Mária édes nevei legyenek; ne igyekezzék az unalomig egyik másik nevetséges szót úgyis gyönge elméjébe vésni. Nemsokára eljő az idő, mi
dőn lassanként előkészítheti gyöngéd szivét Istennek szeretetére, mielőtt esze képes volna őt felfogni- Mint jó anya érintesse ajkával minden este az Üdvözítőnek, vagy a boldogs. Szűznek képét; szok
tassa rá, hogy megáldott érmet hordjon nyakán és evvel térjen nyugalomra. A tisztelet, mdyben előtte ezen szent képeket részesíted, lassankint tiszteletre méltóvá teszi azokat maga előtt. Nagy örömmel em
lékezett vissza sz. Alajos arra, hogy mihelyt az Urat megismerte, azonnal szeretetének egész hevével szolgálatára szentelte magát.
Oh mily könnyen nyerhetik meg az anyák ily módon gyermekeiket Isten szeretetének. Igen, már a legzsengébb korban tanítsák gyermekeiket Istennek szeretetére, adják nekik elő a katekismusnak elemeit, tanitsák imákra, melyeket azután reggel és este jámbor áhitattal velők együtt végezzenek, később az üdvösségre szükséges főbb igazságokat ismertessék meg velők. A káté, ezen fónséges és valóban nélkü
lözhetetlen könyv, legyen az első, mely a gyermek kezébe kerül, ezt tanulja figyelmesen és komolyan, mihelyt képes a magyarázatot megérteni.
III.
Midőn a gyermekek kívülről is meg tudnak valamit tanulni, magyarázzák meg a szülők a
tanul-magyarázatát használják. Jól iskolázott szülők igen könnyen kibővíthetik ismereteiket az ilyen tanítások által s így jobban megtudják gyermekeiknek a val
lás alaptételeit, a négy utolsó dolgot és főleg Jézus életét magyarázni. Jó volna a csodákat, az Üdvözí
tőnek példázatait, a hasonlatos és az egyes hit
titkok érteményét is érinteni.
Az Urjöveteli időszakban haszonnal beszélhet
nek gyermekeiknek az Üdvözítőnek gyermekségéről és ifjúságáról ; a böjt alatt keserves kínszenvedésé
ről és későbben dicsőséges feltámadásáról; minden
kor azonban az emberek iránti nagy szeretetéről, melyet az oltáriszentségnek rendelése által mutatott ki. E mellett a boldogs. Szűz Máriának tiszteletét sem szabad elhallgatniok, hiszen Mária^ tiszteletéről elég könyvünk van. A gyermekek szeretik a legen
dákat és a vonzó elbeszéléseket. Ezt felhasználhat
ják a szülők és beleszőhetnek valamely szentnek élettörténetéből hasonló részleteket. Oh, ha a szülők a helyett, hogy valamely haszontalan adomákkal mulattatják gyermekeiket, ezen magasztos előképekre figyelmeztetnék őket, mily mélyen bevésődnék a gyermekek szivébe a vallás és jámborság.
IV.
A fenntebbiekben kimutattuk, hogy a tanítást illetőleg, mi a szülőknek különös kötelessége; de evvel nem szabad beérniük, Istentől az egyház veze
tésével megbízott lelkészeket segítségül kell venniök.
nak nyilvános magyarázata igen nagy fontosságnak.
Igen kívánatos volna, hogy a hivők mind részt ve
gyenek ezen előadásokban.
Némely vidéken igen rósz szokás kezd lábra- kapni, hogy t. i. a gazdagabb szülők ma már nem küldik gyermekeiket a keresztény oktatásra, azon különös ürügy alatt, hogy nagyon közeli érintkezés
be jönnek a közönséges szegény gyermekekkel. El
tekintve attól, hogy az ilyen eljárás igen sértő, hom
lokegyenest ellenkezik az evangélium szellemével.
Napjainkban hangosan követelik a polgárok az egyen
lőséget. Ezen követelés bizonyára korunk egyik leg
nagyobb vétke, azonban a keresztényeknek egyen
lősége Isten házában, az Isten és az emberek előtt a legmagasztosabb képe az igaz és valódi jámbor
ságnak. Vájjon nem-e ugyanazon keresztség, — egy és ugyanazon töredelem, egy és ugyanazon oltári szentséghez járul minden keresztény ? Szóval, vájjon nem ugyanazok-e a szentségek az összes keresztény
ségre nézve? Nos, hasonlóképen a keresztény tani- tás is egy és ugyanaz, s ez azon tanitás, a melynek terjesztésére jogszerűen csakis a lelki pásztorok van
nak hivatva. Mennél magasabb állást foglalnak el tehát a szülők a társadalomban akár származásuk, akár méltóságuk, akár pedig hivataluknál fogva, — annál inkább tartsák szt, kötelességöknek gyermekü
ket a lelkipásztor előadásaira mennél buzgóbban el
küldeni. Példájok mindenesetre igen nagy befolyással leend a köznépre, elannyira, hogy ez még a legközö
nyösebbeket is példájok követésére fogja serkenteni.
a lelkipásztori tanítástól, mert — úgy mondják — sok a dolguk s így nem őrködhetnek gyermekeik felett, annál kevésbbé bízhatják mások kezeire ; külön
ben nem elleneznék, hogy gyermekeik a hitoktató
nál vagy más alkalmas egyénnél magán órákat vegye
nek. Hogy helyesen cselekesznek, megengedjük; de vájjon, hogyan bújnak ki a jó példaadás kötelme alób a mely tudvalevőleg oly nagy hatással van a soka
ságra. Jól figyelembe veendő, hogy tudnia kell min
denkinek, miszerint a vallási kötelmek kivétel nélKül mindenkit egyenlőképen köteleznek.
VI.
Elközelget lassankint azon idő is, midőn a gyer
mekeket a gyónásra kell oktatni. Nem akarom e helyen a méltó gyónás feltételeit egyenkint felsorolni;
felteszem, hogy tudjátok. Itt csak néhány módot szándékom közölni veletek, a melyek teljesen képe
sítik a gyermekeket a méltó gyónásra.
Mindenekelőtt, szülők, úgy tüntessétek fel gyer
mekeitek előtt a gyónást, mint valamely igen kívá
natos és üdvös dolgot. Adjátok tudtukra, hogyha magokat jól viselik, jutalomképen meggyónhatnak ; azután indítsátok őket bánatra, mondjátok, hogy meg
bocsáttatnak minden vétkeik s hogy leikök isteni Megváltójok vérében újra megtisztul, hogy a jövőben égészen más életet kell folytatniok s hogy mostantól fogva különös módon Istennek tulajdonúivá lesznek.
reájok nézve gazdag kegyelemforrás, de a mely ré
szükről komoly szándékot tételez fel. A keresztény anya, midőn gyermekét a gyónásra előkészíti, a követ
kező utón halad : Feltéve, hogy a gyermek a legfon
tosabb hitigazságokat tudja, hasonlóképen a minden keresztényre szükséges imákat folyékonyan el tudja olvasni, a jó anya mindenekelőtt azon lesz, hogy gyermeke a Szentleiket segítségül hívja elkövetett hibáinak megismerése ezéljából; azután minden lehető módot magragad, hogy gyermekében bánatot keltsen s hogy őt szorgalmas lelkiismeret-vizsgálásra ser
kentse. Vizsgáld meg magadat, gyermekem, — fogja a jó anya mondani — ha nem vétkeztél-e gondola
tidban, nem kivántál-e másnak gonoszt cselekedni, vagy kárt okozni, nem ragaszkodtál-e sokáig e gon
dolatodhoz, bár tettleg nem is követtél el rosszat ? Minő szavakra fakadtál haragodban; nem ejtettél-e ki daczos, gőgös szavakat, nem fenyegetőztél, akara- toskodtál, hazudtál-e haragodban? Gondolj csak vissza, hogyan végezted rendes im áidat; nem mulasztottad-e el azokat némelykor; vájjon otthon, de főleg a temp
lomban ájtatosan viselted-e magadat? Elvégezted-e mindennapi iskolai feladványodat? Szerényen, ren
desen viselted-e magadat az iskolában ? — A fiatal leánykákhoz ezeken kívül még a hiúságról és pipe
réről s különösen a tétszvágyról is intézhet a gondos anya kérdést. A fiuk ellenben vessenek számot ön
magokkal játékjok, tréfáik, társaikról, szabad idejökről, hogy megtudják, vájjon a nevezett körülmények között nem vétkeztek-e ? Az anya egyik főfeladata inteni
titkoljon el, hogy az álszégyennek ne hódojon; meg kell mondania, hogy az bűn és, ha nagy vétket hall
gatott el, a helyett, hogy bűneinek bocsánatát meg
nyerné, szentségtörést követ el.
Közölje gyermekével azt is, hogy a gyóntató atya a legszigorúbb hallgatásra vagyon kötelezve. Ha ily módon a lelkiismeret megvizsgálást elvégezte, törekedjék az anya a gyermek szívét bánatra indítani.
A bánat elengedhetetlen kelléke a gyónásnak ; gyakran még az ifjak sem felelnek meg, mennyivel kevésbbé várható ez az oly gyermekektől, a kik oly könnyen vétkeznek, a kik sohasem hallottak arról, hogy bűneiket meg is kell bánniok. Magyarázzátok meg annak okáért, szülők, hogy a bánat a gyónás leg
lényegesebb része, mert annélküi a többi nem ér semmit.
Ha valamely gyermek súlyos bűnt követ el, tudassátok vele, hogy a menyországot elvesztette, a poklot pedig megérdemelte. Fessétek le a kereszttel kezetekben ama bűn borzasztó következményeit;
hány gyermek hullatott őszinte bánatkönyeket a kereszten keserű halállal kimúlt Jézus láttára ?
VII.
Ha ily módon a gyermeket előkészítettétek, válasszatok számára egy érdemes gyóntató atyát.
Némelyek azt hiszik, hogy bármely áldozó-pap jó a gyermeknek, a kiben a tetszetős modor az élettapasztalással s beható Ítélettel párosulva
meg-van. Elismert tény, hogy oly embert találni, kiben a megnyerő, tetszetős modor és hozzá ama bölcs elővigyázat, mely egyedül képesít a helyes, az ifjú
korhoz mért vezetésre, egyesítve vagyon, vajmi nehéz. A fő az, hogy csak most az egyszer válasz- szatok helyesen, mert későbben már gyermekeitek is élhetnek ugyanazon szabadalommal, a mellyel az egyház benneteket e tekintetben felruházott. A szü
lők gyakran azon hibába esnek, miszerint méltá
nyosnak tartják, ha gyermekeiket kényszerítik, hogy ezek lelkiatvjok megválasztásában utánok indulja
nak ; épen nem törődnek avval, ha gyermekeik aka
dályokat gördítenek elé, vagy épen ellenszegülnek;
ez a szülők akarata, engedelmeskedniük kell.
Némelyek azon meggyőződésben vannak, hogy e tettükkel hálájokat róják le azon lelki atya iránt, a ki talán a családért valamit tett, vagy iránta jó indulattal viseltetett. Az ilyenek azonban nem fon
tolják meg, hogy a gyónás és az udvariasság két különböző dolog s hogy semmiféle jó sem hason
lítható össze azon megbecsülhetetlen jóval, a melynek lelkiismeret-szabadság a neve.
Mások úgy vélekednek, természetesen elég helytelenül, hogy a lelki atya rossz néven venné, ha helyette másikat választanának; azonban nem látják be, hogy ilyféle előítéletekkel igen nagy mél
tatlanságot követnek el a lelki atyán, a mennyiben könnyelműséget tesznek fel róla, a ki gyónó gyer
mekeinek ebbeli szabadságát oly nagyra becsüli, s a ki akkor még jobban tiszteli őket, ha látja, hogy más gyóntató atyát választanak.
Végre ismét mások azt vélik, hogy a mely lelki atyába helyezték bizalmukat ők, ugyanahhoz kell minden velők közelebbi viszonyban levő ember
nek is ragaszkodnia. Ezek tehát nem tudják, hogy a bizalmat gerjeszteni igen. de soha reáerőszakolni valakire nem lehet. Az áldozópap, ha még oly szt.
is, nem lehet mindenki kedvére.
Ugyan miért nem volna tehát szabad minden
kinek azt választania, a k i e l ő t t szive legtitko
sabb gondolatait feltárni akarja, mivel épen őt tartja lelke megmentésére alkalmasnak ? A ki a lelkiis
meret felett hatalmat gyakorol, legyen az bárki is, az bizonyosan számithat arra, hogy egykor Isten előtt számot kell adnia mindazon szentségtörésről, a melyeket e szegény gyermekek elkövetnek, megfoszt
ván azon szabadalomtól a melyet az egyház minden gyermekének ad.
Még azon esetben is, ha a szülőknek fontos okaik volnának, melyek alapján gyermeküket ezen vagy azon lelkész kiválasztásától visszatartani akar
ják, soha ne kényszerítsék gyermeküket, hogy az általok kiszemelt egyént fogadja el, hanem engedje
nek nekik szabad választást.
Ha azonban észreveszitek, miszerint gyerme
ketek eltökélte, hogy másik lelki atyát választ, ta r
tózkodjatok minden szemrehányástól; elég okosak legyetek és tudassátok vele, hogy ismeritek szándé
kát. így fogjátok követni e tekintetben az anyaszent- egyház bölcsességét, a mely meghagyja a püspökök
nek, hogy az egyházi társulatokba néha-néha
rend-kívüli időben lelki atyákat küldjenek, hogy ez által közelebb hozzák magokhoz a társulat buzgóbb tagjait.
VIII.
Ha a gyermekek korukhoz képest első szt. gyó
násukat elvégezték, leginkább vasár- és ünnepnapo
kon már jelen kell lenniök a szt. misén. A szülőknek már jóval előbb meg kell magyarázniok e szt. titok fenségét, gyermekeikbe kell cseppegtetniök a hódo
latot, a melyet az Isten házában tanusítaniok kell s meg kell ismertetniök a módot is, a melyen a leg
felségesebb áldozat gyümölcseiben részesülhetnek.
Szóval tudniok kell a gyermekeknek, hogy a szt.
mise áldozat a kereszt áldozat megújulása, s hogy a kegyelmek, a melyekben általuk részesülünk, vég-
hetetlen becsüek.
Igen jó, ha a pap által végzendő imák a gyer
mekek imakönyveiben is bennfoglaltatnak, mert a nevezett imák elmondása által elejét veszik az ifjú
kori szórakozottságnak. Magyarázzátok meg gyerme
keiteknek, hogy a szt. mise leglényegesebb része az Úr felmutatás, mindőn is az áldozópap a szt. ostyát a híveknek imádásra mutatja, hogy midőn a pap áldozík, a mennyei eledel előizét már most érezzék s vágyódjanak azt valóságban magokhoz venni; ily módon korán hozzászoknak a gyermekek az áldo
záshoz.
Minden ájtatossági gyakorlatok között, a me
lyekre a gyermekeket szoktatjuk a szt. mise
áldozat iránti előszeretet foglalja el az első helyet.
IX.
Végre elközelg a boldog pillanat, melyben a gyermek először veszi magához Istenét és vele az áldozásban egyesül. Némely szülők megelégesznek azzal, hogy gyermekeiket életök eme legfontosabb mozzanata előtt, a czélból, hogy magokba szálljanak, néhány napra a zárdába küldik; minden esetre hat
hatós eszköz arra nézve, hogy gyermekeiket az első szt. áldozásra előkészíttessék, voltaképen azonban ennyi nem elegendő. Már jóval elő kell őket készí
teniük, le kell előttök festeniök Isten jóságát, a mely által oly nagy kegyelem részeseivé lesznek;
elő kell nekik sorolniok a méltó áldozás fenséges gyümölcseit. Mindenekelőtt azonban a felől kell őket felvilágosítaniok, miképen készüljenek e megasztos szentség vételéhez s hogy mennyire kell magokra vigyázniok, hogy azt a lehető legméltóbban vehessék magokhoz.
X.
A napot, a melyen a gyermek legelőször áldozik, ne csak a gyermek maga, hanem az egész család is kiválóan ülje meg, mert hiszen az egész család osztozik az első áldozó szerencséjében. Öltöztessétek e napon az egész ház népét ünneplő ruhába, de valamennyi között az áldozó gyermek legyen a nap hőse, mutassátok ki iránta ma minden elézékeny- ségteket, figyelmetek- és gyengédségteket. Kiváló gondotok legyen ruhájára, a nélkül azonban, hogy
valami rendkívüli súlyt fektetnétek reá, nehogy szó- rakozottá tegyétek őt, vagy pedig épen e szt. napon pipere vágyát és hiúságát felébresszétek.
XI.
Igen üdvös, ha a gyermekek az első szt. áldo
zásuk után nem sokára a bérmálás szentségéhez is járulnak.
A szülők, a kik e tekintetben hanyagok, sok kegyelemtől megfosztják gyermekeiket, a melyek pedig elkerülhetetlenül szükségesek a gyermekeknek, hogy magokat példásan viselhessék és a vétekre való ezerféle kísérteteknek ellenállhassanak,