Az emberi tekintetet nagyon szükséges leküzdeni. — Eszközök az emberi tekintetek leküzdésére. — A világszeretet leküzdé
sének szükségessége. — Igyekezzünk a világi h a jla to t elfojtani.
I.
Ezen szenvedélyek megfékezésére vonatkozó kötelmekről szóló értekezésünkben mindenekelőtt kívánatosnak tartjuk azon hibának különösen szük
séges leküzdéséről megemlékeznünk, mely az ifjú
ságra nézve nagyobb Isten csapása, mint a többi mind és ezen hiba az emberi tekintet.
Hogy ne legyen hiába a ti, a szerető gyóntató atyák s mindazoknak fáradsága, kik titeket a neve
lésben támogatnak, mindenek előtt arra törekedjetek, hogy gyermekeitek annyi önuralomra tegyenek szert, hogy a világ szeretetben ítéleteit kellő értékre szál
lítsák le, megvessék.
Nem is hinné az ember, mily nagy befolyással bír az ifjúságra a gúny vagy a dicséret, mily hatal
mas nálok a dicséret vonzó ereje és mennyire fél attól, hogy nevetségessé lesz. A világ, mely mind e két fegyverrel rendelkezik, valóban gyakran hasz
nálja azokat. §őt velők túlságosan visszaél, az becsüli
a bűnt és eltiporja az erényt; dühösen támad az egyház ellen és nem liágy fel sem csipős gúnyjával, sem a jámborság ócsárlásával; gúnyolódik a külső ájtatossági gyakorlatok felett, melyeket vakbuzgóság
nak tekint; a szentségekhez való gyakori járulást babonának nevezi, az áldozárral vagy szerzetessel való érintkezésnél gyanakodik, kárörömmel üdvözli a hitetlen és istentelen gyermekek rettenetes károm
lásait. Innét van, hogy annyira félnek, nehogy va
lahogy keresztényeknek nevezzék őket, E félelem folytán a vallási kötelmek némelyikét titokban tel
jesitik, melyekhez a meggyőződés gyenge maradvá
nyával hívek maradtak, ezt azonban csakhamar le
rázzák magokról, hogy annál inkább tartózkodás nélkül csatlakozzanak a hitetlenek sorához. Mások még tovább mennek : még hivőknek vagy jámborok
nak látszani is röstelnek, előnyt adnak annak, ha szabadelvűeknek, felvilágosultaknak, szabadgondol- kozásuaknak tartatnak.
Ifjú leányoknál ily féle kihágások sokkal rit
kábbak ; de azok között is találkoznak némelyek, kik örömest állanak a kor magaslatán s kik már semmi
től sem félnek, mint attól, hogy babonásoknak vagy jámboroknak tartsák őket.
II.
A fiatal ember, ki magát emberi tekintettől vezérelteti, menthetetlenül veszve van, mert a világ gúnyolódásaival csalhatatlanul vallástalan és kicsa
pongó életre fogja terelni. Csakhogy a világnak
vissza ne tessék, ítélte el Pilátus a Megváltót a ke
reszthalálra ; ugyan ez okból és pedig csak hogy a világnak tömjénezzenek, feszíti Őt fel újból a nap minden pillanatában oly sok keresztény. Ne kímél
jetek semmi fáradtságot, hogy gyermekeiteket az emberi tekintetektől megmentsétek, melyek üdvöket kérdésessé teszik. Adjatok nekik mindenek előtt jó példát és sohase szégyeljétek vallási kötelmeitek nyilvános teljesítését. Ne resteljetek mindarról be
szélni, mi a vallást illeti; végezzétek ájtatosan reggeli és esti imátokat, járuljatok a szentségekhez, vegyetek részt jámbor egyesületekben és jó csele
kedetekben. Szoktassátok őket ezen külső ájtatossági gyakorlatokhoz, melyek mindenkor a lélekhangulat nyilvánulásai, ne hanyagoljátok el azokat soha, különösen idegenek jelenlétében; szigorúan ügyel
jetek az asztali imára és az Űrangyalára, leg
alább délben és estve. Emlékeztessétek őket gyak
ran az evangélium azon fontos mondására, hogy ki sem szolgálhat két úrnak, hogy egyedül Isten ér
demli meg, hogy imádják, s hogy egyedül neki kell szolgálnunk; hogy csak azoktól kell félnünk, kik a léleknek ártanak; hogy Jézus minden bizonnyal meg fog bennünket tagadni mennyei atyja előtt, ha mi őt az emberek előtt megtagadtuk. Beszéljetek előttök utálattal a titkos társulatokról, hű képet alkossatok nekik ezen veszedelemről, mely már oly sok fiatal embert rontott meg. Bátorítsátok fel őket, hogy mindig készen legyenek Krisztus ellenségeit az ő egyházában bátran meggyőzni. Ily módon meg fogjátok őket óvni a világ veszedelmes tanításaitól s mindenesetre meg^
éritek a szerencsét, hogy őket az igazság, jog és erény nemes bajnokaivá fejlődni lássátok.
III.
Ha az emberektől való félelem legveszedelme
sebb csapdája valamennyi leánynak, akkora tetszvágy és a kivánság, hogy magokat feltűnővé tegyék, a legveszedelmesebb szenvedélye az ifjú leányoknak.
Ily veszedelemnél egészen különös felügyelet szüksé
ges. E gonosz hajlam az ifjú leánynál igen gyorsan vehető 'észre, mert e korban még nem könnyen képes a gyermek a színlelésre. E hajlam első kezdete gyak
ran már kicsiny, látszólag közönyös dolgokban mutat
kozik pl. dicséretben, melylyel mások ruháit elhal
mozzák, hogy ezt nekik is megtegyék; ha okos és szilárd nevelés nem nyomja el azonnal ezen első jeleit a hiúságnak, akkor csakhamar mértéktelen piperehajhászat lesz a következménye.
S ez mégis, csak kezdete a bajnak ; mert alig hogy ki vannak ily gyermekek első kívánságai elégítve, to
vább haladnak, nyilvánosan is akarnak tündökölni, sé
tálni akarnak s e czélra különösen a leglátogatottabb sétányokat szemelik k i; a legélénkebb bálokat, a legza
josabb ünnepélyeket, leginkább kedvelik; vasár és ünnepnapokon nem azon misét választják, mely a legal
kalmasabb és a gyülekezésre legczélszerübb órában tartatik meg; oh nem, ők épen s különösen azon misét látogatják, melynél legjobb alkalom nyílik, hogy ruhájukat, uj kalapjukat sokan megbámulják.
Ezen vágy láttatni és bámultatni, a barátnék és játszótársnék ruhájának szüntelen dicséretében
mutatkozik, továbbá abban, hogy mindjárt rossz kedvük van, ha nem jelenhetnek meg ép oly ruhában ; jelentkezik továbbá féltékenységükben, mindenféle beszédjükben és ócsárlásukban azok ellen, a kikkel piperében és fényben nem tudnak versenyezni.
Idővesztés, túlságos kiadások, idegenkedés a család
ban, folytonos tétlenség, mely őket minden hasznos és komoly foglalkozásra képtelenekké teszi s őket a jámborságtól s ennek következtében a vallástól elidegeníti — ezek a dolognak természetes követ
kezményei. Ha e fontos dolgok egyszer lefoglalták a szivet, akkor csakhamar elidegenítik őket az egyház
tól, a szentségektől, sőt magától Istentől is. Ily álla
potban minthogy erénye nincs, támasza s ellen
állási képessége sincs a heves szenvedélyek ellen.
A világ szelleme egészen elfoglalja, törvényt ír neki elő, lebilincseli olyannyira, hogy akaratlanul meghozza mindaz áldozatokat, melyeket a világ szelleme szerencsétlen rabszolgáitól követelni szokott.
A hiúság magában véve semmiesetre sem kicsapongás, feslettség, vallástalanság; de bizonyosan ezen borzasztó bajokhoz vezet, mert egyrészről te r
mészetes sajátosságánál fogva arra ösztönzi őket, hogy feltűnni akarjanak; másrészről mindazon vallásos erényeszközöknek útjában áll, melyek arra hivatva vannak, hogy az érzéki vágyakat elfojtsák az erény megőrzésére a veszélyes érzékiség ellenében. Mi által vetették meg a hajadonok, kik vétkes élet- módjokkal gyakran egész városokat botránkoztattak meg, romlásuk első alapját? Tekintsetek csak vissza gyermekségük első éveire és ázt találjátok, hogy
szenvedélyek ezen veszélyes örvényébe s tette létöket magokra s hozzátartozóikra nézve oly rombolókká.
Vájjon még most is kevésbe veszitek e csirát, mely, ha azt kikelni s növekedni engedjük, oly borzasztó következményekre vezet ? Ezek tudása azt hiszem elegendő okúi szolgálhat, hogy gondtalan álmátokból felébredjetek, s minden követ megmozdítsatok, hogy gyermekeiteket e bajtól megszabadítsátok.
IV.
Ha kérditek talán itt tőlem, hogy mi kivántatik ahhoz, hogy a leánykák világi hajlamait el lehessen fojtani, azt válaszolom, hogy nem lehet a választ egyhamar megadni, hanem e végből sok imára van szükségtek, és ez is csak úgy lesz sikeres, ha komo
lyan hozzáfogtok magatok is, hogy legyen eredmény A mint a leányka szivében a világi hajlam ébred ifjúságában, ne engedjétek, hogy tovább harapózzék, de még inkább óvakodjatok attól, nehogy még magatok tápláljátok bene e hajlamot. Némely szeren
csétlen anya még maga növeli leányában e világi hajlamot már kis korától fogva a hiú piperével, fel- diszítve és magával vivén gyermekét sétára, látoga
tóba, mint valami kis bábut és márionettet, hogy megbámulják. Vannak oly nők is, a kik másról nem is tudnak beszélni, mint leánykáik szépségéről, ked
vességéről, meg sem lehet mondani, mennyire dédel
getik és ápolják ez által bennük a hiúságot: eltelnek magokkal, tetszelegnek magoknak és mit sem
kivan-nak annyira, mint hogy másokkivan-nak tessenek. Miért is elkezdenek magoknak kedvezni, saját magokat szé- piteni s magokat bálványozni. Azért is már e korban állásukhoz illőleg kell őket ruházni, de kerülni min
dent, a mi fölösleges és őket feltűnővé teszi. És ha később az anya azt veszi észre, hogy leánya a korral mind nagyobb világi hajlamot árul el, szereti a pompát és a tükröt, komolyan intse meg és térítse észre, értesse meg vele, hogy ez annyi, mint saját testét bálványozni és e földön istenévé tenni, és hogy mennyire ellenkezik ez Krisztus szellemével, hogy valaki ily hiú hajlamot tápláljon. Ez pedig amit az anya prédikál, csak úgy foganatositható, ha az anya saját példájával megerősiti. Mért, ha az anya vizet prédikál és maga bort iszik, természetes, hogy leánya, legalább magában mindig ezt vetheti anyjá
nak szemére: előbb magadon segíts. Végül igen hat
hatós eszköznek bizonyúl, bár közvetve, oly tárgyra fordítani figyelmüket, mely alkalmas arra, hogy e veszélyes években egész érdeklődésüket magára vonja és fogva tartsa. Ez pedig nem lehet más, mint Krisztus szeretete. Az ifjúságban forr a vér és érze
lem és szüksége van valami táplálékra, és igy hogy egész hévvel ne karolja a világot át, kell, hogy komolyan az isteni szeretetre adják magokat. Némely nevelők, a kik modern szellemben nevelnek, a vallá
sosságot uncia és gramm számra adják be a gyerme
keknek, attól tartván, hogy vallási rajongókká nevel
hetnék őket, azért is a vallási titkokról nem sokat akarnak hallatni, s csak azt tartják szükségesnek, hogy a kér. vallási gyakorlatokból annyira szorítsuk á
gyermeket, amennyi elég arra, hogy mégis némi különbség legyen közöttünk és a protestánsok között;
azonban kézzel foghatólag bebizonyított dolog, hogy ha kellő mértékkel nem szorítják a vallási gyakor
latokra, a léleknek kedveznek és ki nem elégítik.
Mig ha nagyobb szellemi ápolásban részesülendettek, józanabbak leendenek, s nem engedik, hogy hajla
maik oly annyira frivolokká váljanak. Mindenesetre megfelelő tehát ez, miszerint a nélkül, hogy túlsá
gosan a vallási gyakorlatokra szorittatnák, józanúl kezdjenek szeretni. Ha ennek eleget teszünk, már azt mondhatjuk, hogy kioltottuk a leány szívében a világi hajlamot. De hogy lehet ezt eszközölni ? Íme, némely házban a vallási gyakorlatot többre becsülik az unalomnál. Ott rendes évi ünnepeket, kilenczedet tar
tanak Jézus szíve ünnepén és Mária ünnepeken, meg
tartják az Isten parancsát, a szentségekhez járulnak, megünneplik május havát és lelki gyakorlatokat tar
tanak; amazoknál mindezt csak túlzásnak tartják és babonának, és nem helyeslik. Elég nekik, ha úgy, a hogy egy misét hallgattak, ünnepen egyszer valami
képen meggyóntak évente, azért ők keresztények, íme a következtetés: azokban a leányok jámborak, illedelmesek, jól neveltek s reményt nyújtanak min
denre, a mi nemes és jó ; emezekben a hiúságon kezdették és végül nevetségessé lettek, és minden
nemű frivolitással folytatták és botrányos módon fog a dolog véget érni. A ki e sorokat olvassa és ismeri a világot, igazat fog adni: a ki még nem tapasztalt a világon, tiszteletből nyelje el és ne mondjon ellent.