Meg kell óvnunk az ifjúságot a tévelytől. — Első tévely. Bizo
nyos áhitat gyakorlatok m egvetése, m elyeket babonásoknak szokás tartani. — Második tévely. A vallási kötelm ek elh an ya
golása. — Mennyire veszélyeztetik a fönt jelzett tévelyek a lélek üdvösségét. — Harmadik tévely. A vallási közöm bösség.
— Miként lehet a vallási közönyt kiirtani.
I.
Nem elég a gyermekeket a hitigazságokra csak megtanítani, hanem meg kell velők ismertetni a mó
dot is, miként maradhatnak mentek a tévelytől. A go
nosz ellenség ugyanis nem vesztegel s egyetlen, még oly csekélynek látszó alkalmat sem szalaszt el, hogy a búza közé konkolyt hintsen. Majd eszközül hasz
nálja a rossz és elvetemült barátokat, hogy a vallás iránti közönyösség konkolyát elszórják s hogy a mindenre oly könnyen hajló fiatal ember szivében a vallásos buzgalmat csökkentsék; majd meg se
gítségül hívja azon jó barátokat és rokonokat, a kik többször megfordulnak a családban és vajmi kevés tiszteletet árulnak el a vallás iránt a gyermekek jelenlétében, vallásos dolgokról szőtt beszélgetéseik
ben; majd végre rossz könyveket bocsájt áruba, a
melyeknek legfőbb czéljok az, hogy a kath. egyház ócsárlása által az olvasó szivében kioltsák a kath.
hit világát. Ezen átkozott, istentelen iratok nevetsé
gessé teszik a papságot, a kath. egyház szokásait, pelengére állítják az egyházi rendet. Ezen aljas utón adják be a gyermekeknek a tévely mérgét észrevét
lenül s azt eredményezik, hogy a gyermekek hitükben oly siralmas hajótörést szenvednek.
Ügy hisszük, nem lesz fölösleges legalább is egy kettőt amaz átkozott eszközökből közölnünk, me
lyekkel a hitetlenség élni szokott, hogy a vallást lerontsa s a hit világát a keresztény szivében kiirtsa.
II.
Nemo repente fit summus Senkiből sem lesz egyszerre tökéletes vagy egyszerre rossz ember.
A hitetlenség terjesztői is azzal kezdik, hogy áldozataikat lassankint vonják el mindazon eszközök használatától, melyek hitök megerősítésére szolgál
nak. Először is nem szívelhetik, ha az ember előttök oly dolgokról beszél, a melyek szemeikben csak egy- ügyüségnek, balgaságok és babonáknak tűnnek fel, pl. az Istenanyjának és a szenteknek tiszteletére tartatni szokott kilencznapi ájtatosságok, a rózsa
füzér, a skapuláre, az érmek, a keresztényeknek egymás iránt való szeretete, különösen a csodák által hiressé vált bucsújáró helyek, a nem parancsolt bojt, a törödelem, bűnbánati gyakorlatok, szóval mindaz, a mi előttük fölösleges és lényegtelen. Mindazon áj- tatossági gyakorlatokat nagy gúnyosan álszenteske- kedéspek csúfolják,
Ez az első lépés a sülyedésre, erre törekszenek mindenekelőtt az ifjúságot rábirni. Szülők ! ha nem akarjátok,* hogy az ellenség átkozott ösvényén roha
mos léptekkel haladjon előre, rajta, emeljetek már az első támadás ellen valóságos sziklavárat.
Az anyaszentegyház mindig dicsérte, ajánlta, szentesítette a nevezett ájtatossággyakorlatokat, hó
doljon meg tehát azok előtt minden hivő és hasz
nálja azokat üdvösségére. Annakokáért mindig meleg tisztelettel szóljatok azokról, s soha egy alkalom se múljék el, midőn azokat nem gyakorolnátok; csak így tanácsolhatjátok azokat teljes joggal gyermekei
teknek is, tanácsotok gyümölcsöző leszen, mert pél
dátok vonzerővel fog hatni rájok. És ha azt találnák szemetekre vetni, hogy hiszen ezen ájtatossági gya
korlatok megfosztják a lelket rugékonyságától, bátran azt feleljétek, hogy épen a kevélység, a gőg, de főleg az önhittség, melytől vezéreltetve bölcsebbek akarnak lenni az egyháznál, butitják el az embereket.
III.
A kötelmekből folyó jó cselekedetek elmulasz
tásából egy másik, sokkal gonoszabb tévely szárma
zik, a vallásos gyakorlatok teljes elhanyagolása. Ez korunk főhibáinak egyike ; hogy leküzdhessük, meg kell ragadnunk minden fegyvert, melyeket az Ég kezeinkbe szolgáltat.
Sokan azt vélik és nyilvánosan is hirdetik, hogy a külső vallásgyakorlatok, minők: a gyónás, az áldozás, a szt. mise hallgatása, a templom-látogatás,
az anyaszentegyház parancsai: a böjt és önmegta
gadás stb. nem szükségesek s ezen véleményük- és nézetükhöz mint zsinórmértékhez szabják életüket is. Böleselminek magasztalt vallásuk csak annyiból áll: »tiszteld szivedben az Istent, s ne okozz fele
barátodnak semmiféle kárt.* Ezen osztály igen kevés hívőt számlál. Egy másik osztály nem oly szigorú, s csak azon parancsnak akar engedelmeskedni, a melyek neki épen tetszenek.
Meggyónunk és megáldozunk évenkint — mond
ják — a legnagyobb készséggel hallgatunk ünnep- és vasárnapokon szt. misét ; ennyi, úgy hisszük elég, ne követeljetek tehát tőlünk többet.
A böjtöt, önmegtagadást, a szt. beszédet stb.
csak emberi intézményeknek tekintik s mibe sem veszik. Az a különös, hogy ha az ilyen emberektől kérdezitek, mely vallás hívei, egész határozottan azt felelik, hogy katholikusok. Annyira fel világosodtak, hogy azt mondják, kétféle katholikusok vannak, az egyik az, a mely az anyaszentegyház parancsolatait megtartja s a másik meg az, a mely nem tartja meg, és mégis az egyik ép úgy üdvözülhet, mint a másik.
IV,
Az imént elősorolt tévelyek veszélyes volta abban rejlik, hogy a hitet magát támadják m eg;
azért is a legnagyobb kitartással kell ellene küzde- netek. Mindenekelőtt meg kell ismertetnetek gyer
mekeitekkel a kor romlottságát és még ezen
elő-adástok előtt utálatot kell keltenetek bennök azok iránt, a kik a vallást nyíltan, vagy alattomban rágal
mazzák, a kik elvitatják az egyház azon jogát, hogy parancsokat adhat s a hívőkre kötelezettségeket róhat.
Győzzétek meg őket erről gyengéd nyájasság
tokkal, de leginkább jó példátok vonzó erejével, bizonyságot tévén nekik arról, mennyire szivetekben hordozzátok az egyház parancsolatait. Ha kell, még a feddést és büntetést se kíméljétek, csak rábírjátok vallási kötelmeik pontos s lelkiismeretes teljesíté
sére. Ha most nem tartjátok feszesen a gyeplőt, ugyan mikor tartjátok majd szükségesnek a szigorúbb fellépést ?
Ismétlem, a tévelyek századunk rákfenéi; álta
tok elvakítva hanyagolja el sok keresztény vallási kötelmeit és oly életet él, a mely legkevésbbé sincs hitével összhangban.
Az előtt, a kik oly szerencsétlenek voltak, hogy az egyház parancsolatait megszegték, legalább beis
merték, hogy vétkeztek, meggyóntak, megjavultak s szigorú bünbánatot tartottak: manapság egészen más
kép cselekesznek, a kik az egyház parancsait lábbal tiporják. Hogy bűnösöknek ne tűnjenek fel a közön
ség szemében, eltagadják az egyház ama jogát, hogy parancsokat adhat. Ezzel különben nemcsak engedetlenségükről állítanak ki bizonyitványt, hanem bizonyságot tesznek fásult szivükről is, a mely a bá
nat és gyónásra képtelen.
Igen sokan téves nézetükhöz való makacs ra
gaszkodásuk által sokkal nagyobb hibába esnek : a vallási közömbösségbe. De ilyenek, mivel már jó régen felhagytak vallási kötelmeik gyakorlatával, nem csoda, ha minden ragaszkodásukat elvesztik a valláshoz. Minthogy sohasem Ízlelték meg a vallás nyújtotta vigaszt, dölyfük miatt végre is önmagok húzzák a rövidebbet. Rájok nézve a vallás közömbös dolog, előttök minden vallás egyformán jó.
Innen származnak a számos ép oly istentelen, mint erkölcstelen szólamok. A vallásközönyösség át
kozott zászlóvivői oly udvariasan, oly mérséklettel s oly szerényen terjesztik felforgató eszméiket, hogy nemritkán egész családokat, sőt buzgó kath. férfiakat is meggyőznek és hálójukba kerítenek, a kik ha ismernék ezen eszmék messzekiható erejét s a zászlóvivők gazságát, bizonyára utálattal fordulnának el az ilyféle káros elvektől. Pedig világos, hogy egy tévely sem oly veszélyes önmagában véve és következményében, mint épen ez. Ha csakugyan minden vallás egyenlően jó, akkor teljesen fölösleges volt Jézus Krisztusnak, Üdvözítőnknek e földre jőnie, mert már születése, földi élete, szenvedése és ha
lála előtt is volt igen sok, egymásnak ellentmondó vallásrendszer.
Hogyan, mi czélból alapította volna Jézus Krisztus kegyelmekben gazdag egyházát ? Minden vallást egyenlően, jónak tartani annyit tesz, mint azt állitani, hogy Isten nem sokat törődik azzal, ha
V.
így vagy amúgy gondolkodunk. Hiszen akkor elvet
hetnék a szt. Írást, mellőzhetnék a hagyományt és csakis azokat tarthatnék meg, a melyek nekünk tet
szenek, a többit elégethetnék. Ha minden vallás egyenlőképen jó, akkor teljesen mindegy, ha imádjuk Üdvözítőnket, Jézus Ktisztust, ha nem ismerjük el Istenünknek mint a pogányok; akkor mindegy, akár hiszszük az Oltáriszentségben való jelenlétét, akár tagadjuk, mint ezt a pogányok teszik; akkor tel
jesen haszontalanok a jócselekedetek, a melyeket ajánl az egyház.
A vallás-közönyösség rendkívüli káros követ
kezményeket von maga után. A mely keresztény ember szivébe belopódzott, az lassankint minden vallásbeli kötelességét elhanyagolja; szíve meghűl, minden vallásos érzelem kihal belőle. A hitben kö
zönyöstől igen gyakran azt lehet hallani: »Isten vagy sohasem nyilatkoztatta ki magát, vagy ha igen, nem kötelezett bennünket, hogy higyjünk szavának; a hitben közönyös nem ismeri el Jézus Krisztust Üdvö
zítőjének, Istenének, az egyházat édes anyjának. Tény
leg tehát valódi hitehagyott.
Helyes amaz állítás, hogy a vallásközönyösség a protestantizmusra, az Istentagadásra, a műveltség romlására vezet és ha e természetellenes iránynak szabad tért nyitnának, rövid idő alatt az egész emberi nem rombadőltét eredményezné.
VI,
A vallásközönyösség kárhozatos s veszélyes voltáról való meggyőződés, hiszem, mindenkit arra
ösztönöz, hogy annak kiirtására minden lehető esz
közt megragadjon.
Mindazonáltal mindenkor jó a figyelmet némely különös eszközökre felhivni. Könnyelműség a szeretet fogyatékossága. Mindenek előtt kötelessége az em
bernek minden tudatlanságot, mely mögött a köny- nyelmüség oly gyakran rejtőzik, száműzni. Ismeretes, hogy hitbeli kételyek nagyon sokszor csak eme tu
datlanságnak következményei, mely a könnyelműség útját egyengeti. Épen ezért gyermekeiteknek jó korán meg kell ismerniük ama méltóságukat, melyre a val
lás által emeltettek. Alaposan kell ismerniük ama fenséges jövendöléseket, melyek az Üdvözitő eljöve
telére, életére, tanítói hivatalára, szenvedéseire és halálára vonatkoznak ; tudniok kell továbbá legki
válóbb csodatetteit, valamint azt is, hogy a hitet a vértanuk ezrei vérükkel pecsételték meg; hogy jeles egyházatyák szóval és tettel védelmezték és hirdették, hogy ugyanezen vallás csodás módon az egész földkerekségén elterjedt, daczára a számtalan akadályoknak és különösen a századokon át tartó kegyetlen és véres üldözéseknek; hogy a világi ha
talmak és tévtanítók és hosszantartó támadásainak ellenére a szentszéket mégis az egyház alapíttatása óta a legkitűnőbb férfiak foglalták el ; hogy csodá
latra méltó tanítása sohasem változott stb.
Még a legélesebb ész is ily világos és nyomós bizonyítékok hallatára alázatosan aláveti magát a hit szt. igéjének. Ily módon nagyban fognak olvasmányok, tanítások, idézetek a gyermekek értelmének
felvilá-gositására, hitök megerősítésére hatni, elannyira, hogy ingatag vagy bizonytalan nem lesz soha.
A múlt századnak csaknem minden hitetlene halálos ágyán megbánta gonosz életét, napjainkban azonban fölvilágosultságnak tartják a hitetlenek, hogy úgy múlnak ki, mint az oktalan állat. Honnét e különbség? Egyszerűen onnét, hogy az előbbiek ke
resztény nevelésben részesültek és hogy minden ballépésök, melyet életökben elkövettek, sem volt képes szivükből azon tiszta és világos igazságokat teljesen száműzni, melyeket ifjú korukban tanultak, míg napjaink hitetlenei vallásunknak még alapigaz
ságait sem ismerik, hiányzanak náluk a legszüksé
gesebb ismeretek, melyekkel a kegyelem is működik, hogy a szendergő lelkiismeretet és az üdvös félel
met, mely itt az üdv kezdete, felébreszszék. Ezek ama nagy hátrányok, melyeket a vallás iránt való közönyösség okoz. Mindenekelőtt e közönyösség ki
irtására fölötte hasznos, ha a gyermekeknek sohasem engedjük meg, hogy hamis elveket hangoztassanak, melyből a vallási közönyösség származik. Minden vallás egyenlően jó, állítják ezt az istentelenek. De akkor a pogányság, Buddha papjainak szertartásai, a mohamedanismus, az emberevők vallása mind egyenlő és igy kell, hogy helyeseljék a bálványimádást is emberáldozataival együtt. Te azt mondod, a becsü
letes ember vallását sohasem változtatja, s így sze
rinted nem Isten volna már vallásunknak zsinór- mértéke, hanem az emberek t. i. a szülők, kiknek életünket köszönjük. Ezen vélemény szerint tehát a becsületes töröknek nem volna szabad a
mohámé-zsidónak mindig Krisztust kellene üldöznie; a becsü
letes perzsának mindig a napot kellene im ádnia;
mert, ha e tételt felállitod, következményeit semmi
kép sem vetheted el.
Hogy katholikus így beszél, az nagyon termé
szetes, mert hitének megerősítése mellett csodákkal telt századok tesznek tanúságot; oly sok bizonyíték van kezénél, hogy előbb kellene kétségbe vonnia józan értelmét, mint elhagyni hitét. De, hogy egy uj vallás követője, melynek tagjai egymástól elszakad
nak, mindegyik kénye-kedve szerint él, melyben ennélfogva összetartás és egység hiányzanak, hozzá még rossz, nem egyező és önmaguknak ellenmondó alaptételeket állít fel, a te nézeted szerint vallását nem változtathatná — jóllehet belátja annak hamis
ságát és rosszaságát; ez valóban nemcsak istente- lenség, hanem a legnagyobb esztelenség is volna.
Sokan állítják ugyan, hogy bármit hisz is valaki, az mindegy, csak becsületes émber legyen. De ezen állítás magában véve hamis, mert az az ember nem lehet becsületes, ki Isten iránt nem igazságos. Nem a legkiáltóbb igazságtalanság-e az isteni kinyilat
koztatástól megvonni a hitet, midőn a legmeggyőzőbb bizonyítékok állanak rendelkezésedre ? Nem felette nagy igazságtalanság-e Istentől ama szolgálatot és engedelmességet megtagadni, melylyel neki tarto
zunk? Mik vagyunk mi, hogy azt képzeljük, hogy Istennek meg kell elégednie azzal, mit neki önkényt adunk ? Mit tartanánk ama cselédről, ki azt mondaná : csak ne öljek és ne lopjak, azután bármit teszek,
szolgálatot? Igaz ugyan, hogy Isten nem szorul szol
gálatunkra. de nekünk, mint teremtményeinek nem szabad elhanyagolnunk az Őt megillető tiszteletet, mert kötelességünk Istennek engedelmeskedni, magas mél
tóságát elismerni, neki jótéteményeiért hálát adni?
vétkeink bocsánatát kiérdemelni és Őt segitségül hivni.
Hogyan volna mindez lehetséges, ha Istenről mit sem akarunk tudni ? Meggyőződésünk, hogy ezek megfon
tolását inkább azon czélból kell szivetekre kötnünk, hogy nektek eszközt nyújtsunk, melylyel magatokat a vallási közönyösségtől megóvhassátok, mintsem, hogy titeket azok megczáfolására kényszerítsünk. Isten
hez való szeretetetek, a szent hithez való törhetetlen ragaszkodástok és végre vonzalmatok gyermekeitek iránt megismertetnek veletek minden tévelyt, de egyszersmind eszközt is adnak kezetekbe, hogy azt ártalmatlanokká tehessétek.