I. Ne nyitogassuk a történelmet
Mikszáthnak a kuruckort felidéző elbeszélése néhány héttel azután látott napvilágot, hogy Thaly Kálmán »Irodalom- és míveltségtörténeti tanulmányok a Rákóczi-korból« című testes munkája a könyvkereskedésekben megjelent. A könyv hamarosan Mikszáth kezébe került, hiszen ő maga is éppen ezzel a korral foglalkozott: ebben az időszakban közölte folytatásokban a Magyar Ifjúság A két koldusdiák című regényét.
A jelen elbeszélés Thaly művének hatására keletkezett, a mű atmoszférája ragadta meg Mikszáth Kálmánt. A történet hősének nevét elhallgatja, sőt a körülmények felvázolásával — ikertestvérként szerepelteti alakjait - homályt teremt. A történettudomány ugyanis nem tart számon olyan két jelentős vitézt, akik ikertestvérek lettek volna.
A történet poénje azonban magyarázza az írói megoldást: »De a magyar főrendiházban csak az egyik testvér maradékai ü l n e k . . . Nem a nagy szabad-sághősé . . . hanem annak a másiknak a maradékai, kinek a neve ott van a nyugta a l a t t . . . azok ülnek ma a főrendiházban, és hivatkoznak a történelemre...« Az elbeszélésnek ez a summázata az író támadása a főrendi-ház ellen.1 A két testvérről, az egyik árulásáról, a másik gyanúba keveredéséről szóló történet, az elpártolt testvér elfogatása és furcsa kiszabadulása mind olyan motívum, amely az író írói képzeletének a szülötte, a történelmi tényektől függetlenül életre hívott mese.
Az elbeszélésnek azonban van néhány olyan motívuma, amely történelmi tényeken alapszik, és Mikszáth Thaly Kálmán jelzett művében találhatott rájuk.
E motívumok egy részére, mint A Két koldusdiákban felbukkanó mozzanatra Király István már utalt.2 De e helyen ismét hivatkoznunk kell az átvételekre, mert fényt derítenek Mikszáth alkotó módszerére. Bevezetőben hőséről szólva megjegyzi, hogy »Legendák szerint nem fogta a golyó«, majd az eltagadott
1. Ld. részletesebben alább.
2. ld. MKÖM 3. köt. 301., 334., 335., 338.1.
sebesülésről ír részleteket.3 E mozzanat Thaly Kálmán művében megtalálható, ő Bottyán Jánossal kapcsolatban írja le a combsérülést, amelyet Bottyán elta-gadott, és egy a combjának pattant forgácsnak tulajdonította sántítását.4 A következő Thalytól merített motívum a visszafelé is olvasható köriratú amulett,5 amelynek szövege a következő: »Sator Arepo tenet Opera Rotas«.
Thay Kálmán Bezerédy Imre sebezhetetlenségéről szólva megemlíti, hogy a feljegyzések szerint talizmánt hordott, amely négy mezőre volt osztva »e négy mezőn J.N.R.J. (Jesus Nasarenus Rex Judeorum) betűk. A tágabb külső körön pedig a három őrzőangyal nevei voltak olvashatók, ilyképpen: Ax. S. Gábriel., S. Mihael, S. Raphael. Végre e körön kívül is kabalisztikus szavak: Sátor Arepo tenet. Opera Rotas, melynek két elseje a két utolsónak fordított olvasása.*6
A leglényegesebb egyezés a Mikszáth által Imrének nevezett testvérnek 1708. december 18-án való kivégzése, és a kivégzést követő néphit, amelyről Mikszáth a következőket írta: »Noha látta a nép a hősnek fejétől elválasztott testét, alig néhány hét múlva azon hír kezdett izgatott lázongást keltve szárnyalni, hogy a nagy bajnokot élve temették a földbe, mert tetemei fölött megmozgott a föld. A hír egész a fejedelem füléig elhatott, s hogy megnyugtassa a zsibongókat, kiásatta Imre holttestét, mely közszemlére lett kitéve. A nép tó-dult az egyszerű kápolnába.. ,«7
Thaly Kálmán Bezerédy Imre kivégzéséről a következőket írta: »így történt, hogy midőn 1708. december 18-án a híres vitéz Bezerédy Sárospatakon az országgyűlés alatt lefejeztetett — alighogy eltemették a vártemplomban: a nagy sokaság között, mely pedig a hősnek vérbe kevert fejét a hóhérpallos alatt lehullni színről-színre látta, azon csodálatos hír szállá szájról-szájra, hogy a hal-hatatlan bajnok élve záratott sírjába, mert tetemei felett a föld megmozdult...
A képtelen hír egészen a fejedelem füléig elhatott, ki is, hogy a zsibongó népet megnyugtassa: húsz hajdút küldetett a templomba, akik Bezerédy holttestét kiásván, az közszemlére kiteríttetett. Csak így győződék meg aztán a valóról, s hallgatott el a babonás köznép.. .«8
3. MKÖM 36. köt. 6 0 : 1 - 1 1 . 4. I.m. 96 - 9 7 . 1 .
5. MKÖM 36. köt 6 0 : 19
6. I.h. 100.1.
7. MKÖM 36. köt. 6 1 : 28 - 35.
8. I.m. 101.1.
Ez az utoljára említett szövegpárhuzam nemcsak azt bizonyítja, hogy Mikszáth alaposan ismerte Thaly Kálmán munkáját, hanem azt is egyértelműen megerősíti, hogy a jelen elbeszélés megírásakor Mikszáthot Bezerédy Imre di-csőségének és bukásának tragikus története foglalkoztatta. Ennek a tudatos írói elképzelésnek látszólag ellene mond Mikszáth egyik mondata. Az elbeszélés elején a lábán megsebesült hőséről megjegyzi: »Hanem sántán is éppen olyan vitéz volt, s diadalról diadalra szállt híres hóka paripáján, melyet az irigy Beze-rédy „Pemeté"-nek keresztelt el.«9 Ezzel tagadhatatlanul azt a látszatot kelti, mintha hőse egy olyan személy lenne, akit Bezerédy a lova miatt megirigyelt.
Tehát ez a személy semmiképp sem lehet Bezerédy... De emlékeztetni kívánunk arra, hogy a lábseb eltagadásának történetét Mikszáth nem Bezerédyről olvasta Thaly Kálmánnál, hanem Bottyán Jánossal kapcsolatban, de ezt a mozzanatot is hősére jellemzőként említi meg.
Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a Ne nyitogassuk a történelmet című elbeszélésében Mikszáth nem Bezerédy Imre történetét akarta megírni, hanem életének fordulatait plántálta át egy magateremtette figurába. Hasonló módon használja fel ezeket a történelmi motívumokat néhány hónap múlva A két koldusdiákban is.10 A történelmi témákkal kapcsolatban már korábban jeleztük, hogy Mikszáth alkotói periódusának e szakaszában nagy szabadsággal alakította-formálta a történelmi tényeket és eseményeket.
Még megemlítjük, hogy Koncz Mártonnak a jelen elbeszélésben felvillanó alakja is Thaly olvasmányélményt tükröz.11 Koncz Márton romantikusan meseszerű alakjáról Thay Kálmán írt részletezően idézett művében.12 Majd két évtized múlva maga Mikszáth vall a Thaly Kálmántól felidézett figura nagy hatásáról: »S pihenne csendesen [ti. Koncz Márton], hamva se volna már, híre se volna már, ha ezelőtt vagy húsz évvel, 1885-ben Thaly Kálmán a Rákóczi-korból vett érdekes és becses műveltségtörténeti tanulmányokban föl nem eleveníti, s ki nem domborítja az ő alakját. Egy félig-meddig kész regényt nyújt a szegény tallósi molnár története. Pompás falat a témát kereső íróknak, mely messzire láthatón lóg a horogra akasztva, mint egy kövér kukactest; nosza a kis halak egész erővel vetik rá magukat.. ,«13
9. MKÖM 36. köt 6 0 : 7 - 9 .
10. Ld. Ezekről Király István jegyzeteit MKÖM 3. köt. 300 - 303.1.
11. MKÖM 36. köt. 60 : 3 1 - 3 2 . 12. I.m. 66 - 83.1.
13. Hátrahagyott Iratok I. köt. saját ábrázatoniról. 299.1.
A történet célzatosságát a befejező sor jelzi: »azok [ti. az áruló ivadékai]
ülnek ma a főrendiházban, és hivatkoznak a történelemre«. Az elbeszélés meg-jelenésének napján fejeződött be ugyanis a márc. 10-től márc. 25-ig zajló főrendiházi vita, amelyet a képviselőházi tárgyalás után a főrendiház elé ter-jesztett Tisza Kálmán. A reformjavaslat eredeti célja egy korlátozott demokratikusabb jellegű változtatás a főrendiház személyi összetételének további alakulásában. De már a nyilvános vita előtt kitűnt, hogy a reform csak alapvető kompromisszummal záródhat. A Pesti Hírlap »A kompromisszum« c.
belpolitikai glosszája még a vita előtt a következőket fejtegette: »Látnivaló tehát, hogy a nagy alkotmányreform szertelenül összezsugorodik, s hogy az új felsőházak eminens, arisztokratikus jellege hosszú időre biztosítva van. A főis-pánok tömeges kimaradásával szemben a csekély számú új elemek kárpótlást nem fognak adni. Következőleg a valóban liberális törvények előtt az ajtó egyelőre be van csapva.«14 — A főrendiházban folyó vitához kapcsolódik Mik-száthnak több írása is, így A levetkőzött leány,15 Andrássy Gyula és az adomája,16 Ahol az ember a bárónál végződik.17 Ezek a Mikszáth-írások a MKÖM »Cikkek és karcolatok« ciklusában kapnak majd helyet. — A vita lezáródása után Pulszky Ferenc »A reformált főrendiház« c. cikkében a következőket írta: » . . . Eszerint a főrendiház ezentúl csakugyan tekintélyesebb lehetne, mint eddig volt, ámbár csaknem kizárólag a nagy földbirtokot fogja képviselni, mellesleg kisebb birtokot, a protestáns egyházak érdekeit, sőt elvétve még szaktudományt és adminisztratív tapasztalatot is.«18
II. A kurucok „látója"
A két koldusdiák c. ifjúsági regényét Mikszáth 1885 január elején kezdte megjelentetni a Magyar Ifjúság hasábjain. Amikor a közlésben is, meg a megírásban is a regény feléhez jutott, látott napvilágot Thaly Kálmán »Irodalmi és művelődéstörténeti tanulmányok a Rákóczi-korból« c. tanulmánykötete. A Fővárosi Lapok Thaly munkájáról már febr. közepén hírt adott, alig egy hónap
14. Pesti Hírlap, 1885. márc. 12. 70. sz. 2.1.
15. MKÖM 70. köt. 1 7 8 - 1 8 1 . - Pesti Hírlap, 1885. márc. 12. 70. sz.
16. MKÖM 70. köt. 1 8 6 - 1 8 7 . - Pesti Hírlap, 1885. márc. 20. 78. sz.
17. MKÖM 70. köt.187 —190. - Pesti Hírlap, 1885. márc. 24. 82. sz.
18. Pesti Hírlap, 1885. márc. 26.84. sz. 1.1.
múlva a PH márc. 26-i számában jelent meg Mikszáth Ne nyitogassuk a történelmet c. rajza, amely már arról tesz tanúbizonyságot, hogy nemcsak elolvasta, hanem fantáziáját meg is ragadta a kor és emberei, a Thaly munkájából megismert helyzeteket átemelte karcolatába.19
De a Thaly olvasmányélmény a készülő ifjúsági regénybe, A két koldus-diákba is beszüremlett, mint Király István jegyzeteiben kimutatta: »A regények folytatásokban való írása közben a kuruc harcokra terelődött a figyelme. Fan-táziáját megkapta ez a k o r . . . ihletője áttetszően Thaly könyve és Jókai regénye volt. A két koldusdiák második részének több motívuma felbukkant már« Thaly művében, ezekre Király a Tárgyi magyarázatok között utalt.20
A kurucok „látója" c. elbeszélés főhőse, Koncz Márton személye jelentős helyet foglal el Thaly művében. így érthető, hogy az 1885-ös Ne nyitogassuk a történelmet c. rajzban is egy mondat erejéig felbukkan Koncz alakja, aki mint
»hóbortos jós« »izgatott« Bezerédy Imre ellen.21
Az ottani mellékfigura, itt főhőssé lép elő, és vele együtt története Thaly munkájának lapjairól Mikszáth elbeszélésébe ágyazódik. A cselekménysor és motívumok átvételét az alábbi összeállítás érzékelteti.
A kurucok „látója " c.
elbeszélés lap és sor száma Thaly művének lapszáma MKÖM 38. köt 130 : 1 - 2 66.1.
MKÖM 38. köt 130 : 2 - 4 MKÖM 38. köt 130: 2 - 1 3 0 : 2 0
MKÖM 38. köt 131: 2 1 - 1 3 1 : 32 66-67.1.
MKÖM 38. köt 131: 28 - 1 3 1 : 34 63 - 64., 69., 77.1.
MKÖM 38. köt 132 : 3 - 1 3 2 : 7 76.1.
MKÖM 38. köt 132 : 6 - 1 3 2 : 13 67.1.
MKÖM 38. köt 132 : 1 4 - 1 3 2 : 21 79.1.
MKÖM 38. köt 132 : 22 - 1 3 2 : 25 77.1.
MKÖM 38. köt 132 : 32 - 1 3 3 : 7 82 - 83.1.
A fenti összevetésből a következők állapíthatók meg: Mikszáth fantáziáját megragadta Thaly Kálmán »Irodalmi és művelődéstörténeti tanulmányok a
19. Ld. MKÖM 36. köt. 5 9 - 6 2 . I. és jegyzeteinket, forrásfeltáró összevetéseinket a 270 - 273.
lapon.
20. MKÖM 3. köt. 301.1.
21. MKÖM 36. kőt. 60.1.
Rákóczi-korból« című, korábban megjelent munkája. Nagy élvezettel, igazi beleéléssel olvasta Koncz Márton történetét. Messzemenően felhasználta Thaly adatgazdag fejezetét, de két helyen a rajz kompozíciója érdekében saját írói fan-táziájával is kikerekítette az olvasottakat. Ez a két hely a MKÖM 38.
köt. 130: 2 —4 sorban leírt »családtörténet«, a szülőkről ugyanis Thaly nem tesz említést a másik a MKÖM38. köt. 1 3 0 : 5 - 1 3 1 : 17 sor között lévő leírás, amelyben megrajzolja Koncz Marci vézna Figuráját, a jósasszonyok véleményével vetíti előre fényes, de veszélyes pályafutását, továbbá pár nélkül maradásának történetével is előkészíti kalandos életútjára való alkal-matosságát.
Megjegyezzük még, hogy valószínűleg a gyors olvasás következménye, hogy a rajz 132:30 sorában forrásától eltérően 1702-re tette Koncz Márton fogságba esésének és kivégzésének időpontját, míg Thaly művében egy 1706.
márc. 24-én írott levelet említ, amelyben utoljára esik szó Koncz Mártonról.22
Ugyancsak apró eltérés, hogy míg Mikszáth Domaházy Gábor nevét említi a Koncz érdekében az osztrák seregeknél interveniáló küldött neveként, addig Thaly b. Szirmay István békebiztosról szól. Az osztrák tábornok memoran-dumáról szól Mikszáth 133 : 35 — 134 :6 sorban, de erről Thaly nem ír, csupán a kivégzés tényét okolja meg.23 Ez utóbbi mozzanatok az írói képzelőerő szü-löttei, ezek teszik Mikszáth írását valóban rajzzá, emelik ki a karcolatok sorából.
Érdemes megemlíteni, hogy tizenhét év múlva a Szerencsétlen téma c. kar-colatában újból felbukkan Koncz Márton. Felelevenítve történetét, megje-gyezte Mikszáth Koncz Márton »pihenne csöndesen, hamva se volna már, híre se volna már, ha ezelőtt vagy húsz évvel 1885-ben Thaly Kálmán a Rákóczi-kor-ból vett érdekes és becses műveltségtörténeti tanulmányokban föl nem eleveníti s ki nem domborítja az ő alakját. Egy félig-meddig kész regényt nyújt a szegény tallósi molnár története. Pompás falat a témát kereső íróknak, mely messzire láthatón lóg a horogra akasztva, mint egy kövér kukactest; nosza a kis halak egész erővel vetik rá magukat... Száz meg száz toll írja évről-évre a históriáját, száz meg száz boglyas írói fejben rotyog folytonosan a Thaly tollából kifröcs-csent, színgazdag anyag..., de csodálatos módon nem bír megszületni róla egyetlenegy épkézláb beszélyke sem . . Úgy tűnik, e tizenhét év alatt vagy 22. I. m.82.1.
23. I.m.83.1.
24. Hátrahagyott Iratok I. A saját ábrázatomról 299.1.
elfelejtkezett saját elbeszéléséről, vagy erről is olyan negatív véleménye volt, mint a kortárs írók különböző műfajban tett kísérleteiről. Valószínűleg az utóbbi a helytálló feltételezés, mert kötetkiadásban ez a rajz most jelenik meg e l ő s z ö r . . .
Mikszáth Kálmán A magyar ördög c. elbeszélése a Hatvani István debreceni professzor személyéhez fűződő mondakört dolgozza fel. Ez a mondakör a XIX.
század derekán lépett túl keletkezési helye, Debrecen határain. A szépirodalom és a ponyva révén országosan elterjedt. A mondakör forrása Kazinczy Sámuel haj-dúkerületi főorvosnak (1802 — 1855) tulajdonított »Debreceni Professor Hatvani István életéből töredékek« c. kéziratos munkája.
Az újabb kutatások, Lósy-Schmidt Ede »Hatvani István élete és művei« c.
munkája (Debrecen 1931.) elsősorban az előkerült 34 lap terjedelmű Hatvani-önéletrajz alapján a tényeknek megfelelő megvilágításba helyezte Hatvani István személyét, tudósi és oktatói tevékenységét. Ezek szerint Hatvani 1749-ben lett a debreceni kollégium filozófiai és matematikai tanszékének professzora. Hosszú, harminchét éves tanári tevékenysége során a két szorosabban vett szaktárgyán kívül fizikát és kísérleti fizikát, kémiát, kozmológiát és theológia naturalist adott elő.1 Hatvani tudománytörténeti szerepének és jelentőségének feldolgozása még megoldásra vár, az első lépést Horváth Róbert: »Hatvani István professzor (1718-1786) és a magyar statisztikai tudomány kezdetei« c. munkája (Bp. 1963.) tette meg.
A Hatvani-mondakör a debreceni kollégiumban őrzött kéziratos példányok-ból került nyilvánosságra. Szilágyi István a Vasárnapi Újság 1872. évfolyamában Szikszai Lajos tanuló 1828-ban készült másolata nyomán közzétette a Kazinczy Sámuelnek tulajdonított munkát (Vasárnapi Újság, 1872. 16. sz.). E szöveget újból megjelentette Tóth Béla »Magyar ritkaságok« c. kötetében.2 Legújabban Bán Imre
— Julow Viktor gondozásában kiadott gyűjteményben látott napvilágot a Hatvani-monda szövege Hatvani életéből fennmaradt töredékek címmel.3 A sajtó alá rendezők szövegüket a debreceni Déri Múzeum Néprajzi Adattára 342.
gyűjteményében őrzött kéziratból vették, ezt kiegészítették a Tiszántúli Reformá-tus Egyházkerület Debreceni Nagykönyvtára (korábban a debreceni Ref. Kol-légium Anyakönyvtára) 607b jelzetű gyűjteményének kéziratos szövegével. Ez a filológiai igénnyel gondozott szöveg lényegében a korábbról ránk maradt
1. Ld. Lósy-Schmidt: I. m. 86 - 89.1.
2. Bp. 1899.37-55.1.
3. Debreceni diákirodalom a felvilágosodás korában. Bp. 1964. 28 — 47.1.
szövegkiadásokkal megegyezik, az eltérések csupán a másolások során támadt stiláris javításokra utalnak. Annnak ellenére, hogy ez a legfrissebb kiadás a leghitelesebb, az alábbi összevetések során nem ezt, hanem az 1872-ben megjelen-tetett szöveget, í 11. annak Tóth Béla által újra közrebocsátott szövegét vesszük ala-pul, mivel Mikszáth számára ez a kiadás volt hozzáférhető.
Lósy-Schmidt említett művében beszámol arról, hogy beható kutatások után a debreceni Déri-múzeumban talált egy 1836-ban készült másolatot, amelyet az
»aláírás szerint B. F. I., a keresztény kálvinista diákok egyike írt vagy másolt le 1796-ban Debrecenben«.4 E szöveget összevetve a Kazinczy Sámuel-félével, arra a megállapításra jut, hogy »Kazinczy is erről az 17%. évi példányról készíthette újabb másolatát, amelynek utóbb szerzőségét is neki tulajdonították®.5 Az 1796-os
»ősforrás«-ról Lósy-Schmidt nem tudott érdemlegeset megállapítani, feltételezései azonban megközelíthetik a lehetséges igazságot: a szerzők »valószínűleg is-meretlenek voltak akkor is, amikor e mondák először kerültek forgalomba, talán még abban az időben, amidőn a debreceni egyházban a hatalomért való versengés a papi párt és a világiak között 1780 körül megindult, s amely — mint tudjuk — Hatvanit annyira elkeserítette, hogy utóbb állásáról is lemondott. Nem tartom kizártnak, hogy a mondák keletkezésének időpontja ebbe a korszakba esik, s hogy a világi párt talán ilymódon akarta Hatvani nagy tekintélyét és befolyását csorbí-tani, bár ez ma már határozottsággal meg nem állapítható.. .«6
Révész Imre egyháztörténeti kutatásai során a Hatvani-legenda keletkezésével kapcsolatban szintén erre az eredményre jut: »Valószínű, hogy először nem is diákok, hanem Domokos Lajos és társai indították el a csúfolódást Hatvani ellen, mint akinek 'hierarcha tógája' alól kilátszik a 'lóláb' még akkor is, midőn fizikai mutatványaival 'szédíti' a diákokat.«7 Legújabban Bán Imre érinti a legenda kialakulásának kérdését, megítélése szerint a Hatvani-monda »a debreceni kollégium felvilágosodott légkörében termett még Csokonai idejében... s nem egyéb, mint az ugrató tréfára mindig kész diáksereg anekdotázása, a babonás hiedelmek kifigurázása«. Bán Imre Lósy-Schmidt és Révész Imre keletkezés-értelmezésével kapcsolatban megjegyzi, hogy e feltevésnek »az látszik ellentmon-dani, hogy . . . Hatvani professzort jóindulatú, nyájas, segíteni mindig kész em-bernek jellemzik, személyével szemben semmi ellenérzést nem táplálnak«.8
4. Lósy-Schmidt: I. m. 157.1.
5. Lósy-Schmidt: I. m. 158.1.
6. Lósy-Schmidt: I. m. 161.1.
7. Sinai Miklós és kora. Bp., 1959. 55.1.
8. Bevezetés a »Debreceni diákirodalom a felvilágosodás korában« c. kötethez. Bp. 1954.13.1.
Lósy-Schmidt a Hatvani-mondakör keletkezésével kapcsolatos vizsgálatain kívül nyomon kíséri a ponyvára került monda további sorsát is. Debrecenben 1885-ben megjelent egy 32 lapos kis füzet. A fedőlapja a következő: »Adomák Hatvani István életéből. Nép számára összeállította Erdélyi István. Kiadja Kutasi Imre nyomdája.« Belső címlapja viszont: »A híres Hatvani István debreceni professzor tudákos cselekedetei. (Második kiadás) Debrecen. Nyomtatott Kutasi Imre könyv-nyomdájában. 1885.« A ponyvakiadvány első kiadását a fővárosi nagy könyvtárak nem őrizték meg. Ezt az első kiadást Lósy-Schmidt sem találta meg, az általa használt 1885-ös példánynak a borítólapja elveszhetett, mert a címleírásban
»névtelenül« megjelentnek tünteti fel.9 Ez a ponyvapéldány lényegében a Kazinczy Sámuelnek tulajdonított szöveget közvetíti kisebb bővítésekkel.
A Hatvani-mondakör a debreceni kollégiumból kiágazó szálain kívül az iro-dalom vérkeringésén is eljutott a szélesebb nyilvánosság elé. Elsőnek Arany János írt egy hosszabb költeményt Hatvani címmel 1855 áprilisában. A vers az év őszén a Protestáns Képes Naptár 1856-os kötetében, majd a Kisebb költemények 1856-os kiadásában látott napvilágot. Arany a Hatvani-mondakör egyik mozzanatát, az éjszaka tartott leckeórákat állította költeménye középpontjába, de egy-két más motívumot is beleszőtt a versbe.10
A következő, 1856-os évben Jókai Mór A magyar nép adomái c.
gyűjteményében négy anekdotát mond el Hatvani életéből: I. Az ördög és a diák, II. Az éjféli lecke és lúdláb, III. A szolgáló szellemek, IV. A szultáni ebéd. Az első történet nem szerepel a kollégiumi hagyományok között, a következő három azoknak feldolgozása. Ez a szöveg az adomagyűjtemény további kiadásaiban változtatás nélkül szerepel. Tizenöt év múlva, 1871-ben Jókai a Kisfaludy-Társaság XXI. közgyűlésén »A magyar Faust. Népmonda Hatvani István debreceni professzorról« címmel elbeszélést olvasott fel.11 Jókai ebbe az újabb írásába beleolvasztja A magyar nép adomái c. gyűjteményében előadott négy Hatvani-anekdotát, és ezekhez hozzáfűzött a Kazinczy Sámueltől közvetített történetekből is néhányat. Jókai nem követi a debreceni hagyomány szerinti csoportosítást, hanem a témát szuverén módon, szabadon dolgozza fel.
Mikszáth éppen úgy, mint író elődei, maga is a közvetlen forráshoz, a deb-receni hagyományhoz nyúlt. Hogy a szóbeli hagyományon kívül a Kazinczy
9. I.m. 166.1.
10. A szöveget Id. Arany János Összes Művei. I. köt. 2 3 2 - 234. 1. [Bp. 1951. Akadémiai Kiadó], a hozzáfűzött magyarázatokat uo. 484 — 485.1.
11. Ld. A Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Ú j folyam VI. köt. 1870 - 7 1 . 1 4 0 - 1 6 3 . 1 .
Sámuelnek tulajdonított szöveget vagy az Erdélyi István ponyva-feldolgozását használta-e, azt ma már nehéz eldönteni. Éppen ezért az alábbi forrás-összevetés-ben alapként a mai olvasó számára legkönnyebforrás-összevetés-ben hozzáférhető textust, a Tóth Béla által újra kiadott Kazinczy Sámuel-féle szöveget említjük meg első helyen. Ha Mikszáth olyan motívumot használt fel, amelyet csak az Erdélyi-féle szöveg őrzött meg, akkor arra hivatkozunk. (Itt újólag megemlítjük, hogy könyvtáraink nem őrizték meg az Erdélyi István szövegének első kiadását - azt sem tudjuk, hogy az mikor jelent meg —, csak a második, 1885-ös kiadás áll rendelkezésünkre.)
MK elbeszélésének szövege a MKÖM 35. köt.
190 érintett kérdésekről ld. alább).
: 1 7 - 1 9 3 : 2 0 Hatvani az ablak előtt beszélgető hollótól és seregélytől hallott a Mágyikáról, tőlük tudja meg megszer-zésének módját, majd a két madár által előadott feltételeket teljesítve, a Mágyika birtokába jut.
: 2 1 - 3 8 A Mágyika végleges birtok-bavételekor olyan feladatok elé állítja a szellemeket, amelyeket azok nem tudnak teljesíteni.
: 3 9 - 1 9 4 : 11 MK összekötő szövege.
: 12—30 A kollégium igazgatója hom-lokára növesztett ökörszarv.
194 : 31 - 1 9 5 : 7 A famulus megtréfálása.
A Kazinczy Sámuel-féle szöveg Tóth Béla kiadásában, ill. az Erdélyi István
A Kazinczy Sámuel-féle szöveg Tóth Béla kiadásában, ill. az Erdélyi István